CAIC Z-10

„Másolatokból eredetit”


Tervezés:

A hidegháború kezdetén a harcokban kimerült, romokban heverő európai országokat a világpolitikai porondon felváltotta az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió. Az elvben kétpólusúvá vált világban viszont idővel újra helyet követelt magának a három európai nagyhatalom (az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország), valamint Japán. Ezen országok mellett új, feltörekvő nemzetek is megjelentek: ilyen volt többek között a Kínai Népköztársaság (továbbiakban Kína).

A második világháborúban és a hosszú polgárháborúban kimerült Kína rendkívül fejletlen ország volt, a lakosság túlnyomó része a mezőgazdaságban dolgozott, modern ipar szinte nem is létezett. Mint kommunista ország, Kína a hasonló ideológiájú Szovjetunióhoz húzott. Az ország vezetői mindig is hatalmas összegeket költöttek katonaságuk fejlesztésére: ez kezdetben szovjet eredetű haditechnikát jelentett, de a rendkívül agresszív iparosítás hatására ez később megváltozott.

Az 1960-as évekre (Sztálin halála és a „nagy ugrás” után) a kínai-szovjet kapcsolatok egyre lazábbakká váltak. Ekkor jelentek meg az első szovjet alapú, de kínai gyártmányok, mint a Type 59-es (T-54-es) harckocsi vagy a J-7-es (MiG-21-es) vadászgép.

Az 1980-as években döntés született arról, hogy Kínának szüksége van egy kifejezetten harckocsi-elhárításra kifejlesztett helikopterre, de egy ilyen bonyolult típust a kínai ipar képtelen volt előállítani. Több lehetőség is szóba jött, de végül sem az olaszok, sem az amerikaiak, de még az oroszok sem voltak hajlandóak ilyen gépet eladni, ezért a kommunisták saját programot indítottak.

Amikor 1994-ben végül beindult a CMH (angol; kínai közepes helikopter) program, már egy 6 tonnás többfeladatú gépet kívántak kifejleszteni, melyhez több ország adott el technológiát (a CMH-t civil gépnek álcázták). A fejlesztés lassan haladt, de 1995-ben az orosz Kamov helikoptergyártó átadta a Project 941-es tervet egy támadó helikopterről, melyet Wu Zhi 10 (röviden WZ-10 vagy W-X) néven integráltak a CMH programba.

Az orosz vázzal, európai rotorral és váltóval valamint amerikai hajtóművel felszerelt gép a CMH mellélágának tűnt és kiemelt státusza ellenére rendkívüli titoktartás mellett készült (végül a Z-10 jelet kapta). Eredetileg a Harbin Aircraft Manufacturing Corporation-t (HAMC) jelölték ki a gyártásra, de helyét később a Changhe Aircraft Industries Corporation (CAIC) vette át (mely a kisgépekre és helikopterekre szakosodott China Aviation Industry Corporation II része).

A helikoptert néha Pu Li Huo-ként (kínai; ádáz mennydörgés) azonosítják, ami a Shi Nai’an író Shui Hu Zhuan című novellájában szereplő Qin Ming beceneve.


Konstrukció:

Szovjet alapja ellenére a Z-10 a hagyományos támadóhelikopter-felépítést követi (ellentétben pl.: a Mil Mi-24-el vagy a Kamov Ka-50-el). A gép orr-részén kapott helyet a két legénységi tag (egymás alatti ülésekben) - mindkét fülkerész jó körkilátást biztosít és páncélozottak.

A Z-10 közepes méretű harci helikopternek számít (nagyobb, mint a Bell AH-1 vagy az Eurocopter Tiger, de kisebb a Mil Mi-28-nál és a Denel AH-2-nél): hossza 14,15 méter, üres tömege 5540 kg. A gép teste a középső szekciónál kiszélesedik és a farokrész is vastagabb a megszokottnál (a farokrotor ”X” alakú).

A típust egy pár WZ-9-es hajtómű mozgatja, 2700 lóerős összteljesítménnyel - ezzel a Z-10-es 300 km/h fölé képes gyorsítani. A főtengely kompozit anyagokból készült ötlapátos (Type 95KT) rotort forgat (a gép kb. 9 perc alatt 6400 méteres sebességig emelkedhet).

A Z-10-es három kerekéből kettőt elöl, egyet hátul helyeztek el (az első kettő a teherviselő tengely, a hátsó pedig a farokrészt távolítja el a földtől) - a kerekek nem behúzhatóak.

