Bodeo Model 1889

„Olcsó, lötyög, de alapvetően megfelelő”


Tervezés:

A középkorban az Appennini-félszigeten (a nyugat-római birodalom korábbi központjában) önálló városállamok jöttek létre, amelyek közül idővel az észak-itáliai Genova, Pisa és Velence emelkedett ki. Az egymással is háborúzó városállamok kis területet uraltak, de tengeri kereskedelmük révén jelentős vagyonra tettek szert, ugyanakkor meg kellett küzdeniük a területet birodalmába csatoló normannokkal, majd a keresztény egyház uralmával.

Az olasz városállamok (köztük Firenze) megerősödése azonban lehetővé tette, hogy az élet minden területét szabályozni próbáló egyházat visszaszorítva teret adjanak a művészeteknek és a tudományoknak, visszanyúlva az ókori civilizációkig: ez a reformációval együtt járó humanista gondolkodásmód tette lehetővé a reneszánsz elterjedését.

Az egyes városállamok azonban nem fogtak össze, ezért önállóságukat nem sikerült kivívni, illetve tartósan fenntartani: a XVI. században a Német-római Császárság terjesztette ki a hatalmát (1527-ben még Rómát is feldúlták), amit csak Franciaország segítségével sikerült visszaszorítani, ugyanakkor a félsziget középső részén az egyház ismét megpróbálta átvenni a városállamok feletti irányítást.

A XVII. századra sikerült a Habsburg-ház által vezetett Német-római Császárságot kiszorítani, de az utrechti, majd a bécsi béke következtében Észak-Itália ismét német-római, illetve spanyol uralom alá kerül. A XIX. század fordulóján Napóleon (tábornokként) elfoglalta a félsziget egy részét és 1802-ben létrehozta az Itáliai Köztársaságot, amelyet három évvel később királysággá alakított: az 1814-es Bécsi Kongresszus ugyan visszaállította a korábbi állapotokat, de a kialakuló olasz egyesítési igényeket ez nem befolyásolta.

1860-tól megkezdődött az ország fegyveres egyesítése, amelyet a köztársaságpárti, a királypárti és a pápai erők belviszálya késleltetett, de 1861. március 17-én kikiáltották az egységes Olasz Királyságot. E területnek azonban nem volt része Velence és az egyház által uralt Róma: utóbbit 1866-ban az olasz csapatok bevették, de a pápa védelmére hivatkozva a Habsburg Birodalom megtámadta Olasz Királyságot - az olasz csapatokat az osztrákok ugyan szétverték, de a beavatkozó poroszoknak köszönhetően végül megőrizhették a területüket.

A század végére azonban az immár egységes Olasz Királyság egyre erősebbé vált (1882-ben szövetséget kötött a Német Császársággal és az Osztrák-Magyar Monarchiával) és ezen folyamat részeként igyekezett ütőképes (lehetőség szerint Olasz Királyságban tervezett fegyverzetű) haderőt létrehozni.

A modernizáció egyik lépéseként le kívánták váltani az 1874-es olasz-francia Chamelot-Delvigne revolvert, amely egyszeres és kétszeres feszítésre is képes volt, azonban a revolver bonyolult mechanizmussal rendelkezett, ami növelte a gyártás költségét és csökkentette a megbízhatóságot.

A döntőbizottságot e fegyver utódjául egy névleg tisztán olasz revolvert választott, amelyet Carlo Bodeo tervezett (ld. lentebb). A rendszeresített fegyver közkeletű neve Bodeo Model 1889, hivatalos olasz elnevezése: Pistola a Rotazione, Sistema Bodeo, Modello 1889 volt - Bodeo a gyártásban nem vett részt.


Konstrukció:

A Bodeo Model 1889 egy kisméretű, rendkívül egyszerű katonai forgópisztoly, háza a megszokott acéllal szemben vasból készült. Bodeo revolvere önálló fegyvernek tekinthető, valójában azonban nem volt teljesen új konstrukció: a feltaláló fegyverét több más korabeli pisztolyból lopta össze. A maroklőfegyver kialakítását a tervező az olasz Societa Siderugica Glisenti vállalat revolverének könnyített változatából vette át (az olyan részletekig, mint a behajtható elsütőbillentyű), míg szerkezetileg E. Bled és J. Warnant 1882-es revolver-szabadalmával egyezett meg, a töltőrendszert pedig egy 1885-es francia revolverből emelte át (mindezt az Olasz Királyság laza szabadalmi szabályai tették lehetővé).

