NHIndustries NH90

„A közösség ereje”


Tervezés:

A helikopterek tervezése és gyártása (a repülőkhöz hasonlóan) hatalmas költségeket emészt fel, ez pedig az egyre bonyolultabb típusok megjelenésével mind komolyabb gátja a fejlődésnek.

Emiatt gyakran még a nagy múltú helikopter-gyártó vállalatoknak is azzal kell szembenézniük, hogy a kisebb megrendelésszám miatt teljesen új típusok készítése szinte lehetetlen.

Ez különösen Európára igaz, ahol számos nemzet mintegy fél tucat helikoptergyártója küzd a fennmaradásért. Ebben a helyzetben az egyesülések jelentették a túlélés kulcsát: az Egyesül Királyságban ez állami nyomásra következett be (minden helikoptergyártót a Westland Helicopters-be kényszerítettek), míg Franciaországban piaci elvek is belejátszottak az Aérospatiale létrejöttében.

Ez az egyesülés a mai napig folyik: 1992-ben létrejött az Eurocopter, majd 2014-ben beolvadt az Airbus Helicopters-be, de már az 1980-as években felmerült az igény egy páneurópai helikopter-programra.

1985-ben öt ország (az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország) megállapodott egy közös, a NATO-elvárásainak is megfelelő csapatszállító/haditengerészeti helikopter megalkotásáról.

Két évvel később az angolok ugyan kiléptek, a fennmaradó országok viszont létrehoztak két céget: a NAHEMA-t (NATO Helicopter Management Agency; NATO helikopter-menedzsment ügynökség), illetve az NHIndustries-t (NATO Helicopter Industries, azaz NATO helikopter üzem).

A gyártásért az NHIndustries (korábban NHI) vegyesvállalat felel, melyet több ország helikoptergyártói (a francia Eurocopter France, a német Eurocopter Deutschland, a holland Stork Fokker és az olasz AugustaWestland) alkotott (tulajdonjoguk arányos volt a programbeli részvétellel), míg a NAHEMA máig a program felügyeletét végzi. A program az 1990-es évek elején az NHIndustries NH90-ben öltött testet.


Konstrukció:

Az NH90-es a helikopterek legújabb nemzedékéhez tartozik - ez nem elsősorban formáján, hanem az építése során felhasznált anyagokból látszik: igaz, hogy a géptörzs hagyományos kialakítású, de a sárkány szinte kizárólag kompozit műanyagokból áll.

A hatszög-keresztmetszetű törzset úgy tervezték, hogy a lehető legjobban elnyelje a becsapódás erejét, így elméletben egy nagyobb magasságból történő zuhanás vagy egy hibás kényszerleszállás esetén is biztosítható a legénység túlélése.

A jármű farka erősen felhajlik (hasonlóan az amerikai Sikorsky CH-53-ashoz), ennek köszönhetően a két tolóajtó mellett egy harmadik, (rámpás) hátsó raktérajtót is beépíthettek. A gép farokrésze aszimmetrikus, egyetlen vízszintes vezérsíkból és négylapátos farok-rotorból áll.

A gép két, egyenként több mint 2000 lóerős hajtóműve a tetőn helyezkedik el (egy, a főtengellyel közös áramvonalas burkolat alatt). Mindkét típusú hajtómű (Rolls-Royce Turbomeca vagy General Electric) képes - veszély esetén - egyetlen működő hajtóművel is a levegőben maradni (mivel a motorok átmenetileg akár 30%-nyi többlet teljesítmény leadására képesek).

A típus klasszikus tricikli elrendezésű futóművéből a hátsókat (a legtöbb új tervezésű teherszállító helikopterhez hasonlóan) egy pár külső, áramvonalasított gondolába húzza be (így azok nem vesznek el helyet a raktérből).

Az NH90-es nem rendelkezik klasszikus szárnycsonkkal, helyette a függesztményt a gép oldalán található tartókeretre lehet felerősíteni (alapesetben a járműben a személyzet mellett 20 katona vagy 2,5 tonnányi felszerelés szállítható, külső teherként 4,2 tonnányi teher függesztésére van lehetőség).

A felszerelés a különleges függesztési módszer ellenére ugyanolyan széles skálán mozog, mint szárnycsonkos társaiké: választhatóak különböző géppuska-, gépágyú- vagy rakétakonténerek, póttartályok és torpedók (ezáltal a harcjármű képes leküzdeni az ellenséges szárazföldi, vízi vagy légi eszközöket).

E helikopter tervezésekor a biztonság az egyik legfontosabb követelmény volt, ezért a gépet automata tűzoltórendszerrel, valamint duplikált hidraulikai és elektronikai rendszerrel szerelték fel.

Az NH90-esen tárolt üzemanyagot hét különálló tartályban tárolják (mindegyik öntömítő), emellett lehetőség van a raktérben vagy a függesztési pontokon elhelyezett póttartályok használatára is (légi-utántöltő csonkkal viszont nem szerelték fel).

Az NH90 az egyik legelső teljesen Fly-by-Wire rendszerű helikopter (a kormányrendszer teljesen független az erőátviteli rendszertől, tehát az irányváltási információk kizárólag elektronikus úton jutnak el a rotorokhoz és a kormánylapátokhoz).

