British Ordnance Land Pattern

„Brit barna Böske”


Tervezés:

A Brit-szigetek már az ókorban is lakott volt, enne ellenére a terület egymást követő országainak nem volt modern értelemben vett hadereje: amennyiben a birodalmat támadás érte, a nemesek a területükön toboroztak, majd a király irányításával vonultak hadba. Ha az uralkodó más országot támadott meg (pl.: Franciaországot), a parasztok helyett igyekeztek zsoldosokat toborozni (hogy előbbiek távollétükkel kevésbé akadályozzák a földművelést), de ezek expedíciós hadseregek voltak, amelyek sorozatos vereségek esetén maguktól felbomlottak, amennyiben pedig győztek, a haderőt a hazatérést követően oszlatták fel.

Egy professzionális, állandó haderő felállítása az 1642-51-es angol polgárháború alatt merült fel, mivel a parlamentáris demokrata oldal felismerte, hogy a királyság-pártiak legyőzéséhez az addig használt, lokális erőkön alapuló haderő nem elegendő. Az 1645-ben alapított New Model Army megnyerte a polgárháborút, de az Oliver Cromwell halálát követő restauráció részeként 1660-ban feloszlatták, azonban a visszahívott király, II. Károly azonnal felállította hasonló (de királyság-párti katonákból álló) haderejét.

Ez az eredetileg a király védelmét ellátó alakulat fokozatosan egyre nagyobbra duzzadt, követve a brit gyarmatbirodalom és az ebből származó bevételek növekedését (1707-ben létrejött az egyesült Nagy-Britannia Királysága, más néven a Brit Királyság, amely a gyarmataival együtt alkotta a Brit Birodalmat).

A sorozatos európai és gyarmati háborúk miatt a brit hadsereg fokozatosan alakult át modern, egységes haderővé, amelyben fontos szerepet játszott a felszerelés homogenizálása: egységes fegyverek, felszerelés és ruházat használata.

Korábban a katonák az általuk vásárolt fegyvereket használták (a brit tisztek még az első világháború alatt is maguk biztosították pisztolyukat), a XVIII. század elején azonban bevezettek egy új, egységes gyalogsági puskát. E fegyvert egyszerűen Land Pattern azaz gyalogsági típusú puska néven gyártották, ami azonban nem egyetlen konkrét kézifegyvert jelölt, hanem azt, hogy a fegyver a rendszeresített brit gyalogsági alapfegyver.

A Land Pattern puskák közkeletű beceneve Brown Bess, azaz barna Böske. Ez az elnevezés nem a közel két évszázaddal korábbi uralkodóra, I. Erzsébet angol királynőre utal és nem is a fegyver barnított csövére (a XVIII. század példányok nem rendelkeztek ilyen védőréteggel); a becenév ehelyett az Erzsébet (egy ekkor gyakori parasztnév, egyben pejoratív jelző, prostituált) és a barna, mint hétköznapi, unalmas szavakból származik.


Konstrukció:

A barna Böske egy teljes méretű gyalogsági muskéta: arra tervezték, hogy több sornyi katona egymás után, vagy két sor egyszerre tüzeljen olyan módon, hogy a második sor katonái biztonságosan ellőhessenek a térdelő első sor válla felett. A fegyver ezért igen nagyméretű: eredeti Long, azaz hosszú változat teljes hossza 1590 mm, amelyből 1200 mm-t tesz ki a cső, míg a fegyver tömege közel 5 kg. Az összes Land Pattern puska .75 kaliberű (19,05 mm-es), valójában azonban ennél kisebb, .069-es (17,526 mm átmérőjű) lövedéket használtak, mivel az ekkor alkalmazott fekete füstű lőporból visszamaradó, el nem égett részecskék már néhány lövés után jelentős mennyiségben lerakódtak, szűkítve a cső keresztmetszetét.

A barna Böske muskéták huzagolatlan csöve miatt a fegyverből egyaránt kilőhető hagyományos muskétagolyó és sörét, megjelenésekor azonban emellett (különösen az Amerikai Egyesült Államokban) ún. „buck and ball” lőszert használtak: ez egy muskétagolyóból és 3-6 kisebb sörétből áll, ezáltal egyesíti az egyetlen puskagolyó és a sörét hatását.

A Land Pattern egylövetű, elöltöltő puska, de a szükséges lőport, puskagolyót és fojtást már előre kimért papírtasakokban tárolták, amelyet fel kellett tépni, tartalmát a puskacsőbe önteni, a puskavesszővel ledöngölni (a kiürült papírtasak szolgált fojtásként), a kakast felporozni, felhúzni, majd a fegyvert elsütni (a fegyver tűzgyorsasága percenként kb. 3-6 lövés).

A fegyver elsütő-szerkezete egyszerű kovás lakatos működésű, amely a következőképpen működik. Amikor a lövész meghúzza az elsütő-billentyűt, a kakas elfordulva lecsap. A kakas pofái közé kovakövet rögzítenek, amely végigsiklik az acélnak nevezett homorú fém elemen. Ennek kettős szerepe van: egyrészt felnyitja a lőporral töltött serpenyő fedelét, másrészt az (ekkor még vasból készült) acélon végigsikló kova szikrát vet, ami ideális esetben begyújtja a lőportöltetet, elsütve a fegyvert.

A Land Pattern puskák maximális elméleti hatótávolsága kb. 1100 méter (a fegyvert 60 fokban elsütve, ballisztikus pályán), gyakorlat hatótávolságuk azonban ennél lényegesen alacsonyabb: területtűz esetén kb. 300 méter, egyetlen álló célpontnál kb. 100 m, ráadásul ez elmélet maximum. Egy 1811-es tesztsorozaton 100 yard (91,44 méter) távolságból ember méretű célponton csak 50% körüli pontosságot tudtak elérni a fegyver tökéletesített változatával, ami 200 yardon (182,88 méteren) 30%-ra csökkent.

