Mil Mi-8

„A szovjet légiflotta csípője”


Tervezés:

A hidegháború alatt, a Szovjetunió tervutasításos rendszerében nem hagytak teret az egyéni elképzeléseknek és csak néhány magánkezdeményezésű típus jutott el a tömeggyártásig. Ezen kevesek egyike Mihail Leontyjevics Mil-től származott, aki korábban részt vett autogiró-k kifejlesztésében, majd a róla elnevezett Mil tervezőirodában (korábbi 329-es kísérleti tervezőirodában) megalkotta a Mi-1-est, az első sorozatgyártott szovjet helikoptert.

A Mi-1-es sikerét követően az iroda létrehozta a hasonló Mi-2-est, majd a némileg nagyobb Mi-4-est és a Mi-6-os nehéz teherszállító helikoptert. Ezt követően nyújtotta be Mihalil Leontyjevics Mil egy új helikopter terveit, amely két szempontból is különlegesnek számított: a közepes méretű típus a korábbi egy helyett két hajtóművel rendelkezett és a hajtóműveket a tervek szerint eleve helikopterhez tervezték.

A leendő helikoptert Mil gázturbinás sugárhajtóművel kívánta levegőbe emelni, amit korábban már teszteltek a Mi-6-oson, ám az abba épített Szolovjov D-25V erőforrások eredetileg repülőgépek számára készültek.

Ez azért volt fontos, mivel a helikopterekre szánt hajtóművektől alacsonyabb sebesség mellett nagyobb forgatónyomatékot vártak el: a repülőgépek hajtóműveit 1000 km-h-s (vagy afölötti) sebesség-tartományra méretezték, a helikopterek végsebessége viszont ritkán haladja meg a 300 km/h-t.

A döntéshozók úgy vélték, az akkor rendelkezésre álló típusok alkalmasak a hadsereg ellátásra, ezért nincs szükség egy jelentős fejlesztési költségű helikopterre, ezért Mil újragondolta a terveket: a Mi-4-esől kiindulva kívánt megalkotni egy új járművet.

Végül Mil elkészíthetett egy, a Mi-4-esen alapuló, egyetlen hajtóműves prototípust, de ennek hajtását kénytelen volt - a Mi-6-oshoz hasonlóan - egy eredetileg repülőgépek számára gyártott gázturbinás sugárhajtóművel megoldani (amikor a V-8-ast 1958-ban megtervezték, még nem gondoltak a sorozatgyártásra).

Egy évvel később a Szovjetunió vezetője, Nyikita Szergejevics Hruscsov látogatást tett az Amerikai Egyesült Államokban, ahol utazott a „Marine One” hívójelű elnöki helikopteren: egy Sikorsky UH-34 „Seahorse”-on (a Sikorsky H-34 „Choctaw” átalakított változatán).

Az 1958-ban szolgálatba állított UH-34-es a korábbiaknál lényegesen nagyobb és kényelmesebb volt - e helikopter lenyűgözte Hruscsov-ot, aki hazatérve azonnal megparancsolta, hogy a lehető leghamarabb el kell készíteni egy hasonló (szovjet) elnöki gépet.

A feladatra a V-8-as tűnt a legalkalmasabbnak, de ehhez több módosítást kellett végrehajtani a típuson (ld. lentebb), így végül létrejött a Mil Mi-8-as - a típus jelölése a NATO terminológiában ”Hip” (angol; csípő) lett.


Konstrukció:

A számos átépítés, fejlesztés miatt a sorozatgyártású Mi-8-as már egyáltalán nem hasonlított a Mi-4-esre. Míg utóbbi az amerikai Sikorsky H-19-es könnyű helikopter másolata volt, a Mi-8-as viszont egy közepes méretű típus, a hasonló mérettartományú repülőgépek teherbírásával.

A Mi-8-as törzse elnyújtott téglatestet formáz, eköré épül maga a jármű.

A sorozatgyártású modelleknél a korábbi négy helyett öt rotorlapátot használtak, hogy csökkentsék a kabin zajterhelését (erre eredetileg az elnöki változattal szemben támasztott magasabb elvárások miatt volt szükség).

A Mi-8-as hagyományos elrendezésű farokrészt kapott: a Kamov-helikopterekkel szemben a stabilitást egy háromlapátos farokrotorral oldották meg, emellett két kisméretű vízszintes vezérsíkot építettek be.

A Hip eleve gázturbinás hajtóművel készült és a Szovjetunióban elsőként magát az erőforrást is helikopterhez tervezték. A két Klimov TV3-as egység a kabin tetejére került, együttes teljesítményük megközelíti a 4000 lóerőt - erre szükség is van a megnövelt össztömeg miatt (a Mi-8-as üresen is több mint 7 tonnát nyom).

A típus nagyméretű teste ellenére a korábban is használt hárompontos futóművet kapta: sem a két kisméretű orrkereket, sem a különálló, hosszú rugóstaggal rendelkező hátsó féltengelyt nem lehet behúzni.

