Char léger Modéle 1935 R

„R35”


Előzmények:

Az első világháború alatt páncélozott, felfegyverzett lánctalpas harcjárműveket több országban fejlesztettek, de az első harckocsi címét a britek szerezték meg Mark I-es típusukkal, 1916-ban. Még ebben az évben a franciák is rendszerbe állították első saját fejlesztésű harckocsijukat, a Schneider CA 1-et: ezt követte a Char d’Assault Saint Chamond nehéz-, majd a korszakalkotó Renault FT-17 könnyű-harckocsi. Az első világháború végével a harckocsik jelentősége csökkent, de az Egyesült Királyságban és Franciaországban továbbra is épültek új típusok, csupán a hangsúly tolódott el a könnyű harckocsik irányába.

Bár a korábbi típusokat (így a legyártott 10 db FCM 2C szupernehéz-harckocsit) továbbra is szolgálatban tartották, a későbbi francia harckocsik idővel egyre kisebbekké váltak. A B1 és B1 (bis) nehéz harckocsik után a Char D2 és a SOMUA S35 közepes harckocsik például már csak egyetlen löveget hordoztak.

Legnagyobb számban a könnyű harckocsik álltak rendelkezésre, melyeket a hadsereg több alakulata használt. Ennek megfelelően két stílus alakult ki: a lassabb, de vastagabb páncélzatú gyalogsági harckocsik (a nagyszámú FT-17-es mellett ilyen volt például az FCM 36), illetve a könnyebb, lovasságnak szánt modellek (Renault AMR 33, AMR 35, stb.).

A francia harckocsik azonban az angol típusokhoz hasonló hiányosságokkal rendelkeztek: a könnyebb példányok fegyverzete elégtelen volt ellenséges harckocsik legyőzésére (ld. Mark VI), míg a nagyobb méretűeket minimális sebességük korlátozta (pl.: Matilda II).

A francia hadvezetés már 1926-ban kiadott egy specifikációt, amelyben a jövő francia harckocsijától elvárt képességeket foglalta össze, majd ezt 1930-ban és 1933-ban egy-egy új, bővebb lista követte. Az 1933-as pályázat a korábbiakhoz hasonlóan egy modern könnyű páncélost igényelt, amely elég olcsó a sorozatgyártáshoz és tűzereje elegendő az ellenséges (német) típusok kilövésére. A programot rendkívüli érdeklődés övezte: Franciaország gyakorlatilag összes nehézgép-gyártó nagyvállalata pályázott és öt cég (APX, Batignolles-Chatillon, FCM, Hotchkiss és Renault) készített egy-egy prototípust.

Közülük a legtöbb tapasztalattal Franciaország legnagyobb harckocsi-gyártója, a Renault és fő riválisa, a Hotchkiss (teljes nevén Société Anonyme des Anciens Etablissements Hotchkiss et Cie) vállalatok rendelkeztek. A Renault FT-17-es utódjaként a gyáralapító Louis Renault eredetileg a meglévő könnyű harckocsik kívánta továbbfejleszteni, de a többlépcsős folyamat (FT Kégresse, Renault NC, Renault NC31) eredményeként létrejött Char D1 nem felelt meg az elvárásoknak.

Ekkor mutatta be a Hotchkiss vállalat H35-ös (Char léger modéle 1935 H) könnyű harckocsiját, amely amellett, hogy minden tekintetben jobb teljesítményt nyújtott a D1-esnél, könnyebben gyártható és olcsóbb is volt. A H35 kiváló alternatívát jelentett a hadseregnek, ezért Louis Renault (attól félve, hogy elesik a megrendeléstől) felgyorsította hasonló könnyű harckocsijának tervezését. Bár így egyes tervezett fejlesztéseket nem tudtak elvégezni, az első, Renault ZM nevű prototípus már 1934. december 20-án készen állt (29 nappal a H35 első prototípusa előtt).

Miután 1935-ben több fejlesztést eszközöltek a típuson, a gyalogság végül Renault típusát választotta és Char léger Modéle 1935 R (francia; ~ 1935-ös Renault harckocsi), röviden R35 néven állította szolgálatba (néha Renault R35-ként is jelölik, utalva a gyártóra).


