Westland Lynx

„Villámgyors hiúz”


Tervezés:

Az Egyesült Királyság a XX. század eleje óta mindig is fontos szerepet töltött be a repülőgép-iparban, de ez csak a merevszárnyú típusokra volt igaz: az angolok helikoptereket csak viszonylag későn kezdtek tervezni.

Cierva Autogiro Company a két háború között több autogirót (a helikopter és a repülőgép közötti járművet) épített, majd 1947-ben megtervezte a Bell Model 47-eshez hasonló Cierva W.14 „Skeeter” könnyű helikoptert. 1951-ben a szintén brit Saunders-Roe átvette a Cievra találmányait, köztük a Skeeter helikoptert, 1959-ben viszont ezt a céget a Westland olvasztotta magába.

A korábban repülőgép-gyártással foglalkozó Westland helikopter-gyártó üzletága a második világháborút követően megállapodást írt alá az egyik legnagyobb helikopter-gyártóval, az amerikai Sikorsky-val.

E szerződés keretében a Westland a Sikorsky több helikopterét licencben, saját név alatt gyártotta: ilyen volt a Westland WS-51 „Dragonfly” (Sikorsky H-5) vagy a Westland Whirlwind (amely a Sikorsky H-19 „Chickasaw” másolata volt és nem azonos a második világháborús Westland Whirlwind vadászgéppel).

A Westland Widgeon szintén a H-5-ösre épült, de ez a modell már a cég korábbi WS-51-esének továbbfejlesztett változata volt - igaz, alig egy tucat épült belőle és a Westland Wessex-szel (Sikorsky H-34-gyel) a vállalat visszatért az amerikai helikopterek licencgyártásához.

Eközben az átvett Skeeter alapján megtervezte a kisméretű Westland Scout és Wasp modelleket, amelyek sikeressé váltak, de az Amerikai Egyesült Államokból érkező típusok (pl.: a Bell UH-1 „Iroquois”) továbbra is fontos szerepet töltött be a brit hadseregben.

Amikor viszont az 1960-as évek közepén a britek le kívánták váltani az UH-1-est (valamint a Scout-ot és a Wasp-ot), a Westland-ot kérték fel egy közepes méretű, többcélú helikopter megalkotására. Az erre a célra létrehozott Westland WG.13 tervezet idővel a Lynx (angol; hiúz) programban öltött testet.


Konstrukció:

A Westland Sikorsky-helikopterek gyártásában és továbbfejlesztésében szerzett tapasztalatát felhasználta a Lynx tervezésekor - bár ez a modell már saját fejlesztés volt, alapvetően az UH-1-es feljavított változatának tűnt (hasonló méretekkel és alakkal, de nagyobb teljesítménnyel).

A helikopter nagyméretű, jellegzetes orr részt kapott, amely alatt a fedélzeti radart helyezték el (azért az elnyújtott forma mellett döntöttek, mert ez kevésbé zavarta a pilótát).

A típus legnagyobb újdonsága azonban nem a radar, hanem a hajtáslánc volt. Az UH-1-es kétlapátos rotorjával szemben a Westland Lynx teljesen átdolgozott rotor-rendszert kapott: az új, négylapátos rotorok végeit különleges alakúra tervezték. E kialakításnak, a rotorok kompozit szendvics-szerkezetének és a merev rotoragynak köszönhetően a Lynx agilissá és rendkívül gyorssá vált.

A helikopter farkán négylapátos farokrotor kapott helyet (a test bal oldalán), jobboldalra egyetlen vízszintes vezérsíkot építettek. A könnyebb hajófedélzeti tárolás érdekében a fő- és a farokrotorokat is be lehetett hajtani.

A jármű levegőbe emelését két darab Bristol Siddeley BS.360-as gázturbinás sugárhajtóművel oldották meg, amelyeket a típus tetejére erősítettek (ezt az erőforrást később a Rolls-Royce átvette és RS.360 „Gem” néven gyártotta).

A fejlett rotorral és hajtóművel szemben a korai Lynx-változatokat egyszerűen csúszótalpakkal szerelték fel, később viszont áttértek a gumikerekek alkalmazására - az orr alá két, a törzs két oldalára egy-egy kerék került (a kerekeket nem lehetett behúzni).

