Stridsvagn m/42

„Strv m/42”


Előzmények:

Svédország a XX. században már nem tartozott a világ nagyhatalmai közé, ennek ellenére igyekezett rendkívül modern és ütőképes hadsereget fenntartani. Ennek egyik fontos elem voltak a svéd harckocsik. Egy harckocsi kifejlesztése és gyártása rendkívül komoly ipari teljesítményt jelentett, de az országnak szerencséje volt: az első világháború végén a svédek titokban megvásároltak 10 db német Leichter Kampfwagen II könnyű harckocsi, mely saját Strv m/21-es típusuk alapja lett.

1929-ben a korábban nehézgépeket (pl.: vasúti kocsikat) gyártó svéd AB Landsverk bemutatta első saját tervezésű harckocsiját, a Stridsvagn L-5-öt. A valódi előrelépést azonban nem ez a típus, hanem az 1932-ben tervezett Landsverk L-10 (Strv m/31) jelentett: e páncélos több tekintetben a német Panzerkampfwagen II-re hasonlított, de tornyában már egy 37 mm-es löveg kapott helyet.

Az AB Landsverk több további prototípust készített (pl.: L-100, L-101, L-120), de az első nagyobb sorozatban gyártott típus csak 1934-ben született meg: a Landsverk L-60, későbbi nevén Strv L-60. E könnyű harckocsi több fejlesztési cikluson esett át (Strv m/38, Strv m/39, Strv m/40), de 1941-re a még mindig 37 mm-es löveggel felszerelt, 10 tonnánál könnyebb típus már nem lett volna képes felvenni a harcot a modern német és angol típusokkal.

Ezt a hiányosságot a gyártó AB Landsverk úgy oldotta meg, hogy új típusukat, az Strv m/41-et nem az előd Strv m/40-re építette, hanem a lengyel TNH (LT vz. 38) harckocsi-sorozatra (ezt több német típus is használta, pl.: a Grille önjáró löveg, a Marder III és a Hetzer páncélvadászok, stb.).

Mivel ez sem volt elég erőse, a vállalat egy még újabb harckocsit épített. Ennek alapjét saját Landsverk Lago közepes harckocsijuk adta, melyet Magyarország részére fejlesztett ki. A 16 tonnás, 57 mm-es löveggel felszerelt típus jelentős továbbfejlesztésével készült el a Lago II, melyet a hadsereg Strv m/42 néven állított szolgálatba. A harckocsi nevében a svéd Stridsvagn (Strv) harckocsit jelent, az 1942 pedig a megrendelés évét jelzi.


Konstrukció:

Az Strv m/42 tervezésénél a svédek egy, a korszak nagyhatalmainak szintjén álló harckocsi létrehozására törekedtek, ezért a korábbiaknál nagyobb és erősebb alkatrészeket használtak. A páncélos teste az L-60-éra hasonlított, de a korábbi 4,6 méteres hossz 6,2 méterre nőtt. A tömegnövekedés is jelentős volt: az Strv m/42 még a közvetlen előd Lago-hoz képest is 40 %-al nehezebb (22,5 tonnás) volt.

Külsőre a változások már kevésbé voltak szembeötlőek: mivel a test és a torony méretét is arányosan növelték, távolról e közepes harckocsit könnyen össze lehetett téveszteni más svéd páncélosokkal. Ez azonban nem jelentette azt, hogy az Strv m/42 azonos szinten lett volna elődeivel, sőt: ez a típus volt a legfejlettebb második világháborús svéd harckocsi.


Ezt a titulusát elsősorban a korábbiaknál jóval erősebb, 75 mm-es lövegének köszönhette. A 34 űrmérethosszú csővel gyártott löveg még 2000 méterről is átütött kb. 30 mm-nyi páncéllemezt, így a típus elméletileg alkalmassá vált a korszak új közepes harckocsijainak (M4 „Sherman”, Panzerkamfwagen IV, T-34) kilövésére is. A harckocsi gyalogság elleni védelméről szokatlanul sok, összesen 4 géppuska gondoskodott.

A közvetlen elődhöz képest a védelem terén is történt előrelépés, de a korábbi 50 mm-ről csak 55-re nőtt a frontpáncélzat vastagsága és a legvékonyabb (8 mm-es) haspáncél is csupán 9 mm-esre hízott. Ez részben kényszerűségből alakult így: a tervezők igyekeztek megtartani a közepes harckocsi mozgékonyságát, ugyanakkor a jelentős tömeg-növekedés így is komoly terhet jelentett a felfüggesztésnek.

A futómű központi elemét az oldalanként négyről hatra növelt számú futógörgők adták, melyek torziós rugókkal kapcsolódtak a vázhoz. A lánctalpak mozgatását a szovjet SzU-76-hoz hasonlóan oldalanként egy-egy önálló motor végezte (a korai példányokba egy pár Scania-Vabis erőforrás került) - ezzel az Strv m/42 műúton maximum 42 km/h-ig gyorsulhatott.


Fejlesztések:

Az Strv m/42 ugyan nem az Strv m/41-re épült, mégis egyfajta továbbfejlesztés számított, mivel az elődök számos alkatrészét felhasználta. A modern svéd közepes harckocsinak kiválasztott típus, az Strv m/42 TM hatalmas előrelépést jelentett Svédország haderejének: e harckocsi kapott elsőként 75 mm-es löveget és páncélzat terén is minden korábbi típust felülmúlt.