Konstrukció:

Az R35-ös harckocsi több korábbi páncélos alkatrészeit felhasználta, de kis mérete ellenére azoknál vastagabb páncélzattal rendelkezett (ez igaz volt a Hotchkiss H35-re is). Külsőre a Renault vállalat D1-esével szemben az R35-ös inkább a szintén a Renault által gyártott AMC 35 lovassági harckocsira hasonlított.

Az alacsony építésű páncélost oldalról nézve fel lehetett osztani három szekcióra: hátulta építették a motort, középen ült a legénység és itt volt a torony, elöl viszont csak a mélyre húzott orrpáncél és az első visszafutó-görgő kapott helyet.

A fejlesztések nem érintették a fegyverzetet: az R35-öst is a jól bevált Puteaux SA 18-as löveggel látták el. A 37 mm-es páncéltörő löveget már az első világháborúban is használták és ezt a fegyvert építették be az FT-17-be is. A lövegnek több előnyös tulajdonsága volt: nagy tűzgyorsasága (max. 15 lövés/perc) ellenére kis hátrasiklással rendelkezett és működtetéséhez elegendő volt egyetlen katona, ráadásul könnyű és relatív olcsó volt.

A löveg egyszerűsége miatt a harcjármű jellegzetes francia (kisméretű, egyemberes) tornyot kapott: benne a löveggel és egy géppuskával. A megfelelő kilátás érdekében a torony elején és oldalain kialakítottak egy-egy hosszú, de keskeny kémlelőnyílást és a torony tetejére parancsnoki kupola került (szintén jellegzetes francia megoldás volt a torony hátsó részén található ajtó).

Ellentétben a kor legtöbb harckocsijával, az R35 páncélzata nem hegesztéssel vagy szegecseléssel, hanem öntéssel készült. A páncélos teljes hossza mindössze 4,02 méter volt, tömege pedig 10,6 tonna (üresen 9,8 t), ennek ellenére védelme meghaladta a háború kezdeti szakaszának legjobb német harckocsiját, a Panzerkampfwagen III-t. A páncélzat vastagsága a hatszögletű tornyon 30 mm-nyi volt, de a testen az eredetileg szintén 30 mm-esre tervezett páncélzatot utóbb 43 mm-esre növelték.

A harckocsi futóművét a Renault vállalat egy korábbi harckocsijából, az AMR 35-ből vette át: ahhoz hasonlóan az R35 is kisméretű futógörgőket és vízszintes laprugókat kapott. Míg azonban az AMR 35 futóműve négygörgős volt (szóló-duó-szóló elrendezésben), addig az újabb típusba egyel több futógörgőt építettek, (szóló-duó-duó rendszerben).

Bár ezt a felfüggesztést nagy sebességre tervezték (az AMR 35 műúton 55 km/h-s végsebességre volt képes), mivel az elődjénél több mint 60%-al nehezebb R35 ugyanazt a motort örökölte, végsebessége mindössze 20 km/h volt.

Érdekes módon a franciák sokáig ragaszkodtak az FT-17-et idéző felépítéshez és részben emiatt az R35-ös legénysége csupán is két főből állt: a vezetőből és a toronyban ülő parancsnoktól - így utóbbira hárult többek között a fegyverzet működtetése is.


Fejlesztések:

Az R35 (és a H35) volt a háború kitörésekor az egyik legfejlettebb francia könnyű harckocsi, amely gyakorlatilag a korábbi típusok fejlesztett változatának tekinthető. Mivel a Char léger Modéle 1935 R rövid ideig állt szolgálatban a francia hadseregben, sokáig nem fektettek energiát a típus továbbfejlesztésébe: a kisebb eltérések oka a részegységek gyártása során tapasztalt csúszásokból adódtak.

A páncélos korai példányai APX-R tornyot kaptak, benne a löveggel és egy géppuskával. Később áttértek az APX toronyra, melybe ugyanazt a löveget építették, de fejlettebb periszkóppal (L713 helyett L739). Ennél a variánsnál más típusú géppuskát építettek be, mert az eredeti változat gyártása lassan haladt. Ezen kívül az egyetlen különbséget a rádió jelentette: az R35-ösökben nem volt rádió, kivéve egy, Charles de Gaulle (a francia ellenállás vezéralakja, később az ország elnöke) által parancsnokolt zászlóaljat.

