Beretta Model 12

„Olcsó olasz utód”


Tervezés:

Az Elfnet.hu nem egy cikkében olvasható, hogy Olaszország a hidegháborút megelőzően gyenge iparral rendelkezett, mivel a terület az 1900-as évekig szinte kizárólag mezőgazdaságból és kereskedelemből élt. Az első világháború alatt Olaszország korábbi szövetségesét, az Osztrák-Magyar Monarchiát megtámadva próbálta növelni a területeit, de emiatt politikai vákuumba került, ezért saját hadfelszerelését magának kellett előállítania.

Az olasz haderő gyengén felszerelt volt és néhány eszközt (köztük hegyiágyúkat és egyes repülőgépeket) leszámítva csak korlátozott számú, elavult felszereléssel rendelkezett, azonban az igazsághoz hozzátartozik, hogy lőfegyverek terén igen előremutató megoldásokat teszteltek. Ezek közétartozott a Villar Perosa M15-ös, egy rendkívül korai géppisztoly, de a gyakran csak Carcano-nak nevezett ismétlőpuskák is.

Utóbbiak a fekete füstű lőport használó, egylövetű M1870 „Vetterli” és M1870/87 „Vetterli-Vitali” puskák leváltására készültek. Maga az 1890-ben tervezett Modello 1891 „Carcano” egy tipikus ismétlőpuska volt, hasonló a néhány évvel később megjelenő versenytársakhoz, ám azok 7,62-8 mm-es töltényeivel szemben a 6,5x52 mm-es Carcano töltényt tüzelte: ez a kaliber hasonló méretű volt a hidegháborúban használt átmeneti gépkarabély-lőszerekhez.

A Carcano mellett sikeres első világháború kézifegyver volt a Beretta Model 1915-ös pisztoly és számos utódja, valamint a Bodeo Model 1889 revolver is, ugyanakkor más típusok (köztük a Glisenti Model 1910 pisztoly, a Villar Perosa-ból átalakított Beretta Model 1918 géppisztoly és a Fiat-Revelli Modello 1914 géppuska túlságosan bonyolult és megbízhatatlan típusoknak számítottak).

A legsikeresebb olasz kézifegyver-gyártó a Beretta vállalat volt, amely a világ legrégebbi, máig működő fegyvergyártója: 1526-ban alapították (kezdetben szakállas puskákat készített). A Beretta vállalat már 1918-ban épített géppisztolyt (a Model 1918 révén), de emellett különféle puskákat, sörétes puskákat, pisztolyokat is gyártott.

A második világháború előtt és alatt a cég a Model 1915-ös pisztoly újabb változataival rukkolt elő, valamint a fatusás Model 1938-as géppisztollyal, a háború után pedig amerikai M1 „Garand” ismétlőpuskákat javított, majd az amerikai M14-esből létrehozta a BM-59-es gépkarabélyt.

Relatív kis országként a Beretta vállalatot (hasonlóan a magyar Frommer Rudolfhoz) évtizedeken át egyetlen ember határozta meg: Tulio Marengoni. Marengoni tervezte a továbbfejlesztett Beretta pisztolyokat, az M1918-as géppisztolyt (és utódait), az M1938-as géppisztolyt (és utódait), de többek között a cég sörétes puskáit is.

Az 1950-es évek végén azonban, a generáció-váltás részeként a már közel 80 éves Marengoni-t más fegyvertervezők, köztük Domenico Salza váltották. Salza egy, az ekkorra már elavultnak számító M1938-ast kiváltó típust tervezett az 1943-ban megalkotott, előremutató, de gyártásba nem került Armaguerra Cremona OG44-es alapján. A tervek a Model 12-es (röviden M12-es) géppisztolyban öltöttek testet (a második világháború végéig a Beretta fegyvereinek neve a tervezés évét jelölte, az új rendszer viszont egyszerű emelkedő számsor volt; a Model 12-es már utóbbiak közé tartozott).


Konstrukció:

A Model 12-es géppisztoly relatív egyszerű felépítésű fegyver, de rendkívül jellegzetes kialakítása miatt könnyen felismerhető. A géppisztoly tömege 3 kg, fatusás kivitelben 3,4 kg, teljes hossza tusával 660 mm, kihajtott fém válltámasszal 645 mm, behajtott válltámasszal 418 mm.

