Kaman HH-43

„Propelleres kutyafüle”


Tervezés:

A sorozatgyártású helikopterek több mint fél évszázaddal az első gépi hajtású repülőgépek után jelentek meg, mivel előbbiek megbízható működéséhez számos technikai problémát kellett megoldani.

Számos országban folytak ilyen irányú kutatások, de a 1940-es évekig mindössze három ország tudott komolyabb sikereket felmutatni. Ezek a következőek voltak: a Szovjetunióban a Kamov és a Mil irodák, a náci Harmadik Birodalomban a Flettner és a Focke-Achgelis, az Amerikai Egyesült Államokban pedig a Bell és a Szovjetunióból emigrált Sikorsky.

A második világháború végén az amerikaiak - felismerve, hogy technológiai téren a németek messze felülmúlják őket, beindították az Operation Paperclip-et (angol; Gemkapocs hadművelet), melynek keretében több mint 1500 magasan képzett német tudóst fogtak el és szállítottak az Amerikai Egyesült Államokba.

Ezek a magasan képzett mérnökök és kutatók (elsősorban rakétatudósok) ezt követően az amerikaiaknak dolgoztak, ami később, a hidegháború alatt felbecsülhetetlen előnyt jelentett az ország számára.

A tudósok között volt Anton Flettner is, aki a második világháború alatt kifejlesztette a Flettner Fl 282 „Kolibri” nevű, együléses helikoptert. Az Fl 282-es különleges elrendezéssel rendelkezett: két rotorja volt, melyeket nem függőlegesen, hanem enyhén oldalra döntve épített be (ez azt eredményezte, hogy forgás közben a két rotor egymást részben átfedte, emiatt az angolszász dokumentumok szinkrokopterként is említik).

A típus hasznos segítség volt a német hadseregnek, amely 1000 példányt rendelt, de a háború végéig mindössze 24 készült el (mivel a helikoptereket gyártó müncheni BMW üzemet a Szövetségesek lebombázták).

Flettner a háborút követően megalapította a helikopterek fejlesztésével foglalkozó Flettner Aircraft Corporation-t, amely a civil piacon csak mérsékelten volt sikeres, viszont a hadsereg érdeklődött és a mérnököt megtették az 1945-ben alapított Kaman Aircraft helikoptergyártó főtervezőjévé.

Ilyen minőségében tervezett meg egy új helikoptert a hadseregnek: a HH-43-ast, amely szintén egymást részben átfedő rotorokkal készült (szolgálatba állítását követően a típust Huskie becenévvel látták el, de használták a Pedro-t is).


Konstrukció:

A HH-43-as egy korai helikopter volt, tervezésekor még nem léteztek kiforrott megoldások, a típus ezért több különleges megoldással rendelkezett. Maga a jármű teste relatív rövid és szögletes volt (akárcsak a Kamov Ka-26-osnál), de már teljesen fémből készült.

A típus leginkább szembetűnő megoldása az egymást részben fedő rotorlapátok voltak. Ehhez két főtengelyt használtak, melyek enyhén oldalra dőltek: ennek a megoldásnak több előnyös tulajdonsága volt (pl.: az egymással szembeforgó rotorok kioltották egymás forgatónyomatékát, ezért nem volt szükség hagyományos farokrotorra), viszont a szinkronnak tökéletesnek kellett lennie, különben a lapátok egymást darálták volna le.

Bár farokrotort nem építettek be, a HH-43-as a nagyobb stabilitás érdekében rendelkezett faroktartóval, melyet (szintén a Ka-26-oshoz hasonlóan) nagyméretű függőleges stabilizáló-lapokkal láttak el.

A Huskie-n több hajtóművet kipróbáltak, végül egyetlen Lycoming T53-as gázturbinás sugárhajtóműnél állapodtak meg, ami jelentős előrelépést jelentett a korábbi típusok dugattyús motorjaival szemben, mivel azoknál lényegesen nagyobb teljesítményű volt.

A helikopterek hajtóműveinek többlet-tolóereje ugyanis egyfajta biztonsági tartalék, mivel a merevszárnyú típusokkal ellentétben ezek képtelenek a klasszikus vitorlázásra, viszont a dugattyús motorral felszerelt helikopterek általában felső teljesítményhatárukon üzemeltek.

