Aérospatiale Alouette III

„Újjászülető gall pacsirta”


Tervezés:

Franciaországban már az ország 1944-es felszabadításakor megkezdődött a hadiipar újjáélesztése, hogy kiszolgálhassák a hadsereg igényeit és visszaszerezzék tekintélyüket. Több előremutató program született és néhány egyszerű ötlettel sikerült hatékony harcjárműveket megalkotniuk: ilyen volt például a Dassault M.D.450 „Ouragan” sugárhajtású vadászgép, vagy a könnyű harckocsikat újradefiniáló AMX-13-as páncélos.

A szárazföldi haderő mellett jelentős erőforrásokat áldoztak a légierő saját forrásból történő ellátására is: többek között adaptálták a második világháború alatt megjelenő helikoptereket is.

Ebben kulcsszerepet játszott, hogy az öt repülőgép-gyártóból egyesített Société nationale des constructions aéronautiques du Sud-Est (röviden SNCASE) szerződtette a német Henrich Focke-t, aki korábban úttörő szerepet játszott a gyakorlatban is használható helikopterek kifejlesztésében.

Focke vezetésével az SNCASE több prototípust meg alkotott, többek között az alig 400 kg-os SE-3101-est, a kettős farokrotorral felszerelt SE-3110-est, valamint az SE.3120 „Alouette”-t. Ez utóbbi a többihez hasonlóan egy könnyű helikopter volt, amely több tekintetben az amerikai Bell Model 47-esre hasonlított: gyakorlatilag egyetlen kabinból és egy csővázból állt.

E típusból mindössze két példányt gyártottak és több probléma merült fel vele kapcsolatban (például nehezen vezethetőnek bizonyult és túlságosan bonyolult volt), ugyanakkor a gyár értékes tapasztalatokat szerzett általa. A hadsereg is érdeklődött a típus iránt, ám féltek, hogy nem jutnak belátható időn belül használható járműhöz, ezért igyekeztek kikényszeríteni egy gyártható típust.

1957-ben ennek megfelelően indult be az Aérospatiale Alouette II-es gyártása: ez a típus nem kapcsolódott közvetlenül az Alouette-hez, ám annak általános elrendezését használta.

Az új harcjármű két fontos újdonsággal rendelkezett: egyrészt kapott egy második ülést, megnövelve a szállítható katonák számát, valamint a korábbi dugattyús motor helyett egy kisméretű Turbomeca Artouste IIC6 sugárhajtóművet használt.

Az Alouette II-t egészen 1975-ig gyártották, ez idő alatt több mint 1300 ilyen helikopter készült el és számos országban állították szolgálatba. Az Alouette II-es sokféle feladatra alkalmas volt, ugyanakkor gyakran gondot jelentett korlátozott kapacitása, ezért logikus lépés volt egy hasonló célú és kialakítású, de még nagyobb modell megalkotása.

Ez meg is történt: az új helikopter az SE 3160-as azonosítót kapta, közkeletű elnevetése Alouette III (francia: pacsirta) lett, bár a korábbiakhoz hasonlóan ez a helikopter is inkább csupán külsőre hasonlított elődjére.


Konstrukció:

Az Alouette III szerkezeti kialakítását elődjétől örökölte, de a méret-növekedés mellett ennek a típusnak már az egész törzsét burkolták. A nagyobb méretű kabin alakja már nem gömbre, hanem sokkal inkább vízcseppre hasonlított, ugyanakkor a nagyméretű, félgömb alakú orr-részt megtartották (ez a kialakítás áramvonalasabb volt a korábban használtnál, kismértékben javítva a helikopter teljesítményét). Mind a váz, mind a burkolat a kornak megfelelően teljesen fémből készült (főleg acélból és alumíniumból).

A sugárhajtómű gázkivezető-nyílása alá építették be a hátrafelé emelkedő farokrészt, melyet fémlemezek takartak. A háromlapátos kialakítású farokrotort egy, a Bell Model 47-hez hasonló hajlított fémcső védte a sérüléstől (ezt többnyire élénk színűre festették, nehogy valaki a földön véletlen a forgó lapátok közé nyúljon). A farokrész utolsó harmadán mindkét oldalon egy-egy vízszintes vezérsík kapott helyet kisméretű, legömbölyített függőleges záró-elemmel.

A korábbi háromlapátos rotor helyett ez a helikopter már négy különálló rotor-lapáttal rendelkezett, ennek köszönhetően végsebessége 200 km/h fölé nőtt (a hajtóműhöz hasonlóan a főtengely törzsből kiálló részét sem burkolták).

Az Alouette III-ast elődjéhez hasonlóan egyetlen gázturbinás sugárhajtómű emelte a levegőbe és nem változattak az erőforrás nyitott elhelyezésen sem (emiatt nem megfelelő tömítés esetén az eső befolyhatott a motortérbe, viszont jóval egyszerűbbé vált a javítás). A későbbi változatba szerelt Turbomeca Artouste IIIB típusú hajtómű névleges teljesítménye 870 lóerő volt, ám ezt 570 lóerőre lefojtották.

Az Alouette III futóműve a helikoptereknél szinte egyeduralkodó tricikli elrendezést követte: az orrész alá egy rugózott, bolygókerék-házat építettek, hátulra egy-egy (egyes példányokon kereszttartóval merevített) tengely került - egyik futószár sem volt behúzható. A helikoptert kiegészítővel csúszótalpassá lehetett alakítani, ezáltal laza talajon is landolhatott.

