Aero HC-2

„Az egyke csehszlovák kisbaba”


Tervezés:

Az első világháborút követően a győztes nagyhatalmak elhatározták: mindent megtesznek azért, hogy a totális háború borzalmai ne ismétlődhessenek meg (ezt elsősorban büntetéssel és tiltással kívánták elérni). A vesztes Németországot hatalmas jóvátétel fizetésére kötelezték és megfosztották a harckocsik, motoros repülőgépek, nagyméretű hadihajók és minden más modern harcjármű fejlesztésének és szolgálatba állításának jogától.

E korlátozások mellett, Németország körül létrehoztak egy ütközőzónát, amelynek Lengyelország mellett része volt Csehszlovákia is. Ez egy mesterségesen létrehozott állam volt, amely több területből állt: a korábban az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alá tartozó Csehországból és Morvaországból, a magyarok lakta Felvidékből és a német Sziléziából.

Az új állam számára rendkívül fontos volt egy ütőképes hadsereg létrehozása, hogy szükség esetén szembeszállhassanak a németekkel. A katonai igények kiszolgálására (a meglévők, pl.: a Škoda mellett) több új vállalatot alapítottak: ezek közé tartozott a Letadla Továrny Aero repülőgép-gyártó is, amelyet 1919. február 25-én, kevesebb, mint négy hónappal a Csehszlovák Köztársaság kikiáltását követően hoztak létre.

A két világháború között az Aero több mint 50 különböző géptípust tervezett: vadászgépeket és bombázókat éppúgy, mint utasszállító- és postagépeket (igaz, a legtöbb terv nem jutott túl a prototípus-fázison).

Az országot az 1930-as évek végén a nácik feldarabolták, de a második világháborút követően (a szovjetek által felszabadított) területeken ismét létrehozták Csehszlovákiát. A területet 1948-ig (Harmadik Köztársaság néven) részlegesen önállónak számított. Az újrainduló gépipar részeként az Aero is újra felfutatta termelését: első új típusuk a Magyarországon is elterjedt Aero 45 („Kócsag”) kisgép lett.

A kommunisták hamarosan felszámolták Csehszlovákia korlátozott önállóságát is és megkezdődött a szovjet minta átvétele: ennek keretében leszámoltak a belső ellenzékkel, a mezőgazdaságban elindult az erőszakos téeszesítés, az iparban pedig a gépgyártás került előtérbe.

1950-es években a Letadla Továrny Aero-t megszüntették, ugyanakkor megalapították az állami tulajdonú Aero Vodochody-t, amely folytatta a csehszlovák repülőgép-gyártási hagyományokat és újabb típusokat tervezett: a második világháborús német Fieseler Fi 156 „Storch”-hoz hasonló Aero L-60 „Brigadýr”-t, valamint egy helikoptert: az Aero HC-2 „Heli Baby”-t (ez volt a cég és egyben Csehszlovákia első helikoptere).


Konstrukció:

Az Aero HC-2 egy kisméretű, személyautóhoz hasonló (ultrakönnyű) helikopter volt. A teljesen fémépítésű helikopter orr része hosszan előrenyúlt, ezáltal a Heli Baby-t könnyen fel lehetett ismerni (ez a blokk métere ellenére nem tartalmazott radart vagy más nagyméretű részegységet).

A típus másik jellegzetessége a hajlított első szélvédő volt, amely a pilóta és utasa fölött is folytatódott, ezáltal kiváló kilátást biztosított - maguk a szélvédők nem üvegből, hanem poli(metil-metakrilát)-ból, azaz plexiből készültek (a plexi az üvegnél lényegesen kevésbé törékeny, ráadásul szilánkmentesen törik). A legtöbb korai helikopterhez hasonlóan a HC-2-es sem rendelkezett oldalajtókkal.

A gömbölyded alakú típus három, egyenként 8,8 méter hosszú rotorlapátot és hátrafelé élesen emelkedő farokrészt kapott. Utóbbira azért volt szükség, hogy a farokrotor a lehető legtávolabb kerüljön a földtől (a farokrész fölött futó fémrúd nem a farok felfüggesztésére szolgált - ez a kardántengely közvetítette a hajtómű erejét a kétlapátos farokrotorhoz). A vízszintes vezérsík mellett a repülés közbeni stabilitást fokozó függőleges vezérsík lefelé állt, megakadályozva a farokrotor földbe csapódását.

