Dynali H2S
„Lapra szerelt minikopter”
Tervezés:
A helikopterek a merevszárnyú repülőgépeknél később jelentek meg, mivel annak ellenére, hogy teherbírásuk és sebességük kisebb, működésük jóval bonyolultabb (ennek oka, hogy a felhajtóerő a forgószárnyakon keletkezik).
Emiatt az első használható helikopterek csak a második világháború előtt jelentek meg (pl.: 1936-os Focke-Wulf Fw 61) és a háború végén kezdték őket használni a hadseregek. Kezdetben kizárólag különleges szállítási feladatokat láttak el, de a növekvő darabszám miatt idővel újabb és újabb célokra kezdtek helikoptereket rendszeresíteni.
E járműosztály aranykora az 1956-75-ös Vietnámi háború időszakára esett. Az amerikaiak megpróbálták ellenőrzésük alá vonni az egész országot, de a szárazföldi járművek mozgását gyakorlatilag ellehetetlenítette a sűrű növényzet. Emiatt a katonák és az utánpótlás szállítását, majd részben a támadási feladatokat is helikopterek vették át (ekkor született például a Bell UH-1 „Iroquois” vagy a Sikorsky CH-54 „Tarhe”).
A helikopterek árának csökkenésével megjelentek a kisméretű és könnyű helikopterek, melyek csupán 1-4 utast szállítottak, de olcsóságuk miatt jóval nagyobb darabszámban készülhettek. Több kísérlet is történt ilyen típus kialakítására (pl.: 1953-as francia Sud-Ouest S.O.1221 „Djinn” vagy az angol Fairey vállalat 1955-ös Ultra-light Helicopter nevű típusa), de az áttörést egy 1945-től gyártott amerikai típus hozta meg.
A Bell Model 47 rendkívül egyszerű és kisméretű típus volt, melyből kb. 5600 példány készült (katonai változatából, a Bell H-13 „Sioux”-ból több mint 2000), de e jármű legnagyobb érdeme mégsem elképesztő darabszáma volt. A Model ugyanis elsősorban civil üzemeltetőknek készült: rendőrségek, légi mentők, de cégek és magánszemélyek is nagy számban vásárolták.
Idővel a könnyű helikopterek alatt megjelent egy még kisebb kategória: az ultrakönnyű helikopterek. Ezek az 1-2 személy szállítására alkalmas típusok a Model 47 egyszerűségéből indultak ki és minimális méretük, valamint alacsony üzemeltetési költségeik miatt rendkívül kedveltekké váltak.
Mivel az ilyen helikopterek tervezési ideje és költségei jóval a hagyományos típusoké alatt maradnak, sok ultrakönnyű helikoptert kevésbé ismert, kisebb vállalatok készítenek.
Ezen cégek egyike az 1980-as évek eleje óta működő belga Dynali Helicopter Company. Az alapító Jacques Tonet először egy Dynali Chickinox Kot-Kot nevű ultrakönnyű repülőgépet tervezett, de ma már két helikopter is megtalálható a kínálatban (mind a H3, mind jelen cikk tárgya, a H2S ultrakönnyű helikopterek).
Konstrukció:
A H2S-t a lehető legolcsóbbra és legkisebbre tervezték, ezért a helikopter hossza a 8 métert sem éri el (a kabin szélessége 2 méter). A gép törzse három fő szekcióból áll: a központi vázszerkezetből, a hajtóműből és a farokrészből. A légi jármű térhálós vázát túlnyomórészt acélcsövekből készítik, de a minél kisebb össztömeg elérése miatt alumíniumot is használnak.
Mivel a kabin a többi alkatrészhez képest nagyméretű, ám jóval kisebb terhelésnek van kivéve és nincs teherviselő feladata, ezt polikarbonátból (műanyag) készítik. A nagyméretű szélvédő tökéletes kilátást biztosít mind a pilótának, mind az utasnak, ráadásul a H2S teljesen zárt kabint kapott, amely kategóriájában nem evidens.
A gép farkának kialakítása az ultrakönnyű helikoptereknél megszokott formát követi: a tartórész mindössze néhány fémcsőből áll. Ezzel szemben a farokrotor rendkívül modern, ún. „fenestron” típusú (hasonlóan az Eurocopter AS365-höz): az (itt) nyolclapátos rotort burkolat öleli körbe.