A harcjármű elektronikai rendszerét tekintve rendkívül modern, a repülési adatokat altípustól függően két vagy három LCD képernyő jeleníti meg, mindkettő verziónál használnak head up display-t (szemmagasságú kijelzőt). A helikopter az amerikai GPS mellett a hasonló rendszerű európai Galileo és a kínai BeiDou használatára is képes.

A gép belső rendszere mellett lehetőség van különféle felderítő és radarzavaró konténerek használatára, a barát-ellenség felismerő rendszert integrálták.

Mint minden modern katonai helikopterre, a Z-10-esre is többféle fegyver szerelhető fel (szovjet- és nyugati típusúak egaránt). A Z-10-est alapesetben egy 23 mm-es gépágyúval szerelik fel, de lehetőség van forgócsövű 14,5 mm-es nehézgéppuska, 30 mm-es gépágyú, illetve 30 vagy 40 mm-es gránátvető hordozására is.

A szárnycsonkokon két-két függesztési pont került kialakításra. Ezeken lehetőség van nem irányított rakéták (57 vagy 90 mm-es rakétablokk), illetve a legmodernebb kínai Hong Jian-10-es páncéltörő rakéta hordozására (felszerelhető a régebbi HJ-8-as é HJ-9-es is)

A Z-10-est harckocsik ellen fejlesztették ki, de lehetőség van 16 db TY-90-es légiharc-rakéta hordozására is (ezt a levegő-levegő rakétát kifejezetten helikopteres légiharcra fejlesztették ki). Mivel a TY-90-es csak helikopterek és alacsonyan támadó repülőgépek ellen használható, alternatívaként lehetővé tették a ”PL” sorozatú rakéták (PL-5, -7 és -9) felszerelését is. Ezekből jóval nagyobb tömegük miatt rögzítő-pontonként csak egy-egy (összesen 4 db) rögzíthető a Z-10-esre.


Szolgálatban:

A Z-10-es fejlesztése rendkívül hosszú ideig (kb. 20 évig) tartott, aminek oka a fejletlen kínai ipar volt: minden fontosabb részegységek külföldről, a legnagyobb titokban kellet beszerezni. Emiatt az első felszállásra csak 2003. április 29-én került sor, a gyártás pedig 2010 végén indult be.

Ez a további 7 év szintén az alkatrészek késedelmes szállítására vezethető vissza: a korábbiaknál fejlettebb, milliméteres hullámhosszú, kínai radarral például több probléma is adódott, ezért a korai változat radar nélkül készült.

A Z-10-es meghajtásánál is gondok adódtak, amit végül a kínai eredetű ZW9-es hajtómű beépítésével oldottak meg, de ez a külföldi típusoknál kisebb teljesítményt nyújt, ezért áttértek az 50%-al erősebb (francia Turbomeca-fejlesztésű, de kínaiak által gyártott) WZ16-osra.

A problémák ellenére a Z-10 modern és nagy harcértékű helikopternek számít, amely moduláris felépítése miatt egyszerűen továbbfejleszthető. Mivel a Z-10 rendkívül új, nincsenek (vagy nem ismertek) alváltozatai.

A legyártott legalább 60 példányt a szárazföldi erők (Zhongguó Rénmín Jiefángjün Lújün, angol rövidítéssel PLAGF) használják, további (ismeretlen számú) helikopterre van megrendelés és nem kizárt a külföldi értékesítés sem. Kora miatt a Z-10-esek egyetlen nagyobb összecsapásban vagy háborúban sem vettek részt (a jobboldali fotón egy CAIC Z-10-es infracsapdát vet egy gyakorlaton).


Műszaki adatok:

Név: CAIC Z-10 „Pu Li Huo” (ádáz mennydörgés)

Típus: támadó helikopter

Fizikai jellemzők:

Hossz: 14,15 m

Rotorátmérő: 13,00 m

Magasság: 3,85 m

Szerkezeti tömeg: 5.540.kg

Max. felszálló tömeg: 7.000.kg fölött

Motor: 2 db gázturbinás sugárhajtómű, egyenként 1350 Le-s (WZ-9)

Személyzet: 2 fő

Fegyverzet: 1 db 23 mm-es gépágyú, 4 db függesztési pont, lehetőség különböző nem irányított vagy (maximum 16 db) irányított levegő-föld vagy levegő-levegő rakéta felfüggesztésére

Teljesítmények:

Végsebesség: 300 km/h fölött

Csúcsmagasság: 6.400.m

Emelkedőképesség: 720 m/perc

Hatótávolság: 800 km fölött


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.