Tancík vz.33

„P-I”


Előzmények:

Amikor az első világháború végén a győztes hatalmak létrehozták Csehszlovákiát, az ország számára gondot jelentett, hogy a cseh és szlovák nemzetiségek belső problémái mellett a terület viszonylag távol helyezkedett el a szövetséges európai nagyhatalmaktól (mindenekelőtt Franciaországtól) és két szomszédja, Németország és a Magyar Királyság is magának követelte Csehszlovákia egyes részeit.

Az első világháborút követően létrehozott önálló európai országok (Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyar Királyság) számára nehézséget jelentett haderejük önerőből történő felszerelése, Csehszlovákiában, azon belül a cseh területeken azonban több fegyvergyártó cég működött, amelyek korábban az Osztrák-Magyar Monarchia számára gyártottak kézifegyvereket és lövegeket. A meglévő gépipar később komoly segítséget jelentett a csehszlovák repülőgép-gyártásban, ráadásul - a kisebb országok közül elsőként - Csehszlovákiában már az 1920-as évek elején megkezdődött a harckocsik fejlesztése, majd gyártása.

A sikertelen Kolohousenka prototípus után egy csehszlovák delegáció 1929-ben ellátogatott az Egyesült Királyságban található Vickers-Armstrong iparvállalat üzemébe, ahol az angolok bemutatták legújabb harcjárműveiket - mások mellett a britek demonstrálták a Carden-Loyd Mark VI-et, amely felkeltette a csehszlovákok érdeklődését.

A korábbi harckocsik (a francia Renault FT könnyű harckocsit és külföldi utódait kivéve) akár 20-30 tonnás közepes és nehéz harckocsik voltak, amelyek gyártása rendkívül fejlett ipart igényelt és előállítási áruk egy kisebb költségvetésű hadsereg számára megfizethetetlenül drága volt. Ezzel szemben a Carden-Loyd Mark VI rendkívül egyszerű és kis méretű volt, több, a polgári gépjárművekből átvett megoldással, ezáltal lényegesen egyszerűbbé vált a gyártása és a különösen alacsony darabár miatt nagyobb mennyiségben rendszeresíthették.

A kedvező értékelés miatt mindössze fél évvel a látogatást követően, 1930-ban Csehszlovákia megvásárolt 3 db Carden-Loyd Mark VI kisharckocsit, valamint a gyártás jogát is. A csehszlovák hadsereg megkezdte a három páncélos tesztelését, amivel párhuzamosan a CKD vállalattól 14 db Carden-Loyd-Praga (röviden CL-P) jelű típust rendelt (a Carden-Loyd Mark VI tökéletes másolatát).

Az 1930 őszén rendezett csehszlovák hadgyakorlaton már a páncélos CKD által épített 4 példánya is részt vett, de a típus itt igen rosszul szerepelt. A legnagyobb problémát a brit páncélos rendkívül szűk közdőtere, alacsony teljesítményű motorja és a gyakori meghibásodások okozták. A problémák orvoslására egy prototípust átépítettek, amelyet 1931-32 folyamán tovább teszteltek – ezek alapján a hadsereg újabb változtatásokat javasolt, ezért a prototípust másodszor is átépítették és további két példányt erre a szintre hoztak el.

Ezeket már megfelelőnek ítélték és 1933 végén a csehszlovák hadsereg már ezt a típust rendszeresítette; Tancík vz. 33 (csehszlovák; 1933-as kisharckocsi) jelzéssel. A harcjármű gyári megnevezése P-I volt, ahol a ”P” a gyártó (CKD tulajdonában álló) Praga vállalatot, az ”I” (1) pedig a jármű kategóriáját (kisharckocsi) jelölte.


Konstrukció:

A Tancík vz. 33, röviden vz. 33 elődjéhez hasonlóan egy kisharckocsi volt, de a Carden-Loyd Mark VI-hez képest minden téren előrelépésnek számított. A legfontosabb, egyben leglátványosabb változtatást az új felépítmény jelentette. A brit páncélos alapját egy nyitott vontató alkotta, amelyben a 2 fős legénység különálló ülésekben foglalt helyet, de mivel a Mark VI kisharckocsi páncélzatát két darab lehajtható fejvédő elemmel tették zárttá, ez azt eredményezte, hogy éles körülmények között a vezető és a lövész nem tudott egymással kommunikálni - a vz. 33-ason ezt egy közös légtérrel rendelkező, viszonylag nagyméretű felépítménnyel orvosolták

A csehszlovák kisharckocsi megtartotta elődje oldalra eltolt géppuskáját, de emellett egy második, a vezető által kezelt gépfegyvert is beépítettek (az angolok vízhűtéses Vickers géppuskája helyett 2 db csehszlovák ZB vz. 26-os könnyűgéppuskát használtak), viszont megcserélték a legénységet: a vz. 33-asban a lövész ült a bal-, a vezető pedig a jobboldalon.

