Panzerkampfwagen Tiger Ausführung B
„Königstiger”
Előzmények:
A német Blitkrieg (német; villámháború) taktika legfontosabb elemei a páncélosok voltak, ezért ezek fejlesztésébe a nácik komoly energiát és nyersanyagot öltek. A kezdeti próbálkozásokat követően szolgálatba állították az új, a korábbiaknál gyorsabb Panzerkampfwagen I könnyű harckocsit, amellyet kifejezett kiképzésre terveztek. Emellett megkezdődött egy közepes harckocsi (a későbbi Panzerkampfwagen III-as) tervezése is, de a fejlesztés elhúzódása miatt létrehozták az átmeneti Panzerkampfwagen II-est (egy löveggel felszerelt könnyű harckocsit).
A röviden Panzer II-esnek, illetve Panzer III-asnak nevezett harckocsik mellett idővel megjelentek a Panzerkampfwagen IV-esek, melyek rövid csövű 75 mm-es löveggel rendelkeztek és elsősorban épületek és géppuskafészkek lerombolására készültek.
Mivel a második világháborúban a korábbiaknál lényegesen több páncélost vetettek be, idővel a Panzer III-asokat és a Panzer IV-eseket erősebb páncéltörő lövegekkel szerelték fel (50, illetve 75 mm-es, hosszú csövű lövegekkel).
A Szovjetunió elleni hadjárat alatt korábban nem látott mennyiségben kerültek szembe az új fejlesztésű páncélosokkal (kezdetben T-34-esekkel és KV-1-esekkel), ezért felgyorsult egy új típusú páncélos kifejlesztése.
Ez az 1937-ig visszavezethető, áttörő-harckocsi lett végül a Panzerkampfwagen VI-os, közismert nevén a Tiger (később Tiger I) nehéz harckocsi: egy minden korábbinál nagyobb, 54 tonnás harcjármű.
A hamarosan legendássá váló Tiger ellen a szovjetek új páncélvadászokat és nehéz harckocsikat terveztek, ezért ezek leküzdésére a nácik egy még erősebb nehéz harckocsit alkottak meg.
Erre a pályázatra a Henschel és a Porsche nyújtott be terveket, de a túlbonyolított Porsche-modellt nem fogadták el, ezért a tervezést és a gyártást a Henschel végezte. Utalva elődjére, a továbbfejlesztett Tiger a Panzerkampfwagen Tiger Ausführung B nevet kapta (német; ~ ”B” típusú Tiger harckocsi), noha az Ausf. B önálló konstrukció volt.
Ezt hivatalosan Sd.Kfz. 182-nek rövidítették, de gyakran Tiger II-nek, Tiger B-nek vagy Königstiger-nek nevezték (utóbbi jelentése: bengáli tigris), de a német könig; király szó miatt a Szövetségesek körében a King tiger, azaz királytigris vagy királyi tigris félrefordítás is elterjedt.
Konstrukció:
A Königstiger felépítése átmentet képezett a Tiger nehéz harckocsi és a Panther közepes harckocsi között, ám mindkettőnél nagyobb és erősebb volt. Ahogy az fentebb olvasható, a Tiger nehéz harckocsi kivételével a német páncélosok páncéltörő lövege túlnyomórészt 50, illetve 75 mm-es volt, ám a Tiger-nél a 88 mm-es KwK 36-os löveget alkalmazták.
Ez eredetileg egy nagy kaliberű légvédelmi lövegnek készült (Flak 18, Flak 36), de már a háború elején kiderült, hogy rendkívül jól alkalmazható erősen páncélozott földi célok ellen is (a második világháború minden harckocsijának kilövésére alkalmas volt, nagy távolságból is, még a többi német páncéltörő eszköz számára áthatolhatatlan angol Matilda II ellen is).
A 88 mm-es KwK 36-ost egészen a második világháború végéig szolgálatban tartották (még ekkor is rendkívül hatékonynak számított), de a németek a Königstiger-nél egy még erősebb fegyvert építettek be (feltételezve, hogy a Szövetséges harckocsik páncélzatát idővel tovább vastagítják).
