American Arms American 180

„Bogyóköpködő minigéppuska”


Tervezés:

A kézifegyverek fejlődésében mindig is kulcsszerepet játszott a használt lőszer, amelynek szerepe fordítottan arányos a lőszer kaliberével (amíg egy 20 mm-es és egy 23 mm-es gépágyú-lőszer ballisztikai jellemzői közel megegyeznek, egy 9 mm-es és egy 10 mm-es pisztolylőszer között arányosan jóval nagyobb az eltérés). Ennek oka, hogy a hidegháború előtt a hadseregek mindig az elérhető legerősebb lőszert használták, ezért a fegyverek erejét a lőszerek átmérője és az adott technológiai szint korlátozta.

A korai szakállas puskák teljesítménye alacsony volt, ezért igen jelentős (gyakran egy hüvelykes - 25,4 mm-es - vagy még nagyobb átmérőjű kő- vagy vas lövedéket tüzeltek. Az ezt követő évszázadok során folyamatosan tökéletesítették a lőpor- és fegyvergyártást, ezáltal jelentősen nőtt a fegyverekből kilőtt lövedékek ereje, amelyet részben a lőszer méretének (a lövedék átmérőjének és áttételesen a lőportöltet mennyiségének) csökkentésére fordítottak.

Mindez fokozatosan, számos (egyre rövidebb intervallumból álló) lépcsőben valósult meg: a britek legendás XVIII. századi Brown Bess muskétája .75 (19,05 mm-es) átmérőjű lőszert tüzelt, az egy évszázaddal későbbi 1853-as mintájú Enfield már csak 0.577 (15,66 mm-es), a további 20 évvel későbbi Lee-Metford pedig már csak 0.303 (7,7 mm-es) lövedéket.

Ezt a gyorsuló fejlődést az 1800-as évek második felében két forradalmi találmány; a korábbiaknál lényegesen erősebb füst nélküli lőpor és a fém töltényhüvelyű egyesített lőszer elterjedése rendkívüli mértékben felgyorsította, mivel lehetővé tette az addiginál kisebb és könnyebb, mégis nagyobb erejű fegyverek, valamint a félautomata, majd automata mechanizmusok használatát.

Ezen találmányokat természetesen a puskák mellett a kisebb pisztolyokon is felhasználták és az így létrehozott maroklőfegyverek az első világháború végére kiváltották a hidegfegyvereket (kardokat, szablyákat, lándzsákat). A pisztolyok fejlesztésénél a kaliber-csökkentés még fontosabb szerepet kapott, mivel ebben a kategóriában nem törekedtek a (nagyobb mennyiségű lőportöltetet igénylő) hatótávolság-maximalizásra, ugyanakkor a kisebb lőszer kisebb fegyvert és nagyobb tárkapacitást tett lehetővé.

Az 1900-as évek elején mások mellett elterjedt a német (.355) 9 mm-es Parabellum, az amerikai .38 (9,65 mm-es) Smith & Wesson Special és a .45 (11,43 mm-es) Automatic Colt Pistol lőszerek (a pisztolylőszerek lövedékeinek átmérője megtévesztő lehet, mert nagyobb kaliberű lövedékük ellenére a puskalőszereknél lényegesen rövidebbek, ezáltal kevesebb lőport tartalmaznak, amely a rövid fegyvercsővel együtt lényegesen kisebb hatótávolságot és pusztító erőt eredményez).

A korai kísérletezési fázisban több ”túlságosan” kis méretű lőszert is kifejlesztettek, amelyek csekély hatótávolságuk és erejük miatt nem terjedtek el - ilyen volt a (.167) 4,25 mm-es Liliput, a (.202) 5 mm-es Clement Auto, de az első amerikai fémhüvelyes lőszer, a .22 (5,6 mm-es) Short lőszer is. A .22 Short-ból később kifejlesztették a nyújtott hüvelyű .22 Long, majd a még több lőport tartalmazó .22 Long Rifle (röviden .22 LR) lőszert, amely máig igen népszerű, de szinte kizárólag sport és rekreációs célból használják (mivel kis mérete miatt lényegesen halkabb a katonai kalibereknél, valamint az ára is jóval alacsonyabb).

