Centro de Estudios Tecnicos de Materiales Especiales Modelo 58

„Félig német, félig problémás”


Tervezés:

Az ibériai félsziget már egymillió évvel ezelőtt is lakott volt, de magát Spanyolországot csak a XV. században alapították meg. A vaskorban a terület egy részét a kelták, az ókorban a rómaiak szállták meg, majd az V. században a szomszédos germán Vizigót Királyság foglalta el a területet, elterjesztve a kereszténységet. Három évszázados regnálást követően a vizigót királyság összeroppant, amikor az Afrikából érkező arabok elfoglalták majdnem a teljes félszigetet, amelyet az Omajjád Kalifátus részévé tettek és bevezették a muszlim vallást.

A kalifátus összeomlását követően a hatalmat a Córdobai Emírség vette át, amely később Córdobai Kalifátus néven továbbra is muszlim államalakulat volt, azonban (elsőként) függetlenedett a muszlim világban a hatalmat az omajádoktól átvető abbászidáktól (ekkor az arab területek a közel-kelettől Észak-Afrikáig egységes irányítás alatt álltak).

Az új kalifátus azonban belső harcok áldozatává vált és több kisebb egységre esett szét, amit a szintén szétaprózott, a félsziget északi, hegyvidéki területeire visszaszorított keresztény királyságok megtámadtak. Ekkor, a XI. századtól megkezdődött a reconquista, az ibériai félsziget visszahódítása a muszlimoktól, amely során több keresztény államalakulat (köztük Aragónia, Kasztília és Portugália) fokozatosan teret nyert. A mély megosztottság miatt ez igen lassú folyamat volt, amely csak a mór Granada 1492-es elestével ért véget.

Ebben az évben kasztíliai Izabella és aragóniai Ferdinánd házasságot kötött, létrehozva egy perszonáluniót, a mai Spanyolország alapját. Szintén ekkor indult el Cristóbal Colón (Kolumbusz Kristóf), amely ma a nagy földrajzi felfedezések korának kezdetének tekintenek. Spanyolország dél-amerikai gyarmatainak köszönhetően a világ egyik vezető országává vált, de a folyamatos háborúskodás miatt később ereje csökkent, a XIX. században pedig gyarmatait is elvesztette (ebben komoly szerepet játszottak a britek, majd az amerikaiak elleni háborúk is).

A XX. században Spanyolország nem vett részt az első világháborúban, de az országot katonai diktatúra irányította, majd 1936-ban kitört a Spanyol polgárháború, amely a szélsőjobboldali Franco tábornok győzelmével ért véget, egy újabb spanyol diktatúra kezdetét jelölve (Spanyolország Franco halála, 1975 óta demokrácia).

Franco és fallangista (fasiszta) pártja érthető módon a német-olasz fasisztákkal szimpatizált és meg kívánta szerezni Franciaország afrikai gyarmatait, azonban az angliai csata után a diktátor helyesen értékelve a helyzetet Spanyolországot nem hadviselő országként határozta meg, amely Nagy-Britanniával gazdasági egyezményt kötött. Mintegy 16000 spanyol önkéntes harcolt a Szovjetunió ellen, de mindkét felet hitegetve és kisebb engedményeket téve elérte, hogy a háború végére Spanyolország elszigetelődött, de az ország független maradt. A második világháborút követően a spanyolok (Franco elutasító hozzáállása miatt) nem részesültek amerikai segélyből, ezért többek között a hadsereg fejlesztéséről is saját maguknak kellett gondoskodniuk.

A spanyol ipar erre nem volt felkészülve: korábban nagy számban készültek ugyan spanyol pisztolyok (többek között az Astra Unceta y Cía üzemében), a Tigre puskát váltó Destroyer karabély viszont katonai célokra gyakorlatilag alkalmatlan volt (részben azért, mert a gyenge spanyol 9x23 mm-es Largo pisztolytöltényt tüzelte). Spanyolország szerencséjére a második világháború után a Mauser-nél az StG 45(M)-et (ld. lentebb) tervező Ludwig Vorgrimler Franciaországba, majd Spanyolországba távozott, majd a nácik csúcstechnológiát képviselő gépkarabélyaira építve újabb fegyvereket hozott létre.

