Auto-Ordnance Company Thompson

„Géppisztoly - minden oldalnak”


Tervezés:

Az európai mércével fiatal államnak számító Amerikai Egyesült Államok - késői függetlenné válása okán - az 1800-as évek második feléig nem számított jelentős fegyver-exportőrnek, de a XIX. századi helyi háborúk megteremtették a helyi ipar alapjait, az első világháború pedig jóformán végtelen felvevő-piacot biztosított a feltörekvő amerikai fegyvergyártóknak. A világ idővel megismerte Samuel Colt, Horace Smith és John Moses Browning neveit - a híres amerikai fegyvertervezők sorába tartozott John Taliaferro Thompson is.

Thompson tisztként szolgált a United States Army Ordnance Corps-nál, az amerikai hadsereg fegyver és lőszer-ellátó alakulatánál (itt a kézifegyverekre szakosodott). Thompson részt vett az 1898-as Spanyol-Amerikai háborúban, majd a harcmezőről az Ordnance Corps irányításához került (a tábornoki rangig vitte).

Amikor 1914-ben kitört az első világháború, Thompson nyugdíjba vonult a hadseregből, de kapcsolata nem szakadt meg a lőfegyverekkel, sőt, néhány hónappal később a világ akkori egyik legnagyobb lőfegyver-gyártójának, a Remington Arms Company-nak lett a főmérnöke.

Az első világháború harcai bebizonyították, hogy az akkor rendszerben álló (forgó-tolózáras) öntöltő puskák a lövészárok-hadviselésre nem alkalmasak. Thompson ezért egy öntöltő (teljesen automata) puskát kívánt létrehozni, amellyel a remények szerint (jelentős tűzerejének köszönhetően) akár egyetlen katona is felszámolhatott egy lövészárokban lapuló ellenséges osztagot (ezt az elképzelést „trench broom”-nak, lövészárok-seprő fegyvernek nevezték).

Thompson 1916-ban kezdte a fejlesztést és először számos megoldást megvizsgált, hogy megtalálja a számára ideálisat. Ezt az amerikai John Bell Blish egy évvel korábbi szabadalmában látta meg, ezért úgy döntött, erre alapozva terveztet meg egy új automata fegyvert.

Thompson Thomas Fortune Ryan üzletember támogatásával megalapította az Auto-Ordnance Company-t, de a gépfegyverrel problémák adódtak, ezért a tervezés elhúzódott. A leendő fegyver kezdetben az Annihilator I (1-es/első megsemmisítő) nevet kapta, később Thompson géppisztoly néven vált ismertté, de számos becenéven is emlegették, pl.: Chicago-írógép, Lövészárok-seprő, Tommy puska (a fegyver hevederből tüzelő változatát Persuader; meggyőző becenéven tervezték). A jobboldali fotón John Thompson látható, kezében egy korai Thompson géppisztollyal.


Konstrukció:

A Thomson géppisztoly tipikus első világháború-végi fegyver: modern megfelelőivel összehasonlítva rendkívül elavult (pl.: 4,9 kg-os üres tömege több, mint a mai gépkarabélyok azonos adata), de tervezési elvei és megoldásai már modern típust mutatnak. John T. Thompson a Thompson géppisztoly megtervezésénél kiemelt figyelmet fordított az ergonómiára, arra, hogy a fegyvert könnyen kézben lehessen tartani, a géppisztollyal való tüzelés pedig ne okozzon jelentős megterhelést.

A Thompson géppisztoly könnyen felismerhető különleges kialakításáról. A fegyver mechanikája az öntöltő pisztolyhoz hasonló hátsó részben kapott helyet, a tár az elsütő-billentyű elé került. A fegyver fa válltámasza nem teljes méretű, a részben hűtőbordákkal ellátott, 270 mm (kompenzátorral 300 mm) hosszú cső alá egy különleges, a lövő kezéhez igazított második (mellső) markolat került.

Ez a fegyver testéhez (és egy ponton a csőhöz) rögzített második markolat pontosabb lövéseket tesz lehetővé a puskák testét használó (gyakran hátsó pisztolymarkolattal sem rendelkező) könnyű kortárs gépfegyvereknél.

A fegyver a .45 (ACP) lőszert használja: ez a 11,43 mm átmérőjű, 23 mm hosszú lőszer valódi amerikai sikertermék volt: nevében a rövidítés az Automatic Colt Pistol szavakat takarta, John Browning tervezte az M1911-es pisztolyhoz, ezért jelentős készletek álltak belőle rendelkezésre.

