Carl Gustaf Automatgevär m/42

„A jég birodalmából a sivatagba”


Tervezés:

A modern kori, független Svédország történelmét 1523-tól számítják, amikor a terület kivált a mai Dánia, Norvégia és Svédország területét egyesítő kalmari unióból. Svédország ezt követően egyre erősebbé vált és másfél évszázaddal később elérte legnagyobb kiterjedését (uralva a Baltikum nagy részét, többek között Finnországot), de az 1700-as évek elején (XII. Károly uralkodása alatt) az ország több súlyos vereséget szenvedett.

Az Orosz Birodalommal folytatott több évszázados harcok felemésztették a svédek erejét és az 1800-as évek elejére nyilvánvalóvá vált, hogy az ország elvesztette nagyhatalmi jellegét, ami pozitív társadalmi-gazdasági változásokhoz vezetett. A XX. század kezdetétől a fejlett fém- és fafeldolgozó iparral rendelkező Svédország deklaráltan semleges kívánt maradni, azonban ehhez ütőképes haderőre volt szükség, hogy háború esetén egy agresszorral (elsősorban az Orosz Birodalommal) szemben is szavatolhassa függetlenségét.

Ennek részeként az 1800-as évek legvégén Svédország - számos más nemzethez hasonlóan - a német Mauser vállalat ismétlőpuskáját vásárolta meg: 1985-től kezdték meg a fegyver rendszeresítését, amelyet 6,5 mm Gevär m/96 (m/96) jelzéssel rendszeresítettek (a fegyvert svéd Mauser-ként is ismerik és egy teljes puska-családot takar, a teljes méretű puska mellett rövidített, mesterlövész és karabély-kialakításban).

A Remington ismétlőpuskát kiváltó fegyvert kezdetben a Mauser vállalat gyártotta Németországban, később viszont fokozatosan a svéd Carl Gustaf állami fegyvergyár vette át a svéd haderő ellátását (a Husqvarna fegyvergyár csak a második világháborútól kezdődően építette a puskát, kizárólag polgári célra). A „svéd Mauser” puskák igen sikeresnek bizonyultak és a második világháború végéig első vonalbeli használatban maradtak, egyben bevezetve az akkor újnak számító kiskaliberű (6,5 mm-es) svéd töltényt (az addig használt 8 mm-es Dán Krag-töltény helyett).

Az első világháború alatt Svédország független maradt, de mindkét hadviselő fél számára szállított vasat és acélt, amely tevékenységét később is fenn kívánta tartani. A második világháború alatt a svédek ismét minden vásárlót kiszolgáltak, amikor azonban a szomszédos Finnországot megtámadta a Szovjetunió, a Baltikum legtöbb országát pedig a német Harmadik Birodalom, Svédország szuverenitása is veszélybe került (az ország katonailag közel értéktelennek számított, ugyanakkor acélgyártása értékes célponttá tette).

A svéd haderő képességeit növelendő az ország - mások mellett - egy új kézifegyvert állított rendszerbe: az Erik Eklund által tervezett Automatgevär m/42, röviden Ag m/42 öntöltő puskát. A fegyvert, amelyet AG-42-ként, vagy (a fejlesztő AB C.J. Ljungmans Verkstäder vállalat után) Ljungman-ként is ismertek, a fenyegetett helyzet miatt rendkívül rövid idő alatt hozták létre: 1941-től mindössze egyetlen év telt el a tervezés és a gyártás megkezdése között (az azonos gyártó, gyártási év és elnevezés ellenére a Carl Gustaf Ag m/42-nek nincsen köze a Carl Gustaf m/42 romboló puskához).


Konstrukció:

Az Ag m/42-es neve ellenére fél-, nem pedig teljesen automata ismétlőpuska (öntöltő puska), amelynek alapváltozata könnyen felismerhető a fegyver házába mart oldalanként öt furatról. Az Ag m/42-es teljes méretű puska: hossza 1214 mm, a huzagolt cső hossza 622 mm és ennek megfelelően üres tömege is jelentős: 4,71 kg.

