FB PM-63

„A jövő géppisztolya a múltból”


Tervezés:

A lengyel népet több mint ezer éves történelme során több alkalommal is hosszú időre idegen hatalmak foglalták el, aminek jelentős társadalmi és politikai hatása volt. A lengyel államot megalapító I. Mieszko 966-ban felvette a kereszténységet, de a terjeszkedő Német Császárság évtizedeken át támadta a területet. A XIII. században az ország önálló fejedelemségekre esett szét, ráadásul a régiót a tatárok is feldúlták - újraegyesítése után Lengyelország Európa egyik legerősebb országává vált, de ezt követően is több háborút vívott a környező hatalmakkal (elsősorban a poroszokkal és az oroszokkal).

Az évszázadok során a köztársasággá alakult Lengyelország fokozatosan meggyengült, ami végül a megszűnéséhez vezetett: az 1700-as évek végén az országot három lépésben felosztotta maga között a Habsburg Birodalom, a Porosz Királyság és az Orosz Birodalom. 1807-ben Napóleon francia császár létrehozta a Varsói Hercegséget, amely később orosz uralom alatt a Kongresszusi Lengyelország nevet vette fel, de 1870-ben ezt az oroszok megszűntették.

A modern kori Lengyelország csak 1918-ban egyesült ismét (Második Lengyel Köztársaság), miután az első világháború végén összeomlott az Orosz Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia. Lengyelország számára továbbra is komoly fenyegetést jelentett a két nagyhatalom, a német és orosz birodalom közötti elhelyezkedése, amely félelem nem volt alaptalan: a Németországból létrejött Harmadik Birodalom és az orosz Szovjetunió 1939-ben ismét felosztották egymás között a területet és az ország csak a világháború végén alakulhatott meg újra.

Az így létrejött Lengyel Népköztársaság azonban továbbra is szovjet irányítás alatt állt, ezért többek között szovjet eredetű fegyverek használatára kényszerítették, de a Szovjetunió korlátozott ipari kapacitása miatt fegyvereiket részben a lengyeleknek is helyben kellett előállítaniuk. Lengyelország viszonylag gyenge iparral rendelkezett, egyetlen jelentős fegyvergyártó vállalatuk az állami Fabryka Broni Radom, röviden FB volt (a gyárat gyakran Radom-nak nevezik, ez azonban a település neve).

Az FB az 1950-es évek elején az FB több szovjet kézifegyver gyártását kezdte meg (pl.: TT pisztoly, PPSz-43 géppisztoly, AK-47 gépkarabély), de emellett saját kísérleteket is folytatott. Ezek közé tartozott a Varsói Műszaki Egyetem oktatója, Piotr Apolinary Wilniewczyc fegyvertervező és Stanislaw Rojek terve, akik megalkották a WiR wz. 57-es pisztolyt, majd Wilniewczyc vezetésével megkezdődött egy kisméretű géppisztoly tervezése (Wilniewczyc a második világháború előtt megtervezte a Vis wz.35 pisztolyt és a Pistolet maszynowy wz. 39 „Mors” géppisztolyt).

Piotr Wilniewczyc 1960-ban meghalt, de a géppisztoly fejlesztését befejezték és Pistolet maszynowy wzór 1963 (lengyel; 1963-as mintájú géppisztoly, röviden PM-63) jelzéssel rendszeresítették (a fegyver beveneve Rak, azaz rák lett). Egyes források a fegyvert Wz63-ként jelölik.


Konstrukció:

Az PM-63-as kinézetre egy túlméretezett pisztolyra, vagy egy rövid géppisztolyra (pl.: az izraeli Uzi-ra) hasonlít (gyakorlatilag átmenetet képez a két kategória között). A PM-63-as igen kompakt fegyver: hossza mindössze 333 mm, magassága a markolatba simuló tárral 145 mm és tömege is csupán 1,6 kg (a fegyver csöve 152 mm hosszú).

