BSA Welrod

„Halálos biciklipumpa”


Tervezés:

A kézi tűzfegyverek több száz éves múltra tekintenek vissza, de az első kereskedelmileg sikeres hangtompító lényegesen később, csak a XX. század végén készült (Hiram Percy Maxim 1909-ben nyújtotta be hangtompító iránti szabadalmát, magát az eszközt néhány évvel korábban kezdte árulni).

A filmek és videojátékok szinte minden esetben azt a tévképzetet erősítik, hogy a hangtompító a fegyver hangját (annak típusától függetlenül) képesek gyakorlatilag teljesen megszüntetni, nullára csökkenteni - ezért ezt a (valóságban nem létező) eszközt „silencer”-nek nevezik, amelyet az angol silence, csend szóból alkottak.

A valósághoz közelebb áll a magyar nyelvben meghonosodott hangtompító, illetve az angol suppressor, melynek jelentése: elfolyt, elnyom.

A fegyverek elsütésekor hallgató hanghatás több összetevőből áll (ld. lentebb), amelyeket teljesen gyakorlatilag nem lehet eliminálni, csupán csökkenteni, ezért bár az elmúlt évtizedekben számos hangtompító kerül gyártásba, ezek közül csupán néhány képes érdemben mérsékelni a fegyver hangját. Az egyik leghatékonyabb hangtompítónak máig egy második világháborús orgyilkos fegyver, a brit Welrod pisztoly számít.

A Welrod fejlesztését a legnagyobb titokban végezték. A tervezés az Inter-Services Research Bureau, későbbi nevén Station IX (angol; 9-es állomás) végezte: egy kis, állami szervezet, amelyet kifejezetten azért hoztak létre, hogy speciális fegyvereket és járműveket gyártson a brit kommandósoknak, illetve ellenálló csoportok számára.

A szervezet főhadiszállását a The Frythe nevű, 1846-ban elkészült (1864-ben kibővített) kúriában alakították ki, amely nem messze található a Hertfordshire-megyei Welwyn-től és 48 km-re Londontól (az addig hotelként működő kúriát a hírszerzés 1939-ben rekvirálta).

A Station IX a második világháború alatt több fegyvert és harceszközt tervezett; köztük a Welgun-t, egy olcsó és egyszerűen gyártható géppisztolyt, amelyet ellenálló csapatok felfegyverzésére szántak, egy légi szállítású, a légideszantosokkal együtt ledobható mini-motort (Welbike), de ők készítették a Welman és Welfreighter mini-tengeralattjárókat is.

A szervezet által megálmodott eszközök többsége soha nem realizálódott: a mini tengeralattjárók koncepcióját például egy országnak sem sikerült hatékonyan használnia (a legközelebb talán a németek kerültek a SEEHUND osztállyal), a Welgun-t pedig értelmetlen volt gyártani az azonos feladatú STEN géppisztoly mellett.

Valójában a robbanóanyagok mellet a Station IX mindössze egyetlen (relatív sikeres) eszközt készített egész fennállása alatt: a Welrod-ot. E fegyver neve a ”wel” és ”rod” szavak egyesítéséből származik - előbbi a Station IX megkülönböztető kódja volt és majdnem minden tervük nevében szerepelt (ld. fentebb), míg a ”rod” jelentése rúd, horgászbot.


Konstrukció:

A Welrod minimális hanghatással járó lövéseit egyedi hangtompítójának köszönheti, de emellett a pisztoly tervezésénél arra is figyeltek, hogy a fegyver könnyen elrejthető legyen, ezáltal kommandósok mellett ellenállók is használhassák. Mivel a helyigényes hangtompítót nem lehetett kiváltani, a Welrod-ot úgy alakították ki, mintha nem pisztoly, hanem valamilyen szerszám vagy gépelem lenne.

A fegyver központi eleme, az elsütő-mechanizmus, a cső és a hangtompító egy közös, 32 mm átmérőjű fémhengerbe került, ezáltal az eszköz inkább hasonlított kerékpár-pumpára, mint pisztolyra.

