Stridsvagn m/41

„Strv m/41”


Előzmények:

A harckocsik az első világháború alatt születtek, de mindössze három ország (a Brit Birodalom, Franciaország és Németország) rendszeresített önálló típusokat, valamint több ország (legnagyobb számban az Amerikai Egyesült Államok) tervezett és épített páncélosokat.

Az első világháborút követően további országok fejlesztették ki saját páncélosaikat, gyakran egy már létező harcjármű alapján (ld.: Olasz Királyság, Szovjetunió) - ebbe a kategóriába tartozott Svédország is. A svédek 10 db német LK II-es harckocsit szereztek be (kijátszva a világháborút lezáró Versailles-i békeszerződés tiltását), majd azokat Stridsvagn m/21 néven rendszeresítették.

Az m/21-esekből az 1920-as évek végén Stridsvagn m/21-29 jelzéssel továbbfejlesztett változatot is terveztek, de az 1930-as évek elejére az első világháborús páncélos koncepciója már elavult, helyüket az új technológiát használó, nagy sebességre képes (a korábbi 5-10 km/h helyett 30-50 km/h-s végsebességű), páncéltörő löveggel felszerelt harckocsik vették át.

Az m/21-29-est fejlesztő svéd Landsverk vállalat ezért számos típust tervezett (L-5, L-80, L-110), de ezek közül a svéd haderő csak az L-10-est rendszeresítette (mindössze 3 példányban), majd az L-60-ast választotta új páncélosává (1935-ben ez utóbbi típusból is mindössze 15 példányt rendeltek).

Az L-60-as előremutató típus volt nagy sebességével, a svéd harckocsik jellegzetességévé váló közepes méretű futógörgőkkel és torziós rugós felfüggesztéssel, de a svéd szolgálatban kezdetben Strv m/38-asként jelölt páncélos egy könnyű harckocsi volt helytől függően 7-13 mm-es páncélzattal és egy 20 mm-es gépágyúval.

Az 1930-as években (különösen Adolf Hitler 1933-as hatalomra kerülését követően) Németország jelentős haderő-fejlesztésbe kezdtek, majd agresszívan terjeszkedtek és bár Svédország jó kapcsolatokat ápolt a németekkel, Európa egyre közelebb került egy újabb nagy háború kitöréséhez. A gyors fejlődésre és a fokozódó nemzetközi helyzetre való tekintettel a svéd haderő további harckocsikat kívánt hadrendbe állítani, ezért a Landsverk vállalat az L-60-ast továbbfejlesztve 1936-ban megalkotta a Lago közepes harckocsit.

Mivel a Lago programot nem ítélték elég gyorsnak, Svédország 1937-ben megpróbált külföldről harckocsikat beszerezni. Francia, lengyel és német, majd csehszlovák típusokat teszteltek, mielőtt 2 db csehszlovák AH-IV kisharckocsit vásároltak és megvették a típus licencgyártásának jogát, amelyet aztán Stridsvagn m/37 jelzéssel rendszeresítettek.

Svédország 1940-ben meg kívánta vásárolni a csehszlovákok fejlett TNH közepes harckocsiját (e típust a csehszlovák haderőben LT vz. 38 jelzéssel rendszeresítették), de az eltelt időben a német Harmadik Birodalom annektálta az országot és a típust a korábbi LT vz. 35-össel együtt saját páncélos erejébe sorozat be; Panzerkampfwagen 35(t), illetve Panzerkampfwagen 38(t) jelzéssel.

Svédország (a németekkel való jó viszonynak köszönhetően) ennek ellenére 90 példányt rendelhetett a harckocsiból, amelyet a CKD vállalat (már BMM néven) le is gyártott számára, de ezeket a németek a szállítás előtt lefoglalták (a Szovjetunió elleni offenzívára való felkészülés részeként). Svédország továbbra is igényt tartott egy új közepes harckocsira, ezért újratárgyalta a szerződést és kész páncélosok vásárlása helyett megvette a harcjármű licencgyártási jogát, de mivel a korábbi svéd páncélosokat építő Landsverk saját Lago közepes harckocsiját fejlesztette, a harckocsi gyártásával a Scania-Vabis gépgyártót bízták meg; a típus a Stridsvagn m/41 nevet kapta.


Konstrukció:

A Stridsvagn m/41, röviden Strv 41 gyakorlatilag egy TNH/LT vz. 38/ Panzerkampfwagen 38(t) volt, de több részegységét helyi alkatrészekkel helyettesítették (hasonlóan svéd Stridsvagn m/38 magyar változatához, a 38M „Toldi” könnyű harckocsihoz).

