Agusta A129

„Manguszták a csizmaszárból”


Tervezés:

A nyugatrómai birodalom bukását követően az Appennini-félszigeten nem jött létre többé valódi nagyhatalom, azonban a terület évszázadokon keresztül meghatározó állam maradt. Az 1800-as évek végén egyesülő Olaszország később is igyekezett minél nagyobb hatalomra szert tenni, amelyhez többek között modern hadfelszerelésre volt szüksége.

Bár az olasz hadiipar teljesítménye messze elmaradt a kor nagyhatalmainak szintjétől, az olaszok képesek voltak saját igényeik kielégítésére: az első világháborúban például számos olasz hadihajót építettek, de a Villar Perosa képében egy korai géppuskára is szert tettek, valamint jelentős volt az olasz repülőgépipar is.

Az első világháború végén Olaszország a győztes oldalon állt, de az Osztrák-Magyar Monarchiával folytatott háborúskodás hatalmas károkat okozott és a kialakuló elégedetlenségi hullámot meglovagolva az országban a fasiszták jutottak hatalomra.

A Benito Mussolini vezette diktatúra deklarált célja volt a Földközi-tenger feletti uralom megszerzése, valamint Észak-Afrikai országok elfoglalása, ezért az ország hadiiparát jelentősen fejlesztették (számos újabb hadihajót, repülőt és helikoptert hozva létre).

A fasiszta ország a második világháborúban kiugrott és így ismét a győztesek oldalán állt, de ismét óriási károkat szenvedett el: az újjáépítést követően azonban újra döntés született az olasz haderő saját fejlesztésből történő ellátására. Ennek keretében a 1972-ben megrendeltek egy könnyű, felderítésre és harckocsik leküzdésére egyaránt alkalmas helikoptert.

Mivel a Német Szövetségi Köztársaság hadseregében szintén felmerült az igény egy hasonló típusra, a két ország közös programot indított, amelyben olasz részről az Agusta, német részről az egyesült Messerschmitt-Bölkow-Blohm vett részt (az Agusta vállalat korábban több mint féltucatnyi helikoptert tervezett, de ezek közül egyedül a többcélú A129-es könnyű helikopter került sorozatgyártásba).

A németek az előkészítő munkálatokat követően kiszálltak a programból (később az Eurocopter EC 665 „Tiger” típust rendszeresítették), az olaszok viszont folytatták a tervezést.

Kezdetben az A109-es kisebb átalakításában gondolkoztak, végül azonban egy teljes értékű harci helikopter mellett döntöttek (az új típus továbbra is az A109-esen alapult).

A program igen lassan haladt - az érdemi tervezés csak hat évvel a kiírás után kezdődött: az első, A129-re keresztelt helikopter 1983-ban emelkedett a levegőbe, de ezután még évekig tartott a tervek véglegesítése. A kész modellt Mangusta, azaz manguszta (a mongúzfélék egy alfaja) becenévvel illetik.


Konstrukció:

A Mangusta általános felépítése megegyezett a kor többi harci helikopterével (pl.: a Hughes AH-64 „Apache”-éval vagy az Eurocopter EC665 „Tiger”-ével): e harcjármű is hosszú, vékony törzset kapott két, egymás mögötti pilótafülkével, ugyanakkor maga a típus a többi harci helikopternél lényegesen kisebb, külső méretei a közepes helikopterekéhez, például az Eurocopter AS365-öshöz hasonlóak).

Az A109-es örökségeként az A129-es is rendkívül könnyű: üresen alig több 2,5 tonnánál, míg a fent említett AH-64-es több mint 5-, a Mil Mi-28-as pedig több mint 8 tonnát nyom.

A Mangusta kezdetben négy, majd ötlapátos főrotort kapott, a hosszú farokrész végére nyitott, kétlapátos farokrotor került.

A típust két angol Rolls-Royce Gem típusú gázturbinás sugárhajtóművel szerelték fel (ezt eredetileg a hasonló tömegű Westland Lynx helikopterhez fejlesztették ki. A Gem 2-1004D jelzésű erőforrások egyenként 890 lóerős teljesítményt adtak le.

A kategóriatársak teljesítményének átlagánál jóval gyengébb hajtómű ugyanakkor nem ment a teljesítmény rovására: az A129-es mind maximális fegyverterhelés (~ 2000 kg), mind végsebesség (278 km/h) terén állja az összehasonlítást a vetélytársakkal.

A hajtómű előnyös tulajdonsága kisebb teljesítményéből adódó egyszerűbb (háromkamrás) szerkezete, valamint kisebb üzemanyag-fogyasztása (magát a motorokat az olasz Piaggio az angol licenc alapján gyártja).

A típus hagyományos elrendezésű, fixen beépített futóművet kapott, bolygóműves farok-futóval. Bár a behúzható futószárakkal (a kisebb légellenállás miatt) kismértékben meg lehet növelni a helikopterek végsebességét, a merev futómű viszont kemény földetérés esetén robosztussága miatt jobban védi a személyzetet.

Az A129-es tervezésénél kiemelt szempont volt a csapásmérő képesség maximalizálása, ezért a típus négy fegyvertartó pilonjára többféle felszerelés szerelhető.