A Welrod ráadásul nem rendelkezett a könnyen felismerhető elsütő-billentyűvel és sátorvassal - ehelyett egy egyszerű, ”L” alakúra hajlított fém rudat használtak a fegyver elsütéséhez. A megtévesztő hatást azzal tették teljessé, hogy a Welrod nem kapott markolatot - maga a behelyezett tár szolgált markolatként (a biztosabb fogás érdekében a rövid tárat egy ebonit - keménygumi - házba helyezték).

A fegyvert két kaliber-típusban tervezték: a nagyobb 9x19 mm-es Parabellum lőszert tüzelte, 1,5 kg-ot nyomott és 360 mm hosszú volt, míg a kisebb 7,65x17 mm-es .32 ACP lőszert használt, 1,09 kg-ot nyomott és 310 mm hosszú volt. Még a kisebb, 310 mm-es hossz is meglepően sok egy pisztolynál, valójában azonban a Welrod csöve mindössze 95 mm-es volt, a fennmaradó részt a hangtompító tette ki, amelyet a Welrod esetében különös gonddal terveztek.

Egy lőfegyver elsütésekor jellemzően három forrásból származó hang hallatszik: a mechanika által keltett zaja (az elsütő billentyű meghúzása, hüvelykivetés, stb.), a lövedék hangsebességnél gyorsabb haladása miatti hangrobbanás, valamint a táguló lőporgázok hangja.

Ezek közül egyedül a hangrobbanás küszöbölhető ki teljesen: a .32 ACP lőszer eleve szubszonikus (hangsebesség alatti), a 9 mm-es Parabellum esetében pedig a tüzeléskor elszökő gázok miatt csökken hangsebesség alá a lövedék, így a hangrobbanás létre sem jön. A hangtompítók fő feladata a fegyver elsütésekor keletkező robbanás hangjának mérséklése. Ebből a célból a Welrod csövén több mint egy tucat kisméretű lyukat fúrtak, amelyeken át a táguló lőporgázok egy része elszökhet és a nagyobb térben jobban kitágulhat - ugyanezt a célt szolgálja a cső előtt található 14 db kamra is (ezeket a külső köpeny takarja).

A Welrod emellett tartalmaz három függőleges gumihengert is, amelyek négy (egyenként háromkamrás) blokkra osztják a pisztoly hangtompítóját. A hengerek tömörek, ezért a lövedéknek át kell szakítani a hengert - mivel a kisméretű lyuk körüli gumi gyakorlatilag azonnal bezárul, a következő lövés hangja ismét nagymértékben csökken, de a gumihenger kb. 15 lövést követően teljesen átlyukad, ezt követően cserélni kell, mert hatása már nem érvényesül. A hangtompítót csavarkötéssel rögzítették, ezáltal szükség esetén kiemelhető a testből (erre a gumikorongok cseréje miatt van szükség).

A Welrod manuális rendszerű pisztoly, ezért - ellentétben a tüzeléskor keletkező gázok egy részét a hüvely kivetésére és új töltény betöltésére használó félautomata és teljesen automata fegyverekkel - lövést követően a töltény a töltényűrben marad. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy két lövést között hosszabb idő (kb. 5 másodperc) is eltelhet, ugyanakkor több előnyei is van: ezáltal az elsütő-mechanizmust a végletekig egyszerűsíthették (mivel nincs szükség kivető és helyretoló alkatrészekre), illetve a helyszínen nem maradnak töltényhüvelyek, ami egy kifejezetten merényletekhez tervezett fegyvernél kifejezetten hasznos.

Lövést követően a Welrod hengeres testének végén található elemet el kell fordítani és hátra kell húzni, majd a töltényhüvelyt a fegyver felső oldalán kiemelni (a fegyver ilyenformán forgó-tolózáras rendszerű - a zártestet egy, a Welrod jobb oldalán található csavar akadályozza meg abban, hogy kiessen a pisztolyból). További előny, hogy a manuális zárral tovább csökkenthették a keletkező zajokat: lövést követően a merénylő távozhat, mivel nem kell aggódnia a hüvelykivetés hangja és a földre zuhanó lőszerhüvely miatt sem.