Emellett a T53-as előnyös tulajdonsága volt az is, hogy nem merevszárnyú típusokhoz, hanem eleve helikopterekhez tervezték, ezért azokhoz jobban megfelelt (alacsonyabb fordulatszámon nagyobb nyomatékot adott le). E hajtáslánc további érdekessége volt, hogy a kiáramló gázokat a farokrotor fölött végigvezették és ferdén, félig lefelé engedték a szabadba.

A helikopter futóműve sem volt megszokott: a szinte kizárólagosan alkalmazott három futószáras megoldás helyett négypontos futóművet alkalmaztak: az első két kerék bolygóműves, a hátsó kettő hagyományos kivitelű volt.

A HH-43-ast mentőhelikopternek tervezték, ennek megfelelően alakították ki a belső elrendezését. A pilóta és a másodpilóta rendkívül széles látószögű szélvédő mögött foglalt helyet, emellett a helikopter hátsó részén is kialakítottak egy további üvegezett részt, hogy növeljék a körkilátást.

A típust több feladatkörben használták, de sem teherszállításra, sem pedig fegyverzet hordozására nem készítették fel.


Szolgálatban:

A HH-43-as első prototípusa 1947-ben emelkedett a levegő, ekkor még dugattyús motorral, de a gyártás beindítása elhúzódott. Ennek ellenére a típusból később több változat is készült: az XHTK-1-es kétüléses modellt még a sorozatgyártás előtt felváltotta a háromüléses HTK-1.

A tengerészgyalogsági variáns, a HOK-1 a korábbiakkal ellentétben Pratt & Whitney R-1340 „Wasp” (dugattyús) motort kapott, a haditengerészetnek szánt példányokat viszont az R-1340-52-essel szerelték föl (HUK-1).

A legnagyobb példányszámban (200 db) a H-43B készült, már a T-53-as gázturbinás hajtóműve - a többi változathoz hasonlóan 1962-ben ezt is átnevezték, hogy megfeleljen az új azonosítási rendszernek (a H-43B-ből ekkor lett HH-43B, a HUK-1-ből UH-43C, a HTK-1-ből TH-43E, stb.). Az utolsó sorozat, a HH-43F azt a 42 HH-43B-t jelölte, melyeket a 825 lóerős T-53-L-11A hajtóművel szereltek fel és rotorjainak átmérőit némileg csökkentették.

Az elkészült több száz HH-43-as közül több részt vett a Vietnámi Háborúban, ahol rendkívül széles körben használták: ez az egy típus több mentő-küldetést hajtott végre Vietnámban, mind az összes többi helikopter és repülőgép együttvéve (ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a Huskie-k kétrotoros kialakítása a többi helikopternél jobban megfelelt a kis magasságú lebegésre).

Furcsa hajtásmódja ellenére a HH-43-as több mit két évtizeden át állt szolgálatban, az Amerikai Egyesült Államok mellett Burmában, Iránban, Kolumbiában, Marokkóban, Pakisztánban és Thaiföldön (Amerikában a légierő, a haditengerészet és a tengerészgyalogság is használta).

A HH-43-ast csak az 1970-es években selejtezték ki (sokat polgári üzemeltetők tovább használtak), de a szembeforgó, egymást részben átfogó légcsavaros helikopterek eltűntek a légierők típusi közül (noha a Kaman folytatta gyártásukat, ld.: Kaman K-MAX).


Műszaki adatok:

Név: Kaman HH-43F „Huskie”

Típus: mentőhelikopter

Fizikai jellemzők:

Hossz: 7,50 m

Rotorátmérő: 14,30 m

Magasság: 5,18 m

Szerkezeti tömeg: 2.095.kg

Max. felszálló tömeg: 4.150.kg

Motor: 1 db, gázturbinás sugárhajtómű, 860 Le-s (Lycoming T53)

Személyzet: 2 fő (+ 2 fő mentő-személyzet)

Fegyverzet: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 190 km/h

Csúcsmagasság: 7.620.m

Emelkedőképesség: 549 m/perc

Hatótávolság: 298 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.