A Tiger II-t a KwK 43-as löveggel szerelték fel: ez elődjéhez hasonlóan 88 mm-es volt, de a Pak 43-as vontatott páncéltörő lövegre épült. A fő különbséget a cső hossza jelentette: a KwK 36-os 56 kaliberhosszú csövével szemben a KwK 43-as 71 kaliberhosszú csövet kapott.
Ez a mintegy 1,3 méteres csőtoldat és a nagyobb töltény használata tovább növelte a tűzerőt, amelyhez a normál páncéltörő (AP) lőszer mellett keményfém-magvas lőszert (APCR) is rendszeresítettek (ez utóbbi még 2 km-ről is több mint 153 mm-nyi páncélt ütött át. Rendkívüli ereje miatt e löveg különböző változatait a legtöbb háború végi német páncélvadászba beépítették, pl.: a Jagdpanter-be, a Nashorn-ba és az Elefant-ba is).
A legnagyobb előrelépés azonban nem a tűzerő, hanem a páncélzat terén történt. A Tiger harckocsi páncélzata nagyobb távolságból a Szövetségesek majdnem mindegyik páncéltörő lövegének ellenállt, szemből a közepes harckocsik (pl.: az amerikai M4 „Sherman” vagy a szovjet T-34-es) gyakran még közvetlen közelről sem tudták átütni.
Ez viszont olyan komoly problémát okozott, hogy a szemben álló nagyhatalmak (az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió) több, kifejezetten a Tiger ellen kifejlesztett páncélvadászt és nehéz harckocsit kezdett gyártani (pl.: Achilles, Archer, M36, Sherman Firefly, SzU-85, ISzU-152, a JSz sorozatú nehéz harckocsik, stb.).
A tapasztalatok azt mutatták, hogy bár a Tiger nehéz harckocsi vastag páncélzata rendkívüli, a páncélzat függőleges elemekből állt össze, ezért ha a járművet találat érte, a legénység csak a páncélzat vastagságában bízhatott.
A Königstiger-en viszont a Panther-en is alkalmazott (a szovjet T-34-esből átvett) döntött páncéllapokat használtak, aminek kettős előnye volt. Egyrészt a döntött páncélzatra vízszintesen érkező lövedékeknek nagyobb utat kellett megtenni, azaz az effektív páncélvastagság a ténylegesnél nagyobb volt, másrészt a dőlésszög miatt a legtöbb korabeli páncéltörő lőszer lepattanhatott róluk.
A tűzerő és a páncélzat ára a rendkívüli össztömeg volt: a 68,5 tonnás harcjármű mozgatását ezért egy Maybach HL 230 P30-as, V12-es motorral oldották meg: ennek gyártását és karbantartását megkönnyítette, hogy ugyanezt az erőforrást használta többek között a Panther és a Tiger harckocsi, valamint a Sturmtiger önjáró löveg is.
Ez a vízhűtéses, benzinüzemű hajtómű 700 lóerős teljesítményt adott le és a legtöbb késői német harcjárművön (a Tiger II-n is) használt átlapolt futóművel műúton akár 42 km/h-s sebességre is felgyorsíthatta a páncélost, igaz, terepen a végsebesség lényegesen alacsonyabb, 20 km/h volt (érdemes megjegyezni, hogy a Maybach váltónak 8 előre és 4 hátrameneti fokozata volt).
Fejlesztések:
A Königstiger gyakorlatilag a Tiger nehézharckocsi továbbfejlesztett változata volt (alkalmazták rajta a Panther döntött páncélzatát és egy erősebb löveget) - rövid gyártási periódusa miatt e nehéz harckocsiból nem készültek átfogó fejlesztések, ez azonban nem jelentette azt, hogy minden példány azonos lett volna.
