DISA Madsen

„Mobil tűzerő”


Tervezés:

Dánia ma egy kis területű, semlegességét hirdető ország, de nem volt mindig így. A IX. században (több későbbi észak-európai országhoz hasonlóan) a mai Dánia területén is viking törzsek éltek. Az ütőképes flottával rendelkező, kereskedő-portyázó nép fokozatosan vált egyre szervezettebbé, ezzel egy időben pedig kiterjesztette hatalmát a környező területekre (a XI. század elején Dánia, mellett a mai Angliát és Norvégiát is uralmuk alá hajtották).

A más országokhoz képest szokatlanul nagy arányú partvidék miatt a Dán Királyság erős haditengerészetet tartott fenn, amely több (jellemzően észak-európai) országgal vívott hosszabb-rövidebb háborút.

A Brit Birodalom és Franciaország megerősödését követően a nagyhatalmak fokozatosan kiterjesztették érdekszférájukat, ami a XVIII. száradban már Dániára is kiterjedt. A napóleoni háborúk alatt az angolok attól féltek, hogy a franciák lerohanják Dániát és megszerzik hadiflottáját, ezért ultimátumot intéztek a dánokhoz. Mivel Dánia nem volt hajlandó a háború idejére átadni hajóit (hogy azok ne kerülhessenek a franciák kezére), a britek támadást indítottak és a legtöbb dán hajót elsüllyesztették.

Az 1800-as évek több tekintetben is törést hozott a dánoknak. Egykor jelentős hadiflottájuk nagyrészt megsemmisült, Norvégia kivált a Dán Királyságból, ráadásul az 1864-es porosz-osztrák-dán háborúban is vereséget szenvedtek és elcsatolták a bekebelezni kívánt Holstein és Schleswig tartományokat.

Ezt követően Dániában döntés született a semlegesség elvének alkalmazásáról, amely alapján az ország igyekezett kimaradni a jövő háborúiból. A semlegesség elvét máig megtartották, ez azonban nem jelentette azt, hogy az ország ne törekedett volna ütőképes haderő fenntartására (ezt az igényt a semlegesség még növelte is, mivel a külföldi fegyver-vásárlások elkötelezhették volna az országot).

Ez sokáig a Dániában épült hadihajókra korlátozódott, a XX. század fordulóján azonban - a szárazföldi haderő fejlesztésének részeként - új fegyvereket rendszeresítettek: köztük egy gépfegyvert, a Madsen-t.

A Madsen eredete az 1880-as évekig vezethető vissza, amikor Vilhelm Herman Oluf Madsen tüzértiszt és Rustmester Rasmussen fegyver-technikus egy öntöltő puskán kezdett dolgozni. Az eredeti, 1883-as típus nem vezetett használható fegyverhez, de folytatták a tervezést és 1896-ban megjelent a puska fejlesztett változata.

Ebből tökéletlensége miatt mindössze félszázad rendeltek, ugyanakkor sikerült annyira felkelteni az érdeklődést, hogy a Dansk Riffel Syndikat (röviden DRS) vállalat megvásárolta a fegyver gyártási jogait (időközben Madsen-t Dánia hadügyminiszterévé választották).

1899-ben Jens Schouboe csatlakozott a DRS-hez, 1901-ben pedig (felhasználva a korábbi tapasztalatokat), szabadalmat nyújtott be egy könnyű géppuskára, amely Madsen néven vált ismertté (a bal felső kép a DRS modern kori utódjának, a DISA-nak jelenlegi logóját ábrázolja).


Konstrukció:

A Madsen a világ első valódi könnyű géppuskájának tekinthető és mint ilyen, megjelenésekor abszolút egyedi fegyvernek számított - hasonló kutatások több országban folytak, de ezek rendszeresítésére csak később került sor (pl.: fracia Chauchat és Hotchkiss M1909). A Madsen megalkotásánál két, látszólag egymással ellentétes fejlesztési irány, a jelentős tűzgyorsaság és az alacsony tömeg egyesítése volt a cél, azaz tulajdonképpen egy ismétlőpuskához mérhető tömegű géppuskát kellett létrehozni. Ehhez a kor technikai szintjén megoldhatatlannak tűnő feladathoz a dánok az alapoktól kezdték újra a tervezést, ezáltal az 1143 mm-es gépfegyver mindössze 9,07 kg-ot nyomott, szemben a gyakran 20-40 kg feletti géppuskákkal.

