Danuvia 39 M.

„Egy király arcai”


Tervezés:

A kézi tűzfegyverek első képviselői a középkorban jelentek meg, de még évszázadoknak kellett eltelnie, mire a hadseregek kizárólagos fegyvere lett, felváltva minden korábbi hidegfegyvert. A tűzgyorsaság fokozatos növekedése ezt követően sem állt meg, sőt, a XX. század elejére elterjedtek a teljesen automata fegyverek, a géppuskák. A géppuskák az első világháború minden frontján feltűntek és rendkívül magas tűzerejükkel óriási pusztítást végeztek.

A világháború számos tanulsággal szolgált a világ hadseregei számára: ezek közül az egyik a tűzerő és a mozgékonyság növelésének igénye volt. A géppuskák (köztük az Osztrák-Magyar Monarchia által is használt Maschinengewehr Patent Schwarzlose M.07/12 - közkeletű nevén Schwarzlose) kiváló konstrukciónak bizonyult és sokukat még a második világháborúban is használták, de még a Schwarzlose is (amely kategóriájában meglepően könnyűnek számított;) 19,6 kg-ot nyomott, azaz rohamozásra nem volt alkalmas. E probléma megoldására számos válasz született, de ezek alapvetően két irányból közelítették meg a célt.

Az egyik lehetőség a nehéz, két ember által működtetett géppuskák méretének és tömegének jelentős csökkentése volt: ez eredményezte a golyószórókat. Ilyen volt többek között a géppisztolynak is nevezett olasz Villar-Perosa, valamint dán Madsen-golyószóró: ezek jelentős tűzgyorsasággal rendelkeztek, de gyártásuk drága volt és a legtöbb modell továbbra is túl nehéznek bizonyult ahhoz, hogy a katonák egyéni fegyvere lehessen.

A másik út a pisztolyok továbbfejlesztése volt. Általában egy megbízható hadipisztolyból indultak ki, amelyet hosszabb csővel és a pontosabb célzást lehetővé tevő tussal, valamint félautomata vagy teljesen automata töltőrendszerrel és az ezt kiszolgáló nagy kapacitású tárral láttak el. Ez utóbbi utat választották többek között a 9 mm-es magyar 1929 M. Frommel pisztolyból kialakítot különleges fegyveren is, ám ezt Magyarországon csak karhatalmi alakulatok használták, a hadsereg nem.

Ennek egyik oka az első világháborút lezáró Versailles-i békeszerződés volt, amely a vesztes Magyarország számára (akárcsak a németek számára) megtiltotta jóformán minden harcjármű és fegyver rendszerben tartását és fejlesztését. Utóbbi arra késztetett egyes tervezőket (pl.: a többek között a 39M „Csaba” páncélautót és a Szövetségesek kétéltű harckocsijait megalkotó Straussler Miklóst), hogy a korlátozásokkal nem sújtott országokba utazzanak és ottani hadiipari cégeknél kezdjenek dolgozni.

Az Egyesült Királyságba utazó Strausslerhez hasonló utat járt be Király Pál gépészmérnök is. Király szolgált az első világháborúban és már 1915-ben tanulmányt írt reteszelés nélküli gépfegyverekről, ötletét azonban a tiltás miatt Magyarországon nem tudta megvalósítani. Emiatt Svájcba költözött, ahol a neuhauseni Schweizerische Industrie-Gesellschaft (röviden SIG) fegyvergyár tervezője lett és több géppisztolyt tervezett (SIG K.E.7, SIG Kf.7, SIG MKMO).

Király Pál Magyarország számára is tervezett géppisztolyt, azonban ezt a svájciak nem gyártották, ezért 1928-ban (amikor Magyarországon ismét megindult a kézifegyverek fejlesztése), úgy döntött; hazatér. A mérnök a zuglói Danuvia gépgyár fegyvertervezője lett. Itt megtervezte a KD Danuvia pisztolyt (a németek ezt lemásolva alkották meg a legendás Walther P38-ast), de továbbra is dolgozott a SIG fegyvergyárnak.