E harckocsi további különlegessége volt az elektromágneses váltórendszer, amely túl fejlett volt a katonai használatra: akárcsak a német Elefant páncélvadász esetében a hibrid hajtásrendszer, az Strv m/42 váltójával is több gyakorlati probléma merült fel (a típusjelzésben a ”T” - tva - a két hajtóművet, az ”M” pedig az elektromágneses váltót jelölte).

A következő, Strv m/42 TH (Lago III) változatnál ezért visszatértek a hagyományos hidraulikus váltóházhoz és lecserélték magát a sebességváltót is (erre utalt a névben szereplő ”H”). A lövegen és a páncélvédelmen azonban nem változtattak és a motor is maradt a régi (a fenti képen két ilyen, TH modell látható).

Ezzel szemben az Strv m/42 EH-nál (gyári jelzése Lago IV) újragondolták a hajtásrendszert. A két korábbi Scania-Vabis motort egyetlen Volvo A8B erőforrás váltotta le (”E” - en; egy), amely a korábbi 325 lóerővel szemben már 380 lóerő leadására volt képes (ezáltal 2,4-el 16,9 Le/t-ra nőtt a teljesítmény/tömeg arány). A harckocsi utolsó változatánál, az Strv m/42 TV-nél visszatértek a két motor alkalmazására és mivel a korábbi hajtóművet használták, a teljesítmény is 325 lóerőre esett vissza.


Szolgálatban:

E közepes harckocsiból az első 100 példányt Svédország 1941-ben rendelte meg, majd 1942-ben (a növekvő fenyegetésre válaszul) további 60 példányt kérvényeztek.

A páncélost az AB Landsverk mellett a Volvo is gyártotta: a háború végéig összesen 282 harckocsi készült el, ebből 180-at az AB Landsverk készített. Az eredetileg megrendelt 100 db Strv m/42 mindegyike az AB Landsverk által gyártott TM modell volt, 1944-től viszont a TH és EH szériákat a két vállalat egyszerre gyártotta. A második világháború után, 1948-ban az AB Landsverk további 70 db TV altípust épített.

A harckocsi szolgálatba állítása jelentősen megnövelte a svéd páncélos erők ütőképességét: a 75 mm-es löveggel felszerelt, a korábbiaknál erősebb páncélzatú és elég mozgékony harckocsi végre megfelelt az európai hadszíntér követelményeinek.

Mivel azonban Svédország a második világháborúban is meg tudta őrizni semlegességét, a típust soha nem kellett éles helyzetben használni. Ez a páncélos legénysége számára is szerencsés kimenetel volt, mivel 1944-re a (a gors fejlődés miatt) az Strv m/42 már nem elavultnak számított: a késői Pzpkfw IV sorozatok, a T-34/85 vagy a Sherman Firefly képességeivel a harmadával könnyebb típus már nem vetekedhetett.

Ennek ellenére az Strv m/42 a háború végéig a svéd harckocsi-alakulatok gerincét adta és mivel a békekötés miatt a továbbfejlesztés okafogyottá vált, a harcjármű egészen az 1950-as évekig szolgálatban maradt (ekkor váltotta le az Strv m/81, az angol Centurion helyi változat).


Utóélet:

A Stridsvagn m/42 a második világháború végéig a legmodernebb svéd harckocsinak számított és a gyártás beindításakor képességei megfeleltek a kor vezető harckocsi-gyártói által létrehozott típusokénak (ellentétben például a szintén svéd bázisú magyar 38M „Toldi”-val), ezért nem nevezhető egyértelműen hibás konstrukciónak.

Az alábbi két hasznosítás mellett az Strv m/42 alapján több további speciális változat (hídvető, műszaki mentő) készült:


Infanterikanonvagn 73 „Ikv 73” (páncélozott utászjármű):

Egyes Strv m/42-es harckocsik tornyát 1957-ben leszerelték (ezeket statikus védelmi vonalakba építették) és az immár kizárólag géppuskákkal felszerelt, Ikv 73-má átnevezett típust gyalogság-támogató szerepkörben használták. Ennek az 1960-ig gyártott változatnak az alapját kizárólag az egyetlen motorral felszerelt EH variáns képezte.


Stridsvagn 74 „Strv 74” (közepes harckocsi):

Mivel az angol Centurion-ok (Strv 80-as és 100-as szériák) gyártása lassan haladt, az Strv m/42-esek viszont az 1950-es évekre már teljesen hatástalanokká váltak, az AB Landsverk az Strv m/42 testére új tornyot tervezett.

A korábbiaknál jóval nagyobb toronyban egy hosszú csövű 75 mm-es löveg kapott helyet, ezáltal a típus a modern és elavult részegységek furcsa egyvelegévé vált. A 659 példányban gyártott Strv 74-et csak 1984-ben vonták ki végleg a szolgálatból.

A fentebb szereplő közepes harckocsi besorolás önkényes: az alig 22,5 tonnás harcjármű az Amerikai Egyesült Államokban csak könnyű harckocsinak minősült (a kortárs amerikai M41 „Walker Bulldog” könnyű harckocsi 23,5 tonnát nyomott), a svédek viszont fő csataharckocsiként kategorizálták.


Műszaki adatok:

Név: Stridsvagn m/42 TM „Strv m/42”

Típus: közepes harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 22,50 t

Hossz: 6,22 m

Szélesség: 2,34 m

Magasság: 2,59 m

Motor: 2 db, összesen 325 Le-s (Scania-Vabis 603/1)

Legénység: 4 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg (Bofors, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 4 db 8 mm-es géppuska (ksp m/39, 2 párhuzamosított, 1 a testben, 1 légvédelmi)

Páncélzat: 9-55 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 42 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: ismeretlen km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.