Zavod imenyi Sztalina 30

„ZiSz-30”


Előzmények:

Az Orosz Birodalom első világháborús vereségében fontos szerepet játszott a katonák rendkívül rossz felszeltsége és a modern harcjárművek hiánya. A háborúból 1917-ben kilépő, válságba került birodalomban polgárháború tört ki, amelyből a kommunista bolsevikok kerültek ki győztesen, 1922-ben Szovjetunióvá átkeresztelve az országot. A szovjet kommunisták célja egy központi irányítású, erős nehéziparú nagyhatalom létrehozása volt és az erőltetett iparosítás részeként igyekeztek modern harcjárműveket, köztük harckocsikat tervezni és gyártani.

Az első szovjet fejlesztésű páncélos az első világháborús francia Renault FT (FT-17) könnyű harckocsin alapuló T-18-as volt. A két világháború között a Szovjetunióban tervezték és gyártották a legtöbb harckocsit, amelyek ráadásul lefedtek majdnem minden páncélos kategóriát. A T-18-as mellett gyártották a brit Carden-Loyd Mark VI-on alapuló T-27-es kisharckocsit, a szintén angol eredetű T-26-os könnyű harckocsit, a T-37-es és T-38-as kétéltű harckocsikat, a BT gyorsharckocsi-családot (BT-2-től BT-7-ig), a T-28-as közepes harckocsit, valamint a T-35-ös nehéz harckocsit.

A második világháború kitörése előtt a szovjetek - reflektálva a korábbi évek tapasztalataira és az új technológiai vívmányokat felhasználó külföldi harckocsikra - újabb páncélosokat építettek és előtérbe került az ellenséges páncélosok elleni harc. Ebben fontos szerepet játszott a más országok 25, 37, illetve 40 mm-es lövegeinél nagyobb kaliberű, 1934-től gyártott 45 mm-es M1932-es vontatott páncéltörő löveg harckocsikba épített változata, a 20-K.

A korábban két különálló tornyos T-26-osból egyetlen kétfős tornyú változatot építettek, benne az említett 45 mm-es löveggel, de ennél is fontosabb volt a két új, nagy sorozatban gyártható páncélost, a T-34-es közepes harckocsit, valamint a KV-1-es nehéz harckocsi megjelenése, amelyek ugyanazt a rövid csövű, 76 mm-es F-34-es löveget használták.

A második világháború első felében a szovjet páncélos erők rendkívül gyengén szerepeltek, súlyos veszteségeket szenvedve a lényegesen kisebb finn (korábban pedig a lengyel) erők ellen, de ezt nem elsősorban a technológia kiforratlansága, hanem hadvezetési, ellátásbeli és más problémák okozták. Amikor azonban Európa nyugati felének megszállását követően a németek 1941-ben megtámadták a Szovjetuniót, a kommunista nagyhatalom rövid idő alatt kritikus helyzetbe került.

A szovjet felső vezetést (elsősorban a Szovjetunió diktátorát, Sztálint) felkészületlenül érte a támadás és a kommunisták hihetetlen veszteségeket szenvedtek a korábbi európai háborúk veterán német páncélos alakulataitól, harckocsik ezreit (elsősorban elavult T-26-osokat) veszítve. A szovjetek megkezdték gyáraik biztonságos területre (az Urál hegységen túlra) telepítését, amelyek később már új páncélosokat (elsősorban T-34-eseket) építettek, de emiatt éppen akkor csökkent drasztikusan a szovjetek gyártókapacitása, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá.

Ebben a helyzetben a páncéltörő lövegek gyártói 1941. július 1-én parancsba kapták, hogy az általuk gyártott fegyvereket bármilyen elérhető járműre építve két hét alatt hozzanak létre páncélvadászokat. A 92. számú gyár, amely az új, 57 mm-es páncéltörő löveget gyártotta, a T-20 „Komszomolec” páncélozott tüzérségi vontatót választotta, létrehozva a ZiSz-30-as páncélvadászt.

A ZiSz-30 típusnév rövidítésének feloldása Zavod imenyi Sztalina, azaz Sztálinról elnevezett gyár. Az azonos név, kor és ország ellenére a Nyizsnyij Novgorodban található 92. számú gyárban épített ZiSz-30-as páncélvadásznak nem volt köze a moszkvai 2. számú Sztálin Autógyár (röviden ZiSz) 1940-es ZiSz-30-as teherautójához (leszámítva a tényt, hogy a T-20-as vontatót a moszkvai gyár készítette).


Konstrukció:

Néhány kivételtől eltekintve a páncélvadászok mindig is egy elavult testre épített ütőképes lövegből álltak, a ZiSz-30-as esetében azonban ez extrém formát öltött: a típust gyakorlatilag a löveg köré tervezték. Magát a ZiSz-2-es vontatott páncéltörő löveget gyakorlatilag változtatás nélkül építették be a harcjárműbe: egyedül a kerekeket és a talpszárakat szerelték ki, a kezelőket védő egyszerű, téglatest alakú lövegpajzs és a pajzs elé nyúló, védtelen lövegbölcső megmaradt.

