Ceská zbrojovka Uhersky Brod vz. 61

„A skorpió csípése”


Tervezés:

A géppisztolyok az első világháború végén jelentek meg - debütálásuk egy kulcsfontosságú kérdésre adott válasznak volt köszönhető. Az első világháború kiválóan védett, tömegesen bevetett vízhűtéses géppuskái minden rohamot meghiúsítottak, elpusztításukra viszont jelentős tűzerőt kellett összevonni. A problémát az okozta, hogy a korabeli géppuskák tömege még az akkor használt páncélzat elhagyásával is kb. 40 kg volt (miközben a megtámasztásukra szolgáló állvány további 20-40 kg-ot tett ki), tehát gyakorlatilag csak beásva használhatták. A manuális töltésű puskákból (alacsony tűzgyorsaságuk miatt) viszont sokat kellett összevonni, csakhogy a nagyszámú katona kiváló célpontot nyújtott a védők géppuskáinak.

Ezt a problémát könnyített géppuskákkal (pl.: a 18 kg-os német MG 08/15-össel) és golyószórókkal (pl: a 9 kg-os, léghűtésű francia Chauchat-val) kívánták áthidalni, de ezeknél sikeresebb volt az MP 18-as géppisztoly. Az MP 18-as (német nevének megfelelően) gyakorlatilag egy automata töltésű pisztoly volt: tömege alig 4,18 kg-ot tett ki, gyártása a korábbiakhoz képest olcsó volt és mivel pisztolylőszert tüzelt, hatótávolsága lényegesen ugyan a puskáknél lényegesen kisebb volt, viszont könnyebben kézben lehetett tartani őket, még sorozatlövés esetén is.

A géppisztolyok az első világháborút követően először a polgári életben terjedtek el (az amerikai Thompson géppisztoly például az 1920-as évek amerikai alvilágának volt ikonikus fegyvere), de a második világháborúban is alkalmazták őket. A második világháborúban mára a tömegtermelésnek jobban megfelelő géppisztolyokat (pl.: a brit STEN-t, és a német MP 40-est) gyártották és darabszámuk ennek megfelelően nem ritkán modellenként is meghaladta az egymilliót.

Az 1950-es években újabb géppisztolyok jelentek meg (köztük a csehszlovák Ceská zbrojovka Uhersky Brod által gyártott Sa vz. 23-as és ennek izraeli továbbfejlesztése, az Uzi géppisztoly), ám ekkorra a géppisztolyok fokozatosan háttérbe szorultak. Az első világháború alatt a géppisztolyok tökéletes átmeneti fegyvernek számítottak a nagy tűzgyorsaságú, de csak korlátozottan mozgatható géppuskák és a katonák alacsony tűzgyorsaságú fegyverei, az ismétlőpuskák között.

Idővel megjelentek a rövidített karabélyok, majd az öntöltő puskák, illetve a korábbiaknál kisebb és alacsonyabb tömegű könnyű géppuskák, az 1940-es évek közepétől pedig a gépkarabélyok. Ez utóbbi fegyverek a puskák és pisztolyok közötti átmeneti lőszert tüzelték és méretük kisebb volt a karabélyoknál is, ugyanakkor teljesítményük nem volt lényegesen rosszabb, ráadásul képesek voltak sorozatlövésre is.

Emiatt a hasonló, de pisztolylőszerük miatt kisebb hatótávolságú (igaz, alacsonyabb áru) géppisztolyok iránt a hadseregek egyre kevésbé érdeklődtek, az 1960-as évek második felétől megjelenő 5,56 mm-es (a keleti blokkban 5,45 mm-es) új kiskaliberű lőszert tüzelő, polimer is használó, ezért könnyebb gépkarabélyok pedig végképp kiszorították őket.

