Medium Mark A

„Whippet”


Előzmények:

Az első világháború kezdetén a hadviselő felek még mind egy gyors lefolyású háborúban gondolkoztak - mai s közismertek II. Vilmos német császár szavai: „Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim itthon lesznek!”

A német támadás kezdetben valóban gyorsan haladt, hamarosan azonban lelassult, majd megállt. A frontok megmerevedését követően a harcoló felek beásták magukat, létrehozva a lövészárok-háborút.

Mivel a földből, illetve betonból készült bunkerek és árok-rendszerek elpusztítására a korabeli lövegek még nem voltak alkalmasak, a géppuskák pedig szinte minden támadást vérbe fojtottak, a felek mind hosszabb tüzérségi tüzet és értelmetlen arcrohamokat indítottak. A korábban sohasem látott mennyiségű veszteség ellenére ezt a gyakorlatot csak a harckocsik megjelenése változtatta meg.

Az angol Mark I-es és utódai, a Mark II, Mark III, Mark IV, stb. forradalmasították a hadviselést. Lánctalpuk révén áthatolhattak az árkokon, szögesdrótokon és más, járhatatlannak tartott útszakaszokon, páncélzatuk megvédte őket a géppuskáktól és repeszektől, fegyverzettükkel pedig leküzdhették az ellenállást.

E nehéz harckocsiknak azonban volt egy komoly hiányosságuk: közel harminc tonnás tömegük miatt terepen csupán 3-6 km/h-val haladhattak, ezért képtelenek voltak az üldözésre, gyors átcsoportosításra, járőrözésre, stb..

Ezt a problémát az angolok egy újabb, a korábbiaknál kisebb, viszont mozgékonyabb harckocsi létrehozásával kívánták orvosolni. A felső vezetés ellenállása miatt a program csak 1916 végén indult be - a leendő típus tervezésében William Tritton is részt vett (ő alkotta meg a Mark I-es is), ezért a projekt kódneve Triton Chaser (angol; Triton hajtó) lett.

A kész harcjárművet, amely a világ első közepes harckocsija volt, egyszerűen Medium Mark A-nak keresztelték (angol; ”A” közepes harckocsi), beceneve Whippet, azaz agár lett.


Konstrukció:

A Medium Mark A több részegysége, például lánctalpa a mai harckocsikra hasonlított, de korában ez az elrendezés még újdonságnak számított, mivel az összes korábbi angol típus testen körbefutó lánctalpat kapott. A Whippet-nél a nagyméretű, rombusz alakú testet is elvetették, helyette egy kisebb felépítményt helyeztek a páncélos hátsó szekciójába.

Ebben a szögletes, páncélozott dobozban helyezték el a harckocsi teljes fegyverzetét. Mivel a forgatható tornyot még nem találták fel, a típus négy géppuskát hordozott, így a gömbcsuklókban elhelyezett fegyverek közül legalább egy mindig tűz alatt tarthatta a célpontot.

Az is újdonságot jelentett, hogy a Hotchkiss géppuskák mellé nem került löveg a járműre. Ennek két oka volt: egyrészt a korábbiaknál lényegesen kisebb járműre nem fért fel a szabványos löveg, másrészt e harcjárművet az ellenséges gyalogság elleni harcra szánták, ezért nem is volt rá szüksége.

A harckocsi páncélzata azonban megfelelt a többi páncélosnak: 14 mm vastag védelme ellenállt a kézifegyverek tüzének és a repesztalálatoknak (az angol nehéz harckocsikkal szemben a Medium Mark A páncélzata több kisebb, egymással szöget bezáró részből állt).

A legnagyobb újdonságot azonban a korábbiaknál lényegesen nagyobb mozgékonyság jelentette. A 28 tonnás angol nehéz-harckocsik 105 lóerős hajtóművet kaptak, azaz teljesítmény/tömeg arányuk nem érte el a 4 lóerő/tonnát, míg a 14 tonnás Whippet 90 lóerőset, ami jóval nagyobb, 6,4 lóerő/tonnát jelentett.

Ezt két Tylor benzinmotor beépítésével érték el: az egyik hajtómű a bal-, a másik a jobboldali lánctalpat hajtotta. A motor középre került, mögötte volt a felépítmény, előtte pedig a 320 literes üzemanyag-tartály.