A Model 12-es háza gyakorlatilag nem több egy henger alakú acéllemeznél és az egész fegyver rendkívül egyszerű kialakítású, szinte kizárólag préseléssel (az acél meghajlításával) készült, a lényegesen drágább forgácsolással csak a feltétlenül szükséges alkatrészeket (a zártestet és a 200 mm hosszú csövet) alakították ki.

A fegyver két kisméretű markolattal rendelkezik, ezek szintén fémből készültek, műanyag panelekkel, melyeket egyszerűen csavarokkal rögzítettek (utóbbi katonai fegyvereknél rendkívül ritka). A markolatok mérete miatt egy áltagos férfi lövő kisujjai lelógnak a pisztolymarkolatokról.

A Model 12-es a rendkívül elterjedt 9 mm-es Parabellum pisztolylőszert tüzeli, amely könnyen elérhető és rendkívül kezessé teszi a géppisztolyt, ugyanakkor behatárolja a fegyver erejét.

Más korabeli új generációs géppisztolyokhoz (UZI, vz. 61) hasonlóan a Model 12-es is tömegzáras rendszerű, teleszkópos zártömbbel, azaz tüzelés közben a zártömb részben átfedésbe kerül a csővel: ezzel a megoldással jelentősen csökkenthették a fegyver hosszát.

A fegyver markolatában, közvetlenül a sátorvas alatt egy markolat-biztosító található, a tüzeléshez az elsütő-billentyű mellett ezt is be kell nyomni (Domenico Salza ezzel a megoldással küszöbölte ki a tömegzáras géppisztolyok egyik fő biztonsági kockázatát: azt, hogy leejtve az ütés erejétől a géppisztoly könnyen elsülhet (a kar megzúzása nélkül a Model 12-es felhúzó-karját, így magát a zárat nem lehet hátrahúzni).

A fegyver baloldalán tűzváltó gomb található: a Model 12-es automata és félautomata tüzelési módokkal rendelkezik. A modernizált változaton a gombot egy elfordítható karral váltották fel, amely egyben másodlakos biztosítóként is funkcionál. A tűzváltót biztonsági állásba kapcsolva a markolat-biztosítót nem lehet benyomni.

A Model 12-eshez kétsoros, 20, 32, illetve 40-töltényes tárakat gyártottak, ezek a két markolat közé kerülnek; az olasz géppisztoly tűzgyorsasága percenként kb. 550 lövés.

A fegyver fém tusája a Model 12-es jobb oldalára, oldalra hajtható be, hátsó része pedig vízszintes helyzetbe hajtható fel. A fémhuzalból készült tusa kihajtva a géppisztoly középvonalától kismértékben balra eltolt. A Model 12-es kizárólag fém irányzékkal készült (maximum 200 méterre kalibrálva), a modernebb változatokon céltávcső felszerelésére is van lehetőség.


Életút:

A Model 12-es gyártása 1959-ben kezdődött meg - az elkészült fegyver több előnyös tulajdonsággal rendelkezett a Model 1938-hoz képest: egyrészt előállítása relatív egyszerű volt, a géppisztoly kis mérettel rendelkezett, ugyanakkor elődeinél jobban kontrollálhatónak bizonyult, amihez a teleszkópos zártömb mellett hozzájárult a két pisztolymarkolat is.

A Model 12-est úgy tervezték, hogy előállítása egyszerű legyen, ezért maga a fegyver ”olcsó” hatást kelt, azonban a gyár figyelt arra, hogy a géppisztoly használati értéke ne csorbuljon. A Model 12-est fekete epoxigyantával fújják le, ami hatékonyan ellenáll a mechanikai behatásoknak és gátolja a korróziót. A fegyver csövét króm-bevonattal látták el, a zártestbe pedig árkokat vágtak, amelyeken át a fegyverbe jutó szennyeződés (por, sár, hó) eltávozhat.