A ZiSz-2-es egy 57 mm-es kaliberű löveget takart, amelyet a háború előtt kifejezetten a német nehéz harckocsik (elsősorban a végül sorozatgyártásba nem került Neubaufahrzeug) harckocsi ellen terveztek, mint a lehető legnagyobb tűzerejű, de még elfogadhatóan kisméretű és könnyű vontatott páncéltörő löveget.

Az 57 mm-es löveg jelentős páncélátütő-képességgel rendelkezett: a (nagy kezdősebességű) szabványos nagy robbanóerejű páncéltörő (APHE) lőszerrel 1000 méterről 74 mm vastag homogén acél átütésére volt képes, szemben a 45 mm-es löveg 32 mm-ével. A löveg további előnyös tulajdonsága volt fél-automata kialakítása, amely magas, 25 lövés/perc elméleti tűzgyorsaságot tett lehetővé (a gyakorlatban ez az irányzás miatt lényegesen lassabb volt).

A ZiSz-2-es löveget a T-20-as vontató hátsó részére építették úgy, hogy a szükséges részt kivágták a jármű testéből, ezáltal a löveg nem nyúlt túl a vontató testén. Maga a löveg (a lövegpajzsot leszámítva) nyitott volt, a két kezelő a löveg két oldalán kapott helyet (a hátsó plató két oldalán egy-egy lehajtható fa elemet alakítottak ki, hogy a katonáknak a löveg vízszintes irányzásakor se kelljen leszállnia a harcjárműről). A páncélos felbillenésének megakadályozására két kisméretű támasztó-lábat lehetett lehajtani a ZiSZ-30-as farán, bár ezt idő hiányában gyakran nem használták.

A T-20-as testét (a kivágás kivételével) változtatás nélkül vették át, megtartva annak helytől függően 7-10 mm vastag páncélzatát, valamint a frontrész jobb oldalába beépített DT géppuskát. A ZiSz-2-es vontatott löveg 1,25 tonnás és a T-20-as vontató 3,5 tonnás tömege ellenére (az elhagyott alkatrészek miatt) a ZiSz-30-as csupán 500 kg-mal volt nehezebb a bázisjárműnél (4 t).

A test részeként a ZiSz-30-as megtartott a Komszomolec futóművét is: a páncélvadász oldalanként négy darab kisméretű futógörgővel rendelkezett, amelyeket egy (amerikai eredetű), négyhengeres GAZ-M motor mozgatott. Az 50 lóerős erőforrással a harcjármű műúton relatív magas, 40 km/h-s sebességre volt képes, köszönhetően vontató mivoltának (a legtöbb hasonló méretű harcjármű képtelen lett volna befogadni egy ekkora löveget, de a T-20-ast eredetileg fél tonnás lövegek, köztük a 45 mm-es páncéltörő löveg vontatására szánták). A rendkívül kompakt (a löveget leszámítva mindössze 3,45 méter hosszú és 1,86 méter széles) harcjármű négyfős legénységgel rendelkezett.


Fejlesztések:

A ZiSz-30-asból rövid gyártási ideje és átmeneti jellege miatt nem készültek fejlesztett változatok, ahogy magából a T-20-as vontatóból is egyedül ezt a típust építették, azonban a német támadást követően több 57 mm-es löveget hordozó páncélvadászt terveztek.

Miután a T-20-as lánctalpas vontató elérhetetlenné vált (ld. „Szolgálatban” bekezdés), a 92. számú gyár kénytelen volt új testet keresnie a fegyveréhez. A választásuk a Komszomolec-hez hasonlóan a 2. számú gyár által épített ZiSz-22-esre (a ZiSz-5-ös teherautó féllánctalpas változatára) esett, megalkotva a VMSz-41-est. Ez egy komolyabb átalakítást takart, mert páncélozni kellett a teherautót, emellett az utasülés elé egy DT géppuskát építettek és részben magát a löveget is páncélozták.

A ZiSz-2-es löveget emellett tesztelték a kisméretű SzU-76-os páncélvadász több változatában, valamint kialakítottak belőle egy harckocsi-löveg változatot (ZiSz-4), amelyet beépítettek a T-34-es harckocsiba, létrehozva a T-34-57-est. Összesen kb. 300 db T-34-57-es épült, a beépíthető lövegek hiányában a Szu-76-os és VMSz-41-es tervezetek azonban nem valósultak meg.


Szolgálatban:

A 92. számú gyár tervezői rendkívül rövid idő alatt alkották meg a ZiSz-30-ast, de az elvárt kettő helyett ez így is egy hónapig tartott. A gyártást azonnali hatállyal megkezdték, ezáltal a páncélvadász első példányai már 1941 szeptemberében átadták és rögtön harcba is küldték őket. A ZiSz-30-as elfogadható típusnak bizonyult, mivel rendkívül kis mérete ideálissá tette a rejtésre, miközben debütálásakor az egyik legnagyobb tűzerejű szovjet páncélosnak számított, ugyanakkor megfelelően nagy volt a mozgékonysága - a bevetések alatt azonban nyilvánvalóvá vált a páncélvadász számos hátrányos tulajdonsága is.

