Piasecki HRP

„Repülő banánhéj”


Tervezés:

A második világháború négy éve alatt a haditechnika minden ágában rendkívül gyors ütemű fejlődés ment végbe, legyen szó harckocsikról vagy hadihajókról. A repülés terén is számos előrelépés történt: megjelentek a különösen nagy teljesítményű dugattyús motorok, az új típusok áramvonalassá váltak és elterjedtek a fedélzeti gépágyúk.

A fejlesztések mellett teljesen új jármű-kategóriák is létrejöttek: ilyenek voltak a sugárhajtóműves vadászgépek (majd bombázók), a ballisztikus rakéták és a helikopterek. Ez utóbbi légi járművek nem rendkívüli sebességükkel vagy hatótávolságukkal tűntek ki, hanem azzal az előnyükkel, hogy gyakorlatilag bármilyen kis területen képesek voltak leszállni, ami gyakran nagy segitséget jelentett.

Az 1940-es években azonban a helikopterek fejlesztése még gyerekcipőben járt, az ekkor készült típusok többsége még alkalmatlan volt a katonai szolgálatra. Nagy erőkkel folytak a kutatások, de az Amerikai Egyesült Államokban a háború végéig csupán egyetlenegy helikopter, a VS-300-ból továbbfejlesztett Sikorsky R-4 „Hoverfly” állt rendelkezésre nagyobb számban.

De nem a Szovjetunióból emigrált Igor Sirkorsky volt az egyetlen, aki Amerikában helikoptereket fejlesztett. 1943-ban levegőbe emelkedett Frank Piasecki első típusa is, a Piasecki PV-2. Ez egy alig 6,55 méter hosszú (ma ultrakönnyűként kategorizált) helikopter volt, melyen több, a későbbiekben általánosan elterjedt megoldást használt.

A hadsereg érdeklődött a helikopterek iránt, de az egyszemélyes, szállító kapacitás nélküli PV-2-esnek a seregben nem volt létjogosultsága, ezért megrendeltek egy nagyobb típust. A kezdetben PV-3 néven futó („The Dogship” becenevű) helikopter tervezése már a második világháború alatt (1944-ben) megkezdődött, de e harcjármű is ”lekéste” a háborút (fejlesztését azonban folytatták).

Szolgálatba állítása után a gépet HRP-ként kódolták és a Rescuer (angol; megmentő) nevet kapta, de néha Harp-ként (angol; hárfa) hivatkoztak rá (ez a rövidítés összeolvasásával keletkezett, hasonlóan például a HMMWV terepjáró közkeletű nevéhez, a Humvee-hez).


Konstrukció:

A korábbi, kisebb helikopterekkel (pl.: Sikorsky R-4, Bell Model 47), ellentétben a HRP kifejezetten személy-, illetve teherszállításra készült, ezért a mérete meghaladta elődeiét. Úgy tervezték, hogy katonákat vehessen a fedélzetére, ezért széles, megközelítőleg kör alakú törzset kapott.

Méretei ellenére a Rescuer meglepően könnyű repülőgép volt: tömege maximális terhelés mellett sem érte el a 3,3 tonnát. Ennek oka a minimalista kialakításban rejlett: kortársaihoz hasonlóan a HRP is térhálós fémvázat kapott, melyet ráfeszített vászonnal burkoltak (a típus enélkül is működőképes volt).

A nagyobb test és terhelhetőség miatt egy akkoriban a helikopter-motorok között szokatlanul erősnek számító, 600 lóerős Pratt & Whitney R-1340-es hajtóműre esett a választás. A Wasp becenevű típus az 1920-as évek közepén született és számos két világháború közötti repülőgépet működtetett. Részben azért ezt választották, mert igen megbízhatónak bizonyult, de az új vadászgépek már nem használták. A motort a gép hátsó traktusában helyezték el.

A Rescuer nagyobb mérete miatt óriási rotor-lapátokat igényelt volna, ezért egyszerűbb megoldásnak tűnt, ha két kisebb rotor használnak. Ezeket a lehető legtávolabb helyezték el egymástól: a hátsó a gép végébe, az első pedig az orr legelejébe került, ami rendkívül könnyen felismerhetővé tette a HRP-ket.

