FÉG 37 M.

„Frommer öröksége”


Tervezés:

Mint minden erőforrás- és technológia-igényes ágazatra, a gépgyártásra és azon belül a fegyvergyártásra is igaz, hogy a piacot a fejlett országon néhány nagyvállalata uralja, a legtöbb vevő pedig tőlük vásárol. A fegyvergyártás ettől részben különbözik, ugyanis majdnem minden országnak érdeke önvédelmi képességének megtartása, illetve növelése, ezért amennyiben a fegyverexport zavartalansága nem biztosított, gyakran hazai bázisú gyártás kerül kialakításra.

A magyar öntöltő pisztolyok gyártása szintén ilyen kényszer eredménye volt - maguknak a kézifegyvereknek a kifejlesztésében és gyártásában Frommer Rudolf szerzett elévülhetetlen érdemeket. Ahogy az a Frommer Stop pisztolyról írt cikkben is olvasható, Frommer Rudolf autodidakta mérnök létére több mint 100 szabadalmat jegyeztetett be és ő alapozta meg a magyar pisztolygyártást is Frommer 1901, 1906, 1910, majd Stop pisztolyaival.

Az első világháborút lezáró békeszerződés a vesztes felek, köztük Németország és Magyarország haderejét azonban úgy korlátozta, hogy azok még az önvédelemre is képtelenek legyenek, ezáltal semmiképpen ne jelenthessenek fenyegetést. Ennek részeként nemcsak megtiltották minden modern harcjármű (pl.: harckocsik, csatahajók, repülőgépek) szolgálatba állítását, de a hadseregeket kiszolgáló helyi ipart is igyekeztek elsorvasztani. A magyarok azonban (a németekhez hasonlóan) nem szüntették be teljesen a gyártást és megpróbálták titokban folytatni a képzést és előállítást.

A magyar kézifegyverek előállításáért felelős Fegyver és Gépgyár (röviden FÉG) tovább gyártotta Frommer első világháborús hadipisztolyát, a Stop-ot, valamint piacra dobott egy ezen alapuló zsebpisztolyt, az alig 300 grammos Frommer Liliput-ot (amely még a különleges alakú Chicago Palm Protector-nál is kisebb volt).

A Liliput-ot kizárólag a polgári piacra szánták és nem a katonai 7,65 mm-es Browning, hanem a gyengébb 6,35 mm-es Browning Auto (.25 ACP) lőszerrel tüzelt. Ennél a kisméretű pisztolynál a tervező felhagyott a korábban általa favorizált hosszú csőhátrasiklás használatával, mivel ez már a Frommer Stop kisebb változatánál, a Baby-nél is gondokat okozott. A Liliput gyártása 1921-ben kezdődött és egészen 1940-ig készítették, de a magyar fegyveripar szempontjából fontosabb volt, hogy alapot biztosított egy új pisztoly-sorozatnak.

Amikor ugyanis az 1920-as évek végén a magyar haderő modernizálásba és (még rejtve) bővítésekbe kezdett, felmerült az igény egy új szolgálati pisztolyra, ám nyilvánvaló volt, hogy ezt országon belül kell megoldani, mert a szomszédos nemzetek alkotta Kisantant blokkolt majdnem mindent fegyverszállítást. Frommer ezért egyszerűen felnagyította a Liliput pisztolyt, létrehozva a 29 M-et: egy teljes értékű, 9 mm-es Browning lőszert tüzelő öntöltő pisztolyt (ez látható jobbra).

Ebből az 1929-ben rendszeresített fegyverből 1936-ig 45-50000 példányt gyártottak, de idővel felszínre kerültek a modell problémás megoldásai. Ilyen volt a kivehető zártest, ami megnehezítette a pisztoly szét-, illetve összeszerelését, ráadásul növelte a gyártási költségeket. Mindezek arra sarkalták a tervezőt, hogy létrehozzon egy javított modellt is, amelyet később 37 M. néven állítottak szolgálatba (ez volt az utolsó, Frommer Rudolf által tervezett pisztoly, de a feltaláló a sorozatba állítást már nem élhette meg, mert egy évvel nyugdíjba vonulását követően, 1936. szeptember 1-én elhunyt).


