MBB Bo 105

„Egyesült német szakértelem”


Tervezés:

Németország mindig is élen járt a harcjárművek fejlesztésében: a hadihajók, tengeralattjárók, harckocsik és repülők mellett ilyen volt a helikopterek fejlesztése is - a világ első modern helikopterének tekintett 1936-os Focke-Wulf Fw 61-es is német típus volt.

De az amerikai Sikorsky R-4-est leszámítva hiába csak a németek használtak helikoptereket a második világháborúban, 1945-ben hasonló ismétlődött meg, mint 1918-ban, az első világháborús vereséget követően - a legyőzött, hatalmas veszteségeket szenvedett Németország fejlett ipara romokban hevert.

A legnagyobb csapást azonban az jelentette, hogy a győztesek felosztották maguk között Berlint és magát Németországot is: az amerikai, angol és francia részből létrejött a Német Szövetségi Köztársaság, míg a Szovjetunió uralma alatt a Német Demokratikus Köztársaság.

Míg a keleti részen a kommunisták vaskézzel irányították az országot és létrehozták a vasfüggönyt, hogy megakadályozzák polgáraik keletre szökését, addig nyugaton visszatértek a demokráciához.

A nyugati országrész hamar fejlődésnek indult, ám az ipar újra világszínvonalúvá tételét több tényező akadályozta: a háborús pusztulás mellett ilyen volt, hogy a sok nagyvállalat egy része vagy egésze keletre került.

Ez hatványozottan jelentkezett a költségigényes ágazatokban, így a helikopter-gyártásban is. Amikor a németek az 1960-as években egy új helikopteren kezdetek dolgozni, ezt a problémát egyesülésekkel hidalták át.

1968-ban a korábban vadászgépeiről ismert Messerschmitt egyesült a kisrepülőket gyártó Bölkow-val, majd egy évvel később társult hozzájuk a Blohm und Voss hajógyártó repülőgépgyártó üzletága, a Hamburger Flugzeugbau (ők készítették többek között a BV 138-as repülőcsónakot).

Az új vállalat az MBB rövidítést kapta, teljes neve Messerschmitt-Bölkow-Blohm lett. Ez az egyesülés nem volt egyedi jelenség, hasonló folyamat játszódott le az Egyesült Királyságban - a Wasp helikoptert is gyártó Westland Helicopters a Bristol, a Fairey, a Saunders-Roe és a Westland repülőgépgyárakból jött létre).

A német gép tervezése már az MBB megalakulását megelőzően elindult és az egyesülés előtt egy évvel megtörtént a prototípus szűzfelszállása is: a helikopter neve egyszerűen Bo 105 lett.


Konstrukció:

A Bo 105-ös forradalmi típus volt, ám ez külsőre nem látszott: a helikopter egyszerű, elnyújtott buborék alakú vázat kapott, ez alkotta a hajtómű és a pilótafülke testét. Maga a pilótakabin kétüléses volt, mögöttük maximum négy utasnak volt hely.

A típus magasra emelt farokrészt kapott, amely egyszerű, kör keresztmetszetű volt és hátrafelé enyhén szűkült. A farokrotor is az egyszerűbb típusokat idézte: a burkolat nélküli kialakítású egység mindössze kétlapátos volt. Hagyományos vezérsíkokat nem használtak, de a farokrészre egy-egy kisméretű (fix) vezérsík került, a végeiken függőleges lapokkal (ezek a stabilitást fokozták).

A Bo 105-ös különlegessége szerkezeti kialakításában rejlett - e típust ugyanis ún. merev rotorral tervezték. A hagyományos helikoptereknél a rotorlapátok ciklikus állítását elforduló csapokkal oldják meg: velük szemben a Bo 105-ösből ezek hiányoznak, a szükséges elfordulást itt maguk a rugalmas a rotorlapátok biztosítják.

Ennek a rendszernek több előnye van, ráadásul szerkezetileg jóval egyszerűbb, de az ehhez szükséges rugalmas, ugyanakkor a fellépő komoly erőhatásoknak (csavarásnak, nyírásnak) ellenálló rotorlapátok megalkotása csak az 1960-as években történt meg. A Bo 105-ösönél tömör, titánból készült bekötési pontot használtak.

A rotort kezdetben két Allison 250-C18 gázturbinás sugárhajtómű hajtotta. Ezek kisméretű erőforrások voltak, melyek egyenként csupán 317 lóerős teljesítményre voltak képesek, ám tömegük is 100 kg alatt maradt és mivel a Bo 105-ös tömege üresen az 1,3 tonnát sem érte el, jelentős végsebességet biztosítottak.