Ebben a helyzetben a fegyvertervezők több irányba indultak el: a korábban is említett csehszlovák Ceská zbrojovka Uhersky Brod (röviden ČZUB) 1959-re elkészített egy különleges, rendkívül kompakt fegyvert, amely az útkeresés egy érdekes oldalágát jelentette. Ez volt a Samopal Vzor 61-es (cseh; 61-es mintájú géppisztoly), röviden vz. 61-es, amely a Skorpion, azaz skorpió becenevet kapta.


Konstrukció:

A vz. 61-es egy különleges, átmeneti fegyvertípus, amelyet az angolszász terminológia PDW; personal defense weapon, azaz kb. személyvédelmi fegyver besorolással illet. A Skorpion alapvetően egy rendkívül kisméretű géppisztoly, külsőre azonban egy túlméretezett automata pisztolynak látszik, elrendezése a Mauser C96 „Schnellfeuer” (sorozatlövő) modelljét idézi a markolat elé tervezett kisméretű tárral.

A vz. 61-es rendkívül apró: teljes hossza kihajtott válltámasszal 517 mm, behajtva viszont csupán 270 mm, tömege még a nagyobb tárral is csupán 2 kg, üresen az alapváltozat pedig alig 1,3 kg-t nyom - a cső szintén igen kisméretű, hossza 115 mm.

A géppisztoly nem a keleti blokkban elterjedt pisztolylőszereket, a 7,62x25mm Tokarev, illetve a 9x18mm Makarov töltényeket tüzeli, hanem az amerikai eredetű .32 ACP-t. Ez a 7,65x17mm Browning SR néven is ismert töltény kifejezetten öntöltő pisztolyokhoz készült, a Skorpion-ban rövidsége miatt alkalmazzák. Később a fegyvert más (9 mm-es Parabellum, az imént említett 9 mm-es Makarov, illetve szintén 9 mm-es .380 ACP) kaliberben is forgalmazták.

A legtöbb hasonló gépfegyvert pisztolyból alakították át, a Skorpion azonban működését tekintve egyértelműen géppisztoly. A vz. 61-es szabad tömegzáras rendszerű, amelyet két kis átmérőjű, végükön összekapcsolt helyretoló rugó működtet. A zár részben ráfut a csőfarra: ez az ún. teleszkópos zártömb-kialakítás kisebb méretet tesz lehetővé - ez a megoldás könnyen felismerhető a fegyver középső szekciójába csatlakozó tárról (pisztolyoknál a tár általában a fegyver végén található markolatba kerül, a fegyvernek ”T” helyett elfordított ”L” alakot kölcsönözve). Ez a fajta kialakítás egyben lehetővé teszi, hogy a géppisztolyt más kaliberre áttervezzék.

Mivel a vz. 61-es tömegzára rendkívül könnyű, a mozgás hossza pedig korlátozott, a Skorpion tűzgyorsasága a percenkénti 1000 lövést is meghaladná, ami nehezen kontrollálhatóvá tenné a fegyvert és túlzottan gyorsan eltüzelné a lőszerkészletét. A tűzgyorsaság mérséklésére ezért a géppisztolyt ellátták egy különleges lassító-szerkezettel. A fegyver markolatában fém cső fut végig, benne egy rugóval és ellensúllyal, amely tüzeléskor fel-le siklik és megakasztja az elsütési folyamatot - lassított felvételeken jól látható, hogy a hátrasikló zár egy pillanatra megáll, mielőtt újból előresiklana. Ezzel a megoldással a tűzgyorsaságot percenként kb. 850 lövésre mérsékelték.

A Skorpion rendkívül kisméretű tűzváltó-mechanizmussal rendelkezik, egyeslövésre és sorozatlövésre egyaránt képes. A géppisztoly tárakasztó gombja és a háromállású tűzválasztó a fegyver bal oldalán található, a géppisztoly felhúzására a vz. 61-es két oldalán található gombszerű felhúzókarok szolgálnak.