A páncélos külsőre gyakorlatilag az LT vz. 38-as másolatának tűnt, azonban tornyának hátsó részét módosították (a hengeres hátfalat sík lapra változtatták), ezáltal nőtt a küzdőtér mérete, valamint a cseh löveget egy 37 mm-es Bofors m/38-as páncéltörő lövegre cserélték. Ez nem elsősorban a tűzerő fokozása miatt történt, hanem azért, mert ekkor ez a fegyver volt a svéd haderő elsődleges páncéltörő lövege, amelyet vontatott páncéltörő löveg formában és az m/40-esben (az m/38-as fejlesztett változatában) is használtak. A löveg melletti a két darab (egy párhuzamosított, egy testbe épített) 7,92 mm-es ZB-53-as géppuskát is lecserélték a 8 mm-es svéd m/39 géppuskájára.

A korábbi svéd páncélosok már a később is használt hegesztett kivitelben készültek, amelynek több előnyös tulajdonsága volt a korábbi szegecselt kialakítással szemben (többek között a szegecselt páncélzatnál találat esetén elnyíródhatott a szegecsszár, a gyámfej pedig repeszként viselkedve megsebesíthette a bent ülőket), ennek ellenére az Strv m/41-es szegecselt páncélzattal készült.

Ez egyrészt praktikus okokból alakult így (ezáltal nem volt szükség az egész páncélzat és gyártástechnológia újratervezésére, ami hosszú időt vett volna igénybe), másrészt a szegecselés egyszerűbb, gyorsabb gyártást tett lehetővé. A csehszlovák bázismodellhez hasonlóan az Strv m/41-es vékony, helytől függően 8-25 mm-es páncélzattal rendelkezett, ami még az LT vz. 38-as korai változatinak 8-30 mm-es páncélzatát is alulmúlta.

A 10,5 tonnás közepes harckocsi mozgatását eredetileg egy 6 hengeres, vízhűtéses Praga Typ TNHPS/II benzinmotorral oldották meg, amely 123,3 lóerős teljesítményt biztosított, de a megnövekedett tömeg ellensúlyozására ezt a gyártó Scania-Vabis saját 1664-es jelzésű 6 hengeres, 142 lóerős motorjára cserélték, amellyel a páncélos 45 km/h-s végsebességre volt képes.

Az Strv m/41-es megtartotta a csehszlovák páncélos jellegzetes, oldalanként négy nagyméretű, de keskeny laprugós futógörgőjét, akárcsak a két visszafutó görgőt és az ennek köszönhetően hátrafelé lejtő lánctalpat (a negyedik futógörgő visszafutó-görgőként is funkcionált).


Fejlesztések:

A második világháborús svéd páncélosok látszólag egyetlen fejlesztési sor tagjai voltak, de valójában négy eltérő páncélost takartak: az L-60-ast, amelyet Stridsvagn m/38 jelzéssel láttak el, és amelyet m/39-es változatban is gyártottak, mielőtt elkészítették volna a nyújtott m/40-est, valamint a Lago rendszeresített modelljét, az m/40-esre hasonlító m/42-est.

E típusok közé ékelődtek be a csehszlovák eredetű Stridsvagn m/37-es és Stridsvagn m/41-es harckocsik, amelyek gyakorlatilag a megfelelő csehszlovák páncélos variánsai voltak. Magából az Strv m/41-es harckocsiból két fő változatot építettek: az eredeti Stridsvagn m/41 SI mellett 1942-ben Svédország az Stridsvagn m/41 SII változatból rendelt.

Ez utóbbi gyakorlatilag azonos volt elődjével, de páncélzatát jelentősen, maximum 50 mm-re vastagították, viszont a 0,5 tonnás tömeg-növekedés ellensúlyozására egy Scania-Vabis L 603-as motort építettek be, amely a korábbi 142 lóerő helyett 160 lóerőre volt képes, ugyanakkor a nagyobb motor miatt 65 mm-rel meg kellett hosszabbítani a páncéltestet (bár emiatt növelhették az üzemanyagtartály kapacitását is). Az Strv m/41 SII-esek könnyen megkülönböztethetők voltak az alapváltozattól, mert a második és harmadik futógörgő közötti távolság nőtt (ld. jobbra).

A páncélost gyártó Scania-Vabis elkészítette a Strv m/41 SIII-as változat terveit is döntött frontpáncélzattal és 57 mm-es löveggel (gyakorlatilag egyfajta mini-T-34-est), de erre ugyanúgy nem érkezett megrendelés, mint az SII és SIII-as változatok továbbfejlesztési tervezetére.


Szolgálatban:

A második világháborúra való tekintettel Svédország 1941-ben 116 db Strv m/41-est rendelt, amelyek leszállítását 1942 végén kezdték meg, de már ezt megelőzően további 122 példányt rendeltek (utóbbiak átadása 1943 végétől, az Strv m/41 SI-esek átadását követően kezdődött).

Svédország a második világháború alatt semleges maradt, amelyet azonban a világpolitika változása többször veszélyeztetett: a németek Észak-Európa minden országát elfoglalták vagy együttműködtek velük (kivéve Svédországot) és félő volt, hogy a németek megkísérlik elfoglalni a svéd acélgyárakat, de az is, hogy a Szövetségesek indítanak offenzívát, elvágva a német acél-utánpótlást.