A hátrafelé erősen keskenyedő forma miatt a beltérben öt fő foglalhatott helyet (a kétfős személyzettel együtt). Igaz, hogy az Alouette III továbbra is főként szállítási és kutató-mentő feladatokra készült, ennek ellenére felszerelhették függesztési pontokkal, melyekre rakétákat erősíthettek.

A helikopter a 68 mm-es francia nem irányított MATRA rakétablokkot, vagy alternatívaként (oldalanként két) AS12-es levegő-föld páncéltörő rakétát hordozhatott (emellet az amerikai módszert átvéve a hátsó tolóajtót nyitott állapotban rögzítve géppuskát is szerelhettek a második sorba).

Mivel több ország fél évszázaddal a rendszerbe állítás után is használja Alouette III-asait, a helikoptert alkalmassá tették a fejlettebb HOT irányított páncéltörő rakéták indítására is.


Szolgálatban:

Az Alouette III-as első prototípusa 1959. február 28-án emelkedett a levegőbe és egy évvel később állt szolgálatba. A sorozatgyártású változatot eredetileg SE 3160, majd SA 316A jelzéssel látták el és az Alouette III csak e betű-számsor kiváltására szolgált, de később a jelölés már egy kisebb helikopter-családot jelölt.

Az SA 316B-t már az 570 lóerős Artouste IIIB sugárhajtómű mozgatta, de ezt később megnövelték - az új verzió az SA 319B nevet kapta (a még erősebb, Artouste IIID-hajtóműves SA 316C csak kis számban készült).

Az Alouette III-as rendkívül népszerűvé vált: mintegy 70 ország rendszeresítettek és az összes legyártott példányszám meghaladta a 2000-et. Az Alouette III ”gyári” változatai mellett a helikopter jogainak exportálása is sikeres volt: az SA 316B-t gyártotta India (HAL Chetak néven) és Románia (IAR 316 elnevezéssel), de a holland Fokker és a svájci F+W Emmen is készítette a helikoptert.

Mindez részben annak volt köszönhető, hogy Franciaország az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió mellett egyfajta harmadik utas megoldást jelentett, mivel mind a két szuperhatalommal csak eszméivel és befolyásával együtt volt hajlandó fejlett haditechnikát eladni.

A kétpólusú világban betagozódni nem kívánók (például India és Izrael) mellett jelentős volt a szegény, de egymással számos helyi háborút vívó afrikai országok megrendelése is (Afrikát egyik szuperhatalom sem tartotta stratégiai jelentőségűnek, ezért nem fordítottak rá figyelmet). Emellett számos fejlett ország, például Belgium, Hollandia és Svájc éppúgy vásárolt ilyen helikoptereket, mint Ausztrália vagy Japán.

Sikerének köszönhetően Alouette III-at több mint két évtizeden át gyártották és több tucat országban a mai napig rendszerben áll (Franciaországban a légierő 32 évnyi szolgálatot követően nyugdíjazta, de a haditengerészeti légierő még 2015-ben is 22 példányt tartott szolgálatban, főként szállítási és kutató-mentő feladatokra).

Az Alouette III-asok számos háborúban vettek részt, köztük a Dél-Afrika Köztársaság és Zimbabwe (korábban Dél-Rodézia) közi konfliktusban, majd a hosszú Rodéziai polgárháborúban. Itt a minimális GDP-vel rendelkező hadviselő felek képességeihez mérten igyekeztek modern haditechnikai eszközökkel felszerelkezni. Ezek közé tartozott a helikopter különböző fegyverekkel felszerelt gunship (angol; ~ erősen felfegyverzett) változatok, a G-Car és a K-Car.

A géppuskákkal, nehézgéppuskákkal, illetve gépágyúkkal felszerelt Alouette III-asok olyan hatékonyak voltak, hogy más országok is követték a példát. A francia gyártó A.3164 „Alouette-Canon” néven, Románia pedig IAR 317 „Airfox” megnevezéssel épített hasonló prototípusokat, ám ezek ugyanúgy nem kerültek sorozatgyártásba, mint a Dél-Afrikai Atlas XH-1 „Alpha” (viszont ez utóbbi helikopter adta a Dél-Afrika Köztársaság támadó helikopterének, a Denel AH-2-esnek az alapját).


Műszaki adatok:

Név: Aérospatiale SA 319B „Alouette III” (pacsirta)

Típus: többcélú könnyű helikopter

Fizikai jellemzők:

Hossz: 10,03 m

Rotorátmérő: 11,02 m

Magasság: 3,00 m

Szerkezeti tömeg: 1.143.kg

Max. felszálló tömeg: 2.200.kg

Motor: 1 db gázturbinás sugárhajtómű, 870 Le-s (General Turbomeca Artouste IIIB, 570 Le-re lefojtva)

Személyzet: 2 fő (+ maximum 4 fő utas)

Fegyverzet: az alapváltozaton nincs, lehetőség MATRA nem irányított rakétablokk vagy 4 b SA12, illetve HOT irányított páncéltörő rakéta felszerelésére

Teljesítmények:

Végsebesség: 210 km/h

Csúcsmagasság: 3.200.m

Emelkedőképesség: 258 m/perc

Hatótávolság: 540 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.