Enfield STEN

„Eldobható géppisztoly”


Tervezés:

A Brit Birodalom az 1900-as évek elejére vesztet korábbi erejéből, de gyarmataival továbbra is a világ egyik legerősebb országának számított. Kiemelt szerepét elsősorban hatalmas és jól felszerelt haditengerészetének köszönhette, de a birodalom szárazföldi hadereje is számos alkalommal bizonyította hatékonyságát.

Az első világháborút követően azonban a britek figyelme a függetlenedni vágyó gyarmatok felé fordult, Franciaország belpolitikai problémáival foglalkozott, az első világháború után mesterségesen létrehozott, illetve megerősített országok (Csehszlovákia, Lengyelország) pedig képtelenek voltak kordában tartani a harmadik nagyhatalmat, Németországot.

Miután Adolf Hitler 1933-ban magához ragadta a hatalmat, a nácik nagy erőkkel építették újra haderejüket, majd több elcsatolt területet (a Rajna-, majd a Szudéta-vidéket) megszállták. Mivel ezeket (részben a háborútól való félelem miatt) az angolok és franciák részéről nem követték érdemi válaszlépések, a németek folytatták a terjeszkedést: magukhoz csatolták Ausztriát (Anschluss), feldarabolták Csehszlovákiát, majd Lengyelország felé fordult a figyelmük.

Amikor 1939. szeptember 1-én a németek lerohanták Lengyelországot, Franciaország és az Egyesült Királyság (utóbbi még mint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság) hadat üzent a Harmadik Birodalomnak.

Ez az időszakot az utókor furcsa háborúnak nevezte, ugyanis (néhány kisebb intenzitású légi és vízi összecsapást leszámítva) érdemi harcra nem került sor a brit-francia és a német erők között. Ez a tétovázás időt adott Hitlernek és Sztálinnak Lengyelország feldarabolására és a Szövetségesek csak akkor eszméltek fel, amikor a németek már megtámadták az észak-európai államokat is, majd 1940. május 10-én megindították a Franciaország elleni nyugati hadjáratot.

Az angolok csak ekkor vetették be a Brit Expedíciós Haderőt, amely közel 160000 főt számlált és a franciákkal együtt létszámfölényben voltak a németekkel szemben, ám a felső vezetés tétovázása miatt hamarosan a La Manche csatornáig szorultak vissza és úgy tűnt, a teljes angol és francia haderő odaveszik.

A Dinamó hadműveletben a Szövetségeseknek sikerült ugyan több mint 300000 belga, brit és francia katonát átmenekíteni a csatorna túloldalára, ám ezért nagy árat fizettek: az evakuálás során a sereg gyakorlatilag teljes felszerelését elvesztette. A nagyszámú löveg és harckocsi mellett az Egyesült Királyságban akut hiány alakult ki lőfegyverből is.

Az elégtelen gyártókapacitás és a veszteségek pótlására a britek az Amerikai Egyesült Államoktól Thompson géppisztolyokat vásároltak, de ezekből sem állt rendelkezésre a szükséges mennyiség, ráadásul az amerikai típus túlságosan nehéz volt és problémák adódtak a tárakkal is.

Szükségmegoldásként az angolok megbízták az Enfield fegyvergyárat, hogy a lehető legrövidebb idő alatt készítsen el egy olyan géppisztolyt, amelyet gyorsan és nagy mennyiségben gyárthatnak: ez lett a STEN (a fegyver nevében az ”S” Reginald V. Shepherd-öt, a ”T” Harold Turpin fegyvertervezőt jelölte, míg az ”EN” az Enfield fegyvergyárat takarta).


Konstrukció:

Az Észak-Londonban található enfieldi Royal Small Arms Factory, közismert nevén Enfield fegyvergyárat 1816-ban alapították, hogy az általa gyártott muskétákkal leválthassák az akkor rendszeresített, alacsonyabb minőségű típusokat. Az Enfield több mint 100 éves fennállása alatt számos ismert kézifegyvert tervezett és gyártott (pl.: a Pattern 1914 és Lee-Enfield puska-sorozatokat, a BREN könnyűgéppuskát, stb.), a STEN-nél a tervezők azonban szakítottak az Enfield magas minőséget preferáló hagyományaival.

