Robinson R22

„Robinsonok (á)R-adata”


Tervezés:

A korai, második világháború utáni helikopterek szinte kizárólag katonai felhasználásra készültek. Az igényeknek megfelelően idővel ezek a típusok egyre nagyobb méretűekké váltak, de a civil piacra szánt forgószárnyasoktól inkább az olcsó fenntarthatóságot és az alacsony árat várták el, ezért azok mérete nem nőtt jelentősen.

Az első kisméretű, többcélú civil helikopterek is katonai gépek változatai voltak (pl.: a Bell Model 47), de ezek az 1960-as, 70-es évekre már elavultak, szükségesé vált a leváltásuk. Az egyre bővülő piacon több új típus jelent meg, melyek egy részét kis cégek építettek.

A légi járművek, különösen a helikopterek tervezése és gyártása rendkívül összetett feladat, melyre egy frissen alakult kis cég önmagában képtelen lenne, ezért egy munkatárs (általában az alapító) először más vállalatoknál szerez tapasztalatot.

Ilyen például Franklin D. Robinson mérnök, aki 1957-ben a kisgépeiről ismert Cessna-nál kezdett dolgozni. Robinson több helikopter tervezésében vett részt öt vállalatnál. Dolgozott az Air and Space Manufacturing-nél, a McCulloch Aircraft Corporation-nél, a K-MAX-ot is gyártó Kaman-nál, a Bell Helicopters-nél és a Hudges Helicopters-nél (utóbbinál többek között az MD 500-assá átnevezett Hudges 500-ason).

Végül Robinson 1973-ban saját céget alapított, melyet Robinson Helicopter Company-nek nevezett el: a cég fő profilja könnyű, kisméretű és olcsó helikopterek tervezése és gyártása volt (ebben a cégvezető igen komoly tapasztalatot szerzett.

A katonai típusokhoz képest az első, R22 jelzésű könnyű helikopter tervezése rendkívül gyorsan haladt: már két évvel később levegőbe emelkedett az első prototípus.


Konstrukció:

Az R22 tehát a Robinson vállalat első helikoptere, de a tervező minden korábban szerzett tapasztalatát felhasználta. Mint minden kisméretű helikopternél, a központi elem az R22-nél is a pilótafülke: ehhez csatlakozik a hajtómű, a rotor és a hátsó szekció.

Robinson és cége nem követte az ultrakönnyű helikopterek divatját (pl.: Dynali H2S, Sikorksy S-300), emiatt az R22-es robosztusabb típus benyomását kelti. Ez azonban csak a látszat: az acélvázra épített alumínium és az üvegszálas burkolat miatt a helikopter üres tömege mindössze 389 kg.

Emiatt az R22-est egy, a kisrepülőgépekben és könnyű helikopterekben gyakran alkalmazott Lycoming O-320-as sorozatú dugattyús motor mozgatja (a négyhengeres hajtómű teljesítménye mindössze 124 lóerő, viszont fogyasztása 100 km-en 20 liter alatt marad). A függőlegesen beépített hajtómű mögött található a hűtőrendszer - ez nagyobb távolságról gázturbinás sugárhajtómű kiömlő-nyílásának tűnik.

A Robinson-helikopterek egyik közös ismertető-jegye a magasra emelt rotor-agy, melyhez két rotorlapát csatlakozik - ezekkel a típus maximum 189 km/h-s sebességre tehet szert (érdekesség, hogy a rotor szabályozása direkt és nincs hidraulikus rásegítés).

Az R22-es farokrésze vékony és hátrafelé még jobban elkeskenyedik. Baloldalt kétlapátos, nyitott farokrotor található, jobboldalt keskeny vízszintes és függőleges vezérsík, utóbbi két (alsó- és felső-) szekcióból áll.

A típus - kategóriatársaihoz hasonlóan - csúszótalpas futóművel készül, de lehetőség van úszótalpak felszerelésére is (ezekkel a helikopter vízre is leszállhat). Az R22-t nem katonai célra tervezték, ezért rögzített fegyverzet hordozására nem képes.

A pilóta és az utas egymás mellett ül a jó körkilátást biztosító pilótafülkében. A fülke ajtajai leszerelhetőek, ezáltal csökkenthető a jármű tömege (ezt a megoldást légi fotók készítésénél is gyakran használják, hogy az ajtó ne zavarja a kamerát).


Szolgálatban:

Mint az fentebb is olvasható, az R22-es prototípusa 1975-ben emelkedett a levegőbe, de a gyártás csak 1979-ben kezdődött. A típus relatív egyszerű felépítésű és alacsonyak az üzemeltetési költségei: részben ez az oka, hogy e helikopter több mint 30 éve gyártásban van. Ez idő alatt több különböző változat készült, melyek külsőre szinte azonosak és erőforrásukat leszámítva alig különböznek egymástól.

Az eredeti, R22 erősebb változata az R22 HP, melyet már egy 160 lóerős motor hajt. Ez utóbbi típus lett az alapja a feljavított R22 Alpha és R22 Beta modelleknek is. A jármű iránt érdeklődött a rendőrség is, számukra az R22 Police-t gyártották, vízi feladatokra pedig az R22 Mariner-t.

Jelenleg a modernizált R22 Beta II kapható, a rendőrségnek a R22 Beta II Police-t kínálják és a Mariner-ből is létezik újabb variáns (a szintén az R22 Beta II-n alapuló R22 Mariner II).

Érdemes még megemlíteni, hogy a Maverick, a Renegade és a Boeing A160 „Hummingbird” pilóta nélküli helikopterek alapját is egy-egy R22-es adja. Bár a Dominikai Köztársaság és a Fülöp-szigetek hadserege szolgálatba állította, a vevők túlnyomó része magánszemély vagy valamilyen cég.

Kedvező ára és mérsékelt üzemeltetési költségei miatt az R22-t előszeretettel használják sétarepülésre, légi fényképezésre, de TV-társaságok helyszíni közvetítésre is alkalmazzák.

Az R22-ből 4500-nál is többet gyártottak és sokáig ez volt a Robinson vállalat legsikeresebb terméke. Idővel a kétszemélyes típusból kialakították a négyszemélyes R44-est, amely nagyobb mérete és kapacitása ellenére elődje számos megoldását használja (akárcsak sugárhajtóműves változata, az R66). Érdekes, hogy az 1950-es években több futurisztikus, függőlegesen felszállni képes járművet alkottak meg (pl.: a Hiller VZ-1-est), de ezek máig nem tudták leváltani az ultrakönnyű helikoptereket.


Műszaki adatok:

Név: Robinson R22

Típus: könnyű helikopter

Fizikai jellemzők:

Hossz: 8,74 m

Rotorátmérő: 7,67 m

Magasság: 2,72 m

Szerkezeti tömeg: 389.kg

Max. felszálló tömeg: 635.kg

Motor: 1 db 124 lóerős robbanómotor (Lycoming O-320)

Személyzet: 1 fő (+ maximum 1 utas)

Fegyverzet: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 189 km/h fölött

Csúcsmagasság: 4.267.m

Emelkedőképesség: 366 m/perc

Hatótávolság: 386 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.