Stridsvagn m/42

„Strv m/42”


Előzmények:

Svédország első páncélosait 10 db német Leichter Kampfwagen II könnyű harckocsi alkotta, amelyeket Stridsvagn m/21 jelzéssel állítottak szolgálatba. Svédország első saját fejlesztésű harckocsija az L-5-ös volt, amelyet az Strv m/21-est is továbbfejlesztő AB Landsverk nehézgép-gyártó tervezett és gyártott.

A vállalat az L-5-ös után megtervezte a Landsverk L-10-est, amelyet a svéd haderő Strv m/31 jelzéssel rendszeresített. A cég ezt követően további típusokat tervezett (L-80, L-110, L-100), mielőtt 1934-ben elkészítette az L-60-ast, amelyet Svédország Strv m/38 jelzéssel használt. Ez a típus az előremutató, de csupán 10 példányban gyártott Strv m/31-eshez hasonlóan vékony páncélzattal és megfelelő mozgékonysággal rendelkezett, de az L-30-as 37 mm-es lövegével szemben csupán egy 20 mm-es gépágyút hordozott.

Az 1930-as évek második felében Európa mind közelebb került egy újabb nagy háborúhoz, ezért a svédek külföldi harckocsikat vásároltak, a Landsverk pedig folytatta a tervezést, ami két erősebb típust eredményezett. Az Strv m/40-es az Strv m/38-as (L-60-as) nyújtott (oldalanként négy helyett öt futógörgős) változata volt, amely a 20 mm-es gépágyú helyett már egy 37 mm-es Bofors páncéltörő löveget szállított, míg az Strv m/41-es a csehszlovák LT vz. 38-as - német szolgálatban Panzerkampfwagen 38(t) - helyi részegységekből épített változata volt.

Tervezésükkor mind az Strv m/40-es, mind az Strv m/41-es megfelelőnek számított, de mire az 1940-es években leszállították őket, már menthetetlenül elavultak. A problémát a fejleszthetőség hiánya jelentette: a korlátozott terhelhetőségű, rövid váz miatt érdemben nem növelhették a páncélzat vastagságát, míg a szűk toronygyűrű miatt nem építhettek be 57 mm-esnél nagyobb kaliberű löveget.

Az L-60-as sorozat utolsó fejlesztéseként a Landsverk 1934-ben tervezett egy torony nélküli, nyitott felépítményű páncélvadászt egy 57 mm-es löveggel (Pvkv IV), amelyet azonban a svédek nem fogadtak el.

Az L-60-as sorozat licencgyártásának jogát a Magyar Királyság megvásárolta és 38M „Toldi” jelzéssel építette, azonban a magyarok is igényeltek egy erősebb páncélost, ezért 1936-ban a Landsverk elkészítette az L60-as nagyobb méretű változatát, a Lago-t (oldalaként 6 futógörgővel), amelyet a kezdetektől egy 40 mm-es magyar MÁVAG löveggel terveztek. A Lago-ból kialakítottak egy erősebb, 47 mm-es Skoda-löveggel szerelt alváltozatot az egyéb országokban történő exportra, a legerősebb, 57 mm-es Bofors-löveges változatot pedig Svédország számára ajánlották fel.

Egyik üzlet sem valósult meg (Magyarország hazai gyártású közepes harckocsijának alapját a rivális Skoda T-21-es modellje adta és más országból sem érkezett megrendelés a Lago-ra), Svédország pedig egy nagyobb harckocsira írt ki pályázatot, tornyában egy 75 mm-es löveggel. A Landsverk ezért megnagyobbította a Lago-t, amelyet Lago II jelzéssel mutatott be - ezt a svéd páncélos erők már elfogadták és a rendszeresítés évének megfelelő Stridsvagn m/42 (svéd; 1942-es harckocsi) jelzéssel állították hadrendbe.


Konstrukció:

Az Strv m/42-es hosszabb és a nagyobb átmérőjű toronygyűrű miatt szélesebb is volt az L-60-as család tagjainál (Strv m/38, Strv m/39, Strv m/40), de felépítése azokkal megegyezett. A páncélos legfontosabb újdonsága egyedi, aszimmetrikus hatszögletű tornya volt, amelyre a korábbiaknál erősebb fegyverzet miatt volt szükség.

