Westland Wasp

„Bolygókerekes tengeri cserkész”


Tervezés:

Miután a második világháború véget ért, a Szövetségesek elosztották maguk között a németektől zsákmányolt, a kor csúcstechnológiáját képviselő fegyverek és harcjárműveket: ezek egyike az akkor még gyerekcipőben járó helikopterek voltak, melyekre az Egyesült Királyság is igényt tartott.

Bár a kutatások már ekkor elkezdődtek, a britek kezdetben nem rendelkeztek önálló helikopter-gyártással (az 1949-től épített Westland WS-51 „Dragonfly” például az amerikai Sikorsky H-5-ös licencgyártású változata volt.

Az 1956-os Szuezi válság így számukra kettős tanulsággal járt számukra - egyrészt megmutatta, hogy Anglia nem szuperhatalom többé, másrészt viszont az amerikai Sikorsky S-55-ös helikopterek igen hasznosnak bizonyultak.

Emiatt és az amerikaiak a Koreai háborúban elért helikopteres sikerei miatt az angolok is forgószárnyasok építésébe kezdtek. Az 1950-es évek végétől ezért a szigetországban is számos helikoptergyártó alakult, köztük a Westland forgószárnyasokra specializálódott divíziója.

Maga a Westland vállalat ekkor már évtizedek óta létezett: elődjét 1915-ben alapították Westland Works néven: ez a cég építette többek között az első világháborús Sopwith 1 1/2 vadászgépet, a második világháború alatt pedig például a Whirlwind típust.

A vállalat a merevszárnyú gépek piacán egyre inkább a partvonalra szorult (turbólégcsavaros Wyvern vadászgépük ígéretesnek tűnt, de ekkor már elérhetőek voltak a nagyobb teljesítményű sugárhajtású típusok), a helikopterek (elsősorban licencgyártású amerikai modellek) előállítása azonban folyamatos volt.

Az angol döntéshozók néhány évvel később - attól való félelmükben, hogy a széttagolt piac már a fejlődés gátjává válik - kényszer-egyesítések sorozatát vitte véghez.

A mintegy kéttucat gyártóból mindössze három maradt fent: ezek közül a British Aircraft Corporation és a Hawker Siddeley Group feladata lett a merevszárnyú repülőgépek tervezése, míg a helikopterek előállítását Westland Helicopters márkanéven fogták össze (egyesítve a Bristol, a Fairey, a Saunder-Roe és a Westland forgószárnyas részlegét).

E vállalat több új modellt is bemutatott, köztük az apró Westland Scout (cserkész) helikoptert. A Scout kiválóan megfelelt a szárazföldi alakulatok elvárásainak, ezért a haditengerészet is szeretett volna rendszeresíteni egy hasonló modellt, de nekik extra igényeik is voltak - ezek kielégítésére alkották meg a MATCH (Manned Torpedo Carrying Helicopter, ~ írányított torpedó hordozó - tengeralattjáró-vadász - helikopter) programot.

Az eredetileg Sea Scout (vízi cserkész) néven futó tervezetet hamarosan átkeresztelték Wasp-ra (a Westland majdnem minden típusa ”W”-vel kezdődött, legyen az merevszárnyú gép (pl.: Wagtail, Weasel, Welkin, Westbury, Whirlwind, Wizard, stb.) vagy helikopter (pl.: Wessex, Westminster, Whirlwind, Widgeon, WS-70, stb.).


Konstrukció:

A Wasp (bár sokban különbözött elődjétől), megtartotta annak szerkezetét. A légi eszköz négy, jól elkülöníthető szekcióra oszlott: a kabinra, a rotorra, a hajtóműre és a farokrészre.

E helikopter egyedi elrendezését egy az egyben a Scout-tól örökölte, melyben a pilótafülke külön egységet képezett. Maga a kabin két nagy, meredeken beépített szélvédőt kapott, de a jobb körkörös kilátás érdekében a tető túlnyomó része üvegből készült, akárcsak az első ajtó alja, sőt, az aprócska orrba is került egy átlátszó betét.

A harcjármű utolsó harmadát a keskeny farokrotor alkotta. Mivel e helikoptert nem tágas hordozókról üzemeltették, a gép rotorja és a farokrésze vége visszahajtható volt (hasonlóan a haditengerészeti repülőgépekhez).

A jármű mozgatását a középső részbe beépített erős, 1050 lóerős motor végezte, melyet szintés a Scout-ból emeltek át. Ez a fedetlen Rolls-Royce Nimbus gázturbina hajtotta meg a négylapátos, szabadtengelyű rotort - ez nem volt túl elegáns megoldás, viszont praktikus volt, mivel így gyorsabb és egyszerűbb lett a javítás.

A Wasp legfontosabb eleme a felfüggesztése volt, mivel kisméretű leszállóhelyekre is le kellett szállnia (legtöbbször nem helikopter-hordozónak épített hajókra - általában fregattokra). Ezt úgy oldották meg, hogy (az irodai székeknél és a bevásárló kocsiknál is gyakran alkalmazott) bolygókerekes kivitelt választották.

Ez és a kiváló Lockheed felfüggesztés lehetővé tette, hogy a Wasp kemény landolásokat is sérülés nélkül vészeljen át (ez a megoldás az imbolygó hadihajókon kiválóan bevált).