Svédország igyekezett lépést tartani a második világháborús egyensúly változásával és a külső fenyegetéssel, ezért 1942-ben újraszervezte addig négy részre osztott hadseregét és jelentősen növelte a harckocsikra leadott megrendeléseket. Ennek megfelelően amíg egyes háború előtti típusokból mindössze 10-20 példány készült, az Strv m/41-esből már 220 db. A típus gyártását menet közben leállították, mivel a 37 mm-es kaliberű löveget nem tartották megfelelőnek, az 57 mm-es löveg beépítése pedig nem volt megoldható, ezért a fennmaradó példányokat Stormartillerivagn m/43 (röviden Sav m/43) jelzéssel rohamlövegekké alakították át (ld.: „Utóélet” bekezdés).

A Scania-Vabis Strv m/41-essel gyakorlatilag párhuzamosan a Landsverk vállalat Lago közepes harckocsiját is rendszeresítették, amelyet Strv m/42-es jelzéssel állítottak hadrendbe. A Strv m/41-es csehszlovák alapváltozatának megjelenésekor, az 1930-as évek közepén megfelelő páncélosnak számított, amely kombinálta a kielégítő tűzerőt, páncélvédelmet és mozgékonyságot, az 1940-es években azonban e harcjármű már elavult. Vele szemben az Strv m/42-es ugyan hasonló páncélzattal rendelkezett (8-50 mm helyett 9-55 mm), de lényegesen nagyobb és kétszer nehezebb típus volt, amely már egy rövid csövű 75 mm-es páncéltörő löveget hordozott (a baloldali fotón az m/41-es mellett álló m/42-es műszaki mentő jól érzékelteti a két típus közötti méret-különbséget).

Svédország az Strv m/41-est a második világháború végéig hadrendben tartotta, de további példányokat már nem vásárolt és azokat nem exportálta. Az eredeti LT vz. 38-asokat a németek számos alkalommal bevetették és a háború első felében igen sikeresen szerepeltek, ezért feltételezhető, hogy az Strv m/41-es is hasonló harctéri teljesítményt nyújtott volna, az 1940-es években azonban már nem voltak ellenfelei a 75 mm-es löveggel és vastag páncélzattal felszerelt ellenséges harckocsiknak.

Az Strv m/41-eseket soha nem vetették be, de csak az 1950-es években történt meg a kivonásuk, a csapatszállító változat viszont egészen az 1970-es évek elejéig hadrendben maradt:


Utóélet:

A Stridsvagn m/41-es az LT vz. 38-as kismértékben továbbfejlesztett, lokalizált változata volt, de a második világháború gyors által generált gyors fejlődéssel a korlátozott fejleszthetőségű típus nem tudott lépést tartani, amit azonban a svédek is felismertek és a közepes harckocsikat átalakítva használták tovább:


Stormartillerivagn m/43 (rohamlöveg):

Az LT vz. 38-as és a közel azonos Strv m/41-es legnagyobb problémája is a kis toronygyűrű és korlátozott terhelhetőség volt, ami miatt a toronyba nem lehetett nagyobb kaliberű löveget beszerelni. A németek ezt az egyik legjobban sikerült második világháborús páncélvadásszal, a Jagdpanzer 38(t) „Hetzer”-rel orvosolták, míg a svédek a hasonló Sav m/43-assal. A német típushoz hasonlóan ez is egy torony nélküli, zárt típust takart, amely eredetileg egy 75 mm-es, később egy 105 mm-es (m/44 Bofors) löveget hordozott és rohamlövegként egyszerre szolgált páncélvadászként és önjáró lövegként. Az Sav m/43-ast csak 1973-ban vonták ki a szolgálatból, de a tervezett Sav m/44-45 fejlesztett változat nem került gyártásba.


Pansarbandvagn 301 (páncélozott csapatszállító):

Svédország az 1950-es években leselejtezett Strv m/41-eseket nem semmisítette meg, ehelyett tornyukat leszerelte (ezeket statikus erődítményekhez használták fel), majd a testekre új, dobozszerű páncéltestet építettek és pbv 301 jelzéssel hadrendbe állították őket, mint a Tgbil m/42 páncélautók váltótípusát. Ezek a harcjárművek (1 db 20 mm-es automatkanon m/45B gépágyúval) 1971-ig a svéd haderő elsődleges páncélozott csapatszállítói voltak, amikor kiváltották őket a Pansarbandvagn 302-essel.


Műszaki adatok:

Név: Stridsvagn m/41 „Strv m/41”

Típus: közepes harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 10,50 t

Hossz: 4,54 m

Szélesség: 2,14 m

Magasság: 2,35 m

Motor: 142 Le-s (Scania-Vabis 1664, 6 hengeres)

Legénység: 4 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg (Bofors m/38, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 2 db 7,95 mm-es géppuska (ksp m/39, egy-egy párhuzamosított és a testben)

Páncélzat: 8-25 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 45 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: ismeretlen km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.