A csehszlovák géppisztoly kétsoros, a .32 ACP lőszer miatt ível szekrénytárat kapott, 10, illetve 20 töltényt befogadó tárakkal. A vz. 61-es az elhasznált töltényhüvelyeket nem oldalt és nem is lefelé, hanem felfelé üríti. Ez abból a szempontból előnyös, hogy miközben kompakt kialakítást tesz lehetővé, a fegyvert jobb- és balkezesek egyaránt használhassák, azonban az energiájukat elvesztő réz hüvelyek esetenként a lövész fejére hullhatnak vissza.

A géppisztoly tusája egy mozdulattal nyitható, ehhez mindössze egy gyenge ütést kell mérni a cső alá lógó, fémhuzalból hajlított tusa aljára, amitől az kifordul és rögzül (visszahajtásához a tusa fegyverhez csatlakozó részét össze kell nyomni). Az első irányzék egyben a visszahajtott tusa rögzítésére is szolgál (ez a fajta visszahajtható tusa a fegyver becenevének oka).

Rendkívül kis mérete miatt a Skorpion fém irányzéka is kisméretű: hátsó része ”L” alakú, átbillenthető, a kétállású kapcsoló 75 és 150 méterre állítható, bár az alacsony energiájú töltény és a rövid cső miatt a hatásos lőtávolság a 100 métert sem éri el. Szintén optimista megoldás, hogy az első irányzék állítható, kompenzálva a szelet, bár a gyakorlatban ez szinte sohasem használják, lévén a fegyvert közelharcra, gyors tűzcsapásokra tervezték.


Életút:

A vz. 61-es - nevének megfelelően - 1961-ben került gyártásba. E géppisztoly alig nagyobb, mint egy pisztoly, miközben tűzereje egy ”teljes méretű” gépfegyverével ér fel. Megjelenésekor a szovjet keleti blokkban alig akadt hasonló méretű fegyver - a ritka kivételek egyike a Sztecskin APSz automata pisztoly volt.

A Skorpion géppisztolyt kezdetben a csehszlovák hadsereg, illetve különböző különleges alakulatok használták, annak ellenére, hogy eredetileg elsődlegesen biztonsági erőknek szánták. A vz. 61-est a gyalogság mellett nagyszámú járműszemélyzet - sofőrök, harckocsizók - alkalmazták, mivel kompakt kialakítása miatt akár a járműben is használhatták, ugyanakkor nagy tűzereje miatt a harcjárművet elhagyni kényszerülő katonáknak az oldalfegyvernél (pisztolynál) lényegesen nagyobb tűzerőt biztosított.

Géppisztolyhoz képest a Skorpion elsődleges, 10 töltényt befogadó tára meglepően kis kapacitású, ez azonban tudatos döntés eredménye: ez a tár olyan kisméretű, hogy a pisztolyoknál nagyobb, de géppisztolyoknál kisebb bőrtokba tárral együtt is befér, ezáltal viselője a fegyvert töltött, harcra kész állapotban hordhatja.

A fegyver szétszerelése egyszerű, a vz. 61-es felső része egyes revolverekhez hasonlóan előrefelé kihajtható, de egyben marad. Ez harctéri szétszerelés esetén kedvező, az egyetlen könnyen elveszíthető alkatrészek a felhúzókarok kisméretű gombjai, amelyek a kihajtott felső részből a zár hátrahúzásával kipattinthatók.

A Skorpion-ból több változatot létrehoztak, de ezek nagy része csak az alkalmazott lőszerben tér el egymástól: a vz. 61 mellett a .380 ACP töltényt tüzelő modell a vz. 64, a 9 mm-es Makarov töltényes a vz. 65, a 9 mm-es Parabellum pedig a vz. 68 jelzést kapta, de utóbbiak sorozatgyártására nem került sor.

