Tun Anticar pe Afet Mobil T-60

„TACAM T-60”


Előzmények:

A mai Románia területe már az őskorban is lakott volt, azonban évezredeken át különböző nagyhatalmak uralták. Ezek közé tartoztak az ókori rómaiak, akik 165 évre elfoglalták a területek és Dacia néven a birodalomhoz csatolták az aranyban és ezüstben gazdag régiót, mielőtt a barbár törzsek támadásai visszaszorították őket. A területet a következő másfél évezredben több szomszédos birodalom uralta, mielőtt a XIX. század végén (az 1877-78-as Orosz-török háború alatt) az oroszok oldalán harcoló románok kivívták függetlenségüket és kikiáltották a Román Királyságot (továbbiakban Romániát).

Az iparilag fejletlen ország ezt követően viszonylagos békében élt, és amikor 1914-ben kitört az Első világháború, Románia deklarálta semlegességét. Az ország nem rendelkezett stratégiai jelentőséggel, ezért semlegességét mindkét fél tiszteletben tartotta, azonban az Antant csábító együttműködést ajánlott: Románia belép a háborúba (egy harmadik frontot nyitva az amúgy is végletekig leterhelt Osztrák-Magyar Monarchia ellen), összeroppantva azt, cserébe a háborút követően jelentős területeket kap a legyőzött országoktól.

Románia az 1916-os Bukaresti (titkos) szerződésnek megfelelően belépett a háborúba, azonban a felkészületlen román hadsereget a németekkel megerősített magyar egységek nemcsak megállították, de rövid idő alatt megsemmisítő vereséget mértek a Romániára, amely feladta hódítási törekvéseit és 1918-ban békét kötött (Bukaresti béke). Ekkorra a háborús helyzet már megfordult, ezért bár a parlament ratifikálta, I. Ferdinánd román király nem írta alá a békeszerződést, sőt, egy nappal a német fegyverletétel előtt Románia újra belépett a háborúba. Érdemi harcokra már nem került sor, de az Antant az ígéretét megtartva Romániának adott osztrák és magyar területeket (többek között Erdélyt), amelyet a románok 1919-ben sikeresen megvédtek az országuk területét jelentősen csökkentő Trianoni békeszerződést elutasító magyarokkal szemben.

A két világháború között Romániában ismét béke uralkodott, azonban az egymást váltó királyok hatalmuk növelése érdekében lebontották a meglévő fékek és ellensúlyok rendszerét, miközben egyre radikálisabb volt katonatiszteket és politikusokat neveztek ki miniszterelnöknek. Az első világháborút követő terület-növekedés következtében megjelenő kisebbségek és a román lakosság közötti növekvő ellentétet kihasználta a németországi nácik támogatását is élvező Vasgárda mozgalom és vezetője, Ion Antonescu, akit 1934-ben a román hadsereg vezetőjévé neveztek ki. Az 1937-es választásokon a Vasgárda 16%-os arányt ért el, amellyel csupán a harmadik legnagyobb román politikai párttá vált, a király mégis őket bízta meg a kormány vezetésével (Ion Antonescu-t hadügyminiszterré léptették elő). A jelentős ellenállást látva 1938-ban II. Károly román király diktátorrá nevezte ki magát, a vasgárdisták pedig 1939-ben meggyilkolták az ország semlegességét deklaráló román miniszterelnököt.

A diktatúra miatti elszigeteltség következtében Románia a német Harmadik Birodalomhoz sodródott, azonban a németek a magyar és szovjet szövetségeseik javára elcsatolták Románia korábban megszerzett területeit, az időközben miniszterelnökké kinevezett Antonescu pedig a népharagot kihasználva megdöntötte a regnáló II. Károly király hatalmát. Románia a második világháborúban így a németek oldalán harcolt (a nácik számára kulcsfontosságú volt a román olajmezőkből származó üzemanyag-szállítás), ez viszont az első világháborúhoz hasonlóan óriási terhet rótt a román hadseregre.

A Szovjetunió megtámadásában a másik két, a németekkel szövetséges ország (az Olasz és Magyar Királyságok) mellett Románia is részt vett, azonban hamar kiderült, hogy a rosszul felszerelt román csapatok erre csak igen korlátozottan alkalmasak. Ekkor az ország teljes harckocsi-állományát 36 db csehszlovák AH-IVR kisharckocsi és 76 db Renault R35-ös könnyű harckocsi alkotta (első világháborús Renault FT könnyű harckocsikkal és a szintén francia eredetű Malaxa Tip UE felfegyverzett vontatókkal), amelyek azonban a Don-kanyarban súlyos veszteségeket szenvedtek a szovjetek új páncélosaitól (mindenek előtt a T-34-estől).