A gépfegyverek egyik komoly problémája a túlmelegedés: a töltények kilövésénél gyakorlatilag robbanásszerű égés megy végbe a csőben - egy ismétlőpuskánál ez nem jelent problémát, a másodpercenként akár tucatnyi töltény kilövésére képes géppuskáknál viszont a cső már egy-két perc folyamatos tüzelés után is izzásig hevülhet. Ezt a Madsen-en úgy küszöbölték ki, hogy a fegyver csöve köré egy második, hűtésre szolgáló, perforált csőköpeny került, megszabadulva a nehéz vízhűtéses rendszertől.

A Madsen-hez eredetileg feketelőport használtak, hamarosan azonban áttértek a lényegesen erősebb és hatékonyabb füst nélküli (gyér füstű) lőporra. Kezdetben erre a célra a Svédországban és Norvégiában használt 6,5 mm-es (6,5x55 mm-es) perem nélküli lőszert használták, a dánok viszont a 8x58 mm-es peremes lőszert részesítették előnyben: ez szintén egy korai gyér füstű lőszertípus, amelyet a dánok által is rendszeresített norvég Krag-Jorgensen ismétlőpuska is tüzelte.

Idővel a fegyvert más kaliberek befogadására is alkalmassá tették: a 7x57 mm-es és 7,92x57 mm-es Mauser töltényekre, a Dél-Amerikában kedvelt 7,65x53 mm-es argentin töltényre, de a Brit Birodalom által használt .303-as (7,7x56 mm-es) töltényre és a 7,62x51 mm-es szabványos NATO töltényre is. Ezt a fajta kaliber-cserét a Madsen különleges működési elve teszi lehetővé.

A könnyű géppuskát szemügyre véve rögtön feltűnhet, hogy (kortársaihoz viszonyítva) a fegyver háza szokatlanul rövid, viszont magas. Ennek oka, hogy a zár mozgása nem vízszintes, hanem függőleges (hasonló megoldásúak voltak a vadnyugaton használt Henry-Martini ismétlőpuskák).

A teljes zár csupán kb. 3 cm-nyi vízszintes mozgást végez, ezért egy speciális mechanizmusra volt szükség (lévén a töltény ennél lényegesen hosszabb). Tüzelést követően megtörténik az üres hüvely kivetése, majd oldalról új töltény került a zárba, végül egy görbe (alul villás) kar betolja a következő lőszert a töltényűrbe. Ezt követően a zárfészek felemelkedik, elzárva a töltény útját, egyben a töltény magasságába emelve az ütőszeget. A tüzelést követően a kilőtt töltényhüvely az zár alsó, ívesre mart vájatán keresztül lefelé távozik (a gépfegyver belsejét egy automatikusan nyíló-záródó fémlap védi), majd újraindul a ciklus.

A fegyver egyik érdekes megoldása, hogy a Madsen csövét és a zárat egybeépítették és néhány mozdulattal cserélhetők, lehetővé téve a fegyver gyors átalakítását más kaliberűvé (ennek gyakorlati haszna megkérdőjelezhető, ugyanakkor jelentősen megkönnyíti a mai tulajdonosok dolgát, mert a géppuska fél perc alatt, szerelés nélkül átalakítható ma is használt kaliberekre). Magát a rendszer mechanizmusát egy bütykös vezérlőszerkezet mozgatja.

Különleges működésével a Madsen 450 lövés/perces elméleti tűzgyorsaságra képes - ez ugyan alacsonyabb, mint a később alkalmazott könnyű géppuskák tűzgyorsasága, de megjelenésekor így is komoly tűzerőt képviselt (a korabeli ismétlőpuskákhoz képest). A Madsen tára is különleges. A fegyver tára látszólag hagyományos kialakítású, azonban a tár szája nem szűkített: ez többek között azzal a járulékos előnnyel jár, hogy az eredetitől eltérő méretű töltények is tölthetőek a fegyverbe, viszont szükség van egy külön alkatrészre, ugyanis ennek hiányában a lefelé fordított tárból egyszerűen kiesnének a töltények.

Ezt megakadályozandó a tölténytár oldalán egy hajlított fémlemez található: szállításkor a háromszög formára hajlított vég megakadályozza a töltények kihullását - a géppuskába helyezve annak speciális kialakítása elfeszíti a lemezt a tár elől, így a töltények gravitációs úton a töltényűrbe juthatnak.

