Eurocopter AS365

„Delfinek nemzettsége”


Tervezés:

Az ultrakönnyű típusokat leszámítva a helikopterek fejlesztése - a merevszárnyú repülőgépekhez hasonlóan - hatalmas anyagi ráfordítást igényel, de egyben hatalmas lehetőséget is jelent.

A megbízhatóan működtethető helikopterek megjelenését követően, az 1940-es, 50-es években számos vállalat alakult helikopterek fejlesztésére és gyártására, ám a piaci verseny hatására később ezek a cégek sorra szűntek meg vagy olvadtak egybe.

A két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió mellett csak néhány európai ország tudott jelentősebb számban helikopterek építeni: az Egyesült Királyság, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország és Olaszország.

A hidegháború végére ezen országokban már jellemzően csak egyetlen egyesült gyártó működött (az angol-olasz AgustaWestland, a német Messerschmitt-Bölkow-Blohm és a francia Aérospatiale). A korábbi ideológiai korlátok megszűnésével új piacok nyíltak meg a gyártók előtt, ám ezzel egy időben a verseny is fokozódott.

Az 1990-es évek elején Kína és Szingapúr saját helikoptert szeretett volna előállítani, ám nem rendelkeztek az ehhez szükséges tudással és technológiai háttérrel, ezért partnert kerestek a programjukhoz.

A tárgyalások sikeresek voltak - sikerült megnyerni a francia Aérospatiale-t (amely 1992-ben összeolvadt a Daimler-Benz légi járművek előállítására szakosodott üzletágával, létrehozva az Eurocopter-t).

Az Eurocopter mellett a trió másik két tagja a a kínai China National Aero-Technology Import and Export Corporation, röviden CATIC és a szingapúri Singapore Technologies Aerospace volt.

A program célja egy kisméretű, ám fejlett, ötszemélyes helikopter létrehozása volt. A kooperáció meglepően gyorsan eredményre vezetett, így az 1990-ben eredetileg P120L-ként jelölt típus (immár Eurocopter EC120-asként) már az 1990-es évek második felére elkészült (a típus beceneve Colibri, azaz kolibri lett).


Konstrukció:

Az EC120-as teste a német helikopterekhez (pl.: a Messerschmitt-Bölkow-Blohm Bo 105-öshöz) hasonlóan lekerekítettebb, ennek ellenére a fejlesztéskor kiemelt fontosságú volt a minél kisebb légellenállás elérése.

Az orrrész két legömbölyített szélvédő-elemből áll, amelyek közel tökéletes kilátást biztosítanak előre és lefelé is (mögéjük került az oldalanként kettő, hagyományos nyitású ajtó).

E helikopter háromlapátos főrotorral rendelkezik, amely egy szénszálas magból és üvegszálas borításból áll, de a meghajtásnál acélt és titánt is használtak, hogy alacsony tömeg mellett a lehető legnagyobb szilárdságot és rugalmasságot érjék el.

Az EC120-as relatív rövid és keskeny farokrésszel rendelkezik, amely ugyanakkor egy nagyméretű elemben ér véget - ennek oka a fenestron-típusú farokrotor.

Az ilyen kialakításnál a keskeny, de több (jelen esetben 11) lapátból álló farokrotort egy gyűrű alakú elem veszi körbe, amely elsősorban légellenállás- és zajcsökkentő hatása van (a típus a hagyományos kialakítású helikoptereknél lényegesen halkabb, ezért ideális városi üzemeltetésre).

A farokrotor kiegészítéseként (a fölé és alá) egy-egy függőleges, elé két vízszintes stabilizátorlap került.

Az EC120-ast egyetlen Turbomeca Arrius 2F gázturbinás sugárhajtómű emeli a levegőbe (az Arrius hajtóműcsalád tagjait tucatnyi helikopterhez használták, többek között a Colibri-hez hasonló méretű Eurocopter AS350 „Écureuil”-nél is).

Ez az erőforrás az EC120-asban 504 lóerős teljesítményre képes - ezzel a típus nem számít alulmotorizáltnak, mivel a helikopter önsúlya az 1 tonnát sem éri el. Magát a hajtóművet a pilótafülke fölé építették be, így az nem csökkenti az utastér méretét (a kipufogógázt balra engedik ki).

