Denel AH-2
„Ritka, mint a...vörös vércse”
Tervezés:
A felfegyverzett helikopterek hatalmas előnyt jelentenek egy konfliktusban, ám ezek, különösen az eleve támadásra kifejlesztett forgószárnyasok megalkotásához stabil pénzügyi háttér és jelentős szaktudás szükséges, emiatt csak néhány ország vállalkozott ilyen típus tervezésére és gyártására - ez alól az egyetlen kivételt a Dél-Afrikai Köztársaság jelenti.
Ez az ország az afrikai kontinens legdélebbi állama és már évezredek óta lakott - ideális fekvése miatt holland kereskedők már 1652-ben létrehoztak itt egy települést (Fokvárost). 162 évvel később a területet a Brit Birodalom vásárolta meg - a holland telepesek utódai, a hatalomváltás miatt a búrok később több háborút vívtak az angolokkal.
Az ország végül 1961-ben kiáltotta ki függetlenségét, de a mind a gazdaságban, mind a politikában (az ország lakosságának kis részét alkotó) fehérek voltak elsöprő túlsúlyban: létrejött az apartheid rendszer, a fekete lakosság hátrányos faji megkülönböztetése (ez a folyamat már az 1940-es években elkezdődött).
Emiatt az európai államok embargókkal sújtották az elnyomó rendszert; többek között nem értékesítettek számukra modern hadfelszerelést. Ebben a helyzetben az ország vezetői úgy döntöttek, hogy létrehozzák saját hadiiparukat és többek között megalkotnak egy harci helikoptert (függetlenül a fejlesztés költségeitől).
A típus kifejlesztésével a dél-afrikai Atlas Aircraft Corporation-t bízták meg, amely korábban olasz gépek dél-afrikai változatait gyártotta, illetve a meglévő francia harci repülőket és helikoptereket modernizálta.
A legkomolyabb problémát az új helikopter tervezésénél nem is a pénz, hanem a kellő szaktudás hiánya jelentette: az országban korábban soha nem terveztek helikoptert, ezért amit csak lehetett más, nyugati modellekből vettek át.
Ezért (és hogy a tervezést ne az alapoktól kelljen kezdeni) az új eszközt a rendszerben álló francia Aérospatiale Alouette III-as többcélú helikopterből alakították ki.
Az elkészült XH-1-es prototípust a sikeres tesztelést követően a szintén helyben gyártott Oryx (a szintén francia Aérospatiale SA 330 „Puma” licencváltozata) részegységeit felhasználva fejlesztették tovább XTP-1-gyé (ezt később átnevezték XH-2-vé).
Az első sorozatgépek a CHS-2 nevet kapták, de az Atlas 1992-ben beolvadt a Denel Aviation-ba, ezért a gépet átkeresztelték Denel AH-2-re (a harci helikoptert a Rooivalk becenévvel illették, amely afrikaan nyelven vörös vércsét jelent). A jobboldali képen felül egy Alouette III-as, középen egy XH-1-es, alul pedig egy AH-2-es látható.
Konstrukció:
Az AH-2-es alapját egy Alouette III-as szolgáltatta, ennek ellenére a Rooivalk külsőre a többi, kizárólag támadó célú helikopterhez hasonlít. A gép ”klasszikus” felépítésű: törzse vékony, a személyzet két tagja egymás mögött ül, a helikopter két hajtóművek kapott, a függesztményeket szárnycsonkokra erősítik, stb..
E harcjármű elődjét nem páncélozták, de az AH-2-es törzsének kritikus területeit páncéllapokkal erősítették meg.
A helikopter farokrésze hagyományos kialakítású, az öttollú farokrotor másik oldalára egy vízszintes vezérsíkot szereltek, amely növeli a Rooivalk stabilitását és manőverező-képeségét.
A helikopter négylapátos rotorját egy pár francia Turbomeca Makila gázturbinás sugárhajtómű mozgatja, 3808 lóerős összteljesítménnyel. Ez már önmagában is komoly erőt jelent, ami a típus 6 tonna alatti tömegével párosítva jelentős, 309 km/h-s végsebességet tesz lehetővé, így az AH-2 gyorsabb az etalonnak számító amerikai AH-64 „Apache”-nál is.
Az AH-2-est nem szerelték fel a például az „Apache” harci helikopteren is alkalmazott bonyolult gázhűtővel, de speciális hűtőlamellái miatt a legtöbb helikopternél így is kisebb a hőképe (ez a katonai helikoptereknél azért igen fontos szempont, mert számos irányított rakéta a kiáramló hő felé orientálódik).
Bár az AH-2 kifejlesztésének költségei lényegesen kisebbek amerikai társainál, a felhasznált elektronikai rendszerek között több modern berendezés is található.
