FN FAL

„A szabad világ jobb keze”


Tervezés:

A katonai puskák több száz évnyi fokozatos fejlődést követően a XIX. század második felében drasztikus változáson mentek keresztül. Ekkor elterjedt a korábbiaknál nagyságrendileg nagyobb energiájú, füst nélküli (gyér füstű) lőpor, amely korábban elképzelhetetlenül nagy, akár 1 km-en túl is halálos találatokat tett lehetővé, amely a huzagolt puskacsővel együtt nagy pontosságot eredményezett, a fém töltényhüvely drasztikusan leegyszerűsítette a töltést, ezáltal a katonák néhány másodpercenként leadhattak egy lövést, valamint elterjedtek az új egyesített lőszert használó töltőrendszerek, amelyek tovább növelték a tűzgyorsaságot.

A világ első nagy sorozatban gyártott, modern ismétlőpuskája az 1886-os francia Lebel volt, amelyet hamarosan még újabb modellek követtek és az 1900-as évek elejére megjelentek a később ikonikussá váló ismétlőpuskák, köztük a brit SMLE és német Mauser fegyvercsaládok, az első világháborút pedig már e fegyverek tökéletesített változataival vívták.

A nagyhatalmak által kifejlesztett ismétlőpuskákat a kisebb országok licencben gyártották vagy vásárolták: Belgium például az „1889 Belgian Mauser” (1889-es mintájú belga Mauser) puskát rendszeresítette, amely a korábbi német Mauser Model 1871 továbbfejlesztett változata volt. E fegyver olyan sikeresnek bizonyult, hogy a belga FN fegyvergyár Belgium mellett további fél tucat országnak gyártotta és egyben fejlesztette is, így közvetlen konkurenciát jelentett a Mauser vállalat saját (szintén a Mauser Model 1871-en alapuló) ismétlőpuskájának.

Belgiumot az első világháború alatt a németek elfoglalták, de a háborút követően tovább folyt a Mauser ismétlőpuskák gyártása (az ilyen FN Model 24 ismétlőpuska-család még a korábbinál is sikeresebbé vált és egészen 1964-ig gyártották).

Az első világháború végére a forgópisztolyokat részben kiszorították a nagyobb kapacitású és tűzgyorsaságú, valamint gyorsabban tölthető félautomata pisztolyok, emellett elterjedek a hatalmas tűzgyorsaságú géppuskák, ráadásul a háború végén debütáltak a géppuska és pisztoly házasításából született géppisztolyok, az ismétlőpuskák viszont szinte változatlanok maradtak.

Ez a helyzet egészen az 1930-as évek közepéig tartott: ekkorra a korábban szinte kizárólag a lovasság, illetve tüzérség által használt rövidebb csövű karabélyok kiváltották a nehezebb ”hosszú” puskákat, de ezek a fegyverek, például a német Mauser Kar98k (és belga variánsa) továbbra is az 1900-as évek elején rendszeresített ismétlőpuskák kiforrottabb változatai voltak.

Ezen a téren érdemi változás csak a második világháború előtt következett be, amikor (elsőként az Amerikai Egyesült Államokban) a manuális ismétlőpuskákat elkezdték kiváltani az ugyanazt a puskalőszert tüzelő, de félautomata öntöltő puskákkal, amelyek kismértékben növelték a tűzgyorsaságot, fő előnyük azonban lényegesen egyszerűbb üzemeltethetőségük volt.

A második világháború alatt több további ország rendszeresített hasonló félautomata fegyvereket, a németek viszont a háború alatt gyártani kezdtek egy teljesen új kézifegyver-típust, a gépkarabélyt (C. G. Haenel StG 44), amely egy kisebb ismétlőpuska volt, de nagykapacitású tárral gyártották fa elemek nélkül, ráadásul a fegyver a géppisztolyokhoz hasonlóan sorozatlövésre is képes volt. Az StG 44 a kézifegyver-fejlesztésben egy újabb lépcsőt jelentett, ezért a második világháborút követően minden nagyobb ország fegyvergyártója megalkotta a saját gépkarabélyát.