E közepes harckocsi egy rövid csövű (34 kaliberhosszú), 75 mm-es m/41-es löveget hordozott (ez tette szükségessé a torony hosszát), míg a löveg jobb oldalára egymás mellé két 8 mm-es m/39-es géppuskát telepítettek (ez indokolta a torony jobboldali kiszélesítését). Az Strv m/42-es összesen négy géppuskát hordozott: a két párhuzamosított gépfegyver miatt egy hátrafelé néző géppuska került a torony hátfalába, egy pedig a test jobb oldalába.

A páncélzat szintén jelentős előrelépést jelentett a korábbi svéd harckocsikhoz képest. Az Strv m/42-es frontja a testen és a tornyon egyaránt 55 mm-es volt, kivéve a vezető előtti erősen megdöntött, 30 mm-es lemezt. A páncélos testének és tornyának függőleges elemei elölt 30 mm, a többi részen 25 mm vastagok voltak, leszámítva a farpáncél alsó, 20 mm-es szekcióját, míg a páncélos hasi páncélzata helytől függően 10, illetve 15 mm-es, felső része pedig 9 mm-es volt.

A páncél-vastagítás természetesen jelentős tömeg-növekedésben csapódott le: az Strv m/42-es az eredeti Lago-hoz is 40%-os tömeg-növekedést jelentett, az L-60-asnál pedig kétszer nehezebb, 22,5 tonnás volt.

A nagyobb tömeget az oldalankét 6 közepes méretű futógörgők és a torziós rugós felfüggesztés hatékonyan elosztotta, azonban nem állt rendelkezésre megfelelően nagy teljesítményű motor, ezért a páncélost az Strv m/40-esben is használt Scania-Vabis 603-as benzinmotorral mozgatták, amelyből kettőt építettek be (ezek 325 lóerős teljesítmény biztosítottak), ezzel a páncélos elfogadható, 42 km/h-s végsebességig gyorsulhatott.


Fejlesztések:

A rendszeresített Strv m/42-es az L-60-as sorozat jelentősen megnövelt képességű utódja volt, amely bár új tervezésű testet, tornyot és benne új löveget kapott, a páncélos futóművét gyakorlatilag változtatás nélkül tudták átvenni (mindössze további futógörgők beépítésére volt szükség, ellensúlyozandó a lényegesen nagyobb össztömeget).

Magából az Strv m/42-esből négy, egymástól csak kisebb részletekben különböző változatot alakítottak ki. Az eredeti Strv m/42 TM (Lago II) a már említett két motorral és egy speciális elektromágneses váltóművel készült, de ez a gyakorlatban problémásnak bizonyult, ezért a következő Strv m/42 TH (Lago III) változatban mindkét motort külön hidraulikus váltóval szerelték fel.

A komolyabb előrelépést a harmadik, Strv m/42 EH (Lago IV) sorozat jelentette, amelynél csak egy (hidraulikus) váltót alkalmaztak, de magát a kétmotoros rendszert is kiváltották egy Volvo A 8B egységgel, amely ráadásul 325 lóerős helyett már 380 lóerőre volt képes. A páncélos utolsó változata az 1948-as Strv m/42 TV volt, amelyet a két Scania-Vabis motorral, de egyetlen váltóval gyártottak. Az alábbi fotón két Strv m/42 TH látható.


Szolgálatban:

Az Strv m/42-esből Svédország 1941-ben 100 példányt rendelt, amelyet 1942-ben további 60 példány követett (utóbbiakat már a Volvo gyártotta, amely az utolsó 5 harckocsiba már saját A 8B erőforrását építette és a korai páncélosokat átépítették az új váltóhoz), mielőtt további 80-ra kaptak megrendelést. Összesen 282 db Strv m/42-est gyártottak a Landsverk és a Volvo vállalatok, de a harckocsik leszállítása a párhuzamos gyártás ellenére lassan haladt: az első sorozat 1943-44-ben készült el, a második 1944-ben, a harmadik pedig 1944-45-ben.