A Welrod 9 mm-es változata 6, a .32 ACP lőszert használó modell 8 töltényes tárat használ. A pisztoly hangtompítója és hangsebesség alatti lőszere miatt a Welrod hatótávolsága minimális: a fegyver maximális effektív hatótávolságát kb. 23 méterben határozták meg (a legtöbb pisztolynál ez az érték 50 méter), de a Welrod-ot közvetlen közelről tervezték használni. A pisztolyra egyszerű fém irányzék került, amelyeket tríciumos festékkel láttak el, ezért éjszaka is használható.


Életút:

Ahogy az fentebb is olvasható, a Welrod-ot kifejezetten merényletekhez szánták, ezért a pisztoly sorozatgyártását végző Birmingham Small Arms Company Limited (röviden BSA) fegyvergyár semmilyen jelzéssel nem látta el a fegyvereket, amelyekre később is csak kódjelek kerültek, ezért a fegyver eredetét vagy készítőjét nem lehetett beazonosítani.

A Welrod-ot használó alakulatokról és bevetéseikről (azok természete miatt) csak korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre - a BSA kezdetben tagadta, majd elismerte, hogy ők készítették a fegyvert. Az elkészült példányokat kezdetben az 1940-ben alapított brit Special Operations Executive (SOE) használta: egy angol szervezet, amelynek célja teljes titokban történő felderítés, kémkedés és szabotázsakciók végrehajtása volt a nácik által megszállt Európában (működési területük gyakorlatilag az összes európai országra kiterjedt).

A Churchill titkos hadseregeként is emlegetett SOE a Welrod-ot többek között Hollandiában használta, de idővel különböző ellenálló csoportok, majd az amerikai Office of Strategic Services (OSS, a CIA egyik elődszervezete) is alkalmazta.

A Welrod nem az egyetlen második világháborús hangtompítós fegyver volt (pl.: De Lisle karabély, High Standard HDM) és hagyományos fegyverekre (pl.: a Nagant M1895-ös revolverre vagy a STEN géppisztoly egyes változataira) is fel lehetett szerelni a hangtompítót, de különleges kialakítása révén a Welrod ezeknél lényegesen hatékonyabb volt.

E fegyver elsütésekor ténylegesen szinte semmilyen hanghatás nem észlelhető, ezért (szemben például a Station IX által készített kesztyű-fegyverrel vagy a náci öv-fegyverrel), a Welrod ténylegesen használható pisztolynak számított.

A fegyver alapváltozat a Mark II volt: ebből kb. 14000 példány készült, mielőtt áttértek volna a Mark I-esre (nem ismert, hogy miért készült később az alacsonyabb számú változat). A Mark I-es az erősebb 9 mm-es lőszer tüzelte és többek között ellátták valódi elsütő-billentyűvel és sátorvassal, ezáltal nehezebb volt elrejteni, ugyanakkor jobban megfelelt a kommandós alakulatok számára (a Mark II-esből kb. 2800 darabot gyártottak, egy részük a módosított Mark IIA változatban).

A Welrod-ot a második világháborút követően sem selejtezték ki: egyszerűsége ellenére használták a koreai háborúban is, sőt, az 1982-es Falkland-szigeteki háborúban és még az 1991-es Öbölháborúban is. Welrod-okat emellett bevetettek az észak-írországi zavargásokban és egyes példányokat Operazione Gladio keretében Európa több országában terítették.

Ez utóbbi egy NATO program volt, amelyet azért hoztak létre, hogy titokban ellenálló csoportokat képezzen ki és jutasson fegyverekhez, akik Európaegy esetleges - a Szovjetunió általi - megszállását követően ugyanúgy harcoljanak, mint a második világháborúban a németek ellen. A Welrod-ok ma már elavultnak számítanak, de elképzelhető, hogy az immár több mint 70 éves fegyverek egy részét még mindig használják.


Műszaki adatok:

Gyártó: BSA

Típusnév: Welrod

Típus: (integrált hangtompítós) pisztoly

Tervező: ismeretlen

Megjelenés éve: 1901

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 1500 g

Teljes hossz: 360 mm

Csőhossz: 95 mm

Kialakítás:

Működési elv: forgó-tolózáras (manuális)

Tárkapacitás: 6 db

Irányzék: (tríciumos) fém irányzék

Lőszer:

Neve: 9x19mm Parabellum

Mérete: 9x19 mm

Tömege: 7,45 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: ~ 12 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: ismeretlen m/s (hangsebesség alatti)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.