A STEN tervezésénél a cél a gyártási idő és a költségek végletekig történő leszorítása volt, ezért a precíziós megmunkálás helyett a géppisztolyt szinte kizárólag préseléssel állították elő, az alkatrészeket pedig csavarokkal és néhány helyen hegesztéssel erősítették egymáshoz. További egyszerűsítést jelentett, hogy a STEN egyes változatai kevesebb, mint 50 alkatrészből álltak (hasonló fogásokat alkalmaztak más különösen olcsó második világháborús géppisztolyon, például az amerikai M3-ason, illetve a szovjet PPSz-43-ason is).

Mindez jellegzetes külsőt kölcsönöz a STEN-nek: a géppisztoly házát egy fémhenger alkotja, ehhez hegesztették az elsütő-billentyűt, valamint egyes változatokon a markolatot helyettesítő, háromszög alakú idomot. Mivel ez a kisméretű, keskeny elem nem biztosít kellő fogást, egy kör alakú lyukat ütöttek beléjük, amelybe a lövész beakaszthatja a hüvelyujját.

A fegyver a 9x19 mm-es Parabellum lőszert tüzeli, aminek két oka van. Egyrészt a relatív kis energiájú pisztolylőszer miatt nincs szükség a nagyobb energiáknak ellenállni képes (ezért drágább) alkatrészekre, másrészt ugyanezt a lőszert használja több korabeli német géppisztoly is, ezért az Egyesült Királyság esetleges lerohanásakor a katonák a németektől zsákmányolt lőszert is használhatták fegyverükhöz.

Maga a STEN nyílt tömegzáras rendszerű géppisztoly - ez egy meglehetősen primitív megoldás és pontatlanná teszi a fegyvert, ugyanakkor nem igényel nagyszámú alkatrészt, ezáltal a fegyver ára tovább csökkenthető (a géppisztoly jellegzetes alkatrésze a nagyméretű helyretoló-rugó).

A STEN 32 lőszert befogadó, kétsoros szekrénytárral készült, de használható hozzá a (német MP 18-as géppisztolyról másolt) brit Lanchester géppisztoly 50 töltényes tára, valamint a német MP 38-as géppisztoly tára is (lévén a STEN tára az MP 38-as tárának tökéletes mása). Az egyes változatok tűzgyorsasága kismértékben eltér egymástól, de a legtöbb modell percenként 5-600 lövésre képes.

A fecskendő-szerű géppisztoly első változata még fatusával készült, később viszont áttértek egy fémhuzalból hajlított, majd a még egyszerűbb, két elemből hegesztett fém tusára. A géppisztoly hatásos lőtávolsága csupán 100 méter, ezért nem jelentett problémát, hogy a STEN-hez egyszerű, nem állítható nyílt fém irányzékot terveztek (optikai irányzék felszerelésére nincs lehetőség).


Életút:

A STEN tervezése 1940-ben kezdődött és rövid időn belül, már 1941-ben megkezdték a sorozatgyártását. A rendkívül egyszerű, különleges szerszámgépeket nem igénylő kialakítás lehetővé tette, hogy a STEN alkatrészeit számos kisebb polgári cég készítse el, majd ezekből az Enfield építette össze a kész géppisztolyt. A fegyverből több változat készült: ezek nem érdemi fejlesztések voltak, csupán gyártás-racionalizálást folytattak, hogy még jobban leszoríthassák az előállítási költségeket az a munkára fordított időt.

Az eredeti STEN Mark I-esből csak relatív kis sorozat készült és ez a modell még gyakorlatilag egy „hagyományos” géppisztoly volt: fa tusát kapott első és hátsó markolattal, az első markolatot vissza lehetett hajtani a csőhöz, ráadásul a fegyver még kúp alakú lángrejtővel is rendelkezett (egy ilyen STEN látható balra). Hozzávetőleg 100000 Mark I-es készült, mielőtt (az átmeneti Mark I*-gyel) áttértek volna a racionalizált Mark II-es előállítására.

Ha a STEN géppisztolyról van szó, általában a Mark II-esre gondolnak. Ez a változat már megfelelt a britek elvárásainak, mert minden feleslegesnek ítélt elemet lehagytak róla. Elhagyták az első és hátsó markolatokat, a lángrejtőt, a fa vagy részben fa tusát, valamint lerövidítették a csőköpenyt. A Mark II-es korábban elképzelhetetlen mennyiségben készült: rövid idő alatt hozzávetőleg két millió példányban gyártották, azaz minden második STEN Mark II-es volt.

A hasonló nagyságrendben készült Mark III-ast még tovább egyszerűsítették és uniformizálták, ennek köszönhetően egy ilyen modell megépítése csupán 5 munkaórát vett igénybe (ennél a változatnál a tokot, a csőköpenyt és a hüvelykivető nyílását egybeépítették; ld. jobbra).