A FADEC (teljesen digitalizált, kétcsatornás hajtóművezérlés) és a modelltől függően négy vagy öt darab 11 colos képernyő nagyban leegyszerűsíti a legénység munkáját, akik így minden helyzetben az adott feladatra tudnak koncentrálni.

A helikopter lapos (kilátást segítő) orr-részébe különböző elektronikai felderítő-eszközök vagy radar, míg alulra FLIR (előre néző infravörös kamera) helyezhető, így a jármű tökéletesen alkalmas éjszakai bevetésekre is (a felszerelés részét képezhetik infravörös- és rádióhullámú csalik, valamint elektronikus zavarókonténerek is).


Szolgálatban:

Az európai helikoptergyártók több mint felének részvételével létrejött program egy rendkívül modern típust eredményezett, ám a típus gyártásának beindítása több mint egy évtizedig elhúzódott.

Bár a program 1985-ben alakult, a helikopter tervezése gyakorlatilag csak 1993-ban kezdődött és a jármű első prototípusa, a PT1-es csak 1995. december 18-án emelkedett a levegőbe. Ezt követően további két prototípust is teszteltek: utóbbi először 2002. december 12-én szállt fel (2001-ben a programhoz csatlakozott Portugália is, 1,5%-os részesedéssel) - végül (számos csúszás és technikai problémát követően) a sorozatgépek leszállítása csak 2006-ban kezdődött.

Az NH90-est úgy alakították ki, hogy a lehető legjobban a vevők igényeihez tudják igazítani, de a gépből eleve két alaptípust terveztek NFH (NATO Frigate Helicopter) és TTH (Tactical Transport Helicopter) néven.

Az NFH egy, az országok haditengerészetei számára gyártott modell volt, elsődlegesen felszíni és tengeralatti célok leküzdésére, ugyanakkor szállításra és kutató-mentő küldetésekre is használható. Ezzel szemben a TTH kifejezetten csapatszállításra készült (ennek ellenére ugyanúgy alkalmazható kutató-mentő küldetésekre) és mentőhelikopterként is üzemeltethető (utóbbi esetben 20 katona helyett 12 hordágyat szállíthat).

Az öt előállító ország összesen 275 példányt rendelt a helikopterből, de 2001-ben az NH90 megnyerte a Nordic Standard Helicopter programot is, melynek keretében Finnország, Norvégia és Svédország összesen további 52 darab ilyen helikoptert rendelt (korábban Dánia is a megrendelők között volt, ám ők később kiszálltak a programból). A svéd gépek HVC jelzéssel készülnek, amely az eredetinél 24 cm-rel nagyobb belmagasságot takar.

Az eredeti cél a program-alapító országok igényeinek kielégítése volt, de a típus idővel valódi exportsikerré vált: mára több mint egy tucat ország rendszeresített NH90-eseket (köztük Ausztria, Új-Zéland valamint Omán).

Ugyanakkor bármilyen kiváló helikopter is az NH90-es, meg kell említeni a rendszeres határidő- és költségkeret-túllépéseket és a típussal kapcsolatban több kisebb probléma merült fel.

Ilyen például, hogy a deszant-változathoz rendelt eredeti ülések teherbírása mindössze 110 kg, azaz nem bírtak el egy teljes felszerelésű katonát, illetve hogy a belső tér padlózatát tönkretették a katonai bakancsok (valamint a sérült példányokat nehéz a harctéren javítani, mivel a burkolat nem fémből készült, ezért szegecseléssel vagy hegesztéssel nem lehet paneleket helyettesíteni).

Ezen hibák nagy részét mára kijavították, így az NHIndustries helikoptere pozitív példaként szolgálhat az európai vállalatok összefogásához - ezt a több mint tucatnyi rendszeresítő ország nagyszámú megrendelése is mutatja (eddig több mint 200 példány készült el).

Jelenleg az NH 90-est az Airbus Helicopters, az AgustaWestland és a Fokker Aerostructures gyártja, az egyes vállalatok összeolvadása magára az előállításra nem volt hatással.


Műszaki adatok:

Név: NHIndustries NH90

Típus: többcélú (elsődlegesen szállító) közepes helikopter

Fizikai jellemzők:

Hossz: 16,13 m

Rotorátmérő: 16,30 m

Magasság: 5,23 m

Szerkezeti tömeg: 6.400.kg

Max. felszálló tömeg: 10.600.kg

Motor: 2 db gázturbinás sugárhajtómű, egyenként 2230 Le-s (4460 lóerős összteljesítményű) (Rolls-Royce Turbomeca RTM322-01/9) vagy 2 db, egyenként 2115 Le-s (General Electric T700-T6E)

Személyzet: 2-3 fő (+ maximum 20 fő utas)

Fegyverzet: nincs, a két oldalsó ajtón géppuska-rögzítési pontok, a törzs oldalán lehetőség különböző hajó- és tengeralattjáró-elhárító fegyverek felszerelésére

Teljesítmények:

Végsebesség: 300 km/h

Csúcsmagasság: 6.000.m

Emelkedőképesség: 480 m/perc

Hatótávolság: ~ 900 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.