A Model 12-es tehát alapvetően egy nem túl esztétikus, de funkcionális fegyver, amelyet elsősorban tusája miatt bírálnak. A tusa katonai célokra egyesek szerint túlságosan gyenge, emellett balra eltolt kialakítása miatt balkezes lövők számára használata kényelmetlenebb, ugyanakkor ez a fajta tusa-kialakítás lehetővé teszi, hogy a jobbkezes lövész a tusát a vállához szorítva is használhassa az irányzékot.

A géppisztoly szétszerelése igen egyszerű, mindössze az első és hátsó menetes sapkákat kell lecsavarni, ezután a fegyver csöve a zártesttel együtt egyenesen előre kitolható a géppisztolyból. A hátsó sapka lecsavarásánál vigyázni kell, mert a nagy átmérőjű, feszített rugó ezen támaszkodik, ezért az óvatlan használó könnyen kilőheti a lecsavart elemet (a harctéren a fegyver elsütő-szerkezetét és magát a Model 12-est nem érdemes szétszerelni).

A fegyver alapváltozatát, a Model 12-t 1978-ban követte a Model 12S a fentebb említett tűzváltó-kapcsolóval, egyszerűbben szétszerelhető testével - ez a változat a cső minimális átalakításával hangtompító felszerelésére is alkalmassá tehető. Ezt követően, az 1980-as évektől megjelent a máig gyártott PM12-S2-es variáns, amelyen tovább növelték a biztonságot (valamint a hasonló, csak kis sorozatban készült Model 12S2).

A géppisztolyt kezdetben az olasz haditengerészet, a Marina Militare különleges alakulata és az olasz csendőrség használta, később viszont Olaszországban általános fegyverré vált, amelyet a hadsereg is alkalmazott (másodlagos fegyverként, hasonlóan az izraeli UZI-hoz).

A Model 12-es a nyugati országokban nem terjedt el, egyedül a francia rendőrség és egyes amerikai katonai egységek használták (köztük a CIA), ugyanakkor a géppisztolyt közel 20 további afrikai, közel-keleti, közép- és dél-amerikai ország megvásárolta. A megrendelések egy részét az olasz gépfegyver licencgyártott változatai elégítették ki: a típust gyártotta a belga FN (M12S, illetve M12SD-ként), a brazil Taurus (M972 és MT-12 jelzéssel), valamint az indonéz Pindad (PM1 és PM1A-ként).

A Nigériában is készített Model 12-esen alapul a horvát Agram 2000-es géppisztoly is, de ez a fegyver elődjénél nagyobb (kb. 800 lövés/perces) tűzgyorsasággal és ergonomikusabb hátsó markolattal rendelkezik, míg első pisztolymarkolatát hüvelykujj-lyukkal helyettesítették (ld. jobbra).

A Model 12-es gyenge lőszere miatt a gépkarabélyok kiváltására nem alkalmas és a fegyver Olaszországon kívül Európában jószerével ismeretlen, azonban egy alapvetően sikeres géppisztolyról van szó. A Model 12-es több országban ma is rendszerben áll, míg több országban a Heckler und Koch MP5-ös géppisztoly váltotta fel.

A Model 12-es géppisztoly gyártásának beindításáig rövid ideig készült a Beretta Model 3-as géppisztoly (a Model 1938-asból kialakított 38/42-es típus változata), míg a Model 12-es utódja a Beretta vállalat Cx4 „Storm” karabélyából kialakított Mx4 „Storm” géppisztoly: utóbbit a cég 2003-tól kínálja, de a Model 12-es gyártása máig nem szűnt meg.


Műszaki adatok:

Gyártó: Beretta

Típusnév: Model 12

Típus: géppisztoly

Megjelenés éve: 1959

Tervező: Domenico Salza

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 3000 g

Teljes hossz: 645 mm (behajtott tusával 418 mm)

Csőhossz: 200 mm

Kialakítás:

Működési elv: nyílt tömegzáras

Tárkapacitás: 20, 32 vagy 40 db

Irányzék: fém irányzék (kétállású, max. 200 méterre állítható)

Lőszer:

Neve: 9 mm Parabellum

Mérete: 9x19 mm

Tömege: 7,45 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 550 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 380 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.