A csehszlovák típus egyedi megoldása volt, hogy bár a jobboldalon kialakítottak egy vezetőállást, a baloldali kormányszervezet is megtartották, ezáltal szükség esetén a lövész is irányíthatta a harckocsit (a lövész gépfegyvere igen széles kilövési szöggel rendelkezett, míg a vezető géppuskáját menetirányban rögzítették).

A kisharckocsi páncélzatát szintén megnövelték: annak vastagsága a frontrészen már elérte a 12 mm-t, a jármű oldalain pedig a 8 mm-t (fenék- és tetőlemezek vastagsága pedig 6, illetve 4 mm-t tett ki), ezáltal a vz. 33-as védelme a remények szerint ellenállt a kézifegyverek lövedékek tüzének, 125-185 méterről pedig a kiskaliberű páncéltörő lövedékeknek is. A páncélzat túlnyomó részét szegecseléssel készítették, néhány helyen viszont csavarkötést alkalmaztak, hogy a szerelők karbantartás vagy javítás alatt könnyebben hozzáférjenek a motor- és váltórendszer elemeihez.

A harckocsi motorját a 2 fős legénység közé építették be, de az ezt védő, egy elemből álló zárható fémlapot egy azonos védelem mellett hatékonyabb hűtést biztosító lamellás hűtőrácsra cserélték. A típus felépítményének elején és hátulján is rendelkezett egy-egy nyílással, amelyek nyitott állapotban kereszthuzatot generáltak, javítva a hűtés hatásfokát.

A változtatások hatására a harcjármű tömege 1,5 tonnáról 2,3 tonnára hízott: ezért és a korábbi alacsony megbízhatóság megismétlődésének kiküszöbölésére a vz. 33-as futóművét is átdolgozták és egy új, nagyobb teherbírású felfüggesztést építettek be. A vz. 33-as megtartotta a Carden-Loyd Mark VI oldalanként 4 db kisméretű futógörgőjét, de a kerekek méretét megnövelték, ezáltal 30 mm-rel nőtt a szabad hasmagasság, emellett több megoldás együttes használatával drasztikusan csökkentették a lánctalp leesésének esélyét.

Az addig alkalmazott (a Ford T-modellből származó) 2,9 literes, 22,5 lóerős benzinmotor helyett egy ahhoz hasonlóan 4 hengeres, de 1,95 literes Praga erőforrást választottak, amely 31 lóerős teljesítményt biztosított: ezzel a harckocsi épített úton maximum 32 km/h-s sebességgel haladhatott, azonban a jelentős tömeg-növekedés miatt ez így is lényegesen kisebb volt a brit Mark VI kisharckocsi 48 km/h-s sebességénél. A költségek mérséklésére a vz. 33-as 4-sebességes váltórendszerét egy Paraga AN típusú teherautóból vették át, kiváltva a Ford T-modellből származó sebességváltót, míg a fékrendszer egy Praga Alfa személyautóból származott.


Fejlesztések:

A Tancík vz.33 gyakorlatilag egy erősen módosított, csehszlovák alkatrészekből álló Carden-Loyd Mark VI kisharckocsit takart. A csehszlovák prototípus és a gyártásba került modell kismértékben különbözött egymástól: előbbi vékonyabb, maximum 9 mm-es páncélzattal rendelkezett, fegyverzetét pedig egyetlen 7,92 mm-esre átalakított osztrák-magyar Schwarzlose vízhűtéses géppuska (csehszlovák szolgálatban vz. 24) alkotta.

A teszteken a sorozatgyártású harckocsi több problémája napvilágot látott, amelyeket a prototípusénál több mint negyedével nagyobb tömeg okozott: mások mellett emiatt szükségessé vált a váltórendszer, a dugattyúk és a léghűtő módosítása. A vz. 33-as harckocsiból nem alakítottak ki fejlesztett változatokat; a típus CKD által gyártott utódja, az AH-IV kisharckocsi az „Utóélet” bekezdésben olvasható. A háború végén a németek néhány vz. 33-ast saját 75 mm-es PaK 40-es páncéltörő lövegük vontatására alkalmazták (kihasználva a páncélos 2 tonnás kapacitású vonóhorgát), de ehhez nem módosították a páncélost.