A fegyver alapváltozatát 1979-ig készítették, a gyártó az 1990-es évek elején kismértékben módosított (műanyag pisztolymarkolattal szerelt, az eredetinél 2 mm-re rövidebb csővel gyártott) sorozatot alakított ki (vz. 61 E, vz. 82 és vz. 83 jelzéssel).

A fegyverből két különleges változat is készült: a CZ-91S kifejezetten a polgári piacra készült céllövő-fegyver: 9 mm-es töltényt tüzel, egyenes tárat használ, nem rendelkezik tusával és kizárólag egyeslövésre alkalmas. A CZ 868-as a Skorpion gépkarabéllyá átalakított változata teljes méretű fatusával és első markolattal - ez a változat némileg nagyobb teljesítményű, mint a bázismodell, azonban gyakorlatilag értelmetlen: e fegyver a gépkarabélyoknál lényegesen gyengébb, miközben a megnövelt méret miatt elveszik a kompakt méretből adódó előny.

A vz. 61-esből Jugoszláviában 1984-től 1992-ig licencgyártású változat is készült M84, illetve M84A jelzéssel (utóbbi a CZ-91S-hez hasonlóan kizárólag félautomata kivitelben, a civil piac részére). Ezzel szemben az amerikai Armitage International által 1989 és 1990 között gyártott 9 mm-es Skorpion Scarab csak külsőre hasonlít a Skorpion-hoz: a Scorpion Scarab az eredetinél nagyobb méretű, kizárólag félautomata kivitelű, minősége az eredetinél lényegesen rosszabb, emellett működési mechanizmusa eltérő, a vz. 61-esnél lényegesen egyszerűbb.

A vz. 61-es méretét és célját tekintve hasonló az amerikai MAC-10-eshez, de annál lényegesen sikeresebb: a Skorpion-ból kb. 200000 db-ot gyártottak és több mint 20 országban használták őket (elsődlegesen különleges alakulatok - rövid időre Magyarországon is alkalmazta a hadsereg és a rendőrség is, váltótípusa a lényegesen nagyobb Heckler und Koch MP5-ös).

Korlátozott mérete és kis energiájú lőszere miatt a Skorpion csak oldalfegyverként használható, ugyanakkor a jelentős tűzerőt rendkívül kis mérettel párosító vz. 61-es a biztonsági szolgálatok és bűnözők kedvelt fegyverévé vált, mert rendkívül könnyen elrejthető és városi környezetben, épületekben igen hatékony.

A tűzgyorsaságot lassító mechanizmus egyben csökkenti a tüzeléskor keletkező ”elvándorlást” is. A fegyver egy kézzel is használható, de pontos lövésekhez érdemes megmarkolni a tárat és kihajtani a kisméretű tusát. A vz. 61-es mára elavult fegyvernek számít, amelyet állami szervezetek fokozatosan kiselejteznek, de a Skorpion-hoz hasonló rendkívül kisméretű géppisztolyokat, PDW típusú fegyvereket ma is építenek: ilyen például a Heckler und Koch MP7-es. A gyár által tervezett CZ Scorpion EVO 3 A1 szintén igen kisméretű fegyver, de neve (és a gyár marketingje) ellenére nem kapcsolódik a Skorpion-hoz, lévén az eredetitől eltérő mechanikát használ és alkatrészei sem azonosak.


Műszaki adatok:

Gyártó: Ceská zbrojovka Uhersky Brod

Típusnév: Samopal Vzor 61 (vz. 61)

Típus: géppisztoly (PDW)

Megjelenés éve: 1961

Tervező: Miroslav Rybár

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 1300 g

Teljes hossz: 517 mm (behajtott tusával 270 mm)

Csőhossz: 115mm

Kialakítás:

Működési elv: szabad tömegzáras

Tárkapacitás: 10 vagy 20 db

Irányzék: fém irányzék (kétállású, 75 vagy 150 méterre állítható)

Lőszer:

Neve: .32 ACP

Mérete: 7,65x17 mm

Tömege: 5 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 850 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 320 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.