A megszokottól eltérő működési mechanizmus fontos eleme, hogy a fegyver a töltényeket nem felülről vagy alulról, hanem oldalról tölti, ezért a Madsen tára a középvonaltól balra eltolva található (a fegyverhez 25, 30 és 40 töltényes tárakat gyártottak). Az eltolt tárak miatt a könnyű géppuska állítható fém irányzéka a megszokott helyen található (a legtöbb felültöltő táras fegyvernél az irányzékot el kell tolni vagy fel kell emelni a tár fölé).

A géppuskák tömegének jelentős részét a XIX. század végén nem is maga a fegyver, hanem a három-négylábú állvány, esetleg a kerekes lövegtalp alkotta (valamint kezdetben a lövegpajzs), ám ezeket a Madsen-en egy minimális tömegű, kétlábú, ”V” alakú villaállvánnyal kiváltották. Ez csak fekvő helyzetben történő tüzelés esetén használható, de ez általában nem okozott problémát (a fegyverhez kifejlesztettek hagyományos, nehéz háromlábú állványt is).


Életút:

A Madsen gyártását eredetileg a Compagnie Madsen A/S végezte, később (a felvásárlást követően) az 1900-ban alapított Dansk Rekyl Riffel Syndikat A/S, majd Dansk Industri Syndikat A/S-re, röviden DISA gyártotta a könnyű géppuskát. A Madsen drága fegyvernek számított, ennek ellenére számos ország érdeklődött iránta, mert sok katonai szakértő felismerte, hogy a géppuskák kiegészítésére szükség van hasonló tűzerejű, de mozgatható (szükség esetén menetből tüzelnő) fegyverre.

A Madsen-re így számos országból érkezett megrendelés: az észak-európai nemzetek mellett Franciaországból, Németországból és Oroszországból is. Összesen 34 országban rendszeresítettek hosszabb-rövidebb időre Madsen-eket, amelyet ennek megfelelően tucatnyi különböző kaliberre alakítottak át.

A fegyver elsőként az 1904-5-ös orosz-japán háborúban tűnt fel (nem csak mint a lovasság gépfegyvere, de mint repülőgépek önvédelmi gépfegyvere), széleskörű ismertségre azonban nem ekkor, hanem az első világháború alatt tett szert. A Madsen alacsony tömege miatt rendkívül hasznosnak bizonyult a rohamok alatt, a németek viszont beásva, védekezésre használták, így nem tudták kihasználni a mozgathatóságát.

A két világháború közötti kisebb intenzitású harcokban is több ezer Madsen-t használtak; a könnyű géppuska különösen kedveltté vált Dél-Amerikában (de használták Kínában, a Szovjetunióban és Európában is).

A bonyolult működése ellenére megbízható Madsen-ek a második világháborút is végigszolgálták: Dániában 1942-ig gyártották a gépfegyvert, amelyet a németek vettek át és szerelték fel velük másodvonalbeli csapataikat.

Az akkor már több mint fél évszázados technológiát használó Madsen-eket Dánia 1955-ig tartotta rendszerben, egyes üzemeltetők azonban még ennél is tovább használták a típust: Írország az 1950-es évekig, Portugália pedig az 1970-es évekig.

A legutolsó hadsereg, amely hivatalosan használta a fegyvert, Brazíliáé volt, ahol 1996-ban selejtezték le az utolsó példányokat, azonban a brazil katonai rendőrség (csendőrség) papíron csak 2008-ban nyugdíjazta a fegyvert. Ez az információ ugyanakkor nem igaz, mivel rendőrségi fotókon a mai napig láthatóak Madsen-ek (több más, matuzsálem-korú fegyver társaságában).

A Madsen-t gyártó DISA vállalat idővel újabb gépfegyverekkel jelent meg a piacon, közülük a Madsen M-50 géppisztoly készült jelentősebb darabszámban, de a Madsen könnyű géppuska sikerét egyik modellnek sem sikerült megismételnie (a DISA máig létezik, de már nem foglalkozik fegyvergyártással).


Műszaki adatok:

Gyártó: DISA

Típusnév: Madsen

Típus: könnyű géppuska

Megjelenés éve: 1901

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 9070 g

Teljes hossz: 1143 mm

Csőhossz: 584 mm

Kialakítás:

Működési elv: hosszú hátrasiklású (függőleges mozgást végző)

Tárkapacitás: 25, 30 vagy 40 db

Irányzék: állítható fém irányzék

Lőszer:

Neve: 6,5x55mm (6,5x55 Swedish/Krag)

Mérete: 6,5x55 mm

Tömege: 9 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 450 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 870 m/s

Csőben mért max. gáznyomás: ismeretlen bar


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.