A .45-ös lőszer pisztolyok között ugyan megfelelő megállító-erővel rendelkezett, de ereje a gépfegyverek között már megjelenésekor is különösen alacsonynak számított (a Thompson géppisztoly lövedékének kezdősebessége csupán 290 m/s volt, igaz, a pisztolynál lényegesen hosszabb csöve miatt ez így is meghaladta az azonos lőszernek az M1911-esben mért 253 m/s-os kezdősebességét).

A gyenge lőszer miatt a Thompson géppisztolyok hatásos hatótávolsága csupán 50-150 méter volt - e problémára reagálva alkották meg a lényegesen erősebb .45 Remington-Thompson-t, amelynek kezdősebességét 440 m/s-ra, maximális lőtávolságát 500 méter fölé növelték, de a hadsereg nem kívánt egy újabb lőszert rendszeresíteni, ezért ez nem került sorozatgyártásba (a tesztek alapján a .45 ACP volt az egyetlen lőszer, ami alkalmas volt a Thompson-ból való tüzelésre).

A korai Thompson géppisztolyok ”H” alakú zárkésleltetővel rendelkeztek, ezt azonban a későbbi változatokban elhagyták, mivel ezek már szabad tömegzáras működésűek voltak. Ez a kialakítási sajátosság kiküszöböli annak a lehetőségét, hogy a fegyver magától elsüljön (teljesen zárt rendszernél a cső olyan mértékben felforrósodhat, hogy a töltényűrbe kerülő lőszer az elsütő-billentyű meghúzása nélkül elsül).

A Thompson géppisztolyok tűzgyorsasága modellváltozattól függően széles skálán mozog. A fegyver korai változatai kiemelkedően nagy, 1200 lövés/perc elméleti tűzgyorsasággal rendelkeznek, a későbbi modelleken ez 850, 720, illetve 600 lövés/percre csökkent. A Thompson-ok nagy (elméleti) tűzgyorsaságának ugyanaz a hátránya, mint más, hasonló képességű, doboztárból tüzelő géppisztolyoké (pl.: a későbbi Ingram M-10-esé): a jelentős tűzgyorsaság miatt a tárakat túlságosan gyakran kell cserélni.

Eredetileg a Thompson-hoz 20, illetve 30 töltényt befogadó doboztárakat használtak, de ezek nem bizonyultak megfelelőnek, ezért megjelentek a lényegesen nagyobb kapacitású 50, illetve 100 lőszert befogadó csigatárak. Ezzel ugyan a lőszer-kérdést sikerült megoldani, de a hadseregeknek nem felelt meg a nagy tömegű, nehézkesen utántölthető és működés közben esetenként csörgő hangot adó (50 töltényes) csigatár, ezért idővel 30, illetve 40 töltényes szekrénytárakat is kifejlesztettek a géppisztolyhoz (a későbbi változathoz a 30 töltényes tárat választották, ezek a példányok a korábbi 20 töltényes tárat is használhatták, a csigatárat viszont már nem).

A fegyver egyszerű, nem állítható fém irányzékkal rendelkezik, optikai irányzék nem erősíthető rá, de erre nem is volt igény, tekintettel a csekély hatásos lőtávolságra.


Életút:

Megjelenésekor úgy tűnt, a Thomson egyike lesz a világháború végi új fegyvereknek: különleges megoldásai ugyan az akkor rendszerben álló (amerikai) fegyverek fölé emelték, de a háború vége miatt rendszeresítésére már nem került sor. A fejlesztés során a Thomson géppisztoly speciális töltési rendszerének több konstrukciós hibája is felszínre került, ezek megoldása pedig egészen 1920-ig tartott. Emiatt egyrészt nem az amerikaiak, hanem a németek állították rendszerbe a világ első géppisztolyát (a Bergmann Maschinenpistole 18-at, amelyről a legtöbb későbbi géppisztolyt mintázták), ráadásul az eredeti célt, az amerikai „lövészárok-söprő” fegyver feladatát is betöltötték (a - korlátozottan sikeres - Browning Automatic Rifle könnyűgéppuskával). John Thompson számára a legnagyobb problémát természetesen az jelentette, hogy véget ért az első világháború, a hadsereg pedig többé nem érdeklődött a drága lövészárok-söprő fegyver iránt.

Az Auto-Ordnance Company ezért (a Colt által legyártott) Thompson géppuskákat a polgári piacon kívánta értékesíteni, de nem terjedtek el, mert két ilyen géppisztoly áráért a vevő már egy Ford T-modell-t is kaphatott, 1924-ben pedig már egyetlen Ford T-modell sem került sokkal többe egy Thompson-nál. Kisebb mennyiségben az amerikai posta, valamint az amerikai tengerészgyalogság (USMC) vásárolt Thompson-okat, emiatt a dél-amerikai konfliktusokban a fegyvert be is vetették.