A Tiger II eredetileg egy kisméretű, áramvonalazott, ún. „Porsche” tornyot kapott, ám ezzel a gyakorlatban problémák merültek fel: a félkör alakú lövegpajzs ugyanis gyakran az alatta található, vékonyabb páncéllemez felé terelte a lövedéket.
Emiatt az első 50 példány legyártását követően áttértek a „Henschel” típusú toronyra. Ez utóbbi jóval nagyobb volt elődjénél, ezért nőtt a küzdőtér mérete és 8-cal több lőszert tárazhattak be, továbbá megszűnt a fent említett, angolul „shot trap”-nek nevezett probléma (nevükkel ellentétben mindkét tornyot a Krupp tervezte és a Henschel gyártotta).
A Panzerkampfwagen Tiger Ausführung B-ből kifejlesztettek egy parancsnoki változatot is, a Panzerbefehlswagen Tiger Ausführung B-t, amely két alváltozatban készült, kevesebb lőszerrel, viszont nagyobb teljesítményű rádióval (ezeket könnyű volt megismerni a tornyon és a farrészen található antennáikról).
Emellett a Königstiger-hez is kifejlesztettek egy speciális lánctalpat (hasonlóan a Tiger-hez). Ez utóbbit kifejezetten szállításhoz méretezték: ezek a „harci” lánctalpaknál keskenyebbek és könnyebbek voltak (mivel a nagyobb lánctalpak nem fértek el a német vasúti kocsikon), de csak szilárd talajon használhatták őket (a középső gyártási sorozat aknák elleni zimmerit védőréteget is kapott).
Ezen kívül több terv született: többek között a 88 mm-es löveget egy hosszú csövű 105 mm-esre cserélni, automata töltőt beépíteni, javított befecskendezéssel 800 lóerő fölé növelni a motor teljesítményét, stb., de ezek a második világháború vége miatt nem valósultak meg.
Szolgálatban:
A Tiger II-esek gyártása 1943 novemberében kezdődött (felváltva a Tiger I-est), de 1944-ig mindössze egyetlen példány készült: a legnagyobb számban 1944 augusztusában készültek Königstiger-ek (94 db), ennek ellenére a háború végéig mindössze 492 db épült meg, a tervezett 1500-ból.
Minimális darabszáma ellenére a típus hamarosan komoly hírnévre tett szert: a világháború alatt gyakorlatilag nem fordult elő olyan eset, hogy e nehéz harckocsi 1 km-nél távolabbról sikerült volna más páncélossal szemből kilőni. De hiába voltak az elkészült Tiger II-esek szinte legyőzhetetlenek, számos problémától szenvedtek.
Lövegük 3-4 km-ről is hatékony volt az ellenséges harckocsikkal szemben, de ekkora távolságon az egy lövés egy találat nem érvényesült, ezért - hogy spóroljanak a lőszerrel - általában megvárták, amíg az ellenség kb. 2 km-re megközelítette a páncélost.
A legtöbb probléma a páncélzatból fakadt. A korai tornyok hátrányos tulajdonságát sikerült ugyan kiküszöbölni, de ez egyben további 1,3 tonnás tömeg-növekedést jelentett, azaz az össztömeg megközelítette a 70 tonnát.
Ez egyrészt rendkívül igénybe vette a felfüggesztést, ami lassúvá tette a Königstiger-t és az egyre rosszabb minőségű részegységek miatt megnőtt a műszaki hibák száma. Hasonló gondok jelentkeztek a motornál is, amely a közel 45 tonnás Panther-t még képes volt hatékonyan mozgatni, de már az 54 tonnás Tiger I is mobilitási problémákkal küzdött, a 69 tonnás Tiger II így menthetetlenül alulmotorizálttá vált (a jármű hatékonyságát az is korlátozta, hogy rendkívüli tömegét alig néhány híd bírta el).
Mire a típus szolgálatba állt, a nácik már minden fronton védekezésbe kényszerültek, ezért a Tiger II-k csak kevés hadműveletben vettek részt. Ilyen volt az Ardenneki offenzíva, amelyben 52 db-ot vettettek be, de a hegyi ösvényeken a nehéz harckocsik csak lassan haladhattak előre.