Az 1930-as években Magyarországon is felmerült az igény egy helyi gyártású géppisztolyra, azonban a svájciak nem voltak hajlandóak a Király által tervezett (SIG MKMS) géppisztolyok szállítására (a szintén általa tervezett szuperkönnyű golyószóró pedig tervezési zsákutcának bizonyult), ezért a fegyvertervező megalkotta a MKMS továbbfejlesztett változatát, amelyet 39 M. (gyakran a tervezőre utaló „Király” jelzéssel) szolgálatba is állítottak Magyarországon (a felső logó nem korhű, mivel nem a fegyvergyár, hanem a Danúvia motorkerékpár logóját mutatja, de a központi, jellegzetes ”D” betű már korábban megjelent a cég emblémájában).


Konstrukció:

A 39 M. hasonló volt a Király Pál által tervezett korábbi géppisztolyokhoz. Magát a fegyvert egyesek az egyik első gépkarabélynak tartják, mert azokhoz hasonlóan a puskaszerű külsőt egyesítette a jelentős tűzgyorsasággal, miközben nem puskatölténnyel tüzelt.

A 39 M. háza fából készült, tusája nem behajtható, pisztolymarkolattal nem rendelkezik (a zárszerkezet hátsó része kiemelkedik a fa ágyazatból és itt található a felhúzókar is). A géppisztoly teljes hossza 1050 mm, ebből majdnem 500 mm a fegyver csöve (a hosszú cső is a gépkarabélyok jellegzetessége), a 39 M. tömege korában mégis relatív alacsonynak számított (üresen 4,15 kg, töltve 4,84 kg).

A fegyver a 9 mm-es német Mauser lőszert tüzelte, akárcsak a SIG vállalatnál tervezett géppisztolyai: ez a tölténytípus hasonló volt a pisztolylőszerként a mai napig elképesztően népszerű 9 mm-es Parabellum-hoz, ugyanakkor annál lényegesen erősebb volt. A fegyver zárszerkezete speciális, ún. osztott, késleltetett tömegzáras kialakítású (két fő egységből áll, lényege, hogy rugó helyett himba tolja hátrafelé a zárvezetőt, ugyanakkor rendelkezik helyretoló rugóval is).

A 39 M. tűzváltó gombja érdekes módon a tok végén található zárógyűrű, ennek elforgatásával lehet egyeslövés és sorozatlövés között váltani (természetesen a fegyver egy harmadik, biztosított móddal is rendelkezik). A 39 M. tűzgyorsasága sorozatlövés esetén 650-750 lövés/perc.

A Király-féle 39 M. géppisztoly egyik legjellegzetesebb részlete behajtható tára. A fegyverbe 40 lőszert befogadó egyenes tár illeszthető, amit előre lehet hajtani a markolatba (egy lehajtható fémlemez akadályozza meg a szennyeződés bejutását a tárnyílásba).

Az előágyba hajtott tárat egy rugó tartja a helyén: ez egyben arra is szolgál, hogy a tárat szükség esetén kilökje, ezáltal a fegyver gyorsabban tűzkésszé tehető (a behajtható tár miatt a fegyver könnyebben szállítható és az ellenséges megfigyelő számára úgy tűnhet, mintha a 39 M. csak egyeslövésre alkalmas puska lenne).

A fegyverre csövére elöl célgömböt, hátra íves csapó irányzékot szereltek, ennek beosztását 50 és 650 méter között lehetett változtatni (a 39 M. hatásos lőtávolsága kb. 3-400 méter volt).


Életút:

A 39 M. géppisztolyt kezdetben a Csendőrség és a Rendőrség rendszeresítette mint karhatalmi fegyvert, azonban 1939 januárjában a Magyar Királyi Honvédség is tesztelte (a német MP40-essel együtt). Az eszkalálódó nemzetközi helyzetre való tekintette a 39 M. végül bekerült a hadsereg fegyvertárába is. Ez komoly előrelépést jelentett a magyar hadsereg számára: miközben a legtöbb magyar fegyver és harcjármű régen elavult (ld.: kisharckocsik vagy a fent említett, első világháborús Schwarzlose géppuska), a Király géppisztoly világszínvonalat képviselt.