A pilótát az üvegre vetített HUD (Head Up Display, szemmagasságú kijelző) segíti, így minden helyzetben a vezetésre koncentrálhat, emellett a helikopterben az analóg műszerek mellett két nagyméretű kijelző is helyet kapott (továbbá a típust felszerelték radarral, infravörös szenzorral, GPS-szel, valamint titkosított rádió adó-vevővel).
Az elöl ülő WSO (Weapon Systems Officer; fegyver-kezelő tiszt) sisakba épített célzókészüléket is kapott, mellyel a Rooivalk összes fegyverét vezérelheti.
Az AH-2-t úgy tervezték, hogy növelje a legénység túlélési esélyét: az üzemanyagtartályt páncélozták, a pilóták ütéselnyelő ülésben foglalnak helyet és a futóművet fixen építették be (ezáltal kevésbé hajlamos az összecsuklásra egy esetleges becsapódáskor). Maga a futómű háromtagú, a két első kerék a pilótafülkék közötti területen csatlakozik, a hátsó kerék a farokrész alá került.
A Rooivalk fegyverzetének magját egy 20 mm-es gépágyú jelenti, amelyet az orr alá építettek (javadalmazása 700 lőszer), emellett a típust gyakorlatilag bármilyen irányított és nem irányított rakétával fel lehet szerelni, így egyaránt alkalmas légi vagy szárazföldi célok, illetve páncélosok elpusztítására.
Fejlett részegységei ellenére az AH-2-es karbantartásigényét a lehető legalacsonyabbra szorították le, ezáltal a típus olcsón és kisszámú karbantartó-személyzettel is üzemeltethető.
Szolgálatban:
Bár az XH-1-es már 1985-ben levegőbe emelkedett, az AH-2-es első széria-példánya csak 1999-ben jutott el a hadsereghez. 1992-ben az apartheid rendszer összeomlott, így ekkor már újra elérhetőek voltak a külföldi típusok is, ám az ország kitartott a (rengeteg pénzt felemésztő) program mellett.
A Dél-Afrikai Légierő a megszorítások miatt végül mindössze 12 db Rooivalk-ot rendelt, ennek ellenére az utolsó helikopter leszállítása egészen 2007-ig tartott. Ezután, 2010-től az AH-2-eseket további fejlesztésnek vetették alá, amely gépenként további több mint 25%-os árnövekedést jelentett. A leszállított AH-2-esek a 16. repülőszázadhoz tartoznak, állomáshelyük a Dél-Afrikai Köztársaság közepén található Bloemfontein. E harcjármű háborúban még nem vett részt, viszont több rendfenntartó bevetésen használták.
A helikopter leghatékonyabb fegyverének a helyi gyártású Mokopa ZT-6 páncéltörő rakéta számít, amely amellett, hogy a fentebb említett amerikai AH-64-esen alkalmazott AGM-114 „Hellfire” rakétánál nagyobb hatótávolságú, kettős robbanófejjel rendelkezik (így elméletileg képes az ERA-val - robbanó reaktív páncélzat - megerősített harckocsik elpusztítására is).
A Rooivalk óriási fejlesztési költségeinek mérséklésére a típust megpróbálták külföldön értékesíteni, de eddig nem jártak sikerrel (a törökországi tenderen az AH-2-eseket az olasz Augusta A129 „Mangusta” előzte meg, míg a malajziai tranzakció a túl magas vételár miatt hiúsult meg).
Dél-Afrika ennek ellenére (egyedüliként) rendszerben tartja a modern harci helikoptert, de kijelenthető, hogy hiába növelte az AH-2-es jelentősen a hadsereg ütőképességét, a rá áldozott hatalmas összeg eddig nem térült meg.
Név: Denel AH-2 „Rooivalk” (vörös vércse)
Típus: harci helikopter
Fizikai jellemzők:
Hossz: 18,73 m
Rotorátmérő: 15,58 m
Magasság: 5,19 m
Szerkezeti tömeg: 5.730.kg
Max. felszálló tömeg: 8.750.kg
Motor: 2 db gázturbinás sugárhajtómű, egyenként 1904 Le-s (3808 Le-s összteljesítménnyel) (Turbomeca Makila 1K2)
Személyzet: 2 fő
Fegyverzet: 1 db 20 mm-es gépágyú (F2, az orr alatti forgatható toronyban), különböző nem irányított vagy irányított rakéták (pl.: 8 db Mokopa ZT-6 vagy 76 db FFAR)
Teljesítmények:
Végsebesség: 309 km/h
Csúcsmagasság: 6.100.m
Emelkedőképesség: 798 m/perc
Hatótávolság: 740 km