Ennek a kialakításnak több előnye van: egyrészt csökkenti a keletkező légörvényeket (így stabilizálja a helikoptert), másrészt jóval halkabb a megszokottnál. További előny, hogy a zárt kialakításból adódóan megvédi a lapátokat (ha a pilóta a földhöz csapná a farokrészt) és jelentősen csökkenti a balesetek lehetőségét is.
Mindezek ellenére a H2S össztömege ennek ellenére sem haladja meg a 700 kg-ot (ez egy alsó kategóriás személyautó üres tömege), ezért a levegőbe emeléséhez nem szükséges nagy teljesítményű motor.
A típus hajtóműve egy EJ-szériás, négyhengeres Subaru boxermotor, melyet a japán márka nagy modelljeibe (az Impreza és Legacy szedánokba, az Outback kombiba és a Forester terepjáróba) építettek be.
Bár az erőforrás mindössze 185 lóerős (összehasonlításul a Mil Mi-24-esé kétszer 2200 Le), a H2S így is képes 190 km/h-s sebességre gyorsítani.
A típus nem kapott kerekes futóművet, mivel ezzel csak az össztömegét növelték volna: ehelyett a gép egy pár csúszótalpat kapott (a földi mozgatás megkönnyítésére oldalanként egy-egy kerék szerelhető fel).
E helikopter kétüléses, fegyverzettel nem látták el, terhelhetősége 235 kg (ebbe a számba a pilóta és az utas tömege is beleszámít), a maximális, 80 liternyi üzemanyaggal pedig csupán 177 kg.
Szolgálatban:
A Dynali székhelye a Brüsszeltől 30 km-re fekvő Nivelles-ben található. A vállalat rendkívül kisméretű: kb. 20 alkalmazottjuk van és évente kevesebb, mint 100 gépet gyártanak. Ennek ellenére a H2S kelendő modell, részben azért, mert a kisméretű típus számos célra használható, pl. térképészeti vagy fotózási célra, sétarepülésre, oktatásra.
E könnyű helikopternek két fő változata van, az alaptípus a H2S Kit modell. A H2S egy tipikus ultrakönnyű helikopter, melyet azonban úgy terveztek, hogy házilag is össze lehessen szerelni.
Európában főként a bútorok lapra szerelt változatai terjedtek el, a tengerentúlon viszont számos kit-autógyártó működik. Ezek a vállalatok modelljeiket nem előre meghatározott konfigurációkban gyártják: a vásárló leendő járművének vázába számos extrát választhat és rendszerint széles a motorválaszték is (az ilyen autók egy részét motor nélkül készítik, mivel ezt a vevő később vásárolja meg). Az összeválogatott készletet ezután kiszállítják a tulajdonosnak, aki a részletes útmutató segítségével maga építi össze a járművet.
A repülés szigorúbb szabályai miatt a H2S-nél jóval kevesebb a lehetőség, de az otthoni összeszerelhetőségnek így is van két előnye: egyrészt a vevő maga szerelheti össze járművét (ez sokak számára rendkívül csábító), emellett az ár is mérsékeltebb.
A H2S alapára így csupán kb. 20 millió forint - összehasonlításul egy közel azonos méretű Bell Model 47-é 30 millió forint feletti, a négyszemélyes MD Helicopters MD 500-é kb. 300 millió forint, egy Mil Mi-24-esé pedig kb. 8 milliárd forint.
A Dynali H2S-ből létezik egy fejlesztett verzió is H2S Light Sport modell néven. Ez - mint ahogy a neve is mutatja - egy könnyített típus, ezáltal mozgatásához elegendő egy 100 lóerős motor (választható egy erősebb, turbófeltöltős erőforrás is, amely 115 lóerőt ad le - mindkettőt a kisrepülőgép-motorokra specializálódott Rotax Aircraft Engines gyártja). Az izraeli Aeronautics Defense Systems vállalat Picador nevű kísérleti pilóta nélküli repülőgépje is a H2S-en alapul (ld. lent).
Műszaki adatok:
Név: Dynali H2S
Típus: ultrakönnyű helikopter
Fizikai jellemzők:
Hossz: 7,95 m
Rotorátmérő: 7,22 m
Magasság: 2,58 m
Szerkezeti tömeg: 465.kg
Max. felszálló tömeg: 700.kg
Motor: robbanómotor, 185 Le-s (Subaru EJ25, 4 hengeres, léghűtéses)
Személyzet: 1 fő (+ maximum 1 utas)
Fegyverzet: nincs
Teljesítmények:
Végsebesség: 190 km/h
Csúcsmagasság: ismeretlen .m
Emelkedőképesség: 360 m/perc
Hatótávolság: 550 km