1937-re azonban a gyár számára is nyilvánvalóvá váltak az R35-ös hiányosságai, ezért megkezdődött egy fejlesztett verzió tervezése. A legnagyobb problémát a mozgékonyság és a tűzerő alacsony szintje jelentette, ezért a gyártó ezekre a részegységekre koncentrált. A korábbi futóművet nem lehetett továbbfejleszteni, ezért az új típust kezdetben a Lorraine 37L lánctalpas vontatóra kívánták építeni, de mivel ez a váz sem bírta a nagy terhelést, végül egy saját tervezésű, oldalanként 12 görgős futómű mellett döntöttek.

Ezzel nőtt a mozgékonyság, de továbbra is hiányzott a megfelelő tűzerő. Az öreg SA18-as löveg 500 méterről is csupán 12 mm-nyi páncélzatot ütött át - ennek fő oka a rövid, mindössze 0,777 méteres (L/21-es) cső volt. A fejlesztett R35-ösön ezért ezt egy SA38-assal helyettesítették: bár az új löveg is 37 mm-es volt, a hosszabb (L/35-ös) cső miatt a páncélátütés jelentősen javult (500 m-en 40 mm-re). Az elődnél nehezebb fegyver az APX-R1 toronyba került, amelyet a korábbiaknál hatékonyabb (L767 típusú) periszkóppal szereltek fel és minden példányt elláttak rádióval.

Ezt a típust hivatalosan Char léger Modéle 1935 R modifié 1939-ként jelölték (ld. jobbra), de a köznyelv R40-ként ismerte. Idővel az R40-eseket FCM tornyokkal kezdték felszerelni, az R35-ösök pedig megkapták a hosszabb löveget (ezt a variánst R39-nek nevezték), de az átalakítás nagyon lassan haladt.


Szolgálatban:

Bár Franciaország az Egyesült Királysághoz hasonlóan az első világháború után is többféle harckocsit gyártott és állított szolgálatba, ezek többsége nem felelt meg az új, mobil háborús feltételeknek. A kétségbeejtő helyzetet a döntéshozók csak Hitler 1933-as hatalomra kerülésért követően ismerték fel (a korábbi felvetéseket, többek között de Gaulle kéréseit egy ütőképes hadsereg létrehozására elutasították).

Ezt kiegyensúlyozandó a harmincas évek közepén gyors ütemben indítottak új programokat, hogy hadseregük felvehesse a versenyt a németekkel (ennek eredményeként született meg például a legjobb korabeli francia vadászgép, a Dewoitine D.520 is).

Az új típusú harckocsik 1936-ban álltak szolgálatba, de az R35-ösre 1935-ben kiadott (300 db-os) első megrendelés kielégítése igen lassan haladt. Ennek a tornyok lassú gyártása volt az oka: a Renault hiába gyártott 1936-ban 380 db R35-ös testet, ez idő alatt csupán 37 torony készült el.

A harckocsit eredetileg az FT-17 leváltására szánták, de a folyamatos előállítás ellenére az első világháborús könnyű harckocsit még 1940-ben is szolgálatban kellett tartani (hasonló volt a helyzet más országokban, így Németországban is, ahol a Panzerkampwagen IV harckocsik mellett még Panzerkampfwagen II-esek is szolgáltak).

A második világháború kitörésekor Franciaország 975 db R35-össel rendelkezett: a gyártás csak Franciaország kapitulálása után, 1940 júniusában szűnt meg: ekkorra legalább 1601 példányt készítettek el, ezáltal ez a típus lett a legnagyobb számban legyártott második világháborús francia harckocsi.

Érdekes módon a franciák a korábban tervezett, gyenge képességű típusokat is gyártották: ennek az lett a következménye, hogy a világháború kitörésekor tucatnyi különböző típussal rendelkeztek (pl.: a Hotchkiss H35 a gyalogságnak nem kellett, de a lovasság megrendelte). Nagyobb számban viszont csak három típus állt rendelkezésre: az FT-17, a H35 és az R35.