A .22 LR a világ legnagyobb számban értékesített lőszertípusa, ennek ellenére (a kiképzést leszámítva) katonai vagy rendőrségi célra nem használják. A .22 LR ereje kétségtelenül messze alulmúlja az összes jelenleg használt pisztolytöltényt, azonban az ára mellett komoly előnye kis mérete, mivel egy ezt a lőszert használó fegyver lényegesen nagyobb tárkapacitással rendelkezhet.

Ezt ismerte fel az amerikai Richard J. Casull (a .45 Colt lőszeren alapuló .454 Casull megalkotója), megtervezve egy .22 LR lőszert tüzelő géppisztolyt. Technikailag két fegyverről van szó: Casull tervét a Western States Arms Manufacturing kezdte gyártani Casull Model 290-néven, de rövid időn belül ennek előállításával leálltak és a fegyvert (minimálisan módosított formában) az American Arms International kezdte gyártani, American 180 (más forrásokban American-180) jelzéssel.


Konstrukció:

Az American 180 (és a Casull Model 290) külsőre egyértelműen a Thompson géppisztolyt másolja: bár a két fegyver méret- és tömeg-adatai eltérőek, Casull fegyverének kétféle fa első markolata, ergonomikus pisztolymarkolata és erősen lehajló tusája a két világháború közötti legendás amerikai géppisztolyt idézi. Az American 180 hossza 900 mm, a 470 mm-es fegyvercső géppisztolyok között hosszúnak számít (a rövid csövű kivitel 229 mm hosszú), ennek ellenére a fegyver tömege üresen csupán 2,6 kg. A géppisztoly különlegessége, hogy a csövet az első markolat mögötti csavar rögzíti, ezért relatív rövid idő alatt lehet váltani a hosszú és rövid cső között. Magukat a csöveket hűtőbordákkal látták el, menetes véggel, ezáltal a géppisztolyra lángrejtő vagy hangtompító szerelhető.

Ahogy fentebb olvasható, az American 180 különlegessége, hogy .22 LR lőszert tüzel (emellett kialakítottak .22 Short Magnum lőszert tüzelő változatot is). A .22 LR lőszer mindössze 5,6x15 mm-es és az egyetlen máig széles körben használt peremgyújtásos lőszer (mivel a fegyver túlságosan kisméretű a többi lőszerben használt központi gyújtású csappantyúhoz).

A .22 LR-t alapvetően gyakorló-lőszerként használják, ennek ellenére képes halálos, de legalábbis súlyos sebet ejteni (az American 180 géppisztolyt kifejezetten utóbbi célból fejlesztették ki) - e fegyver esetében a kategóriájában hosszú cső is növeli a hatásos lőtávolságot. A lövedék előnyös tulajdonsága kis mérete és rendkívül alacsony ára, de a kisebb mennyiségű lőpor és kisebb lövedék miatt kisebb a hátrarúgás és a lövés hangja is minimális (a .22 LR beltérben is használható).

Az American 180 egyszerű, nyílt tömegzáras rendszerű fegyver, különlegességét a lőszer mellett csupán a peremgyújtásnak megfelelő (a zár felső részén található, lapos felületű) ütőszeg jelenti. A géppisztoly működési elve miatt a tűzgyorsaság (speciális lassító-szerkezet hiányában) a zártest tömegén és a helyretoló rugó erején múlik. A .22 LR lőszer kis mérete és tömege miatt mind a zártest, mind a rugó igen gyenge, ezért az American 180 tűzgyorsasága kiemelkedően magas: percenként 1200 lövés (.22 Short Magnum lőszerrel még ennél is magasabb, 1500 lövés/perc körüli).

A géppisztolyok gyártói ezt általában igyekeznek elkerülni, mivel bár a nagyobb tűzgyorsaság papíron nagyobb erőt jelent, a gyakorlatban ez csak akkor igaz, ha ezt a nagy tárkapacitásnak köszönhetően ki is lehet használni. Mivel a legtöbb géppisztolyt a lehető legkisebbre tervezik, tárkapacitásuk 30 tölténynél ritkán nagyobb, amelyet ekkora tűzgyorsaságnál egy-két másodperc alatt eltüzelnek (mások mellett a hasonló tűzgyorsaságú amerikai Ingram MAC-10-es géppisztoly is ezért nem vált sikeressé).