A motorok kompakt mérete miatt maguk a sugárhajtóművek a testben kaptak helyet - a szükséges levegőt a törzs fölötti beömlőnyíláson és a rácsozott oldalsó lemezeken át kapták, a gázok négy kisméretű kiömlőnyíláson át távoztak.

A Bo 105-ös gyakorlatilag bármilyen (akár betonozatlan) bázisról is üzemeltető, mert nem kerekeket, hanem csúszótalpat kapott. A magasra húzott farok miatt a rotor külön védelmére nem volt szükség, de azért, hogy magát a farkat óvják, egy csúszótalpként funkcionáló fémrúd került a gép végére.

Bár a Bo 105-ös első változata egy polgári helikopter volt (ld. lejjebb) és a hadseregek elsősorban kutatásra, mentésre használják, a gép egyes változatainak oldalain kialakítottak egy-egy fegyvertartó pilont, melyekre általában földi célok elleni páncéltörő rakétákat rögzítettek.


Szolgálatban:

A típus (ekkor még mint Bölkow Bo 105-ös), először 1967. február 16-án szállt fel, a német légialkalmassági bizonyítványt három évvel később szerezte meg.

A Bo 105-ös rendkívül jó teljesítményt nyújtott: a helikopterekkel ritkán hajtanak végre látványos manővereket, mivel ezek jóval bonyolultabbak és veszélyesebbek a repülőgép-manővereknél, de a típus erre is alkalmas volt (Charles Aaron helikopter-pilóta a Red Bull színeiben több látványos bemutatót tartott egy Bo 105-ösössel).

Nagy sebessége és maximális repülési magassága mellett ezt elsősorban kiemelkedő megbízhatósága tette lehetővé - ez, a szintén kiváló irányíthatósággal kiegészülve jó baleseti statisztikákat eredményezett.

Magát a helikoptert eredetileg polgári típusként gyártották (Bo 105A ként), de a hadsereg is érdeklődött, ezért megkezdték a helikopter továbbfejlesztését. Ennek első lépcsője az erősebb Bo 105C kifejlesztése volt (C18-as helyett C20-as hajtóművekkel, melyek egyenként már 420 lóerőre voltak képesek), majd megjelent a Bo 105CB katonai felderítő/szállító helikopter.

A típusból összesen több mint kéttucat különböző változat készült, köztük nagyobb törzzsel és erősebb hajtóművekkel szerelt variánsok (Bo 105LS A1, Bo 105LS A3, Bo 105LS A3 „Superlifter” ) éppúgy, mint katonai változatok: a Bo 105MSS például a radarral felszerel haditengerészeti modell neve.

A típusból kifejezetten földi célpontok elleni támadó változatokat is fejlesztettek, melyeket amerikai vagy európai vezetékes páncéltörő rakétákkal szereltek fel - ilyen volt a Bo 105P változatai, a PAH-1 és a PAH-1A1.

E helikopter számos célra használható: a szállítás mellett a fegyveres változatok harckocsik (vagy más páncélozott célok) elleni harcra, felderítésre, járőrözésre, kíséretre, mentésre, stb..

Ennek megfelelően a típust számos szervezet üzemeltette vagy használja ma is: többek között mintegy kéttucat katonaság - köztük a német hadsereg éppúgy, mint a mexikói haditengerészet vagy az iraki légierő, de kiterjedten alkalmazzák rendőrségi helikopterként is.

A Bo 105-ös sikeres helikopterré vált, melyet azután is tovább gyártottak, hogy az MBB beolvadt az Eurocopter-be. A típus előállítását 2001-ben fejezték be, ekkorra több mint 1500 példány készült el.

A típus kvalitását az is mutatja, hogy több későbbi típus, így az MBB/Kawasaki BK117, illetve az Eurocopter EC135-ös (eredetileg Bo 108-as) alapját adta, melyek később maguk is újabb gépek bázisául szolgáltak.


Műszaki adatok:

Név: Messerschmitt-Bölkow-Blohm Bo 105CB

Típus: többcélú könnyű helikopter

Fizikai jellemzők:

Hossz: 11,86 m

Rotorátmérő: 9,84 m

Magasság: 3,00 m

Szerkezeti tömeg: 1.276.kg

Max. felszálló tömeg: 2.500.kg

Motor: 2 db gázturbinás sugárhajtómű, egyenként 420 Le-s teljesítménnyel (Allison 250-C20B)

Személyzet: 2 fő (+ max. 4 utas)

Fegyverzet: nincs (a harci változatokon lehetőség BGM-71 vagy HOT irányított páncéltörő rakéták hordozására

Teljesítmények:

Végsebesség: 242 km/h

Csúcsmagasság: 5.180.m

Emelkedőképesség: 480 m/perc

Hatótávolság: 575 km (átrepülésnél póttartályokkal 1112 km)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.