Ceská zbrojovka Uhersky Brod vz. 23

„Csehszlovák ősapa”


Tervezés:

A géppisztoly az első világháború végén jelent meg, mint a nagy tűzgyorsaságú, de gyakorlatilag fixen telepített géppuska és a katonák egyéni fegyvere, az ismétlőpuska közti átmenet - feladata a végső, kritikus szakasz támogatása volt a rohamok alatt. Ennek oka, hogy az első világháború lövészárok-hadviselésében a támadásokat órákon (a háború végén már akár hónapokon) át tartó tüzérségi tűz előzte meg, amelyek feladata a szögesdrótok, aknák és lövészárkok elpusztítása volt, mielőtt a csapatok megkezdték volna rohamukat az ellenséges lövészárkok felé.

E támadási formának azonban volt egy katasztrofálisnak bizonyuló hiányossága. A tüzérségnek egy idő után be kellett fejeznie a támadást, nehogy a saját gyalogságát pusztítsa el, de amint ez megtörtént, a korabeli tüzérséggel jóformán elpusztíthatatlan bunkerekben várakozó ellenséges géppuskások azonnal elfoglalták a lőállásaikat.

Ezek leküzdésének leghatékonyabb módja az összevont tűz volt, azonban a korabeli géppuskák (még a könnyű géppuskák, köztük az amerikai M1918 BAR is) túlságosan nehéznek bizonyultak, az ismétlőpuskák tűzgyorsasága pedig nem volt elegendően nagy, ezért számos katonát kellett kis területre összevonni - ami viszont kiváló célpontot nyújtott a védők géppuskásainak.

A géppisztolyok ebben a feladatkörben bizonyították a hatékonyságukat, de megjelenésüket követően röviddel a német frontvonal összeomlott, majd az első világháború végével drasztikusan csökkentették a haderők létszámát és költségvetését, ezért a géppisztolyok szinte azonnal eltűntek a katonaságok fegyvertárából. Az 1920-as években a géppisztolyok ezért az amerikai maffia, illetve a velük harcoló rendfenntartó erők szimbólumává vált (ld.: Thompson géppisztoly), de idővel a gépfegyverek új generációja jelent meg (pl.: német MP 38, francia MAS-36).

A második világháború - nevének megfelelően - ismét egy kiemelkedően nagy horderejű, globális háborúvá vált, ahol még a legnagyobb, legerősebb hadiiparral rendelkező országok (német Harmadik Birodalom, Amerikai Egyesült Államok) számára is problémát jelentett minden katona felfegyverzése, ezért a géppisztolyt új feladatkörben vetették be: a végletekig leegyszerűsítve olcsó, tömeg-termelésre optimalizált fegyverként, kifejezetten városi harcra.

Az amerikai M3-as, a brit STEN és a szovjet PPSz-43-as milliós példányszámban készült, a világháború végével viszont úgy tűnt, e fegyvertípusnak nincsen jövője. Az első világháború alatt még akár 1,2 méter hosszú ”teljes méretű” ismétlőpuskákat idővel felváltották a rövidebb karabélyok (ld.: német Kar98k), majd a háború végére az öntöltő puskák (pl.: amerikai M1 „Garand”, német Gew 43). Az 1940-es évek közepén a németek, majd a szovjetek gépkarabélyokat rendszeresítettek (pl.: német StG 44, szovjet Ak-47), amelyek egyesítették a korábbi puskák pontosságát a géppisztolyok sorozatlövő képességével és (az átmeneti lőszer miatt) kisebb tömeggel.

Ennek következtében nyugat-európában a géppisztolyok fokozatosan eltűntek (a kevés kivételek egyike a mindig a maguk útját járó franciák voltak, bár MAT-49-es géppisztolyuk gyakorlatilag egy megkésett (olcsó) második világháborús (több tekintetben az M3-asra hasonlító) géppisztoly volt.

Amíg azonban a géppisztolyok fejlesztése nyugaton megszűnt, a Szovjetunió által elfoglalt területeken, köztük az újraalapított Csehszlovákiában Jaroslav Holecek, a CZ márkanevéről ismert Ceská zbrojovka Uhersky Brod (CZUB) főtervezője a világháborút követően azonnal hozzálátott egy géppisztoly megtervezésének. Holecek négy prototípuson keresztül tökéletesítette a fegyvert, mielőtt 1948-ban bemutatta volna a 9 mm Samopal Vzor 48a (csehszlovák; ~ 1948/A típusú géppisztoly) jelzésű géppisztolyt , amelyet Sa vz. 23 (csehszlovák; géppisztoly, 23-as modell) jelzéssel kezdtek gyártani (a fegyvert gyakran Sa 23 vagy CZ 23 jelzéssel rövidítik).