A forgópisztoly tömege 950 gramm, teljes hossza 232 mm, ebből 115 mm-t tesz ki a csőhossz. A Model 1889 a Chamelot-Delvigne revolverben debütáló, 10,35x23 mm-es, 10.35mm Ordinanza Italiana jelű lőszert tüzeli. E töltény eredetileg fekete füstű lőporral és ólomgolyóval készült, de 1890-től fémköpenyes lőszert is használt, majd 1899-ben áttértek a gyér füstű (füst nélküli) lőport tüzelő, átalakított lövedékű változatra.

A Bodeo-t két fő változatban gyártották. Az egyik (későbbi jelöléssel Type B) ”hagyományos” revolver kör keresztmetszetű csővel és sátorvassal, a másik (Type A) viszont hatszögletű csővel készült, sátorvas nélkül. Ez utóbbi variánson az elsütő-billentyű laza, egy csapon előrefelé behajlik. Ennek a kialakításnak két oka volt. Egyrészt megspórolták a sátorvas anyagát, csökkentve az előállítás költségét, másrészt a fegyvert függőlegesen tartva (pl.: tokjában, a használó oldalán) az esütőbillentyű a revolver házára simul, egyfajta másodlagos biztosítóként viselkedve.

A Bodeo revolverként hagyományos, tisztán mechanikus kialakítású, de egyszeres és kétszeres feszítésre egyaránt képes (utóbbi esetben az elütőbillentyűt meghúzva megtörténik a kakas felhúzása és az elsütés, előbbi esetben a kakast külön kézzel kell felhúzni, az elsütőbillentyűvel csak ezután lehet elsütni a fegyvert).

A revolver - szemben a kihajtható és letörhető revolverekkel - fix házzal rendelkezik, a hat darab töltényt az oldalsó töltőnyíláson keresztül lehet betölteni (az angolszász terminológia ezt a kialakítást ”gate loader”-ként tartja számon). A Model 1889 esetében a töltőnyílást takaró töltőnyílás-biztosító kar nem a gyakrabban használt oldalirányba, hanem hátrafelé hajtható ki.

A töltőnyílás-biztosítót hátrahajtva a tárakasztó kiékeli a kakast, biztosítva, hogy a használó ne tudja véletlenül elsütni a revolvert (ekkor az elsütő-billentyűt meghúzva a tár csak elforog) - e kialakítás miatt nincs szükség a tár kézi forgatására és egyenkénti beállítására, a fegyver mindig a következő töltényig fordul.

A kiürült töltényhüvelyeket a cső alá beépített (használatkor kifordítható) kivetőrúddal (angolul ejector rod vagy extractor rod) lehet kitolni. A keskeny kivetőrúd nem rendelkezik rugóval (a töltényhüvely kitolását követően a lövésznek kézzel kell visszahúznia).

A revolver szétszedése rendkívül egyszerű, a markolat fölött, bal oldalt található csavart kihajtva a baloldali burkoló lemez és a markolat bal oldala leemelhető, a kivetúrudat hátrahúzva és kiakasztva pedig a forgótár is kiemelhető. A fegyver markolata keskeny: eredetileg alsó részébe olajozó fiolát terveztek, de a sorozatgyártású példányokon ezt elhagyták (fém irányzéka nem állítható).


Életút:

A fegyver (a Type A modell) gyártását a Brescia-ban található olasz állami fegyvergyár (R Fab D Armi Brescia) kezdte meg, 1886-ban, de már 1891-ben átállt a Type B gyártására, majd 1993 leállt a revolver előállításával. Ezt követően a szintén Brescia-ban található Societa Siderurgica Glisenti kezdte meg a maroklőfegyver készítését, 1906-ig (emellett a Metallurgica Bresciana és Vincenzo Bernardelli is készítette).

A századforduló után a pisztoly előállítása más csak alacsony intenzitással folyt, mert békeidőben nem volt prioritás a Chamelot-Delvigne gyors leváltására. 1910-ben debütált a Glisenti Model 1910, egy olasz öntöltő pisztoly, azonban amikor 1911-ben kitört az olasz-török háború, az Olasz Királyság problémába ütközött.

