Eurocopter AS365

„Delfinek nemzettsége”


Tervezés:

Bár a franciák sohasem tudtak tartósan regionális ellenfeleik, a németek és az angolok fölé kerekedni, számos haditechnikai újítással járultak hozzá a fejlődéshez. Ez különösen igaz volt a harmadik dimenzió, a levegő meghódítására. Az első embereket is szállító hőlégballont például két francia, Josef és Etienn Montgolfier alkotta meg (a próbarepülésre 1783. október 19-én került sor).

Az 1900-as évek elején Franciaország számított a világ avionikai központjának és az első világháborúban számos kiváló repülőgép született francia földön, így a világ megismerte a Blériot, a Breguet és a Nieuport repülőgépgyártókat. A szárnyalás üteme a két világháború között lassult, de ekkor is születtek hatékony francia típusok.

A mélypontot Franciaország számára egyértelműen a második világháború jelentette: a nácik hihetetlenül gyorsággal elfoglalták az országot, amely kettészakadt kollaboráns- és szabad-Franciaországra. Emiatt az ország gazdaságilag gyakorlatilag ellehetetlenült, amelyet nem csak a német támadás alatt dúltak fel - a Szövetségesek partraszállása miatt a háború végén is súlyos károkat szenvedett.

A háborút követően ugyan megkezdődött az újjáépítés, de a (többi európai nagyhatalomhoz hasonlóan) a francia birodalom is összeomlott: elvesztette korábbi nagyhatalmi státuszát és gyarmatai függetlenné váltak.

A franciák azonban nem nyugodtak bele a helyzetbe és számos újító harcjárművel próbáltak a világ élvonalában maradni (ilyen volt például deltaszárnyas Dassault Mirage III-as repülőgép vagy a billenőtornyos AMX-13-as harckocsi).

Az új típusú harcjárművek közé tartoztak a helikopterek is, melyet több francia gyártó készített (pl.: Aérospatiale az Alouette-sorozatot), de idővel az 1970-ben alapított Aérospatiale maradt az egyetlen jelentősebb gyártó (utóbbit a korábban szintén helikoptereket fejlesztő Sud Aviation, Nord Aviation és a SEREB összeolvasztásából hoztak létre).

Az eltelt évtizedek alatt változtak a megrendelők elvárásai, emiatt a cég egyik első helikoptere, az eredetileg a Bell 47-eshez hasonló méretű Alouette egy öt utas szállítására alkalmas könnyű helikopterré fejlődött (Alouette III).

Egyes megrendelők a nagyobb, szofisztikáltabb típusokat részesítették előnyben, amelyek a korábbiaknál nemcsak gyorsabbak, de csendesebbek is. Erre az igényre reagálva fejlesztett ki az Aérospatiale 1970-es évek elején az SA 360 Dauphin-t, amelyet egyben az Alouette III-as leváltására is szántak.

Ez nem sikerült, de a cég felismerte, hogy nem tudja egyszerre kielégíteni a gyakran egymásnak ellentmondó igényeket, ezért az Alouette III-ast végül az Aérospatiale Gazelle váltotta fel, míg a fejlettebb helikopter iránt érdeklődőknek elkészítették az SA 365 Dauphin 2-t (a típust később átkeresztelték AS365-té, amikor az Aérospatiale beolvadt az Eurocopter-be).


Konstrukció:

Az AS365-ösön első ránézésre is látható, hogy az SA 360-as leszármazottja: e helikopternél is megtartották az előd orsószerű törzsét, az elnyújtott farokrészt és a felülre beépített hajtóműveket. A Dauphin változó geometriájú törzse kedvező aerodinamikai együtthatót eredményez, emiatt a típus a legtöbb helikopternél nagyobb sebességre képes.

Hasonlóan jártak el a négylapátos főrotornál is, amely a csatlakozási ponton külön burkolatot kapott, ezáltal javítva a teljesítményt és csökkentve a vibrációt. A helikopter farokrésze a bekötési pontnál vastag és közel kör keresztmetszetű, míg hátrafelé fokozatosan ellaposodik.

A farokrotort aszimmetrikusan építették be egy zárt szekcióba (fenestron). Ez a két modern megoldás gyakorlati célokat szolgál: a kissé megdöntött rotor némi többletteljesítményt nyújt, a burkolat pedig csökkenti a zajszintet. Emellett a Dauphin két kisebb függőleges stabilizátort is kapott, ezáltal erőteljes manőverezés közben is uralható marad.

Az üresen kb. 2,4 tonnás helikopter levegőbe emeléséről egy pár Turboméca gázturbinás sugárhajtómű gondoskodik (a két motor együttes teljesítménye meghaladja az 1600 lóerőt, de vészhelyzetben - rövid ideig - közel 2000 lóerő leadására is képes).