E munka koordinálására a spanyolok 1949-ben létrehozták a Centro de Estudios Tecnicos de Materiales Especiales (spanyol; különleges anyagok műszaki kutatóközpontja), röviden CETME nevű állami szervezetet (a CETME számos katonai programon dolgozott). A fejlesztés a Modelo 58-as (angolszász jelöléssel Model 58) gépkarabélyt eredményezte, amelyet a köznyelv gyakran CETME gépkarabélyra rövidített (az alábbiakban mi is ezt használjuk).


Konstrukció:

A CETME karabély gyakorlatilag a második világháború-végi német gépkarabélyok közvetlen folytatásának tekinthető. A második világháború alatt a németek rájöttek, hogy a teljes méretű puskatöltények túlságosan erősek az automata kézifegyverekhez, ezért megalkották a pisztoly- és puskatöltény közötti 7,92x33mm Kurz töltényt, majd ezt használó gépfegyver tervezésébe kezdtek.

Ez a fejlesztés eredményezte a világ első modern gépkarabély-családját (MKb 42, MP 43, MP 44), amely az StG 44-esben csúcsosodott ki. Ezt a rendkívül hatékony és modern fegyvert a háború végéig gyártották és használták, de fejlesztése is tovább folyt, megalkotva az StG 45(M) gépkarabélyt: utóbbit kiválasztották rendszeresítésre, de a második világháború végéig csak kb. 30 db StG 45(M) készült. A második világháború után Ludwig Vorgrimler ez alapján tervezte meg a végül nem gyártott CEAM Modéle 1950 gépkarabélyt Franciaországban, valamint a CETME gépkarabélyt Spanyolországban.

A CETME tehát gyakorlatilag német tervezetű gépkarabély volt, amelyet azonban nemcsak modernre, de egyszerűen gyárthatóra is terveztek, amely a világháború végén a kimerült német ipar számára kulcsfontosságúnak számított, de a fejletlenebb spanyol ipar számára is fontosnak bizonyult. Az alakja miatt felismerhetően második világháborús német elődöktől származó gépkarabély relatív nagy méretű: hossza 1016 mm (ebből a fegyver csöve 450 mm-t tesz ki), tömege pedig 4,49 kg, háza hajlított fémlemezből készült.

A fegyvert eredetileg 7,92x33 Kurz, majd a spanyol 7,62x40 mm-es CETME lőszerhez tervezték, de már az első sorozatnál áttértek a 7,62 mm-es NATO tölténnyel megegyező méretű, de kisebb tömegű lőszert és kevesebb lőport tartalmazó 7,62x51 mm-es töltények használatára. Idővel (a NATO térnyerésével) a CETME gépkarabélyt alkalmassá tették a 7,62 mm-es (nem átalakított) NATO töltények tüzelésére is.

A CETME a német MG 42-es géppuskához hasonlóan görgős késleltetésű, viszont zártömbje két egységből áll. Ebből az első relatív könnyű, hátsó része pedig üreges, amelyben illeszkedik a zár hátsó része. Tüzeléskor a hátraható erők hatására az első szakaszban a görgők miatt a zártömb csak részben siklik hátra, majd amikor a lőporgázok nyomása lecsökken, megtörténik a teljes hátrasiklás (a fegyver zárt zárból tüzel).

A CETME fix (nem mozgó) csővel készült, amelynek végébe a későbbiekben függőleges vájatokat martak, amelyek tüzeléskor megtelnek lőporgázokkal, megakadályozva, hogy a táguló töltényhüvely beszoruljon. A fegyver 20 töltényes tárakat használ, de alkalmas 30 töltényes tárak befogadására is. A késői sorozat lángrejtőjét úgy alakították ki, hogy a gépkarabély alkalmassá váljon NATO-kompatibilis puskagránátok kilövésére, valamint képes legyen NATO tárak használatára.