Az 1930-as évek eleji svéd harckocsik megjelenésükkor a legújabb külföldi típusokkal összehasonlítva is megállták a helyüket, az L-60-as fejlesztett változatától, az Strv m/40-estől kezdődően azonban Svédország fokozatosan lemaradt (hasonlóan más kisebb harckocsi-fejlesztő országokhoz). A csehszlovák tervezésű Strv m/1941-es az 1930-as évek elején megfelelőnek számított, de mire az 1940-es évek elején Svédország rendszeresítette, már nem állta az összehasonlítást az új közepes harckocsikkal. A későbbi Strv m/42-es szintén ebbe a csoportba tartozott: a Lago tervezésekor élvonalbeli teljesítménnyel rendelkezett, de hiába növelték meg páncélzatát és tűzerejét, a második világháború második felében már ugyanolyan elavultnak számított, mint a hasonló képességű, kortárs magyar 40M „Turán”.

A magyarokhoz hasonlóan a svédek is nehéz harckocsiként kategorizálták páncélosukat, de az hiába rendelkezett 75 mm-es löveggel, a 22,5 tonnás páncélos maximum 55 mm-es páncélvastagsága még a kortárs közepes harckocsiknál (M4 „Sherman, T-34) is kisebb volt, gyakorlatilag közelebb állt egy háború végi könnyű harckocsihoz (pl.: M24 „Chaffee”).

Az Strv m/42-esek a svéd páncélos erők gerincét alkották a korábbi, elavult típusokkal együtt, de mivel az ország a második világháború alatt meg tudta őrizni függetlenségét (külső támadás nem érte), ezért az Strv m/42-es soha nem került éles bevetésre. Svédország a második világháborút követően igyekezett nagyobb tűzerejű, modernebb harckocsikat rendszeresíteni, amihez az Strv m/42-est fejlesztő Landsverk elkészítette a Pricken közepes harckocsit, majd a 105 mm-es löveggel felszerelt Strv m/46-ost és a Lansen könnyű harckocsit, de ezeket nem rendszeresítették és helyettük ismét külföldi típusok felé fordultak.

A svédek eredetileg nagyszámú francia AMX-13-as harckocsit kívántak megvásárolni, de ezek helyett 1952-ben a brit Centurion közepes harckocsit választották, amelyet Strv m/81 jelzéssel rendszeresítettek, kiváltva többek között az Strv m/42-eseket is.


Utóélet:

Az Strv m/42-es az L-60-as könnyű harckocsik jelentős mértékű továbbfejlesztése volt, de a második világháború által generált fejlődés miatt a típus már nem versenyezhetett a teljesen új fejlesztésű harcjárművekkel, ezért egyéb feladatkörökben használták tovább őket (a páncélosból tervezek egy hídvető változatot is Brobv m/42 jelzéssel, de ez nem került sorozatgyártásba):


Bbv m/42 (műszaki mentő):

A Stridsvagn m/42-es műszaki mentő változata, amely nem rendelkezett (működőképes) löveggel, viszont felszerelték egy daruval, amely egyedi módon a toronyba csatlakozó hidraulikát kapott.


Infanterikanonvagn 73 „Ikv 73” (páncélozott csapatszállító):

57 db Strv m/42-es harckocsik tornyát 1957-ben leszerelték (ezeket statikus védelmi vonalakba építették be) és az immár kizárólag géppuskákkal felszerelt, Ikv 73-má átnevezett típust gyalogság-támogató szerepkörben használták. Ennek az 1960-ig gyártott változatnak az alapját kizárólag az egyetlen motorral felszerelt EH variáns képezte (hasonló neve ellenére a típusnak nincsen köze az Ikv 72-es rohamlöveghez).


Stridsvagn 74 „Strv 74” (közepes harckocsi):

Mivel az angol Centurion-ok (Strv 80-as és 100-as szériák) gyártása lassan haladt, az Strv m/42-esek viszont az 1950-es évekre már teljesen hatástalanokká váltak, a Landsverk az Strv m/42 testére új tornyot tervezett, benne egy 75 mm-es hosszú csövű löveggel, létrehozva az Strv 74-es közepes harckocsit, amely egészen 1984-ig hadrendben maradt.


Műszaki adatok:

Név: Stridsvagn m/42 TM „Strv m/42”

Típus: közepes harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 22,50 t

Hossz: 6,22 m

Szélesség: 2,34 m

Magasság: 2,59 m

Motor: 2 db, összesen 325 Le-s (Scania-Vabis 603/1)

Legénység: 4 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg (Bofors, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 4 db 8 mm-es géppuska (ksp m/39, 2 párhuzamosított, 1 a testben, 1 a torny hátsó részén)

Páncélzat: 9-55 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 45 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: ismeretlen km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.