Az American 180 ezt rendkívül nagy kapacitású dobtárakkal ellensúlyozza. A fegyver 275 lőszert befogadó (5 szintes) dobtárral rendelkezik, emellett gyártottak hozzá kisebb kapacitású (165, 177 és 220 lőszeres) tárat is (a Casull Model 290-es még nagyobb, 290 lőszeres kapacitású dobtárat használt) - a Casull Model 290-es a 290 lőszeres, az American 180-as a 177 lőszeres tárról kapta a nevét. A jelentős tárkapacitás miatt a tárakban speciális felhúzó-rendszer található, amely ugyan növeli a komplexitást, viszont ezáltal a lőszer erejétől függetlenül biztosított a fegyver hibamentes töltése (hangsebesség alatti lőszernél egyedül a helyretoló rugó cseréjére van szükség).

A géppisztoly biztosítókarja a fegyver jobb oldalán található, de ez csak kétállású (hátsó helyzetben biztosított, első helyzetben tűzkész); a fegyver kizárólag sorozatlövésre képes és a magas tűzgyorsaság miatt szinte lehetetlen az elsütőbillentyűt éppen csak meghúzva egyeslövést leadni.

Az American 180 magasított fém irányzékkal rendelkezik, hogy az a legnagyobb kapacitású tár mellett is használható maradjon. A fegyverhez többféle hátsó irányzékot lehet használni, amelyeket a géppisztoly hátsó részén található sínre kell rögzíteni. A fegyverhez optikai irányzékot nem, lézeres irányzékot viszont kínáltak.


Életút:

A Casull Model 290-es előállítását az 1960-as évek elején kezdték meg, de 1966-67 között kevesebb, mint 100 példányt gyártottak (kezdetben az oszták székhelyű német Voere cég által), míg az American Arms International vállalat a közel azonos American 180-ast 1972-től 1986-ig gyártotta. E géppisztoly különlegessége, hogy eleve nem katonai célra használták és egyetlen hadsereg sem rendszeresítette. A típust kínálták a polgári piacon, az elsődleges célközönség viszont az amerikai rendfenntartó erők (rendőrségek, különleges alakulatok és büntetés-végrehajtási intézmények) voltak. Az American 180-as a nagyszámú hasonló géppisztoly közül nagy tűzgyorsaságával, tárkapacitásával és a .22 LR lőszerből fakadó egyedi jellemzőivel tűnt ki.

A hagyományos pisztolylőszerekkel kb. 50 méterig lehet pontos lövést leadni, de technikailag maga a lövedék 100 méteren túl is képes halálos sebet ejteni. Ez a kis méret mellett alapvetően kedvező képesség, egyes esetekben viszont túlságosan erősnek számít. Rendőrségi vagy büntetés-végrehajtási feladatkörben a fegyvernek hatástalanítania kell a támadót, de nem elvárás a célpont megölése és kifejezetten kerülni kell a járulékos veszteségeket (pl.: egy lövedék nagy ereje miatt áthalad a célszemélyen és megsebesít vagy megöl egy ártatlan járókelőt, esetleg egy eltévesztett lövés a fedezék mögötti civilt találja el) - ez a kis erejű .22 LR lőszer miatt kevésbé valószínű.

A .22 LR kombinálása a nagy tűzgyorsasággal további előnyökkel is jár. Az egyetlen másodperc alatt kilőtt lövedékek nagy száma miatt a fegyver pszichológia hatása jelentős lehet, emellett üldözés során egy rövid sorozatnál is valószínűleg több lövedék el fogja találni a célszemélyt. További előny, hogy bár a legtöbb pisztolylőszerhez hasonlóan egyetlen .22 LR lövedék sem képes átütni egy golyóálló mellényt, a kiemelkedő tűzgyorsaság és tárkapacitás miatt koncentrált tűz esetén a fegyver képes erre (egy ponton több egymás utáni találat szétroncsolja a mellény anyagát), amiben segít, hogy a géppisztolyt rendkívül könnyű a célon tartani.