Kezdetben a hátsó kerekeket fixen építették be, később viszont (a francia haditengerészet változatain) a hátsó tengelyeket is bolygóművesre cserélték, megkönnyítendő a hajófedélzeti mozgatást).

A Lynx-et többfeladatú helikopterként tervezték: alapesetben katonák vagy több mint egy tonnányi teher szállítására, azonban a típus többféle fegyverzetet is hordozhatott. Általában 7,62 mm-es FN MAG géppuskával vagy 12,7 mm-es M2-es nehézgéppuskával szerelték fel, de a kifejezetten támadásra kialakított változatok 2 db 20 mm-es gépágyút, illetve 70 mm-es CRV7-es nem irányított vagy TOW irányított rakétákat használtak.

A haditengerészeti modellek 4 db Sea Skua rakétákat, illetve 2-2 torpedót vagy mélységi töltetet hordoztak (a baloldali fotón látható haditengerészeti Lynx egy Sea Skua rakétát indít).


Szolgálatban:

A Westland Lynx program iránt a francia haditengerészet is érdeklődött, de rendelésüket még 1969-ben, két évvel a típus első felszállása előtt visszamondták. Az első prototípus 1971. március 21-én repült először és egy évvel később a helikopterrel több mint 320 km/h-s sebességet sikerült elérni.

A típusból a brit hadsereg először 113 példányt rendelt (AH.1 jelzéssel), melyek leszállítása 1977-től 1984-ig tartott. A helikopterből ezt követően számos további változatot gyártottak: az AH.5, AH.7 és AH-9 modellek például nagyobb teljesítményű hajtóműveket kaptak.

A HAS.2 és több mint tucatnyi utódai a brit haditengerészet részére készültek, később pedig kifejezetten export-változatokat is gyártottak. Ezek közé tartozott a Brazíliának szánt Mk.21-es, az argentin Mk.23-as, de a hollandiai Mk.25-ös is.

E változatok egy része sosem került sorozatgyártásba (pl.: az Egyiptom és Irak számára tervezett modellek), a francia haditengerészet viszont később mégis vásárolt a típusból (a Marine nationale helyi - francia - SS.12-es rakétákat használt helikopterein).

A Lynx-et a britek mellett további 16 ország állította szolgálatba: vegyesen európai- (pl.: holland, norvég, német), ázsiai- (pl.: dél-koreai, thaiföldi) és dél-amerikai nemzetek (pl.: brazil, argentin), sőt, közel-keleti és afrikai megrendeléseket is teljesítettek.

Összesen 450 db Westland Lynx-et építettek, számos példány a mai napig rendszerben áll és fejlesztésük is folyamatos: először a Super Lynx nevű modernizált változatot hozták létre, majd az AgustaWestland AW159 „Wildcat”-et (a Westland 2000-ben egyesült az olasz Agusta helikoptergyártóval).

1986-ban a Westland Lynx egy átalakított változatával 400,87 km/h-s sebességi rekordot állított fel, amelyet a mai napig nem döntöttek meg (a Bell 533-as hivatalosan nem számít helikopternek).



Műszaki adatok:

Név: Westland Super Lynx Series 100

Típus: többcélú közepes helikopter

Fizikai jellemzők:

Hossz: 15,24 m

Rotorátmérő: 12,80 m

Magasság: 3,73 m

Szerkezeti tömeg: 3.291.kg

Max. felszálló tömeg: 5.330.kg

Motor: 2 db gázturbinás sugárhajtómű, egyenként 1120 Le-s (2240 lóerő összteljesítménnyel) (Rolls-Royce Gem)

Személyzet: 2-3 fő (+ max. 8 fő utas)

Fegyverzet: lehetőség 1 db 7,62 mm-es géppuska (FN MAG), 1 db 12,7 mm-es AN/M3M nehézgéppuska, nem irányított vagy irányított rakéták, mélységi töltetek vagy torpedók hordozására

Teljesítmények:

Végsebesség: 324 km/h

Csúcsmagasság: 3.720.m

Emelkedőképesség: ~700 m/perc

Hatótávolság: 528 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.