A gépkarabély felhúzókarja rendkívül elöl, baloldalt található. A gépkarabély egyes- és sorozatlövés leadására egyaránt alkalmas, tűzváltókarja a korai változatokon jobboldalt, az elsütő billentyű fölött kapott helyet, később átkerült a CETME bal oldalára (a fegyver tűzgyorsaság percenként kb. 600 lövés). A tárak és a tűzváltókar cseréje, illetve állítása rendkívül nagy erőt igényel.

A gépkarabélyhoz kezdetben fa tusát gyártottak első markolat nélkül, később viszont áttértek a polimer használatára (mindkét esetben gumi végelemmel). Az első sorozatok emellett felhajtható kétlábú állványt is kaptak, ezt a fő sorozaton levehető bipódra cserélték: korábban a felhajtott állvány szolgált első markolatként, az újabb változatokon ezt hagyományos első markolattal váltották ki.

Megjelenését követően az első markolat kezdetben perforált acélból, majd fából készült (a fémmel való érintkezés a fegyvertervezők általában kerülik, mert fagypont alatt a lövész fagyási sérüléseket szenvedhet, keze pedig egyszerűen ráfagyhat a fegyverre - ezzel Spanyolországban nem kellett számolni, azonban nagy melegben vagy huzamosabb tüzeléskor a fém felforrósodása jelenthet gondot).

A gépkarabélyt fém irányzékkal gyártották: az első sorozat nyílt, állatható irányzékot kapott, ezt a későbbiekben egy egyszerűbb, kisebb méretű, négy állású fém diopteres irányzékra cserélték, amely 100-400 méter között állítható. A Model L változaton az irányzék már csak 200 és 400 méterre állítható, azonban e fegyverre spanyol (négyszeres nagyítású) céltávcső is szerelhető. Utóbbit rendkívül magasra építették, ezáltal elméletileg beépítése meghagyja a lehetőséget a fém irányzék használatára, viszont az ezt rögzítő csavar részben kitakarja az irányzékot.


Életút:

A CETME-t hosszabb fejlesztés után, 1958-ban rendszeresítették. A típust 4 fő sorozatban tervezték, de ezek közül az első,Model A elsősorban prototípusok és előszéria formájában létezett (ld. balra). A Model A gyártását 1956-ban kezdték meg, rendszeresítésére 1957-ben került sor, de már 1958-ban leváltotta a fő sorozatú Model B, más néven a Model 58, az első ténylegesen sorozatgyártott CETME gépkarabély.

A Modelo 58-as 7,62x51 mm-es CETME lőszert tüzelt, amely az azonos töltényű NATO lőszer gyengített változata volt. A spanyolok részben azért ezt a töltényt használták, mert a kisebb erő miatt sorozatlövés esetén a gépkarabélyt könnyebb volt kézben tartani. Német kérésre (ld. lentebb) a fegyverből kidolgozták a 7,62-es NATO töltényt tüzelő változatot is: az azonos méretű töltény miatt ehhez csak a zárat és a rugót kell erősebbre cserélni. 1964-ben a 7,62 mm-es NATO ”B” sorozatból elkészült egy könnyített, eleve ezt a lőszert tüzelő variáns, a Model C is, de néhány apróságot (és alacsonyabb tömegét) leszámítva a Model C azonos a Model B-vel.

Spanyolország viszonylag sokáig ragaszkodott a CETME gépkarabélyokhoz, ezért később megterveztek egy modernizált, még jobban könnyített változatot, a Model E-t is, amely felépítését és működését tekintve szintén azonos volt elődeivel, de a fém házat alumíniumra, a fa elemeket pedig polimerre cserélték. Ezzel ugyan sikerült tovább mérsékelni a tömeget, de a szerkezeti szilárdság olyan mértékben csökkent, hogy a Model E fejlesztését leállították.

1976-ban a CETME leállt a Model C gyártásával is, a fegyvert azonban a spanyol egységek tovább használták. A NATO nyomására Spanyolország is rákényszerült, hogy a 7,62 mm-es NATO töltényekről áttérjen az 5,56 mm-es NATO töltényekre, ezért 1984-ben megkezdték az önállónak tekintett CETME Model L (majd a rövidített Model LC) gyártását: ezek gyakorlatilag modernizált, kisebb méretű CETME gépkarabélyok, 5,56 mm-es NATO töltényre méretezve. A Model L 1987-ben állt rendszerbe, Spanyolországban 1999-ben vonták ki.