Szolgálatban:

A vz. 33 Csehszlovákia első saját fejlesztésű harckocsija volt, amelyre 1933. áprilisában 70 példányra szóló megrendelést adtak le, azonban a tisztek egy része ellenezte a típust, mert úgy vélték, a páncélos teljesítménye elmarad a hasonló képességű, de lényegesen gyorsabb kortárs csehszlovák páncélautóktól. A legyártott példányokat 1934-ben adták át, de a teszteken kiderült, hogy a harckocsik egy részének páncélzata a kézifegyverek tüzének sem áll ellen, ennek ellenére a típust szolgálatra alkalmasnak minősítették.

A típus valós képességeire már az 1934-es csehszlovák hadgyakorlat rámutatott. A kisharckocsi gyenge rugózása és a torony hiánya miatt a vz. 33-as fegyverzetét menet közben nem lehetett kihasználni, mivel a rázkódó járműben szinte lehetetlen volt célra tartania a fegyvert, a vezetőnek pedig nem volt ideje a fegyver kezelésére.

Az egybenyitott küzdőtér miatt elméletileg lehetővé vált a kommunikáció a személyzet tagjai között, azonban a közéjük beépített motor zaja terepen rendkívül magas volt, ráadásul a motor jelentős mennyiségű hőt termelt, ami komoly megterhelést jelentett. Az agresszívan fegyverkező, nyíltan ellenséges Harmadik Birodalom jelentette fenyegetésre válaszul Csehszlovákiában a vz. 33-as után újabb, modernebb harckocsikat fejlesztettek, de a kisharckocsik is hadrendben maradtak.

Eközben a CKD megpróbálta exportálni a harckocsit, de a tárgyalások egy híján minden esetben kudarcba fulladtak. A kivételt Perzsia (1935-től Irán) jelentette, amely 100 db kisméretű harckocsit kívánt vásárolni. A megrendelés modernebb tornyos kis- és könnyű harckocsikra szólt, de a CKD ennek keretében átadta a gyárban maradt egyetlen vz. 33-as prototípusát is.

Amikor 1938-ban német, majd magyar nacionalisták megtámadták Csehszlovákiát, a csehszlovák hadsereg visszaverte mindkét támadást, de a félkatonai erők nem rendelkeztek sem harckocsikkal, sem páncéltörő fegyverekkel, ezért a vz.33-asok kizárólag a gyakori műszaki hibák miatt váltal harcképtelenné. 1939-ben a németek irányításával a szlovákok kikiáltották önállóságukat, a nácik pedig gyakorlatilag ellenállás nélkül elfoglalták a magára maradt Csehországot. A németek 43 db vz. 33-as kisharckocsit zsákmányoltak, amelyeket kiképzésre használtak, de viszonylag hamar kivonták őket a hadrendből.

A fennmaradó 30 db kisharckocsi Szlovákia területén maradt, ahol az önálló hadsereg tulajdonába kerültek: ezeket 1944-ben még használták, de szintén csak kiképzésre (az egyetlen iráni példány sorsa nem ismert). A Tancík vz.33-as így összességében igen gyenge teljesítményt nyújtott, de kortársaihoz hasonlóan kulcsszerepet játszott a csehszlovák harckocsi-gyártás megalapozásában.


Utóélet:

A cseh Skoda vállalat jelentette konkurencia fényében a vz. 33-ast gyártó CKD tovább-fejlesztette a páncélosát, amelyen igyekeztek orvosolni a P-I modellen tapasztalt problémákat és hiányosságokat:


AH-IV (kisharckocsi):

Az AH-IV kisharckocsi továbbra is két fős legénységgel rendelkezett, hossza mindössze 3,2 méter volt, fegyverzetét pedig 2 db géppuska alkotta, de már rendelkezett egy forgatható toronnyal (benne az egyik géppuskával), a 3,9 tonnára nőtt tömeg ellensúlyozására új, oldalanként 4 db közepes méretű, tekercsrugós furógörgős építettek be, a 4 hengeres, 30 lóerős motort pedig egy 6 hengeres, 55 lóerős erőforrásra cserélték. Az AH-IV sikeres export-modellé vált, Csehszlovákia azonban nem vásárolt belőle.


Műszaki adatok:

Név: Tancík vz.33 „P-I”

Típus: kisharckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 2,30 t

Hossz: 2,70 m

Szélesség: 1,75 m

Magasság: 1,45 m

Motor: 30 LE-s (Praga, 4 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 2 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 2 db 7,92 mm-es löveg (vz.26, egy-egy a frontrész bal- és jobboldalán)

Kiegészítő fegyverzet: nincs

Páncélzat: 4-12 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 30 km/h (úton), 15 km/h (terepen)

Hatótávolság: 100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.