Konstrukció:

Az Sa vz. 23-as megjelenésekor innovatív géppisztolynak számított, több egyedi megoldással. A fegyver két fő változatban készült: az alapváltozat tömege 3,5 kg, a könnyített modellé 3,27 kg, mindkét fő variáns hossza 686 mm, behajtott tusával 445 mm. A fegyver eredetileg az egész világon elterjedt 9x19 mm-es Parabellum töltényt tüzelte, később a szovjet 7,62x25 mm-es Tokarev töltényre átalakított alváltozata is megjelent.

Az Sa vz. 23 legfontosabb különleges megoldása a - sorozatgyártott fegyvereken elsőként alkalmazott - teleszkópos zártömb-kialakítás. A géppisztolyok kifejezetten nagy tűzgyorsaságú, de kis méretű (könnyű és rövid) tűzfegyverek, azonban a második világháború végére úgy tűnt, elérték a legkisebb méretüket. Ekkorra a legtöbb géppisztoly már egyszerű, szabad tömegzáras kialakítású volt, a kisméretű pisztolytöltény miatt relatív rövid zártesttel és csővel, ezért nem volt lehetőség a további méret-csökkentésre, ezért Jaroslav Holecek jelentősen áttervezte a fegyver zárszerkezetét.

A korábbi hagyományos felépítésű zártömb helyett (ahol a nehéz zártömb közvetlenül a cső mögött kapott helyet) az Sa vz. 23-as könnyű, üreges zártömbbel rendelkezik, amely részben körbeöleli a fegyver csövét. Ezzel egyrészt sikerült csökkenteni a fegyver tűzkész tömegét, másrészt a géppisztoly hossza úgy csökkent, hogy a cső relatív hosszú (284 mm-es) maradt (ennek nagy része magában a zártestben kapott helyet).

Szintén újdonságot jelentett a hüvelykivető-nyílás elhelyezése, amelyet a zártest közepén alakítottak ki, ami az elhasznált töltényhüvely ürítését nem akadályozza, viszont jóval kisebb annak az esélye, hogy szennyeződés jut a fegyverbe (úgy, hogy takarólemezre nincs szükség), mivel az csak a zár hátrasiklásakor, a másodperc töredékére válik fedetlenné. A géppisztoly tűzváltó-karral nem rendelkezik, egyeslövéshez részben, sorozatlövéshez teljesen hátra kell húzni az elsütő-billentyűt.

A rövidebb test miatt a fegyvert a korábbiakhoz képest lényegesen hátrébbról kellett tölteni, ezért Holecek az addig általánosan elterjedt, első markolatként funkcionáló tárat áthelyezte magába a markolatba (hasonlóan az öntöltő pisztolyokhoz). Emiatt a 9 mm-es változatban 24, illetve 40 töltényes, a 7,62 mm-es változatban 32 töltényes doboztár jóval a markolat alá ér (a Tokarev-töltényes modellek tára és markolata nem teljesen merőleges a géppisztoly házára).

A géppisztolyt vízszintes első markolattal látták el, amely szintén rendelkezik egy egyedi megoldással: annak jobb oldalába egy fémlapot erősítettek. Ez egyfajta töltés-segítő eszköz: a géppisztoly töltényeit 8 db-os töltőlécekbe lehet tölteni, majd ezeket a markolat belső vájatába lehet csúsztatni. Magán a megmunkált fémlapon egy második vájatot is kialakítottak: ebbe az üres tölténytárat lehet beleakasztani, majd azt előre tolva a tárba tölthető a töltőléc tartalma (erre a kétlépéses megoldásra a jelentős tárkapacitás miatt van szükség, ugyanis a tárban található rugó ereje miatt az utolsó töltényeket kézzel igen nehéz betölteni).

Az Sa vz. 23-as biztosító-mechanizmusa rendkívül egyszerű: egy aszimmetrikus, ”C” alakú fémlemezből áll, amelynek bal oldali kitüremkedése az elsütő-billentyű mögé tolható, megakadályozva annak hátrahúzását. Ez egy rendkívül olcsó megoldás (mindössze egy sajtolt acél-lapból és egy szegecsből áll), viszont magának a zártömbnek a mozgását nem akadályozza, ezért a fegyver leejtve elsülhet.