Konstrukció:

A FÉG 37 M a Stop/29 M. egyenes ági leszármazottja volt, de a fegyver külsőre nem sokban különbözött a korszak többi öntöltő pisztolyától (kivéve a szokatlanul rövid markolatot).

A korábbi Frommer-pisztolyokhoz képest változást jelentett, hogy az ”U” alakú szán végén kialakított zártest szánja már nem kivehető (a 29 M. és a 37 M. szánja látszólag azonos, szerkezetük azonban különböző, ezért nem csereszabatosak). Az egyetlen darabból megmunkált szán már nem kapott lecsavarható szánsisakot sem, de a felhúzást megkönnyítő függőleges bordázás megmaradt.

A 37 M-et Frommer már kifejezetten a rövid 9 mm-es Browning (.38 ACP) lőszerhez fejlesztette, de később a korábbi 7,65 mm-es kalibert használó variáns is gyártásba került (ez utóbbi; .32 ACP-ként jelölt lőszertípust a németek használták).

Az üresen 735 gramm tömegű, 172 mm hosszú pisztoly csövének hossza 100 mm, a cső huzagolt (4, jobb irányú huzaggal rendelkezik). A 37 M. működési elvét tekintve rövid csőhátrasiklásos pisztoly (ellentétben a hosszú csőhátrasiklású Frommer Stop-pal), azaz hasonló a kor többi öntöltő pisztolyához.

A fegyver egyik egyedi megoldása a speciális cső-rögzítés: ez a 29 M-hez hasonlóan négy bordával rögzül a tokba, viszont hosszirányban elfordítható, ezért a cső akkor is kivehető, ha a fegyver nincsen szétszedve (a cső külső felén egy kis szögleges záró elem, a szán bal oldalán pedig egy ezzel azonos méretű lyuk található, hogy használat közben a cső magától ne fordulhasson el).

Elődeihez hasonlóan a 37 M. is 7 töltényes tárból tüzelt és megmaradt a körülményesen kezelhető töltés is (tárcserénél bal kézzel hátra kellett nyomni a rögzítő kampót, majd a rugó által félig kitolt tárat kihúzni, igaz, ezzel a kissé körülményes megoldással kiküszöbölték a kiürült tár kiesésének és elvesztésének lehetőségét).

Az elsütőbillentyű fölé, bal oldalra szánrögzítő került és ezen a modellen is található markolatbiztosító. A 37 M. markolata azonban megújult: a korábbi lapos markolat a jobb fogás érdekében domborúvá vált, a tárak aljára pedig kisujjtámasz került (erre a rövid markolat miatt volt szükség).

A markolat alján kialakították egy kengyelt, amelybe hordzsinórt lehetett volna fűzni, de ezt csak ritkán alkalmazták, mivel erre a célra a (derékszíj jobb oldalára felfűzött) bőr pisztolytáska sokkal jobban megfelelt.

A fegyver irányzékán semmit nem változtattak: ez éles helyzetben gyakran problémát okozott, ugyanis túlságosan kisméretű volt. Ezt ellensúlyozandó a szán felső felületét úgy alakították ki, hogy meggátolja a tükröződést, de rossz fényviszonyok között továbbra is csak korlátozottan lehetett használni.


Életút:

A magyar bürokrácia belterjessége miatt Magyarországon számos fegyver és harcjármű sorozatgyártása elhúzódott (az érintett döntéshozók gyakran apróságokról sem tudtak megállapodni), a FÉG 37 M-re viszont szinte azonnal érkeztek megrendelések (ebben valószínűleg közrejátszott, hogy Frommer Stop és 29 M. pisztolyai már rendszerben álltak).