A harcok kiválóan bemutatták a géppisztoly tulajdonságait. Egyrészt a Thompson drága fegyver volt és rendkívül nehéz, miközben a géppisztolylőszer a dzsungelbeli harcra alkalmatlannak bizonyult, mert a sűrű aljnövényzetben a lőszer gyorsan elvesztette erejét (ugyanezzel a problémával szembesültek a hidegháború alatt az 5,56 mm-es lőszert tüzelő M16-ossal felszerelt amerikai csapatok is). A fegyvert a katonák hibái ellenére kedvelték - elsősorban azért, mert tűzereje több puska egyesített erejével ért fel és támadásnál, valamint védekezésnél egyaránt rendkívül hasznosnak bizonyult.

A Thomson széleskörű ismertségre azonban nem ezekben a harcokban, hanem az 1920-as évek véres amerikai városi maffia-harcaiban tett szert. A státusz-szimbólumként is funkcionáló Thompson géppisztolyokkal a különböző bűnszervezetek számos tűzharcot vívtak egymással és a rendőrséggel az alkohol-tilalom idején, mivel a dobtárakkal felszerelt fegyverrel rövid idő alatt hatalmas pusztítást lehetett véghezvinni (ezt a képet az amerikai filmgyártás is erősítette).

Idővel egyre többen rendeltek a géppisztolyból: az amerikai rendőrség mellett például Kína (itt idővel helyi másolatokat is gyártottak), de az Ideiglenes Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) és az amerikai nyomozóiroda, az FBI is szerepelt a vásárlók között. 1938-ban (az elkerülhetetlennek tűnő újabb világháborúra való felkészülés részeként) végül az amerikai hadsereg is rendszeresítette a Thompson géppisztolyt, mint altisztek és felderítők fegyvere, de a britekhez és kanadaiakhoz hasonlóan az amerikai kommandós és légideszantos egységek is kaptak belőle. A típus még a Szovjetunióba is eljutott, de itt nem terjedt el, mivel a lőszer-utánpótlás nem volt megoldott.

A fegyvernek voltak problémái (elsősorban nagy tömege és elégtelen teljesítményű lőszere okozott gondot), de a kiváltására szánt M3-as géppisztoly a háború végéig nem tudta kiszorítani. A Thompson-ok a második világháborút követően is rendszerben maradtak (az amerikai hadserege hivatalosan 1971-ig használta), de a világ számos hadszínterén felbukkant (pl.: az arab-izraeli háborúban, a görög polgárháborúban, a koreai-, majd a vietnámi háborúkban) - gyakran mindkét fél rendelkezett ilyen géppisztolyokkal. A Thompson géppisztolyokat végül csak az AK-47-es és M16-os gépkarabélyok tudták kiszorítani, de máig a gyűjtők kedvelt típusának számítanak.

A Thompson géppisztolyt 1921-től 1945-ig gyártották, ez idő alatt kb. 2 millió példány készült el (a gyártásban az Auto-Ordnance Company mellett a The Birmingham Small Arms Company, a Colt, az RPB Industries és a Savage Arms is részt vett).

A fegyverből az idők során több változatot hoztak létre. Az első sorozatgyártású variáns a Thompson Model 1921 volt, a Model 1928 kifejezetten a hadseregnek készült, akárcsak az 1930-as évekbeli Model 1928A1. A második világháború alatt jelent meg az egyszerűsített, tömegzáras M1 (teljes nevén United States Submachine Gun, Cal. .45, M1) és párja, az M1A1-es, amelyek ugyan alacsonyabb tűzgyorsaságúak voltak, mint az eredeti típus, viszont áruk kevesebb, mint negyedére, 45 dollárra csökkent (az egyszerűsítések részeként ezek a fegyverek már egyszerű, szögleges mellső markolattal rendelkeztek, szemben a korábbi pisztolymarkolattal).


Műszaki adatok:

Gyártó: Auto-Ordnance Company

Típusnév: Thompson M1928

Típus: héppisztoly

Megjelenés éve: 1921

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 4900 g

Teljes hossz: 850 mm

Csőhossz: 270 mm

Kialakítás:

Működési elv: szabad tömegzáras

Tárkapacitás: 20 db (20-100 db)

Irányzék: fém irányzék

Lőszer:

Neve: .45 ACP

Mérete: 11,43x23 mm

Tömege: 15 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: ~600-725 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 290 m/s

Csőben mért max. gáznyomás: ismeretlen bar


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.