A fő problémát az okozta, hogy a román harckocsik géppuskái és az FT-17, illetve R35-ös páncélosokba beépített első világháborús, rövid csövű 37 mm-es löveg (SA 18) találatai egyszerűen lepattantak a T-34-esről, ezért szükség volt nagyobb tűzerejű harcjárművekre: ez hívta életre a Tun Anticar pe Afet Mobil T-60 (román; T-60-as önjáró páncéltörő löveg), röviden TACAM T-60 harcjárművet.


Konstrukció:

A TACAM T-60 egy tipikus, tengelyhez tartozó (németekkel szövetséges) páncélvadász volt: a lehető legrövidebb idő alatt egy már létező, kisebb típus vázán hozták létre úgy, hogy a torony helyére egy nagyméretű, nyitott felépítményt szereltek, benne egy nagy tűzerejű löveggel.

Mivel Romániában soha nem nem gyártottak harckocsikat, a páncélvadász alapját egy zsákmányolt szovjet típus, a T-60-as könnyű harckocsi alkotta. E típus kiválasztásának több oka volt: a németek nem tartottak igényt az elavult páncélosra, viszont jelentős számban zsákmányolták és a motorját Romániában is használták, ezért nagy mennyiségű pótalkatrész állt rendelkezésre, emellett a kiforrott harckocsi üzemeltetése és javítása is viszonylag egyszerű volt.

A T-60-as harckocsi eredeti fegyverzetét a 20 mm-es SVAK repülőgép-fedélzeti gépágyú szárazföldi harcjárművekbe szánt változata alkotta, amely már a második világháború kezdetén is elégtelennek számított, ezért ehelyett a románok a - szintén a szovjetektől zsákmányolt - 76,2 mm-es M1936 (F-22) löveget használták.

Az F-22-es egy különleges fegyver volt: a szovjetek elsősorban tábori lövegként használták közvetett irányzással, ballisztikai pályán tüzelve, azonban a fegyvert a kezdetektől univerzális lövegnek szánták, ezért jelentős hosszúságú csővel építették, többféle páncéltörő lőszert is gyártottak hozzá, viszonylag széles kilövési szöggel rendelkezett és közvetlen irányzással, lapos pályán is tüzelhetett.

A T-60-ashoz képest hatalmas löveg nem fért el a harckocsi apró tornyában, ezért a TACAM T-60 teljesen új nyitott, nem forgatható felépítményt kapott (ehhez zsákmányol BT-7-es könnyű harckocsik lebontásából nyert páncélzatot használtak). Maga a felülről ”C” alakú páncélzat (hasonlóan a német Panzerjäger I-hez) csak elölről és oldalról érkező találatok ellen védett, ráadásul 4-10 mm-es vastagsága miatt kizárólag kézifegyverek ellen nyújtott védelmet (a jármű testét szintén maximum 20 mm vastag acél páncéllal burkolták).

Páncélvadászokon ritka módon a löveg mellett a TACAM T-60 egy géppuskát is kapott, de nem a T-60-as 7,62 mm-es szovjet DT géppuskáját használták, hanem a Romániában rendszeresített (csehszlovák eredetű) 7,92 mm-es ZB-53-ast.

A páncélvadász futóművét változtatás nélkül átvették a könnyű harckocsitól. A típus oldalanként négy kisméretű, küllős futógörgővel rendelkezett, a modellt egy 6 hengeres, 80 lóerős szovjet GAZ-202-es motor mozgatta. Az eredeti T-60-as könnyű harckocsi 5,8 tonnát nyomott, míg a TACAM T-60-as már 9 tonnát, ezért a páncélvadász új, megerősített torziós rugós futóművet kapott.


Fejlesztések:

A TACAM T-60 Románia első saját fejlesztésű harckocsija volt, de maga a típus a T-60-as módosított változata. A páncélvadászt két fő sorozatban gyártották: a TACAM T-60 bázismodell mellett elkészült a TACAM T-60A, amely alapvetően megegyezett elődjével, de 35 mm-re vastagított frontpáncélzatot és megerősített, tömör futógörgőket kapott.

A páncélvadász alapját adó szovjet löveget a németek is használták; 7.62 cm FK 36(r) jelzéssel (tábori lövegként), de a jelentős számú új szovjet harckocsi miatt ezek többségét hamarosan 7.62 cm Pak 36(r) jelzéssel átépítették páncéltörő lövegekké (csökkentették a lövegpajzs méretét és modern optikát szereltek a lövegre).

A németek később a lövegek egy részét átalakították a 75 mm-es PaK 40-es vontatott páncéltörő löveg kb. kétszer hosszabb lőszeréhez, valamint több, a TACAM T-60-hoz hasonló nyitott páncélvadászt építettek Marder II és Marder III jelzéssel, ezek azonban nem a szovjet T-60-as, hanem német Panzerkampfwagen II-es, illetve csehszlovák LT vz. 38-as harckocsikon alapultak.