Érdekes módon e helikoptert nem szerelték fel kerekekkel: minden példányt csúszótalppal gyártanak (a típus könnyen felismerhető vastagabb függőleges hátsó tartóelemeiről). A csúszótalpat úgy alakították ki, hogy egyben fellépőként is funkcionál, emellett lehetőség van szélesebb elemek felszerelésére (ezáltal a helikopter havas területen is landolhat).

Az EC120-as - kétfős személyzete mellett - 4 utast vehet a fedélzetére (a típus egyetlen pilótával is röpképes) vagy helyettük maximum 724 kg-nyi terhet szállíthat. Mivel a Colibri-t civil típusnak tervezték, sem függesztési pontokkal, sem fegyverzettel nem szerelték fel.


Szolgálatban:

A típus terveit 1993-ban véglegesítették, két évvel később, 1995. június 5-én pedig már levegőbe is emelkedett az első prototípus. A gyártás 1997-ben kezdődött, a Colibri-k egy évvel később kapták meg a szükséges típusengedélyeket.

Az EC120-asok alkatrészei különböző országokból származnak: a hajtómű Franciaországban épül, a hajtáslánc egyes elemei Japánban (a Nosaki Sangyo-nál), a kabin Kínában (a Harbin Aircraft Industry Company-nál), a farokrész Szingapúrban készül (a Singapore Technologies Aerospace-nél), míg a végszerelést a kínai CATIC végzi.

Az európai piacon a helikoptert Eurocopter EC120-asként kínálták eladásra, de a gyártásban is résztvevő kínai Harbin (rövidítve Hafei) saját piacán HC120-asként értékesíti (ez nem egyedi, az Eurocopter AS365-ös típusát Z-9 néven gyártjáj). A Colibri-k első vevője a kínai hadsereg volt, amely 8 példányt rendelt (jelenleg mintegy 100 példány áll rendszerben és további 50-et rendeltek).

Az EC120-ast nem katonai feladatokra rendszeresítették, ennek ellenére számos feladatkörben megállja a helyét: a hagyományos utas-szállítás mellett alkalmas teherszállításra, kiemelt személyek (VIP) szállítására, rendőrségi vagy mentőhelikopternek, illetve kiképzésre is.

Hatékonyságának és mérsékelt árának köszönhetően a típus gyorsan elterjedt, jelenleg is több mint két tucat országban használják: a legtöbb országban rendőrségi helikopternek, de például Indonéziában, Spanyolországban és Szingapúrban a légierő állította rendszerbe.

Relatív rövid gyártási periódusa miatt a Colibri-ból mindössze két változat készült, de a EC 120 B és a HC 120, de ez csak az értékesítőt jelöli (ahogy az fentebb is olvasható, előbbi az Eurocopter-t, utóbbi a Harbin-t takarja).

Felhasználói köréből adódóan a több mint 700 elkészült példányt több száz cég és szervezet tartja rendszerben, az egyetlen jelentős számú megrendelő a Kínai Néphadsereg (a másik fő megrendelő Szingapúr csupán 5 db-ot állított szolgálatba).

Az EC120-asokat jelenleg is gyártják - bár az Eurocopter 2014-ben beolvadt az Airbus-ba, ez az előállítására nem volt hatással (mindössze a helikoptert átkeresztelték H120-assá).


Műszaki adatok:

Név: Eurocopter EC120 B „Colibri” (kolibri)

Típus: többcélú könnyű helikopter

Fizikai jellemzők:

Hossz: 9,60 m

Rotorátmérő: 10,00 m

Magasság: 3,40 m

Szerkezeti tömeg: 991.kg

Max. felszálló tömeg: 1.715.kg

Motor: 1 db gázturbinás sugárhajtómű, 504 Le-s (Turbomeca Arrius 2F)

Személyzet: 1 fő (+ max. 5 fő)

Fegyverzet: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 278 km/h

Csúcsmagasság: 6.096.m

Emelkedőképesség: 350 m/perc

Hatótávolság: 710 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.