Az Ag m/42-es egyik egyedi jellemzője, hogy eredetileg kizárólag a helyi 6,5 mm-es svéd töltényt tüzelte, Svédországban nem gyártottak belőle elterjedtebb töltényre átalakított változatot. Ennek oka, hogy Svédország az 1800-as évek óta használta ezt a tölténytípust és mivel a fegyvert kizárólag svéd katonai használatra szánták exportálás vagy polgári értékesítés lehetősége nélkül, nem merült fel alternatív kaliber igénye.

A 6,5x55 mm-es svéd töltény ugyan kisebb kaliberű a legtöbb (7,62 vagy 7,92 mm-es) korabeli puskatölténynél, de a jelentős átmérőjű töltényhüvely miatt máig kedvelt vadászpuska-kaliber. A puska eredetileg az 1894-es gömbölyű hegyű (skarp patron m/94 projektil m/94) töltényt tüzelte, de hamarosan áttértek a jobb ballisztikai tulajdonságú (de kb. 10%-kal kisebb tömegű) lőszert tartalmazó hegyes ”mesterlövész” töltényre (skarp patron m/94 prickskytte m/41).

Az Ag m/42 közvetlen gázelvételes rendszerű (a gázcső a markolat elején csatlakozik csőbe), billenőzáras reteszelésű (hasonlóan a kortárs szovjet SzVT-40-es puskához).

Az ilyen kialakítású lőfegyverek alapvetően úgy működnek, mint gázdugattyús társaik (a tüzeléskor táguló lőporgázok egy, a csővel párhuzamos csövön keresztül szolgáltatják az energiát a zár automatikus nyitásához és hátratolásához), de azokkal szemben nem rendelkeznek gázdugattyúval, a gáznyomás közvetlenül a zártestre hat (hagyományosan a gáznyomás egy dugattyút mozgat, amely egy rúdon keresztül hozza működésbe a zárat). Az Ag m/42-n a zár nyitott állapotában a gázcső megfigyelhető a töltényűr felett.

Ez a rendszer egyszerűbbé és könnyebbé teszi a fegyvert, mivel mozgó alkatrészre (többek között dugattyúra) nincsen szükség, ráadásul mivel kevesebb, kisebb tömegű alkatész mozog a tüzelést követően, a fegyver pontosabbá válik.

Az Ag m/42-es egyedi megoldása, hogy gázdugattyús működése ellenére a rendszerbe jutó gáz mennyisége nem szabályozható. Ennek előnye a még egyszerűbb kialakítás, viszont ez egyben azt jelenti, hogy a fegyver megbízhatóan kizárólag a hozzá tervezett lőszerrel működik, a lőpor mennyisége nem változtatható, mert az töltési problémákhoz vezethet (ezt a svédek nem tekintették problémának, lévén hadipuskaként az Ag m/42-est kizárólag egyféle, szabványos katonai töltény tüzelésére szánták).

A svéd öntöltő puska felhúzása két lépésben történik: a takarólemezt előretolva a burkoló lemez összekapcsolódik a zártesttel, majd a két - immár kapcsolódó - elemet hátrahúzva felhúzható a fegyver (a puska zártestének külső felülete sima és nem kapcsolódik hozzá felhúzó kar, így azt közvetlenül nem is lehet mozgatni). A felhúzást követően a zártest-takarólemez egységet teljesen hátrahúzva a két elem közötti kapcsolat kiold, a zártest pedig előrecsapódik, tűzkésszé téve a fegyvert.

Az Ag m/42 szétszereléséhez a zártakaró lemezt kismértékben előre kell húzni, majd a biztosítókart félig elfordítva a teljes hátsó záró elem kiemelhető, ezt követően a takarólemez (a helyretoló rugóval) és maga a zártest hátrafelé eltávolítható.

Az Ag m/42-es tára kivehető, azonban a puskát nem a modern, egyszer használatos tárakra tervezték: a belső táras puskákhoz hasonlóan az Ag m/42 kivehető tára csupán a tisztítást könnyítette meg, de a tár a töltények eltüzelése után is a puskában maradt.