A fegyvert a katonák is kedvelték és meglepően jól bírta a rendkívül hideg orosz telet is, bár a géppisztoly nehéz fatusája gyakran feleslegesnek bizonyult. Az utánpótlás biztosítása szempontjából viszont gondot jelentett, hogy a többi rendszerben álló fegyverrel ellentétben a fent említett 9 mm-es Mauser-töltényeket tüzelte.

A 39 M-ből kb. 8-11000 darabot gyártottak: ez közel sem volt elegendő, de a fegyver előállítása lassú és költségigényes volt, mivel a tok és maga a zárszerkezet esztergálással készült, valamint az egy darabból kialakított fa bölcső is sok munkát igényelt.

Ezt 1943-ban megpróbálták egy minimálisan átalakított variánssal, a 43 M-mel áthidalni (ld. jobbra). Ez utóbbi fegyver nagyrészt azonos volt a bázismodellel, de rövidebb csövet kapott, fa tusa helyett egyszerűbb, lehajtható fém válltámaszt kapott és ellátták pisztolymarkolattal. Az új fegyverhez új tárat is terveztek, maguk a tárak nem cserélhetőek fel.

Mivel ez nem oldotta meg a problémát, a második világháború végén Király Pál megtervezett egy látszólag új fegyvert, a 44 M. „Danuvia”-t (más néven Király-Győrik féle géppisztolyt). Valójában a 44 M. is egy 43 M. volt, de a gyártás egyszerűsítése érdekében (a markolat kivételével) egyáltalán nem használtak hozzá fát, nem volt válltámasza és a csövet hűtőköpennyel burkolták (a bal alsó képen egy 44 M., jobbra egy 43 M. látható).

A 39 M. tervezője, Király Pál még 1944-ben Svájcba emigrált, majd a dél-amerikai Dominikai Köztársaságba távozott, a gépfegyverek tervezését azonban tovább folytatta. A helyi Armeria of San Cristobal munkatársa lett: itt tervezte meg a 39 M-hez hasonló Kiraly-Cristobal karabélyt, de közben Magyarországon Kucher József mérnök ezredes a 44 M. mintájára elkészítette a Kucher K1-et is (ez működését tekintve továbbra is egy Király-féle géppisztoly volt).

Miközben Magyarországon elkészült a 44 M. vonal utolsó tagja (az 50 M.), Király Pál tovább dolgozott a Cristobal karabélyokon, amelyekből összesen mintegy 250.000 darabot gyártottak le (az utolsó modellt 1962-ben tervezte).

A Király géppisztoly egy kis ország sikeres típusa volt, amely bizonyos szempontból megelőzte a korát, de a szovjet hatalomátvételt követően a kommunista Magyar Népköztársaságnak is kötelező volt szovjet eredetű fegyvereket használnia, ezért a 39 M-et és utódait lecserélték az AK-47-esre és helyi gyártású másolataira (igaz, egyes karhatalmi alakulatok az 1970-es évekig használták a Kucher K1-est).


Műszaki adatok:

Gyártó: Danuvia

Típusnév: 39 M. (Király)

Típus: géppisztoly

Megjelenés éve: 1939

Tervező: Király Pál

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 4150 g

Teljes hossz: 1050 mm

Csőhossz: 499 mm

Kialakítás:

Működési elv: (Király-féle) félszabadon hátrasikló tömegzár

Tárkapacitás: 40 db

Irányzék: íves csapó irányzék (50-650 m között állítható)

Lőszer:

Neve: 9 mm Mauser Export

Mérete: 9x25 mm

Tömege: ismeretlen g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 650-750 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 450 m/s

Csőben mért max. gáznyomás: ismeretlen bar


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.