A Mi-8-as fő feladata a személy-, illetve teherszállítás: ilyen minőségben maximum 24 személyt tud a fedélzetére venni, de átalakítható sebesültszállítóvá (utóbbi esetben 12 hordágyat szállíthat, ekkor az alapból háromfős személyzet kiegészül egy ápolóval).

Nagy méretének köszönhetően a Mi-8-as hatékony teherszállítónak számít: a szállításra fejlesztett modellek nagyméretű hátsó ajtóval rendelkeznek, de amennyiben a teher túlzottan nagyméretű, az akár a helikopter alá is függeszthető (a 3 tonnás kapacitása miatt könnyű terepjárót vagy vontatott löveget is lehet mozgatni a helikopterrel).

Bár a Mi-8-ast (elődeihez hasonlóan) eredetileg nem szerelték fel fegyverzettel, később hat függesztési pontot alakítottak ki, melyekre akár 1500 kg-nyi fegyverzetet is fel lehet szerelni (jellemzően 57 mm-es S-5-ös rakétablokkokat, de irányított páncéltörő rakétákat, bombákat és géppuska-konténereket is).


Szolgálatban:

A gép első prototípusa 1961. július 7-én emelkedett a levegőbe (még egyetlen hajtóművel), amit két újabb példány követett. A negyedik Hip kifejezetten VIP személyszállító modellnek gyártottak, ebből alakították ki az 5-ik prototípust, amely viszont már teherszállításra készült és végül 1965-ben megkezdődött a sorozatgyártás.

Amikor a Vietnámi háborúban bevetett amerikai Bell UH-1-esek sikere új fejezet nyitott a légi hadviselésben, a szovjet hadsereg azonnal megrendelt egy hasonló típust: a Mi-8-ast.

A Mi-8-asból számos változat készült, köztük a Mi-8T (NATO jelzése: Hip-C) jelű felfegyverzett teherszállító, parancsnoki (Mi-8IV „Hip-G”), bővített kapacitású civil szállító (Mi-8P), emellett aknaszedő, illetve aknarakó, többféle felderítő, üzemanyag-szállító, kutató-mentő, légi daru, stb..

A Mi-8-as egy relatív egyszerű és olcsó típus, ideális mérettel: teherbírásának köszönhetően számos feladatra alkalmas, azonban üzemeltetése jóval olcsóbb nagyobb társainál (pl.: a Mi-6-osnál és a Mi-26-osnál).

Mivel nem rendelkezett túlzottan modern, ezért exporttilalom alá eső összetevőkkel, a Mi-8-as a keleti blokk gyakorlatilag összes államában elterjedt. Ennek köszönhetően a Mi-8-as és számos változata/utódja még 50 évvel a tervezést követően is gyártásban van és 17000-et meghaladó példányszámával ez minden idők legnagyobb számban épített helikoptere, melyet a világ több mint 70 országában üzemeltettek és sokan a mai napig használják.

Utóbbiak körébe tartozik a Magyar Légierő is, amely - a Mi-24-esek selejtezését követően - már kizárólag Mi-8-as változatokat tart rendszerben (a Mi-17-esekkel együtt 12 db-ot).

A folyamatos továbbfejlesztéssel párhuzamosan a Mi-8-asból több alváltozatot is gyártani kezdtek. Ilyen a Mi-14 „Haze” (ld. balra), amely kifejezetten a szovjet haditengerészet számára készült tengeralattjáró-elhárító feladatkörre, de modernizált felszerelését és csónakszerű testét leszámítva nem különbözik a Mi-astól.

A Mi-17-es a Mi-8-as lényegesen fejlesztett változata, melyet az oroszok Mi-8M néven építenek, szintén több tucat önálló változattal rendelkezik, ám lényegében ez is egy szabványos Mi-8-as.

A Hip-ek rendkívüli elterjedtségüknek köszönhetően a világ minden táján megfordultak és számos konfliktusban vettek részt és mivel jelenleg nem létezik hasonlóan ”olcsó”, ám nagy kapacitású helikopter, valószínűleg még hosszú ideig fog szolgálni.


Műszaki adatok:

Név: Mil Mi-8-T „Hip-C” (csípő)

Típus: többcélú (esősorban szállító) közepes helikopter

Fizikai jellemzők:

Hossz: 18,17 m

Rotorátmérő: 21,29 m

Magasság: 5,65 m

Szerkezeti tömeg: 7.260.kg

Max. felszálló tömeg: 12.000.kg

Motor: 2 db gázturbinás sugárhajtómű, egyenként 1950 Le-s teljesítményű (3900 Le-s összteljesítménnyel) (Klimov TV3-117Mt)

Személyzet: 3 fő

Fegyverzet: nincs (6 függesztési ponton max. 1500 kg-nyi irányított, illetve nem irányított rakéta, bomba vagy géppuska-konténer)

Teljesítmények:

Végsebesség: 260 km/h

Csúcsmagasság: 4.500.m

Emelkedőképesség: ismeretlen m/perc

Hatótávolság: 450 km (átrepülésnél 960 km)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.