Lassúságuk miatt lemaradt az első csapatoktól és csak 1944 legvégén érték utól Joachim Peiper ezredes Panther-eit, de egy nappal később az egész alakulatot bekerítették és 24-ére elfogyott a németek üzemanyaga is.
A katasztrófába torkolló harcokban összesen 20 db Königstiger pusztult el, ebből 5-öt a Szövetségesek lőttek ki, 9 műszaki hiba miatt vált mozgásképtelenné, 6-ot pedig a németek robbantottak fel (nehogy az ellensége kezére jussanak).
A Königstiger-ek a háború végéig harcoltak: Magyarországon még Budapest ostromakor is voltak működőképes példányok (ezekről számos futó készült) és több Tiger II-es túlélte a világháborút. Bár sebezhetetlenségüket a háború végéig megőrizték, nagy számban estek áldozatul különböző műszaki hibáknak és a Szövetségesek légi támadásainak (a lassan mozgó, óriási célt nyújtó típus a vadászbombázók kiemelt célpontjai közé tartoztak).
Utóélet:
A Tiger II az utóbb Tiger I-é átkeresztelt nehéz harckocsi méltó utóda volt: mind tűzerő, mind páncélzat terén felülmúlt minden ellenséges típust, ám örökölte elődje megbízhatatlan működését, amit még nagyobb tömege is fokozott:
Bergewagen (műszaki mentőjármű):
A Königstiger-ek gyakori műszaki problémái miatt számos példány vált mozgásképtelenné, ezért a Tiger II-ből kifejlesztettek egy torony nélküli műszaki mentő változatot.
Panzerjäger Tiger Ausführung B „Jagdtiger” (páncélvadász):
A második világháború utolsó és egyben legerősebb sorozatgyártásba került német harckocsija a Jagdtiger (vadásztigris) páncélvadász volt: ez tulajdonképpen egy, a Tiger II vázára épített dobozszerű felépítményből és a Pak 44-es lövegből állt.
A 128 mm-es Pak 80 (a Pak 44-es Jagdtiger-hez tervezett változata) még egy Tiger II kilövésére is képes volt, frontpáncélzatának vastagsága pedig elérte a 250 mm-t, ezért szemből gyakorlatilag egyetlen akkor létező páncéltörő fegyver sem ütötte át.
Hatékonyságát azonban minimalizálta, hogy mindössze 88 példányt gyártottak belőle és 71,7 tonnás tömegéből fakadóan még lassabb volt, mint a Tiger II. Emellett hiába létezett olyan Jagdtiger, amely az Ardenneki offenzíva alatt egymaga egy egész ezrednyi M4 „Sherman”-t lőtt ki, ezek is műszaki hibák és a vadászgépek áldozataivá váltak (az erősebb páncélvadászok oldalról és hátulról mind a Tiger II-t, mind pedig a Jagdtiger-t ki tudták lőni).
Műszaki adatok:
Név: Panzerkampfwagen Tiger Ausführung B „Königstiger” (bengáli tigris)
Típus: nehéz harckocsi
Fizikai jellemzők:
Tömeg: 68,50 t
Hossz: 10,27 m
Szélesség: 3,76 m
Magasság: 3,09 m
Motor: 700 Le-s (Maybach HL 230 P30, ”V” hengerelrendezésű, 12 hengeres, benzinüzemű)
Legénység: 5 fő
Támadás és védelem:
Elsődleges fegyverzet: 1 db 88 mm-es löveg (KwK 43, a toronyban)
Kiegészítő fegyverzet: 2 db 7,92 mm-es géppuska (MG 34, egy-egy párhuzamosított, illetve a test elején, gömbcsuklóban)
Páncélzat: 25-185 mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 42 km/h (úton), 20 km/h (terepen)
Hatótávolság: 170 km (terepen 140 km)