A Wasp-ot szonárral nem szerelték fel, ami ma már elég meglepő egy tengeralattjáró-elhárító helikopter estében: ennek az olt az oka, hogy e harceszközt kisméretűre és egyszerűre (egyben olcsóra) tervezték.

Ez volt az oka a helikopter kis hatótávolságának is - nem is volt szükség lényegesen nagyobbra, hiszen ha egy Wasp eltávolodott volna a védendő objektumtól, akkor radar hiányában elvesztette volna az érzékelő-képességét (azaz gyakorlatilag vakon kellett volna alámerült tengeralattjárókra vadásznia).

A gép kétfős legénysége a tengeralattjáró-vadász küldetésekre többféle torpedót vagy mélyvízi aknát vihetett magával (ezek között volt nukleáris robbanófejjel felszerelt variáns is), míg a típus szárazföldi megfelelője rakétákat és géppuskát hordozott (mivel a Wasp nem rendelkezett szárnycsonkokkal, a fegyverzetet a gép törzse alá erősítették).

A helikopter személyzete kétféle ülés-elrendezésben ülhetett: vagy egy háromszemélyes, egybefüggő ülésen, vagy két független, középen kapcsolótáblával ellátott ülésben foglaltak helyet.


Szolgálatban:

Az első, Saro P.531-es elnevezésű prototípus 1958. július 20-án emelkedett először a levegőbe. Ennek a modellnek még rugós csúszótalpai voltak, de ez nem bizonyult megfelelő megoldásnak, ezért többféle felfüggesztést kipróbáltak. A végső, jellegzetes felfüggesztésű (előszériás) Wasp ezért csak 1962. október 28-án repült először.

A helikopterből csupán 133 darabot gyártottak, de alacsony darabszáma ellenére a Wasp exportsikernek számított, hiszen hazáján kívül öt kontinens hat országában állították szolgálatba. A járműből mindössze egyetlen változat, a Wasp HAS.1 Mk 1 készült, de a gépek kisebb részleteken eltértek egymástól (pl.: a fentebb is említett ülése-elrendezésben).

Wasp-ok ritkán vettek részt éles katonai akciókban - legnagyobb sikerüket az 1982-es Falklandi háború alatt érték el.

Az argentin hadsereg által megszállt, angol fennhatóság alatt álló apró szigetcsoport ugyanis mindössze 500 km-re volt Argentínától, viszont több mint 10000 km-re az Egyesült Királyságtól, ez pedig komoly gondot jelentett az angoloknak.

Nyilvánvaló volt, hogy az fog győzni, aki a tengert és a levegőt is uralja, csakhogy a britek utolsó nagy repülőgép-hordozójukat négy évvel korábban kiselejtezték, így csupán az eladásra kínált aprócska HMS Invincible hordozót tudták felhasználni.

Ez volt az oka, hogy a rövid kifutópályát igénylő Sea Harrier repülők mellett komoly feladat hárult a helikopterekre (többek között az addigra már elavult Westland Wasp-ra is).

További gondot okozott, hogy az újabb CH-47 „Chinhook” csapatszállító helikoptereknek korlátozott hatótávolságuk miatt nagyon közel kellett hajózni a szárazföldhöz, így az angol hajók ki voltak téve az ellenséges tengeralattjárók támadásának.

A britek nagy szerencséjére Westland Wessex és Westland Lynx helikopterek rátaláltak az argentin ARA Santa Fe tengeralattjáróra. Ezek elpusztítani ugyan nem tudták, de a segítségükre érkező Westland Wasp helikopterek AS.12 hajóelhárító rakétáikkal sikeresen megrongálták a tengeralattjárót, mely így nem volt képes alámerülni.

A Falklandi háború első angol sikerét biztosító Wasp-okra később is komoly szerep hárult, mivel a CH-47-eseket szállító Atlantic Conveyor hajót eltalálta egy (feltételezhetően a HMS Invincible-nek szánt) rakéta. A kiégett és elsüllyedt hajó rakományával együtt hullámsírba merült, ezért hiányzott a szükséges szállító kapacitás, de végül (részben a Wasp-oknak köszönhetően) az Egyesült Királyság mégis győztesen került ki a bő egy hónapos háborúból.

Ezt követően a Wasp-ok még hat éven át láttak el aktív szolgálatot: csak 1988-ban vonták ki őket az angol flottából, miután hordozójukat, az utolsó Type 12 „Rothesay” fregattot is nyugdíjazták. Nem sokkal később a többi ország is visszavonta korosodó Wasp-jait, utolsóként a Dél-Afrikai Haditengerészet, 1990-ben.


Műszaki adatok:

Név: Westland Wasp

Típus: tengeralattjáró-vadász (könnyű) helikopter

Fizikai jellemzők:

Hossz: 12,30 m

Rotorátmérő: 9,83 m

Magasság: 2,72 m

Szerkezeti tömeg: 1.569.kg

Max. felszálló tömeg: 2.500.kg

Motor: 1 db gázturbinás sugárhajtómű, 1050 Le-s (Rolls-Royce Nimbus)

Személyzet: 2-3 fő

Fegyverzet: 7,62 mm-es géppuska (FN MAG), rakéták (4db S.11 vagy 2 db AS.12) vagy torpedók, ill. mélyvízi bombák

Teljesítmények:

Végsebesség: 193 km/h

Csúcsmagasság: 3.720.m

Emelkedőképesség: 438 m/perc

Hatótávolság: 488 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.