A gyártásba nem került Mark IV-es utáni Mark V-ös csak 1944-ben állt rendszerbe: mivel ekkor már nem fenyegetett akut fegyverhiányt, ezt a modellt a korábbiaknál lényegesen magasabb minőségben építették és ismét ellátták őket első és hátsó pisztolymarkolatokkal. Ezen típusok mellett készült a Mark IIS, valamint a Mark VI-os, mindkettő csökkentett torkolati sebességű, hangtompítós változat volt (előbbi a Mark II-esen, utóbbi a Mark V-ösön alapult). Mivel az automata fegyver nagy tűzgyorsasága miatt a hangtompító gyorsan átforrósodott, egy-egy vászonhenger került rájuk.

Az elkészült nagyszámú STEN-nek számos alakulatot szereltek fel. Ezzel ugyan sikerült jelentősen növelni az egységes tűzerejét, de a korai sorozatok számos konstrukciós és gyártási hibától szenvedtek, ami a STEN-t népszerűtlenné tette a katonák körében. A fen említett pontatlanság mellett gyakran előfordult, hogy a fegyver elakadt, amely több különböző okra vezethető vissza.

A géppisztoly kialakítása miatt logikusnak tűnik, hogy a lövész jobb mutatóujjával működteti a ravaszt, bal kezével a tárat markolva támasztja meg a fegyvert. Ez viszont a tárfoglalat deformálódásához vezet, ami ugyanúgy elakaszthatja a fegyvert, mint a mechanikába kerülő szennyeződés (utóbbi a nyitott kialakítás miatt a harcmezőn gyakorlatilag elkerülhetetlen volt). Nem egyszer előfordult, hogy a sorozatlövésre állított fegyver egyeslövést adott le vagy fordítva.

A németekről másolt tár miatt a STEN-be az MP 38-as tárát is használhatták, de emiatt átvették a tár tervezési hibáját (a kétsoros tár csak egy sorból töltött) is változtatás nélkül átvette, igaz, ha a tár beakadt, általában elég volt kihúzni a fegyverből és megütögetni, hogy újra működőképesség váljon.

A problémák ellenére a STEN kiválóan megfelelt a feladatra: egy olyan olcsó és elérhető géppisztoly volt, amely megfelelt a frontszolgálatra, amíg megfelelő számban készültek az új, modernebb gépfegyverek (pl.: a hasonló kialakítású Sterling géppisztoly). A fegyverből a különböző források alapján hozzávetőlegesen 4 millió példány készült.

A STEN-ek a második világháború majdnem minden frontján megfordultak és több tucat ország rendszeresítette a típust. A fegyver a második világháborút követően is szolgálatban maradt és többek között az 1948-as arab-izraeli háborúban, később pedig a koreai és a vietnámi háborúkban is használták.

A jelentős tűzerőt és alacsony árat egyesítő konstrukció olyan népszerűnek bizonyult, hogy számos országban gyártani kezdték a STEN kisebb-nagyobb mértékben módosított változatát (ezek közé tartoztak amerikai, argentin, ausztrál, belga, dán, francia, guatemalai, horvát, kanadai és norvég modellek).

A könnyen elrejthető fegyver a partizánakciók fontos kellékévé vált, emiatt Lengyelországban több változatát és készítették föld alatti üzemekben. Meglepő, de a STEN-nek léteztek német variánsai is: a zsákmányolt példányok mellett (kifejezetten a Szövetségesek elleni szabotázsakciókhoz) készült a Mauser Gerät Potsdam, a háború végén pedig Maschinenpistole 3008 néven gyártottak STEN rendszerű szükség-géppisztolyokat (ez utóbbi jellegzetes megoldása volt, hogy a tárat nem baloldalról, hanem alulról kellet betölteni - ez látható a jobboldali fotón). Mára már csak kevés működőképes STEN géppisztoly lelhető fel, mert a típus élettartama frontvonalbeli használat esetén csupán 1-2 év volt.


Műszaki adatok:

Gyártó: Enfield

Típusnév: STEN Mark II

Típus: géppisztoly

Megjelenés éve: 1941

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 3260 g

Teljes hossz: 895 mm

Csőhossz: 196 mm

Kialakítás:

Működési elv: nyílt tömegzáras

Tárkapacitás: 32 db

Irányzék: fém irányzék

Lőszer:

Neve: 9 mm Parabellum

Mérete: 9x19 mm

Tömege: 7,5 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 550 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 366 m/s

Csőben mért max. gáznyomás: ismeretlen bar


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.