Azért, hogy a két rotor lapátjai ne ütközhessenek egymásba, a helikopter farrészét megemelték, így a hátsó rotor az első fölé került. A kettős főrotor (akárcsak a különböző elvű, de szintén két rotorral felszerel Kamov Ka-25-nél) kiváltotta a farok-rotort is, a megfelelő stabilitás eléréséhez elegendő volt egy pár függőleges vezérsík.

E helikopter fix (nem behúzható) futóművet kapott. A két hátsó kereket a törzs ”töréspontja” alá építették be, míg az első a törzs alá. Ez a látszólag instabil felosztás a tömeg minél jobb alátámasztására szolgált: a helikopter (különösen a hajtómű) tömegét a két hátsó kerék hordozta, ezt az egyedülálló első kerék csak megtámasztotta. A típus kizárólag vízi egységeknél szolgált, ezért lehetőség volt három felfújható párna felszerelésére is (így a gép vízre is leszállhatott).

A HRP feladata 2000 fontnyi (907 kg) teher vagy ennek megfelelő (maximum 10) katona szállítása volt, fegyverzet felszerelésére nem volt lehetőség.


Szolgálatban:

A minimális számban már a második világháború alatt készült Sikorsky H-5-höz hasonlóan a HRP egyik fő feladata szintén a légi mentés volt, innen származott a beceneve is, bár a legénység gyakran „The Flying Banana” (angol; a repülő banán) jelzővel illette.

Az első Rescuer (egy előszériás PV-3) 1945-ben emelkedett a levegőbe és két további kísérleti példány után megkezdődött a HRP-1-esek gyártása (ezek közül az első 1947. augusztus 15-én emelkedett a levegőbe).

Összesen valószínűleg 20 db HRP-1 épült, majd három HRP-1G készült a partvédelmi egységeknek. Ezen kívül mindössze egyetlen változatot gyártottak, a HRP-2-t, amely egy olyan HRP-1-es volt, melyen a korábbi vászonborítást fémburkolatra cserélték (5 db HRP-2 készült).

A Rescuer-eket a haditengerészetnél (USN), a tengerészgyalogságnál (USMC) és a partvédelemnél (USCG) rendszeresítették és alacsony darabszámuk ellenére számos bevetést teljesítettek. A szállítási és mentési feladatok mellett a HRP-ken azt is tesztelték, milyen további feladatok ellátására lehet használni a gépeket (pl.: frontvonalbeli szállításra, teher-emelésre).

A HRP-k hasznosnak bizonyultak, de kiforratlan technológiájuk miatt történtek kisebb balesetek. A motor tartóbakjának törése mellett a leggyakoribb hibaforrás a vászonborításból származott. Ha a helikopteren megsérült a burkolat, gyakran nagyobb darabok szakadtak le a vászonból, amik rátekeredhettek a rotor-lapátokra vagy a főtengelyre.

Az 1950-es évekre már új, nagyobb teljesítményű szállító helikopterek is rendelkezésre álltak, ezért a Piasecki Helicopter elkészítette a Rescuer utódját, a szintén ”V” alakú törzzsel rendelkező H-21 „Shawnee”-t.

A vállalat több további helikoptert gyártott (pl.: a H-25 „Army Mule”-t), később Vertol néven működött, majd 1960-ban beolvadt a Boeing Vertol-ba (jelenleg Boeing Rotorcraft Systems). Két-rotoros szállító helikoptereket azonban később is készítettek: ilyen volt a többek között a CH-46 „Sea Knight”, illetve az inkább repülőgépre hasonlító, de helikopterként is üzemeltethető V-22 „Osprey”.


Műszaki adatok:

Név: Piasecki HRP-2 „Rescuer” (megmentő)

Típus: szállító helikopter

Fizikai jellemzők:

Hossz: 16,46 m

Rotorátmérő: 12,50 m

Magasság: 4,52 m

Szerkezeti tömeg: 2.404.kg

Max. felszálló tömeg: 3.277.kg

Motor: 1 db 600 lóerős robbanómotor (Pratt & Whitney R-1340-AN-1, ”csillag” hengerelrendezésű)

Személyzet: 2 fő (+ maximum 10 utas)

Fegyverzet: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 169 km/h fölött

Csúcsmagasság: 2.600.m

Emelkedőképesség: ismeretlen m/perc

Hatótávolság: 483 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.