Már maga a típus gyártása is problémásnak bizonyult. A T-20-asra részben azért esett a választás, mert azt korlátozott kapacitású, másodlagos harcjárműként nem tudták más módon támadó járművé alakítani és nem jelentkezett rá jelentős igény, amely elszívta volna a termelést. A T-20-as előállítása azonban (részben éppen ezért) 1941-ben leállt, hogy a felszabaduló gyártókapacitást a moszkvai 2. számú gyár más járművekre csoportosíthassa át. A ZiSz-30-asokat így már megépített példányok átalakításával hozták létre.

Az 57 mm-es löveg szintén ellátási problémát jelentett. Maga a ZiSz-2-es löveg kiemelkedően modernnek számított, de mivel a várt szuper-nehéz harckocsik helyett (a támadás első szakaszában) a németek túlnyomórészt vékony páncélzatú német és csehszlovák páncélosokat alkalmaztak, az üzem a 371. löveg legyártása után utasítást kapott a rendkívül drágán előállítható fegyver gyártásának leállítására (a német nehéz harckocsik megjelenése miatt 1943-ben újraindult a ZiSz-2-es gyártása, amelyből összesen több mint 10000 darabot készítettek).

Mindezek miatt a ZiSz-30-as páncélvadászból mindössze 101 példányt építettek, ráadásul a típusnak több hátrányos tulajdonsága volt. A testhez képest túlméretezett löveg miatt tüzeléskor az egész jármű megbillent, a jármű lőszer-készlete korlátozott volt, és a löveget elfordítva tovább nőtt az enélkül is magas felborulás veszélye. A páncélzat hiánya szintén a ZiSz-30-as ellen szólt, ráadásul a két hátsó katona ki volt téve az elemeknek. Még a futómű is gondot okozott, mivel a löveg tömege a páncélos végében összpontosult, megnövelve az elakadás (és a tüzeléskori felborulás) esélyét.

Ezen problémák és a németek miatt fél évvel később, 1942 közepére a legyártott ZiSz-30-asok szinte mind elpusztultak, vagy karbantartás hiányában lerobbantak és hátra kellett őket hagyni. Ekkorra már elérhetővé váltak erősebb páncélvadászok, köztük a T-70-es vázára épülő SzU-76-os, később pedig a 85 mm-es páncéltörő löveg kiszorította az 57 mm-es és rövid csövű 76 mm-es páncéltörő löveggel felszerelt harcjárműveket (ld.: T-34-85, SzU-85).

Minimális darabszáma, rendkívül rövid, mindössze fél éves alkalmazása és számos hátrányos tulajdonsága ellenére a ZiSz-30-as ellátta a feladatát: a kritikus hónapokban hozzájárult a német előretörés lelassításában, de a típust a későbbi, lényegesen jobb képességű harcjárművek szinte azonnal elhomályosították.


Utóélet:

A ZiSz-30-as egy minimális idő alatt, kényszerűségből született harcjármű volt, ennek ellenére több hasonló típus is bevetésre került:


3,7 cm Pak 36/37 auf artillerie schlepper 603(r) (páncélvadász):

Nem ismert, hogy a németek zsákmányoltak-e ZiSz-30-as páncélvadászokat, de működőképes T-20-as vontatókra ők is építettek egy hasonló harcjárművet, amely saját 37 mm-es Pak 36-os páncéltörő lövegüket hordozta, azonban ennél a típusnál a löveg egy ”C” alakú lövegpajzzsal középre került beépítésre. Egy ilyen (kilőtt) páncélvadász látható a jobboldali fotón.


ASzU-57 (légideszantos páncélvadász):

Az 57 mm-es páncéltörő löveg a második világháború végére kiszorult a gyalogság fegyvertárából, köszönhetően a 85 és 100 mm-es páncéltörő lövegeknek, kis tömege azonban ideálissá tette a légideszantos alakulatok számára. Az 1950-ben tervezett ASzU-57-es több szempontból hasonlított a ZiSz-30-asra: ez is egy (modernizált) ZiSz-2-es löveget hordozó, nyitott típus volt minimális páncélvastagságú, maximum 4 tonna tömegű apró testtel és egy 50 lóerős motorral. Az ASzU-57-es relatív sikeressé vált és minimális számban fél tucat ország rendszeresítette, mielőtt a légi szállító kapacitás növekedése miatt ezt a típust is kiszorították a nagyobb tűzerejű és vastagabb páncélzatú típusok.


Műszaki adatok:

Név: ZiSz-30

Típus: páncélvadász

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 4,00 t

Hossz: 3,45 m

Szélesség: 1,86 m

Magasság: 2,23 m

Motor: 50 Le-s (GAZ-M, 4 hengeres)

Legénység: 4 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 57 mm-es löveg (ZiSz-2, a test hátsó részén)

Kiegészítő fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (DT, a frontrész jobb oldalán)

Páncélzat: 7-10 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 40 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 2500 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.