A megszokott fekete mellett zöldre festett CETME gépkarabélyok egyszerűségük ellenére alapvetően megfeleltek, igaz, egyesek nehezményezték, hogy a tárakat a megfelelő rögzítéshez alulról erősen meg kell ütni - ez nem hiba, a fegyvert tudatosan így tervezték: emiatt a tárak kiürülésüket követően is a fegyverben maradnak.

A CETME-t ért fontosabb kritika a megbízhatóság mérsékelt szintjén kifogásolta: a gépkarabély minden változata meghibásodásokkal küzdött, amit a nagyszámú változtatás ellenére soha nem sikerült maradéktalanul orvosolni. Ehhez az is hozzájárult, hogy bár a Model L is alkalmas volt NATO-szabvány tárak befogadására, ezektől a spanyol tárak kismértékben eltértek, ezért a NATO tárak használatakor nem ritkán töltési problémák jelentkeztek. Hasonló kisebb probléma, hogy a felhúzókar a csövet körülvevő fém burkolaton található, ezért tartós tüzelés esetén kesztyű nélkül a lövész könnyen megégetheti az ujjait).

A problémák ellenére a CETME gépkarabélyokat a spanyol hadsereg minden ága rendszeresítette és a hidegháború végéig használta (kezdetben nem tudtak elegendő számú gépkarabélyt gyártani, ezért egy ideig Mauser-rendszerű ismétlőpuskákat is gyártottak FR 7 és FR 8 jelzéssel).

A CETME gépfegyver azonban nem vált export-termékké, ugyanakkor a világháború utáni német gépkarabély-fejlesztés megalapításában kulcsszerepet játszott. A Német Szövetségi Köztársaság (NSZK, Nyugat-Németország) a hadsereg újrafegyverzésének részeként meg kívánta vásárolni és helyben gyártani a rendkívül sikeres belga FN FAL gépkarabélyt, de ezt a belgák elutasították, ezért a németek Spanyolországhoz fordultak.

A spanyolok eladták a CETME Model B gépkarabélyt, amelyet Nyugat-Németországban a Heckler & Koch kezdett gyártani G3 jelzéssel. A németek az évtizedek alatt folyamatosan fejlesztették a fegyvert (a G3 kezdetben gyakorlatilag csak irányzékát tekintve különbözött a Model B-től), végül (ironikus módon) 1998-ban a CETME-t a spanyolok nyugdíjazták, utódja a rá épülő G3-as lett (az 5,56 mm-es CETME Model L-t Spanyolországban a G3-as utódja, a G36-os váltotta fel). Jobbra egy német G3-as látható.

A CETME gépkarabélyokat külföldön gyakran negatívan fogadták, amit a problémák részben igazoltak, részben viszont előítéletre épült, mivel a fegyver más hadsereg nem rendszeresítette. Az 1990-es évek végén A Centuri Arms International (röviden CAI) elkészítette a CETME gépkarabélyok csak egyeslövésre képes polgári változatát CETME Sporter néven, Model B és Model C alkatrészekből, de az amerikai szabályok miatt az Amerikai Egyesült Államokban készült részegységeket is használtak. Zárásként érdemes megjegyezni, hogy görgős késleltetésű rendszere és neve ellenére a CETME Ameli könnyű géppuska nem tagja a CETME gépkarabély-családnak.


Műszaki adatok:

Gyártó: Centro de Estudios Tecnicos de Materiales Especiales (CETME)

Típusnév: Modelo 58

Típus: gépkarabély

Megjelenés éve: 1958

Tervező: Ludwig Vorgrimler

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 4490 g

Teljes hossz: 1016 mm

Csőhossz: 450 mm

Kialakítás:

Működési elv: görgős késleltetésű

Tárkapacitás: 20 vagy 30 db

Irányzék: fém irányzék

Lőszer:

Neve: 7,62 NATO

Mérete: 7,62x51 mm

Tömege: 25,4 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 550-650 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 786 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.