A második világháború alatt Belgiumot, áttételesen az FN fegyvergyárat a németek ismét elfoglalták, de a békekötést követően az FN is azonnal megalkotta saját gépkarabély-tervét, amely az FN FAL nevet kapta - utóbbi a Fabrique National Herstal Fusil Automatique Léger (francia; Herstal Nemzeti Fegyvergyár Könnyű Automata Puska) rövidítése.


Konstrukció:

Az FN FAL közvetlenül a második világháború után született, ezért a fegyver külsőre átmenetet képez a korábbi öntöltő puskák és a modern gépkarabélyok között: a FAL fa első és hátsó markolattal, valamint fa tusával készült, emellett jellegzetes megoldása a lehajtható első hordfogantyú. A gépfegyver teljes első modelljének hossza eléri az 1090 mm-t, amelyből 533 mm-t tesz ki a csőhossz, az alapváltozat üres tömege 4,25 kg, később viszont több további alvátozatat is gyártásba került.

A belgák felismerték, hogy a korábbi puskalőszerek túlságosan erősek (az ezeket használó fegyvereket sorozatlövés esetén nehéz kontrollálni), ezért a FALT-t eredetileg az StG 44-ben is használt 7,92x33 mm-es lőszerrel tervezték. Ezt egyetlen más ország sem fogadta el, ezért a gépkarabélyt először áttervezték a brit 7x43 mm-es .280 British lőszerre, majd az amerikaiak 7,62x51 mm-es .30 Light Rifle lőszerére: utóbbi később 7,62 mm NATO néven vált ismertté.

A FAL gépkarabély gázelvezetéses, billenőzáras reteszelésű: a tüzelést követően a zártömböt egy, a cső fölötti gázdugattyú löki hátra, azonban a két elem nem képez egyetlen egységet. A fegyver jellegzetes eleme a cső vonala alatti tusa, amely ergonomikus, de emiatt módosítani kellett a gépkarabély működését, mivel a helyretoló rugót a tusába, ferdén építették be, ezért ez egy csuklós rúd segítségével kapcsolódik a zártömbhöz.

A FAL egyaránt képes egyes- és sorozatlövés leadására (több ország hadereje csak egyeslövésre képes félautomata formában használta), automata üzemmódban 650-700 lövés/perc, de a fegyver tervezési hibája, hogy a gépkarabély csak jobbkezes lövők számára ideális, ugyanis bal kézzel megfogva a lövész mutatóujja beleakad a tűzváltókarba. A FAL-t 20 és 30 töltényes tárral gyártották, később viszont 50 töltényes csigatárat is építettek.

A gépkarabélyt állítható fém (diopteres) nézőkével tervezték: első generációs gépkarabélyként nem alakítottak ki lehetőséget optikai irányzék rögzítésére és ez a vékony lemeztok-fedél miatt utólag is csak a tokfedél cseréjével lehetséges. Modern fegyverként a FAL-hoz rövid késbajonettet rendszeresítettek, amely önállóan, multifunkciós eszközként is használható.


Életút:

Ahogy a bevezetőben is olvasható, a második világháborút követően az összes fegyvertervező ország gyors ütemben kifejlesztette a maga gépkarabélyát: a keleti blokkban a Szovjetunió minden általa elfoglalt országra rákényszerítette saját AK-47-es típusát, nyugaton viszont az amerikaiak, belgák, britek, franciák és spanyolok (később pedig a németek és az olaszok) megalkották a maguk fegyverét és lőszerét.

Abban mindegyik ország egyetértett, hogy ez a helyzet fenntarthatatlan, mert a második világháború egyik legfontosabb tapasztalata éppen ez volt, hogy a szövetséges országok azonos célú és képességű, de eltérő eszközeinek párhuzamos használata óriási logisztikai problémákat eredményeznek. A nagyobb országok, köztük az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország hadereje elég nagy volt ahhoz, hogy ennek ellenére megérje helyben gyártani, a lényegesen kisebb Belgiumban azonban nem, ezért a gyártó FN mindenáron igyekezett legalább egy másik NATO tagországgal megállapodni.