A fegyver 10 töltényes tárkapacitással rendelkezik, amelyet 2 db, egyenként 5 töltényes töltőléc segítségével, felülről lehet tölteni. A puskát ellátták biztosítókarral, amely a zártest mögött található.

Az Ag m/42-es alapváltozata optikai irányzékkal nem rendelkezett, viszont bajonettel fel lehetett rá erősíteni.


Életút:

A svéd Ag m/42-es 1942-ben jelent meg, mint a világ első nagy sorozatban gyártott, katonai öntöltő puskája, amely közvetlen gázelvételes rendszert használt. Relatív kis kaliberű tölténye, nagy tömege és gázelvezetéses kialakítása miatt a puska relatív csekély hátrarúgást generált, speciális tölténye lapos röppályát és pontosságot biztosított, használata pedig egyszerű és gyors volt.

Természetesen a fejlesztés és gyártás gyors, második világháború alatti beindítása negatív következményekkel is járt, jelesül hogy nem volt idő a fegyver gyermekbetegségeinek kijavítására.

A puska öntöltő kialakításának hátrányos gyakorlati következménye, hogy amikor a burkolattal együtt a kezelő hátrahúzza a zártömböt, egyben összenyomja a helyretoló rugót. A zár mögött egy kis, kiálló csonk található: amennyiben a porvédő burkolatot teljesen hátratolják, a zár beleütközik a kiálló csonkba és nagy sebességgel (és a rugó miatt nagy erővel) előrecsapódik, ami súlyos kézsérülést okozhat.

Ez a probléma azonban elsősorban tapasztalatlan modern polgári lövészeknél jelentkezik, ugyanis a fegyver rendelkezik zárakasztóval és biztosított állásban a zártömb nem siklik előre. A nagy erővel mozgó zár előnyös következményeként viszont az utolsó töltőlécet nem szükséges kihúzni a puskából, azt az előremozgó zártömb automatikusan kiveti.

Az Ag m/42-es alapvetően alkalmas volt katonai szolgálatra (igaz, ehhez hozzájárult az is, hogy Svédország a második világháború alatt is semleges maradt, így a fegyvert nem kellett élesben tesztelni), azonban a puskával kapcsolatban komolyabb problémák is felmerültek. Erre reagálva egy évtizednyi szolgálatot követően az Ag m/42 mellett létrehozták a javított Ag m/42B modellt, amely számos ponton finomította a fegyvert.

A közvetlen gázelvételes öntöltő puskák egyik közös problémája, hogy köztes alkatrész hiányában a lőporgázokból visszamaradó szén és egyéb szennyeződések lerakódnak a fegyverben, ami az Ag m/42-esnél rozsdásodáshoz vezetett, ezért a ”B” modellnél a gázcső rozsdamentes acélból készült. Emellett a cső oldalain 18-18 db kisméretű átmenő furatot alakítottak ki.

A fegyver felhúzását megkönnyítendő két kisméretű szarvacskát alakítottak ki a takarólemezen (felváltva az addigi recézett lapkákat). Emellett a tárra egy másodlagos billentyűt helyeztek (de megtartották a tár mögötti tárkivető billentyűt is), mert sok esetben a katonák éles helyzetben akaratlanul kivetették az üres tárat.

Emellett módosították a puska irányzékát, a kirepülő hüvely útjába pedig egy gumírozott lapka került: ez nem a lövészt, hanem a kilőtt hüvelyt védte (a korábbi változat tisztán fém eleme gyakran megrongálta az ebbe ütköző töltényeket, lehetetlenné téve az újratöltésüket). 1953-56 között Svédországban gyakorlatilag az összes rendszerben álló példányt átalakították ”B” modellé.

Az Ag m/42-esből az 1950-es években terveztek két teljes automatikus változatot rövidebb csővel, doboztárral, pisztolymarkolattal és behajtható fém válltámasszal (Automatkarbin fm/56 és 57), de a sarkköri telek alatt a fegyver nem bizonyult kellően megbízhatónak, ezért az 1960-as évek elején döntős született az öntöltő puska kiváltásáról (utóda az Automatkarbin 4 - a német Heckler & Koch G3A3 gépkarabély helyi gyártású változata - lett).