A hajtóműveket a törzs fölé építették be és ennél a szekciónál is külön figyelmet fordítottak a megfelelő forma kialakítására.

A típus elődjeivel ellentétben már behúzható futóművet kapott, így elhagyhatták a régebbi repülőkön alkalmazott gatyaszárat (a merev futóművet áramvonalazó borítást). Ellentétben egyes amerikai modellekkel (pl.: a Sikorksy SH-3-assal), a Dauphin a hátsó kerekeit a törzshöz húzza fel, emiatt nincs szükség nagyméretű kiálló tárolókra.

További előny, hogy elektronikai rendszereinek köszönhetően az AS365 nem igényli másodpilóta jelenlétét (ennek ellenére általában kétfős személyzettel repül). Rajtuk kívül a raktérben mintegy másfél tonnányi áru vagy 11 utas szállítható. A Dauphin alapváltozata nincs felkészítve függesztett terhek levegőbe emelésére, sem pedig fegyverek hordozására, de a belőle kialakított katonai variánsoknál ezt orvosolták.


Szolgálatban:

Az ”új” Dauphin első prototípusa 1975. január 24-én emelkedett a levegőbe, de a gyártás csak szűk két évvel később indult be, ennek ellenére az SA 365-ös kiválóan példázta, hogyan lehet folyamatos megújulással mindig a vevők igényeinek megfelelő helikoptert készíteni.

Összesen több mint 1000 AS365-öst gyártottak és a típust több mint 20 országban rendszeresítették: az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Chile például hadseregébe sorolta a helikoptert, míg Ausztráliában és Thaiföldön a rendőrség üzemelteti (sok cég is vásárolt a légi járműből).

Mivel a típust több mint 40 éve gyártják, a Dauphin-ból több továbbfejlesztett változat jelent meg (ezek többsége csak a hajtóműben, az ebből fakadó nagyobb teljesítményükben és elektronikájukban tér el egymástól).

Az egyenként 630 lóerős Arriel 1-es motorral felszerelt SA 365 C-t a kissé feljavított SA 365 C1 követte (Arriel 1A1 hajtóművel), majd a továbbfejlesztett SA 365 N - ez utóbbit már 660 lóerős Arriel 1C erőforrásokkal szerelték.

Amikor az Aérospatiale az Eurocopter részévé vált, az SA 365 N-et átnevezték AS365 N-né és a későbbi modellek már ezt a tipológiát követték: a (737 lőerős) Arriel 1C2-hajtóműves AS365 N2, a még erősebb, 851 lóerős Arriel 2C motorokkal szerelt, különösen nagy teljesítményűre tervezett AS365 N3 és a megnövelt méretű AS365 N4.

A típusból ezen kívül négy további változat is készült: az AS365 X-et az N3-ashoz hasonlóan a lehető legnagyobb sebesség elérésére tervezték, a nagyobb kabinú EC155 B1 az N4-est követte, míg az AS565 „Panther” és HH-65 „Dolphin” katonai modelleket jelöltek.


A Dauphin több változatát jelenleg is gyártják, de a módosítások hatására ezeket már külön modellekként árulják: az N4 és B1-es változatok utóda a z EC155, a katonai modellé a HH-65 „Dolphin” lett.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy 2014-ben az Eurocopter is beolvadt (az Airbus Helicopters-be), amely újabb névváltással járt együtt: az AS365 N3+ nevén nem változtattak, de emellett az EC155 B1-est tovább gyártják (H155-ös jelöléssel), valamint a korábban X4-esként jelölt, a széria egyik legfejlettebbnek számító változatát átkeresztelték H160-ná (ráadásul a kínai Harbin megvásárolta az N2-es variáns licencét, melyet Z-9 néven gyárt, sőt, ebből alakította ki a Z-19-es támadó helikoptert is).


Műszaki adatok:

Név: Eurocopter AS365 „Dauphin” (delfin)

Típus: többcélú (esősorban utasszállító) közepes helikopter

Fizikai jellemzők:

Hossz: 13,73 m

Rotorátmérő: 11,94 m

Magasság: 4,06 m

Szerkezeti tömeg: 2.356.kg

Max. felszálló tömeg: 4.300.kg

Motor: 2 db gázturbinás sugárhajtómű, egyenként 852 Le-s teljesítményű (1704 Le-s összteljesítménnyel) (Turboméca Arriel 2C)

Személyzet: 1 fő (+ max. 11 utas)

Fegyverzet: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 287 km/h

Csúcsmagasság: 5.852.m

Emelkedőképesség: 403 m/perc

Hatótávolság: ~ 800 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.