Szolgálatban:

Románia a TACAM T-60 tervezését 1942-ben kezdte meg; a kész típus tesztelésére 1943-ban került sor. Ekkorra a románok valamivel több, mint egy tucat szovjet harckocsit zsákmányoltak (köztük 6 db T-34-est), az eltérő modellek hadrendben tartása azonban óriási megterhelést jelentett, ezért ezeket kiképzésre vonták vissza és helyüket TACAM T-60-asok vették át.

A román Atelierele Leonida vállalat 1943 végéig 43 db T-60-ast alakított át TACAM T-60-assá, amelyeket mind a keleti frontra küldtek. Időközben a németek a fronton számos harckocsit átadtak a románoknak: 26 db csehszlovák LT vz. 35-ös és 50 db LT vz. 38-as könnyű harckocsit, valamint 11 db német Panzer III és 142 db Panzer IV közepes harckocsit, illetve 118 db StuG III páncélvadászt.

A románok ezekkel korlátozott sikereket elértek és a TACAM T-60-as valóban képes volt a szovjet T-34-esek kilövésére, de a román hadsereg is ugyanazokkal a problémákkal szembesült, mint a tengelyhatalmak többi országa: a hatalmas szovjet túlerőben jelentős veszteségeket szenvedtek, amelyeket nem tudtak pótolni és a nyitott, jóformán védtelen páncélvadászok különösen könnyű célpontot nyújtottak.

A TACAM T-60 megmutatta, hogy egy nagyobb kaliberű páncéltörő löveggel felszerelt harckocsi veszélyes ellenfél, ezért a románok további hasonló típusokat terveztek: a szovjet F-22-es löveget beépítették az R-2-es (az átvett csehszlovák LT vz. 35-ös) harckocsik testébe, létrehozva a TACAM R-2 jelű típust, valamint a hasonló, de a francia Renault R35-ösön alapuló Vánátorul de care R-35-öst. A fő problémát Románia számára is az elégtelen gyártókapacitás jelentette: 1944-ig mindössze 43 db TACAM T-60-ast, 21 db TACAM R-2-t és 31 db Vánátorul de care R-35 páncélvadászt építettek.

A háború második felében a románok megkezdték egy teljesen új páncélvadász fejlesztését, amelyhez szintén a TACAM T-60-ast használták, de a szovjetek előretörését nem sikerült megállítani, ezért 1944-ben, amikor a szovjet csapatok elérték Romániát, I. Mihály román király puccsal megszerezte a hatalmat és átállt a Szövetségesekhez.

Ezt követően a német fegyver-szállítások leálltak, ugyanakkor megszűnt az igény a szovjet harckocsikat leküzdeni képes páncélosokra (a meglévő román páncélosokat a második világháború végéig használták, a háború utáni kommunista hatalomátvételt követően viszont ezek szinte azonnal eltűntek, mert Románia szovjet harckocsikat, köztük 250 db T-34-est kapott.

A TACAM T-60 így egy minimális ipari kapacitással rendelkező ország első, de relatív sikeres kísérlete volt egy nagy tűzerejű, de egyszerűen gyártható és üzemeltethető típus létrehozására.


Utóélet:

A TACAM T-60-as inspirációként szolgált a fent említett román páncélvadászokhoz és bár magából a típusból nem született átalakított változat, alapul szolgált egy új tervezésű típushoz:


Maresal (páncélvadász):

A román döntéshozók a TACAM T-60-ast előnyei ellenére túlságosan védtelennek tartották, ezért megkezdték egy még erősebb modell kifejlesztését. Ehhez első lépésben 2 db TACAM T-60-as 76,2 mm-es lövegét lecserélték egy-egy szovjet 122 mm-es M1938 (M-30) tarackra, majd eköré zárt páncélzatot építettek, amelyet később Maresal (román; marsall) néven fejlesztettek tovább (a típus neve utalás volt az ország diktátorára, a magát marsallá kinevező Ion Antonescu-ra).

A Maresal páncélvadász végleges változata a 75 mm-es Resita Model 1943 páncéltörő löveget hordozta, amely a német PaK 40 és szovjet ZiSz-3 lövegek elemeit kombinálta és bár páncélzata a frontrészen is csupán 20 mm-es volt, az extrém szögben megdöntött frontrész így is jelentős védelmet biztosított számára. Az 1944-es puccsig mindössze 6 prototípus készült el.


Műszaki adatok:

Név: Tun Anticar pe Afet Mobil T-60 „TACAM T-60”

Típus: páncélvadász

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 9,00 t

Hossz: 4,24 m

Szélesség: 2,35 m

Magasság: 1,75 m

Motor: 80 LE-s (GAZ-202, 6 hengeres, vízhűtéses)

Legénység: 3 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 76,2 mm-es löveg (M1936, a felépítményben)

Másodlagos fegyverzet: 1 db 7,92 mm-es géppuska (ZB-53)

Páncélzat: 4-20 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 40 km/h (úton), 20 km/h (terepen)

Hatótávolság: 200 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.