A Rak pisztolyszerű külseje ellenére képes sorozatlövésre, rendelkezik egy vízszintes első markolattal, amely szükség esetén lehajtva függőleges első markolattá alakítható, valamint kihúzható válltámasszal. Utóbbi a fegyver két oldalán kialakított sínből húzható ki, majd hátsó helyzetben lebillen, lehetővé téve a vállhoz szorított fegyverrel való célzást (eredetileg a géppisztoly fa első markolattal készült).

A Varsói szerződés tagállaként Lengyelország géppisztolyai, köztük az MP-63-as is a szovjet 9x18 mm-es Makarov lőszert tüzeli, amelyet a német 9x18 mm-es Ultra lőszerből alakítottak ki. A géppisztoly későbbi változatai között megtalálható a világszerte elterjedt 9x19 mm-es Parabellum, az amerikai 9x17 mm-es .380 ACP, valamint a szintén szovjet 7,62x25 mm-es Tokarev lőszert tüzelő modell.

A PM-63-as hagyományos, nyílt tömegzáras kialakítású, de amíg a legtöbb géppisztolyban (a nagyobb méretű fegyverekhez hasonlóan) a zártömb a fegyver házán belül található, addig a PM-63-ason (a pisztolyokhoz hasonlóan) a szán és a zártömb egyaránt mozog. A Rak egyes- és sorozatlövés leadására egyaránt alkalmas (a géppisztolyt progresszív elsütőbillentyűvel gyártották; egyeslövéshez részben, sorozatlövéshez teljesen hátra kell húzni a ravaszt), automata üzemmódban tűzgyorsasága relatív alacsony, percenként 600-650 lövés, köszönhetően speciális lassító-szerkezetének. A fegyvert 15 töltényes (tárba simuló) és nagyobb kapacitású, 25 töltényes tárral gyártották, a tárkioldó az utolsó változatban magában a markolatban található.

A géppisztoly egyik jellegzetes megoldása a test elé nyúló csőr, aminek praktikus oka van: ezáltal a fegyver egy kézzel is felhúzható (az PM-63-ast kemény felületnek nyomva hátrahúzható a zártömb). A Rak kétállású fém irányzékkal rendelkezik, amely 75 és 150 méterre állítható be.


Életút:

A PM-63-ast neve ellenére 1965-ben rendszeresítette a Lengyel Néphadsereg, valamint a rendőrség (addig kizárólag előszériákat építettek, a nagysorozatú gyártás viszont csak 1967-ben indult be). A géppisztoly speciális igényeket elégített ki, amelyre a második világháború alatt irányult először jelentős figyelem.

Amíg az élvonalbeli, harcoló csapatok puskákat, majd gépkarabélyokat használtak, ezek relatív nagy mérete és tömege számos feladatkörben hátrányt jelentett - ezek közé tartoztak az őrök, vezetők, a tüzérség és tiszti kar, akiknek szüksége volt egy pisztolynál erősebb fegyverre, de ezt csak ritkán használták, miközben munkájukhoz gyakran mindkét kezükre szükségük volt.

A Rak erre a problémára jelentett megoldást: a fegyvert a katonák egy nagyméretű pisztolytáskában az övükön viselhették (hasonlóan egy pisztolyhoz), de szükség esetén a géppisztoly képes volt sorozatlövésre, ráadásul az első markolatot, valamint a válltámaszt kihajtva nőtt a pontosság, járműben is használhatták és elrakva gyakorlatilag egyáltalán nem zavarta a viselőjét.

A kompakt, könnyű tömegzáras sorozatlövő fegyverek közös problémája a rendkívüli tűzgyorsaság, amely ugyan nagyobb megállító-erőt biztosít, de automata üzemmódban gyakorlatilag lehetetlen célozni és egyetlen 1-2 másodperces sorozat kiüríti a teljes tárat (ld.: Ingram MAC-10). A Rak ezzel szemben különleges, mozgó szánja segítségével elfogadhatóan alacsony tűzgyorsaságot produkált, ráadásul a fegyver kis mérete és alacsony tömege miatt egy kézzel is alkalmas volt célzott lövések leadására.