A géppisztoly eredetileg fix fa tusát kapott, a későbbi változat viszont behajtható, fémhuzal-tusával rendelkezik. Utóbbi egyedi megoldása, hogy a fegyver bal oldalára visszahajtott, majd rögzített tusa első markolatként használható, igaz, ebben az esetben a markolat nem a fegyver középvonalába esik és a lövő keze rendkívül közel kerül a csőszájhoz.

Az Sa vz. 23-as fém irányzékkal rendelkezik, amely egyedi, négy oldalán felgörbített lapkából áll, amely (pisztoly-töltény esetében rendkívül optimista módon) 100, 200, 300, illetve 400 méterre állítható.


Életút:

A géppisztoly eredetileg két változatban készült: az Sa vz. 23-as (48a) fa tusával, míg az Sa vz. 25-ös (48b) behajtható fém tusával rendelkezett (utóbbi az ismertebb modell). Csehszlovákia saját és a potenciális európai vásárlók igényeinek megfelelően alakította ki a géppisztolyt, de a Szovjetunió a világháborút követően minden elfoglalt országot rákényszerített, hogy saját, a világ többi országával nem kompatibilis töltényeket használjanak.

Ennek részeként az CZ az 1950-es évek elején két új változat gyártására állt ál: az Sa vz. 24 (48a/52) a korábbi Sa 23-as, míg az Sa vz. 26 (48b/52) az Sa 25-ös 7,62 mm-es töltényre átalakított változata volt.

Az átalakítás miatt a géppisztolyt Csehszlovákia mellett eredetileg kizárólag Románia rendszeresítette, ugyanakkor a már jelentős mennyiségben legyártott, ”betiltott” 9 mm-es kaliberű példányokat különböző kommunista csoportoknak adták át, ezáltal azok több mint egy tucatnyi országban megfordultak (többek között Vietnámban, illetve afrikai, közép- és dél-amerikai országokban).

Az Sa 23-as fegyvercsalád tagjait 1968-ig gyártották, de tényleges háborúban csak irreguláris csapatok használták (a fegyvert Csehszlovákiában az Sa vz. 58-as gépkarabély váltotta fel). A géppisztolyt mindezek ellenére többen a modern géppisztolyok egyik legfontosabb ősének tekintik, ugyanis számos típus vezethető vissza e csehszlovák gépfegyverig.

Az Sa vz. 23-as újító megoldásai a gyakorlatban vegyes képet mutattak. Az apró, de 400 m-ig állítható irányzék, a markolatként is használható tusa vagy a rendkívül egyszerű biztosító nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket és kevés kivételtől eltekintve nem másolták, a teleszkópos zártömböt (és egyes esetekben a markolatba épített tárat) viszont igen.

Ezen esetek közé tartozott mások mellett az izraeli Uzi, a csehszlovák Scorpion és az amerikai MAC-10, de olyan kevésbé ismert típusok is, mint az argentin PA3-DM, a lengyel PM-63 vagy az osztrák MPi69, ráadásul ezek mellett (elsősorban a Dél-afrikai Köztársaságban) a fegyvernek több, az eredetivel közel azonos kialakítású (de nagyrészt félautomata) másolata is készült: ilyen volt a Sanna 77 és a Lacoste Kommando. Az Sa vz. 23-as és változatainak szerepe volt abban, hogy a géppisztoly (önvédelmi fegyverként, gyakran jármű-vezetők és más speciális feladatkörű katonák fegyvereként) ismét elterjedt.


Műszaki adatok:

Gyártó: Ceská zbrojovka Uhersky Brod

Típusnév: Samopal Vzor 23 (Sa vz. 23)

Típus: géppisztoly

Megjelenés éve: 1948

Tervező: Jaroslav Holecek

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 3270 g (Sa vz. 25)

Teljes hossz: 686 mm (behajtott tusával 445 mm)

Csőhossz: 284 mm

Kialakítás:

Működési elv: szabad tömegzáras

Tárkapacitás: 24 vagy 40 db

Irányzék: fém irányzék (négyállású, 100, 200, 300 vagy 400 méterre állítható)

Lőszer:

Neve: 9 mm Parabellum

Mérete: 9x19 mm

Tömege: 7,45 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 650 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 381 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.