Ezt ugyanakkor nem tartották problémának: egyrészt a fegyver korában így is elfogadhatóan pontosnak számított, emellett a gyér füstű lőpor elterjedése előtt (részben éppen a fegyverek pontatlansága matt) a cél majdnem minden esetben a területtűz volt; a pusztítást a sortűz együttese, nem pedig az egyéni, célzott lövések végezték.

A diófából készült Long Land Pattern (ugyanezen okból) egyáltalán nem rendelkezik irányzékkal, ugyanakkor rögzíthető rá egy nagyméretű (432 mm hosszú), három élű szurony.


Életút:

A Land Pattern puska 1722-ben állt hadrendbe a Brit Birodalomban és hamarosan megszámlálhatatlanul sok helyen kezdték gyártani. Ennek oka, hogy a XVIII. században még nem létezett modern értelemben vett sorozatgyártás; a fegyvereket ehelyett kis, független műhelyek építették, majd a minősítést követően az elfogadott példányok a hadsereg raktárába kerültek.

A fegyver nevében szereplő pattern, azaz sablon elnevezés arra utalt, hogy a fegyverek nem egy jól behatárolt tervrajzon alapultak, ehelyett csupán egy sablon létezett, amely rögzített bizonyos paramétereket (például kikötés volt, hogy a terhelésnek kitett elemek, köztük az elsütő-szerkezet vasból készüljön), ugyanakkor a különböző műhelyekben épített puskák kismértékben eltértek egymástól. Mivel nem léteztek modern precíziós műszerek sem, a Land Pattern puska néhány példányát az ún. Pattern-room-ban (angol; sablon-teremben) őrizték, ahol a fegyver-gyártók összehasoníthatták az általuk épített puskát az etalonnal.

A fegyvert a Brit Birodalom teljes területén használta mind a gyalogság, mind a könnyűgyalogság, mind a lovasság. A gyalogság, más néven sorgyalogság alkotta a haderő nagy részét. A katonák tömör sorokban haladtak és egyszerre, parancsra tüzeltek: a több egymás mögötti sor révén folyamatosan tűz alatt tarthatták az ellenséget.

Amennyiben a sortüzek nem tudták megtörni az ellenséget, a tisztek parancsára a katonák rögzítették szuronyaikat, majd rohamot indítottak, véres közelharcban döntve el a csata kimenetelét. Ha a sorgyalogságot a lovasság támadta, a katonák négyzet alakzatba fejlődtek, puskáikra szerelt szuronyaikat mobil akadályként használva. Velük szemben a könnyűgyalogság laza csatárláncban harcolt, lehetőség szerint takarásból és feladata az ellenség felderítésre, utánpótlásának elvágása és folyamatos zaklatása volt, míg a lovasság szintén felderítést végzett, valamint rohamaival igyekezett szétzilálni a sorgyalogságot.

Az 1722-93 között gyártott Long Land Pattern a sorgyalogság igényeire kiválóan megfelelt, a lovasság számára azonban túlságosan hosszúnak bizonyult, ezért 1740-től a fegyvert Short Land Pattern kivitelben is gyártották (10 cm-rel, 1100 mm-re csökkentett csőhosszal), miután a tesztekből kiderült hogy ekkora rövidítés nincs káros hatással a fegyver képességeire.

A barna Böske puskát emellett tovább 5 altípusban gyártották. Az 1778-ban bevezetett Sea Service Pattern-t matrózok, a jelentős mértékben, 660 mm-re rövidített csövű Cavalry Pattern karabélyt pedig a lovasság számára készítették.

A kedvező tapasztalatok alapján az 1800-as évek fordulójától gyártott fegyverek csövét ugyancsak tovább megrövidítették (990 mm-re); ezek közül a New Land Pattern a sorgyalogságnak, a New Light Infantry Land Pattern-t pedig a könnyűgyalogságnak építették, míg az India Pattern-t a brit koronagyarmaton, Indiában használták (ezt elsőként a Brit Kelet-indiai Társaság alkalmazta).

Több mint egy évszázados gyártása alatt összesen négymilliónál is több barna Böske készült, amelyeket ezért (Európa kivételével) az egész világon széles körben használtak (a britek mellett számos további nemzet, köztük az amerikaiak) több tucat háborúban. A Land Pattern utóda az 1800-ban rendszeresített Pattern 1800 Infantry Rifle (angol; 1800-as mintájú gyalogsági puska), közismert nevén a Baker puska lett, de a két fegyver még évtizedeken át párhuzamosan szolgált. Az 1800-as évek közepén az elavulttá váló barna Böske puskák egy részét az új kapszlis elsütő-szerkezetűre alakították át, mivel az kevésbé volt érzékeny a nedves időjárásra (esőben a puskapor gyakran besült).

A barna Böske puskák a XIX. század második felére már menthetetlenül elavultak, de fontos szerepet játszottak az egységes brit kézifegyver kialakulásában, több mint egy évszázados szolgálati idejük révén pedig kulturális és hadtörténelmi szerepük is jelentős.


Műszaki adatok:

Gyártó: számos kis műhely

Típusnév: Long Land Pattern

Típus: (gyalogsági) muskéta

Tervező: ismeretlen

Megjelenés éve: 1722

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 4700 g

Teljes hossz: 1590 mm

Csőhossz: 1200 mm

Kialakítás:

Működési elv: kovás

Tárkapacitás: 0 db (nincs tár)

Irányzék: nincs

Lőszer:

Neve: .75

Mérete: 19,05x19,05 mm

Tömege: 35,31 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: ~ 3-6 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: ~ 4-500 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.