A gyártást 1977-eg leállításáig kb. 70-80000 db Rak-ot gyártottak, a PM-63-as mellett (elenyésző számban) 9 mm-es Parabellum lőszert tüzelő PM-70 és .380 ACP lőszert tüzelő PM-73 kivitelben (egy évvel a gyártás beindítását követően több pontos módosították a PM-63-ast, többek között a tűzgyorsaság-lassító blokk nagy sűrűségű, de rendkívül drága volfrám elemét acélra cserélték).

Lengyelország mellett a PM-63-ast kis számban Kelet-Németország (NDK), Vietnám és több közel-keleti ország használta, Kína pedig zsákmányolt példányai alapján elkészítette (kismértékben módosított) illegális másolatát, a 82-es típust, amelyet további országok rendszeresítettek (valamint Észak-Korea maga is gyártotta). Ezek mellett Lengyelországban a fegyverhez megtervezték a Safloryt hangtompítót, amelyet minimális számban szintén gyártottak.

A PM-63-asnak azonban több hátrányos tulajdonsága is volt: ezek között akadtak kisebb, idővel kijavított problémák (pl.: az első változat védtelen tárkioldó billentyűje miatt több esetben kiesett a tár a fegyverből), mások viszont a koncepció elkerülhetetlen velejárói voltak (pl.: a mozgó szán miatt tüzelés közben a fegyver első és hátsó irányzéka egyaránt elmozdul, ellehetetlenítve a célzást).

A PM-63-as a valóságban alig volt hatékonyabb egy pisztolynál, gyenge lőszere és rövid csöve miatt már a 75, illetve 150 méterre kalibrált irányzék is optimistának bizonyult, a fegyver kb. 50 m-es hatékony lőtávolsággal rendelkezett. A PM-63-as a keleti blokk három kisméretű gépfegyvere közül az egyik volt (a másik az ismertebb csehszlovák vz. 61 „Scorpion”, a harmadik a szovjet Sztecskin APSz-9) - mindhárom kompakt fegyver volt, amely egy géppisztoly és egy pisztoly előnyeit próbálta egyesíteni; mérsékelt sikerrel.

A Rak-ot Lengyelország soha nem használta éles helyzetben, ugyanakkor két szempontból is fontos szerepet játszott. Egyrészt segített a lengyel kézifegyver-fejlesztés, ezen belül is az FB túlélésében, amely az 1980-as években újabb hazai (lengyel) fegyverek gyártásába kezdett (pl.: P-83 „Wanad” pisztoly, PM-84 „Glauberyt” géppisztoly, wz. 88 „Tantal” gépkarabély).

A Rak másik öröksége, hogy gyakorlatilag a világ egyik első személyvédelmi fegyverének (PDW) tekinthető - ezen kisméretű, de sorozatlövésre képes modellek a hidegháború végével kezdtek elterjedni és mára több ilyen kategóriás fegyver született (pl.: indiai MSMC, orosz PP-2000, svájci Brügger & Thomet MP9), a német Heckler & Koch MP7 pedig magát a PM-63-as lehajtható első markolatát is lemásolta.


Műszaki adatok:

Gyártó: Fabryka Broni Radom (FB)

Típusnév: Pistolet maszynowy wzór 1963 (PM-63)

Típus: géppisztoly (PDW)

Megjelenés éve: 1963

Tervező: Piotr Wilniewczyc, Tadeusz Bednarski, Grzegorz Czubak és Marian Wakalski

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 1600 g

Teljes hossz: 583 mm (behajtott tusával 333 mm)

Csőhossz: 152 mm

Kialakítás:

Működési elv: nyílt tömegzáras

Tárkapacitás: 15 vagy 25 db

Irányzék: fém irányzék (kétállású, 75 vagy 150 m)

Lőszer:

Neve: 9 mm Makarov

Mérete: 9x18 mm

Lövedék tömege: 6 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 600 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 320 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.