E helikopter meghajtását egy kisméretű, 4 hengeres léghűtéses erőforrás, a Praga DH biztosította. A Praga D sorozat eredete a második világháború előttre, 1936-ra vezethető vissza, de csak a háborút követően terjedt el, mivel ekkor számos kisméretű, polgári repülőgépbe beépítették (a Praga DH a Praga D helikopterek számára gyártott változata volt). A 83 lóerős hajtóművet a törzs végébe építették - a gép hajtásában részt vevő alkatrészek egy része (pl.: a reduktor) burkolt volt, más elemek viszont szabadon álltak.

A Heli Baby futóműve hasonlóan egyszerű volt. A három kerékből álló futómű első tengelye bolygóműves kivitelű volt (megkönnyítve a gép földi mozgatását), míg a két hátsó kerék a motor két oldalára került beépítésre (a hátsó kerék-pár közötti távolság jelentős volt, csökkentve a felborulás esélyét).

A HC-2-es egy ultrakönnyű helikopter volt (370 kg-os saját tömeggel), ez pedig kapacitását is jelentősen korlátozta: a pilóta mellett mindössze egyetlen utas vagy 100 kg-nyi teher szállítására volt lehetőség (az ülések mögötti térben).


Szolgálatban:

A Heli Baby prototípusának gyártása 1951-ben kezdődött, a gép szűzfelszállását 1954. december 3-án teljesítette, míg a gyártás beindítását 1957-re tervezték (ez a hajtómű késedelmes szállítása miatt nem valósult meg, ennek ellenére a típust a nagyközönségnek már 1955-ben bemutatták).

A HC-2-es megjelenésekor egyike volt a világ legkönnyebb helikoptereinek - ennek és minimális terhelhetősége ellenére a típust a Ceskoslovenské vojenské letectvo, azaz a csehszlovák légierő és a Ceskoslovenská lidová armáda, a csehszlovák néphadsereg is rendszeresítette.

Mivel a gyenge hajtómű erősen korlátozta a helikopter kapacitását, idővel áttértek a kifejezetten a Heli Baby számára tervezett Avia M 110H motor használatára. Ez szintén egy 4 hengeres, léghűtéses egység volt, de a korábbi 83-mal szemben már 105 lóerős teljesítményre volt képes.

A Heli Baby-ket több feladatkörben használták, elsősorban kiképzésre és szállítási feladatokra (a katonai példányok jelzése VR-2 volt, míg a civil piacra szánt tesztpéldányokat OK-45-ként kódolták).


Összesen 200 db HC-2-es készült, de a típust külföldre nem értékesítették és fejlesztései sem jelentek meg, ezért hamar elavult (ennek fő oka minimális kapacitása volt). Érdekes, hogy amíg az Aero vállalat több későbbi típusával (pl.: L-29-es és L-39-es sugárhajtású kiképző gépeivel) kiemelkedő nemzetközi sikereket ért el, a Heli Baby-t nem követték további helikopterek.

A HC-2-est az is különlegessé teszi, hogy a Szovjetunió fennállása alatt, a szovjetek mellett egyedül a lengyel PZL volt jogosult helikopterek gyártására, de e vállalat csak az 1980-as évek elején mutatta be első saját tervezésű típusát, korábban szovjet helikoptereket gyártott.




Műszaki adatok:

Név: Aero HC-2 „Heli Baby” (helikopter baba)

Típus: többcélú ultrakönnyű helikopter

Fizikai jellemzők:

Hossz: 10,50 m

Rotorátmérő: 16,60 m

Magasság: 2,30 m

Szerkezeti tömeg: 370.kg

Max. felszálló tömeg: 585.kg

Motor: dugattyús, 1 db, 85 Le-s (Praga DH, 4 hengeres, léghűtéses)

Személyzet: 1 fő (+ max. 1 utas)

Fegyverzet: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 126 km/h

Csúcsmagasság: 3.030.m

Emelkedőképesség: ismeretlen m/perc

Hatótávolság: 150 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.