A Model 1910-es gyártása lassú volt (1915-ig, leállításáig 30000 példány készült), viszont hirtelen számos pisztolyra lett volna szükség, de a Bodeo gyártásával a gyárak már leálltak, kapacitásukat pedig puskákat készítése kötötte le.

Megoldásként a rendkívül egyszerű Model 1889-es terveit átadták Spanyolországnak, ahol három, az Eibar régióban található gyárral kötöttek szerződést (Errasti, S. Arostegui, Arizmendi & Goenaga). A spanyol példányok tolerancia-határai nagyobbak voltak, ezért az innen származó példányok egyes alkatrészei gyakran lötyögnek. Érdekes, hogy már ekkor megjelent a Bodeo olcsóbb, jelöletlen másolata (kizárólag Type B kivitelben, mivel ezekhez nem volt szükség az állami engedélyre). Az első világháború után, 1925-26-ban számos példányt felújítottak, a Bodeo Model 1889-es gyártása azonban egészen 1930-ig folyt: az utolsó sorozatot egy újabb gyártó, Bernardelli készítette.

A pisztolyok sorozatszáma típustól függő: a gyalogságnak szánt Type A a hadsereg tulajdonában állt, ezért ezeket (függetlenül a gyártótól) az állami felügyelők ellenőrizték, majd egységes sorozatszámmal látták el. Ezzel szemben a Type B elsősorban tiszteknek készült, akik maguk vásárolták a fegyverüket, ezért ezeket nem látták el sorozatszámmal. A Bodeo rendkívül egyszerű, ezért megbízható revolver volt, amely könnyebb volt a rendszerben álló Chamelot-Delvigne-nél (az sem volt elhanyagolható szempont, hogy - mivel kevesebb alkatrészből állt - előállítása is olcsóbb volt).

A Model 1889 Type A-t általános gyalogsági maroklőfegyverként rendszeresítették az Olasz Királyságban, míg a Type B-t a tiszti kar kapta meg. A tiszti szó ebben az esetben egy széles kategóriát jelöl, nem kizárólag a főtiszteket: a Type B-t használta gyakorlatilag minden olasz tiszt és altiszt, sőt, az olasz rendőrség is (ellentétben például a Colt M1911-esből kialakított Colt M15-össel, amelyet kizárólag amerikai tábornokoknak készítettek). A Type B kékített kivitelben készült. A Bodeo-t az olasz haditengerészet is rendszeresítette, de egyedi, 20 mm-rel hosszabb csővel, míg a rendőrség a Type B rövidített változatát használta.

A pisztoly végigharcolta az első világháborút: ekkora már elavultnak számított, de alapvetően megfelelt a feladatra. A Bodeo-t az utódjának szánt Model 1910-es soha nem tudta kiváltani, igaz, az első világháború anyag-háborújában a korábbi 1874-es Chamelot-Delvigne revolvereket is ismét széles körben rendszeresítették.

A Model 1889-es életútja alatt néhány kisebb módosításon átesett, de még a második világháborúban is használták, az olasz harckocsizók a háború végéig favorizálták. Németország szintén használta a világháború alatt a Model 1889-est; Revolver 680(i) névvel. Az utolsó Model 1889-est a hidegháború alatt selejtezték le.

Összességben elmondható, hogy a Bodeo Model 1889-es nem volt kiemelkedően pontos, erős vagy nagy tűzerejű fegyver, azonban egyszerűsége és olcsósága megfelelt a korlátozott ipari kapacitással rendelkező, ezért elavult eszközeit csak fokozatosan leváltani képes olasz igényeknek.


Műszaki adatok:

Gyártó: Bodeo (több gyártó)

Típusnév: Model 1889

Típus: (vas házas) revolver

Megjelenés éve: 1899

Tervező: Carlo Bodeo

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 950 g

Teljes hossz: 232 mm

Csőhossz: 115 mm

Kialakítás:

Működési elv: forgótáras, egyszeres és kétszeres feszítésű

Tárkapacitás: 6 db

Irányzék: fém irányzék

Lőszer:

Neve: 10.4mm Ordinanza Italiana

Mérete: 10,35x23 mm

Tömege: ismeretlen g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: ismeretlen lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 255 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2018 | Minden jog fenntartva.