Igaz, hogy az A129-es az amerikai és orosz típusoknál lényegesen kisebb bevethető fegyver-palettával rendelkezik, de ezek minden küldetés-típust lefednek. A helikopter fedélzeti fegyvere egy M197-es típusú, háromcsövű, 20 mm-es gépágyú (ez gyakorlatilag az M61 „Vulcan” kisebb, könnyebb változata, ez látható a baloldali fotón).

A típusra ezen kívül felszerelhető 12,7 mm-es nehézgéppuska-konténer, 70 vagy 81 mm-es nem irányított rakétablokk, a páncélozott célok ellen amerikai AGM-114 „Hellfire” vagy BGM-71 „TOW” irányított rakéták, míg a légi célok ellen szintén amerikai AIM-92 „Stinger” vagy francia Mistral irányított rakéta.


Szolgálatban:

A Mangusta első prototípusa 1983. szeptember 11-én emelkedett a levegőbe - ezt további előszériás gépek követték: a sorozatgyártást 1986-ban indult be. Olaszország 60 példányt rendelt, a lassú gyártás miatt leszállításuk fokozatosan történt (ugyanakkor az A129-es létrehozása hatalmas teljesítmény, ez volt a világ első tisztán támadó harci helikoptere, amelyet nem a két regnáló világhatalom fejlesztett ki).

Az 1990-es évektől kezdődően az A129-esek mindenhol jelen voltak, ahová olasz katonák (ENSZ missziók keretében) eljutottak - Angola és Szomália mellett a Mangusta-k Macedóniában is felbukkantak, komoly előnyt adva az olasz katonáknak.

Ezt főleg a gondos tervezésnek és a helyesen kiválogatott felszerelésnek köszönhették: a gépek nem csak harckocsik leküzdésére voltak képesek, de tűztámogatásra, kíséretre és földi csapatok elleni harcra is.

A típus tervezésénél az elsődleges szempont az olasz hadsereg igényeinek kielégítése volt, ennek ellenére az A129-est több alkalommal is megkísérelték eladni más országoknak, hogy az ország számára rendkívüli terhet jelentő fejlesztési költségek egy része megtérüljön (ez gyakori a harci helikoptereknél).

Ennek keretében az Agusta a gyártás beindításának évében belépett a Joint European Helicopter (angol; közös európai helikopter) programba - „Tonal” néven egy feljavított változattal pályáztak az Egyesült Királyság, Hollandia és Spanyolország igényének kielégítésére.

Hogy megfeleljenek a kívánalmaknak, módosítani kellett a teljes meghajtást és a gép csapásmérő-képeségét is növelték. Ez az üzlet végül kútba esett, mivel Spanyolország inkább az Eurocopter-társulást választotta, a másik két fél pedig amerikai AH-64-eseket szerzett be.

Az exportmodell kifejlesztése mégsem bizonyult hiábavalónak, mivel az A129 International-t (az Agusta és az angol Westland egyesülése óta AW129-cet) fel tudták használni saját feljavított A129 CBT modelljükhöz (a többi tervezett változat viszont nem került sorozatgyártásba).

A Mangusta több tenderen is elindult, de eddig nem sikerült értékesíteni (Ausztráliában például csak hajszálnyival, de az Eurocopter Tiger kerekedett felül), egy ország azonban rendszerbe állított egy közel azonos típust.

A cég, immár AgustaWestland-ként elindult a török harci helikopter programon is, melynek keretében a Turkish Aerospace Industries-zal közösen létrehozták a T-129-est. Ez a típus alapvetően egy A129-es, viszont némileg erősebb LHTEC CTS800-4A típusú hajtóműveket és modernebb elektronikát használ (két ilyen török T-129-es látható a baloldali fotón). A kisszámú legyártott példánnyal kapcsolatban stabilitási és vibrációs problémák jelentkeztek, ezek megoldását követően, 2015-ben az első T-129-eseket már éles helyzetben is használták (Törökország délkeleti régiójában).

Bár a típusra új megrendelés nem érkezett, Olaszország A129-esein 2015-ben megkezdett egy élettartam-hosszabbítással egybekötött fejlesztési programot, melynek keretében a Mangustá-kat modernebb elektronikával szerelik fel és kismértékben javítják a helikopter teljesítményét is.


Műszaki adatok:

Név: Agusta A129 „Mangusta” (manguszta)

Típus: harci helikopter

Fizikai jellemzők:

Hossz: 12,28 m

Rotorátmérő: 11,90 m

Magasság: 3,35 m

Szerkezeti tömeg: 2.530.kg

Max. felszálló tömeg: 4.600.kg

Motor: 2 db gázturbinás sugárhajtómű, egyenként 890 Le-s teljesítményű (1780 Le-s összteljesítménnyel) (Piaggio Gem 2-1004D)

Személyzet: 2 fő

Fegyverzet: 1 db 20 mm-es gépágyú (M197, az orr alatt), 4 db fegyvertartó pilon, lehetőség 12,7 mm-es nehézgéppuska-konténer, nem irányított vagy irányított rakéták (AGM-114, AIM-92, BGM-71, Mistral) hordozására

Teljesítmények:

Végsebesség: 278 km/h

Csúcsmagasság: 4.725.m

Emelkedőképesség: 612 m/perc

Hatótávolság: 1000 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.