Svédország mellett a fegyvert Norvégia és Dánia rendszeresítette (utóbbi a Madsen - DISA - vállalat révén helyben is gyártotta), de az Ag m/42-est a másik két észak-európai ország is relatív hamar leselejtezte. Hazájában a feleslegessé vált puskák egy részét tovább használták az 1960-as években rendszerbe állított Pansarvärnspjäs 1110 hátrasiklás nélküli löveg belövő-puskájaként, Inskjutningsgevär 5110 néven (de már 7,62 NATO lőszert tüzelve).

Mindez azonban nem jelentette a fegyver katonai pályafutásának végét, ugyanis az 1950-es években a Carl Gustav fegyvergyár a puska licencét a teljes gyártósorral együtt Egyiptom számára értékesítette, ahol azt Hakim (király) néven tovább gyártották.

Az egyiptomi Hakim azonban nem volt teljesen azonos az Ag m/42 -vel. A legfontosabb különbséget a kaliber jelenti: mivel Egyiptom jelentős mennyiségű Mauser tölténnyel rendelkezett, a puskát eleve erre a kaliberre alakították át. Mivel azonban a 7,92x57 mm-es Mauser töltény a 6,5x55 mm-es svéd tölténynél nagyobb, az ereje is nagyobb volt, ezért a Hakim-ot ellátták egy fix csőszájfékkel (ez kiváltotta a korábbi furatokat), amelyen keresztül a lőporgázok egy része a környezetbe távozhatott (emellett az egyiptomiak szabályozhatóvá tették a kiáramló gáz mennyiségét).

Összesen mintegy 30000 db Ag m/42-est gyártottak (nagy részüket 1943-ban), amit 60-80000 db egyiptomi Hakim követett, melyeket az 54-es Állami Üzem gyártott. A fegyver azonban a homokos környezetben sem működött tökéletesen, igaz, gyártását nem az motiválta, hogy jobban teljesített az addig használt belga FN Modéle 1949-esnél, hanem az, hogy helyben gyártották.

A Hakim után Egyiptom (Erik Eklund segítségével) megterveztette a Rasid öntöltő puskát: ez gyakorlatilag a Hakim kisebb, könnyebb, továbbfejlesztett változata volt, de már a szovjet 7,62 mm-es töltényt tüzelte. Mire azonban 1959-60-ra beindult a Rasid előállítása, már Egyiptomban is gyártották a szovjet AK-47-es gépkarabélyt, amely amellett, hogy kiválóan tűrte a sivatagi viszonyokat, sorozatlövésre is képes volt és mindezek ellenére könnyebb volt a Rasid-nál, ezért utóbbi előállítását 8000 példány után leállították.

Az Ag m/42-es (elsősorban az amerikai polgári piacon) máig kedvelt öntöltő puskának számít, mert civil használatban a nagy hidegben vagy sivatagban történő használat ritka, miközben a fegyver második világháborús kortársainál pontosabb. Emellett megemlíthető, hogy bár nincs közük egymáshoz, mások mellett az amerikai AR-15-ös gépkarabély-család (M16, M4, stb.) szintén közvetlen gázelvételes rendszert használ.


Műszaki adatok:

Gyártó: Carl Gustafs Stads Gevärsfaktori (Carl Gustav)

Típusnév: Automatgevär m/42 (Ag m/42)

Típus: öntöltő puska

Megjelenés éve: 1942

Tervező: ismeretlen

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 4710 g

Teljes hossz: 1214 mm

Csőhossz: 622 mm

Kialakítás:

Működési elv: közvetlen gázelvételes, billenő reteszelésű

Tárkapacitás: 10 töltény (2 db 5 töltényes töltőléc)

Irányzék: fém irányzék

Lőszer:

Neve: 6.5 Swedish

Mérete: 6,5x55 mm

Tömege: 9 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: ~ 30-40 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 745 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2018 | Minden jog fenntartva.