Az FN elsőként az Egyesült Királysághoz fordult, amely ekkor saját (bullpup rendszerű) Enfield EM-2 puskáját fejlesztette: az angolok kérésére az FN a FAL-t átterveztet bullpup kialakításúra .280 British lőszerrel, ennek ellenére az angolok az EM-2-t rendszeresítették (nem sokkal később viszont visszaléptek a gépkarabélytól).

Ezt követően az FN kapcsolatba lépett az amerikaiakkal, akik a britekhez hasonlóan saját (T44-es) prototípusukat és (7,62 mm-es) lőszerüket preferálták. Az FN áttervezte a fegyvert az amerikaiak lőszerére és ingyen (licencköltség nélkül) kínálta az amerikai igényekre áttervezett T48 jelű variánst, az amerikaiak mégis a rosszabb T44-est választották és kezdték gyártani, M14 jelzéssel.

A korai értékesítési kudarcok ellenére a FAL rendkívül sikeressé vált, mert az amerikaiak a többi NATO országra is rákényszerítették saját 7,62 mm-es lőszerüket, a FAL viszont a korábbi áttervezés miatt eleve ezt a lőszert tüzelte, miközben a konstrukció bizonyította, hogy a helyi igényekhez szabható.

Összesen több mint kéttucat ország vásárolta meg a FAL gépkarabélyt: több esetben helyben is gyártva a fegyvert (pl.: a britek az EM-2 helyett a FAL hüvelyk-méretezésű változatát építették, L1A1 jelzéssel, míg Argentína FMAP FAP, Ausztria StG 58, Brazília pedig IMBEL M964 néven gyártotta a gépkarabélyt).

Elterjedtsége miatt a fegyverből számos változatot terveztek. Az FN FAL alapváltozata a FAL 50.00 jelet kapta, de emellett később megjelent egy-egy 70 mm-re rövidített, behajtható tusás és légideszantos változatban is, emellett gyártották vastagabb csövű szakaszgéppuska konstrukcióban is.

A fegyvert folyamatosan modernizálták: idővel az acélból készült házat egyes változatokban nagyszilárdságú alumíniumra cserélték, a fát pedig polimer elemekkel váltották ki. A gépkarabély rendkívül tartós, megbízható és pontos volt, azonban a későbbi típusokhoz képest nagyméretű és nehéz fegyver.

A FAL gépkarabélyt a belga FN fegyvergyár 1953-88 között gyártotta, az összes változatból együtt több mint 7 millió példányt építettek, ezért gyakorlatilag a szovjet AK-47-es nyugati megfelelőjének számított, ezért több esetben a „szabad világ jobb kezeként” hivatkoztak rá. Elterjedsége miatt a glpkarabélyt a hidegháború majdnem minden konfliktusában használták Afrikában, Amerikában, Ázsiában és Európában is és máig több mint egy tucat ország hadrendben tartja. A FAL egyben megalapozott az FN fegyvergyár későbbi termékeinek és a cég máig a világ egyik legnagyobb katonai kézifegyver-gyártója (az FN többféle gépkarabélyt kínált, a FAL helyett 2009 óta a SCAR gépkarabélyt gyártja).


Műszaki adatok:

Gyártó: Fabrique Nationale Herstal (FN)

Típusnév: FAL

Típus: gépkarabély

Tervező: Dieudonné Joseph Saive

Megjelenés éve: 1953

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 625 g

Teljes hossz: 1090 mm

Csőhossz: 533 mm

Kialakítás:

Működési elv: gázelvezetéses, billenőzáras

Tárkapacitás: 20 db

Irányzék: fém, állítható

Lőszer:

Neve: 7,62 NATO

Mérete: 7,62x51 mm

Tömege: 10 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 650-700 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 840 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2021 | Minden jog fenntartva.