Az R35 teljesítménye jellemző volt az összes francia harckocsira: a típus a német páncélosokkal összehasonlítva kitűnt rendkívül vastag páncélzatával, viszont kis sebessége és minimális páncélátütő képessége erősen korlátozta hatékonyságát. A legnagyobb problémát mégis a hibás taktika alkalmazása jelentette: hiába voltak egyes típusok erősebbek a németek harcjárműveinél, a franciák nagy területen szórták szét harckocsijaikat, így azok sokszor tehetetlenek voltak a támadókkal szemben.

A franciák így is többször okoztak meglepetést a németeknek - az R35 ellen például a standard német 37 mm-es (3,7 cm PaK 36-os) páncéltörő lövegek hatástalanok voltak, de a zuhanóbombázókkal és tüzérséggel megtámogatott németek végül áttörték a frontvonalat.

A típus képességeit azonban a németek is elismerték: a nagy számban (843 db) zsákmányolt R35-öst besorozták saját hadseregükbe. Kezdetben mint könnyű harckocsit használták, de kis tűzereje miatt hamarosan kivonták az első vonalból - a tornyaitól megfosztott R35-ösök gyakran páncélozott vontatókként szolgáltak tovább (néhány tornyot statikus védelmi vonalak megerősítésére használtak).

A típus nem csak a németek körében volt kedvelt, de exportsikereket is elértek vele: Románia és két francia gyarmat (Szíria és Marokkó) is rendelkezett R35-ösökkel. Lengyelország is tesztelte a típust, de harcra alkalmatlannak tartotta, ezért inkább a SOMUA S35-öst választotta, de mivel ezeket nem kapta meg, 1939-ben mégis megrendelt 100 db R35-öst (ebből legalább 49 db-ot át is vett). Kisebb számban más országok is használták: Bulgária, Jugoszlávia, Libanon, Olaszország és Törökország (sőt, Magyarországra is eljutott három példány).

A második világháború végére az R35-ös már menthetetlenül elavultnak számított, de Franciaországban egy ideig a csendőrség még használta. Az utolsó üzemeltető Szíria volt, aki az 1948-as arab-izraeli háborúban vetette be a harckocsit. Az Izraeli kikiáltása után indult háborúban mind a cionisták, mind az Arab Liga minimális haditechnikával rendelkezett (megalakulásakor az izraeli páncélos erőket 2 db A27M Mark VIII „Cromwell” cirkáló harckocsi alkotta).

Ennek ellenére az R35-ösök itt is komoly veszteségeket szenvedtek: az északi Degania ostromakor a bevetett öt R35-ösből hármat az izraeliek Molotov-koktélokkal harcképtelenné tette (a területet végül a szírek elfoglalták).


Utóélet:

Az R35 a második világháború előtti legfejlettebb francia harckocsik egyike volt, amely kis méretei ellené nem szenvedett a könnyű harckocsik visszatérő problémájától, a páncélzat vékonyságától. Franciaország lerohanásának gyorsasága miatt a francia harckocsikat gyakran lebecsülik, de páncélosok gyenge teljesítményének oka túlnyomórészt a statikus védelemhez való ragaszkodás volt:


4,7cm PaK(t) auf Panzerkampfwagen 35R(f) ohne Turm (páncélvadász):



A németek az R35-ösöket Panzerkampfwagen 35R 731 (f) néven állították szolgálatba, de a jóformán hatástalan löveg miatt a típus könnyű harckocsiként alkalmatlan volt ellenséges páncélosok kilövésére. 174 db R35-ösnek ezért eltávolították a kisméretű tornyát (a névben az ohne Turm torony nélkülit jelent) és helyére egy hatalmas, felül nyitott felépítmény került, benne egy 47 mm-es Skoda páncéltörő löveggel.

Ezt a páncélvadászt a Pajzerjäger I leváltására szánták, de a típus lassúsága miatt annál kevésbé volt hatékony (ennek ellenére utolsó példányai még 1944-ben is szolgálatban voltak).




Műszaki adatok:

Név: Char léger Modéle 1935 R „R35”

Típus: könnyű harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 10,60 t

Hossz: 4,02 m

Szélesség: 1,87 m

Magasság: 2,13 m

Motor: 82 Le-s (Renault, 4 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 2 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg (Puteaux SA 18, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 1 db 7,5 mm-es géppuska (Mitrailleuse modéle 1931, párhuzamosított)

Páncélzat: 30-43 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 20 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 130 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.