A fegyver első példányai már 1938-ban a csapatokhoz kerültek és végigharcolták velük a második világháborút. A 37 M. volt az egyetlen magyar pisztoly, amelyet valóban óriási mennyiségben gyártottak (legalábbis hazai viszonyok között): a pontos darabszám nem ismert, az egyes források 150-300 000 példányt említenek (annyi bizonyos, hogy a gyártási szám 50000-től indul (a 29 M. számának végétől) és 250000-ig terjed).

A rendkívüli megrendeléseknek két oka volt: egyrészt (a győri program részeként) Magyarország elavult és elégtelen számú hadfelszerelését (köztük kézifegyvereinek nagy részét) lecserélte, 1941-től pedig a Wehrmacht, a német hadsereg is rendelt a pisztolyból. A németek számára gyártott példányok szánjainak végébe ”jhv” jelzést ütöttek - a náci Harmadik Birodalomban a magyar pisztolyt Pistole 37(u), Pistole M 37 Kal. 7.65 vagy röviden p37 megnevezéssel használták (az ”U” az ungarisch; magyar rövidítése volt). Ezek a példányok annyiban különböztek a bázismodelltől, hogy egy kiegészítő biztosítókarral is rendelkeztek és maga a fegyver nem matt, hanem fényes felületű volt (a németek az átvett fegyverek sátorvasába WaA 58-as kódot, a tokba pedig birodalmi sas ikont ütöttek).

A német megrendelés sikeres volt (egy ilyen példány látható balra), annak ellenére, hogy az üzlet mindkét fél részéről kényszerből jött létre (a németeknek szükségük volt pisztolyokra, míg a gyár kapacitása a magyar rendelés kielégítése után kihasználatlan volt). A németek 110000 példányt rendeltek (1941-ben 50000 db-ot, majd két év múlva további 60000-et, de ezek közül 1944-ig csak 86000-et szállítottak le - a gyártást ekkor beszüntették, mivel a teljes gyártókapacitást a Király-féle géppisztoly számára foglalták le.

A többi Frommer pisztolyhoz hasonlóan ebből is került a polgári piacra; ezeket a példányokat egy, a szánt elejébe ütött ”E” betűvel jelölték. A 37 M. változtatásai (például a kisujjtámasz vagy az íves markolathéj) olyan sikeresek voltak, hogy egyes 29 M-ekre is felszerelték őket. A fegyverből létrehoztak egy 6 mm-es (.22 Long Rifle) töltényt tüzelő kísérleti változatot is.

A 37 M. alapján hozták létre az 1942M jelzőpisztolyt is, igaz, ez csak az alap fegyver tokját használja (így ez az eszköz is rendelkezik tárkioldóval, noha erre nincs szükség, hiszen a fegyver egylövetű, a markolatban található tár nem valódi).

A második világháborút követően (akárcsak az első világháború után a Stop), a 37 M. maradt a honvégség szolgálati pisztolya. A Szovjetunió nyomására azonban hamarosan minden fegyvert és harcjárművet le kellett cserélni - ezzel az önálló magyar kézifegyver-gyártás gyakorlatilag véget ért (a későbbi típusok, pl.: a 48 M., a Walam, a TOKAGYPT-58, PA-63, FP 9 és társaik mind szovjet, illetve amerikai pisztolyok másolatai voltak).


Műszaki adatok:

Gyártó: Fegyver és Gépgyár (FÉG)

Típusnév: 37 M.

Típus: öntöltő (félautomata) pisztoly

Megjelenés éve: 1937

Tervező: Frommer Rudolf

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 735 g

Teljes hossz: 172 mm

Csőhossz: 100 mm

Kialakítás:

Működési elv: rövid csőhátrasiklásos

Tárkapacitás: 7 db

Irányzék: nyílt fém irányzék

Lőszer:

Neve: 9 mm Browning

Mérete: 9x17 mm

Tömege: 5,8 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: ismeretlen lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 300 m/s

Csőben mért max. gáznyomás: 1500 bar


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.