Mindezen előnyei miatt több amerikai rendőrség és börtön vásárolt a fegyverből (különösen az American Arms gyárának körzetében, Utah államban), de a géppisztolyt soha nem gyártották jelentős mennyiségben és a koncepció nem talált követőkre, aminek több oka volt. Egyrészt a fegyvert eleve nem a nagy volumenű megrendeléseket leadó hadseregek igényeire kínálták, sőt, kifejezetten rendfenntartó feladatkörre készült: maga a fegyver jó minőségű, de a tára miatt kényes és folyamatos tisztítást igényel, ráadásul a speciális tár újratöltése bonyolult és rendkívül lassú (töltőléc nélkül több mint 10 percig tart), igaz, amíg ezek egy katonai géppisztolynál súlyos problémát jelentenek, rendőrségi és polgári használat esetén elfogadhatók. Ennél is fontosabb korlátozó tényező volt, hogy a fegyver .22 LR töltényt tüzelt, ennek ellenére a nagyobb, 9 mm-es lőszert tüzelő géppisztolyokhoz képest rendkívül drága volt, miközben a .22 LR lőszert hagyományosan az olcsó (gyakorló) fegyverekkel azonosították.

A gyártás leállításának fő oka azonban nem ezek, hanem az amerikai fegyvertartási szabályok változása volt. Mivel a fegyver iránt a hadseregek nem érdeklődtek, a rendvédelmi szervezetek (rendőrségek, büntetés-végrehajtási intézmények) általában az alacsonyabb áru fegyvereket részesítették előnyben és rendszerint csak kis sorozatokat vásároltak, ezért a vásárlóközönséget szinte kizárólag magánemberek képezték. Ez alapvetően nem jelentett problémát (az Amerikai Egyesült Államoké a világ legnagyobb polgári kézifegyver-piaca), de az automata kézifegyverekkel elkövetett számos (részben iskolai) mészárlás miatt az 1980-as évektől több lépcsőben csökkentették a civilek által vásárolható fegyverek körét. Ennek részeként 1986-tól polgári személy nem vásárolhatott új automata lőfegyvert, ami gyakorlatilag az American 180 végét jelentette.

1986-ban a géppisztoly automata változatának gyártási jogát az Illinois Arms Company vásárolta meg, amely a fegyvert tovább gyártotta (immár kizárólag állami megrendelésre), de igény hiányában ezt hamarosan beszüntették (az E&L Manufacturing Company máig kínál tárakat és pótalkatrészeket a fegyverhez). Az American Arms az E&L Manufacturing vállalat bevonásával kialakított egy félautomata változatot (American SAR 180/275), de az ez iránti igény rendkívül alacsony volt (hiszen a fegyvert kifejezetten a kiemelkedő tűzgyorsaság és tárkapacitás kombinációjára épült).

Az American 180 kétségtelenül érdekes koncepciónak számított, de mivel a világ egyetlen valóban nagy polgári kézifegyver-piacán, az Amerikai Egyesült Államokban (más országokhoz hasonlóan) civilek már hosszú ideje nem vásárolhatnak új automata fegyvereket és a típus nem rendelkezik érdemi előnnyel más, modern géppisztolyokhoz képest, valószínűleg a jövőben sem kerül majd gyártásba hasonló fegyver, azonban érdemes megemlíteni, hogy a hidegháború alatt Szlovéniában megalkottak egy de lényegesen olcsóbb géppisztolyt, a Gorenje MGV-176-ost (szintén .22 LR lőszerrel és nagy kapacitású dobtárral, ugyancsak kifejezetten rendőrségi használatra). A bal felső fotón egy (hangtompítóval felszerelt) American 180-as látható a Rodéziai bozótháború alatt, míg a bal alsó képen egy MGV-176-os).


Műszaki adatok:

Gyártó: American Arms International

Típusnév: American 180

Típus: (kiskaliberű) géppisztoly

Megjelenés éve: 1966

Tervező: Richard J Casull és Kerm Eskelson

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 2600 g

Teljes hossz: 900 mm

Csőhossz: 460 mm

Kialakítás:

Működési elv: nyílt tömegzáras

Tárkapacitás: max. 275 db

Irányzék: fém irányzék (szereléksín)

Lőszer:

Neve: .22 LR

Mérete: 5,6x15 mmR

Lövedék tömege: 2,6 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 1200 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: ismeretlen m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.