A Whippet irányítása forradalmian új volt, mivel a harckocsi mozgatásához elegendő volt egyetlen fő. Mindkét motor egy-egy négysebességes sebváltóval (és kuplunggal) kapcsolódott a vezetőfülkéhez.

A páncélos kettős kormányzási rendszert kapott. A kisebb, precízebb fordulásokhoz egy botkormánnyal szabályozták a fojtószelepeket: egy félautomata rendszernek köszönhetően az egyik oldali lánctalp felgyorsulásakor a másik automatikuson lefékeződött. Élesebb kanyarok bevételét, illetve terepen való manőverezést a sebességváltóval oldották meg.


Fejlesztések:

Az első világháborús angol nehéz-harckocsik külsőre mind egymás másolatai voltak és bár történtek fejlesztések, kialakításuk nem tett lehetővé érdemi változtatást. Hozzájuk képest a 14225 kg tömegű Medium Mark A több szempontból hatalmas előrelépést jelentett.

A mindössze háromfős legénység miatt a kiképzés gyorsabb volt és mivel több alkatrészt a polgári piacról vettek át (pl.: a harckocsi motorja eredetileg teherautókhoz készült), a Whippet ára mérsékelt maradt.

Mindezek ellenére a Medium Mark A-ból nem készült módosított változat, aminek több oka volt. Bár sebessége valóban meghaladta kortársaiét, a kiforratlan, bonyolult irányítás nagyon megnehezítette a vezető dolgát és a páncélos karbantartása is körülményes volt.

Mivel azonban a Whippet bebizonyította, hogy közepes harckocsikra is nagy szükség van, Walter Gordon Wilson, aki már a Mark I-en is Tritonn-nal együtt dolgozott, egy újabb harckocsit szerkesztett.

A Medium Mark B a Mark nehéz harckocsik és a Whippet számos alkatrészét felhasználta, de nem nevezhető korszerűsített változatnak, mivel külsőre inkább az angol nehéz harckocsikat idézte és nem örökölte a Medium Mark A bonyolult kormányzási módját sem (ennek ellenre szintén Whippet-ként hivatkoztak rá).

Bár nem került sorozatgyártásba, de Philip Johnson őrnagy 1918-ban tervezett egy feljavított Medium Mark A-t. A 360 lóerő Rolls-Royce Eagle (V12-es) motor jóvoltából e típus rendkívüli, 48 km/h-s végsebességre volt képes (ez az eredeti érték közel négyszeresére).

Ez a jármű a későbbi Mark D elődjének is tekinthető, ráadásul mivel a tervező megfordította a járművet (a normál típushoz képest ellenkező irányba közlekedett), külsőre is a Mark D-hez vált hasonlatossá.


Szolgálatban:

A Medium Mark A igen rövid határidővel készült el: építése 1916 végén kezdődött és fél évvel később már a sorozatgyártásáról is döntöttek: azonnal 200 példány megépítését rendelték el és az első példányok 1917 végére már a csapatokhoz kerültek.

A Whippet-ek feladata az volt, hogy (relatív nagyobb sebességükkel) a nehéz harckocsik által elért áttörést kihasználva döntő győzelmet arassanak. Erre szükség is volt, mert a háború végére a brit gyalogság tartalékai kimerültek és emiatt szinte teljes tétlenségre voltak kárhoztatva.

Az új páncélos első bevetésre 1918. március 26-án, a második Somme-i csatában került sor. Április 24-én Cachy-nél (észak-Franciaország) egy 7 Whippet-ből álló egység egymaga két német zászlóaljat semmisített meg (több száz ellenséges katonával végeztek, igaz, az egyik páncélost a tüzérség kilőtte).

Aznap egy német A7V nehéz harckocsi kilőtt még egy Whippet-et (ez volt a történelem 2. harckocsi-ütközete és az egyetlen, ahol egy Medium Mark A-t ellenséges páncélos lőtt ki).

A mintegy 200 db elkészült harckocsit kisebb csoportokra osztották, így több helyen is felbukkantak (pl.: az Amiens-i offenzívában, vagy ahogy később a német Ludendorff tábornok nevezte, „A német hadsereg fekete napjá”-n). A támadás alatt néhány Whippet német kézre került (ekkor kezdődött meg a német LK-I harckocsi fejlesztése, ld. lejjebb).

A világháború után a típus harcolt az Angol-Ír háborúban, 17-et pedig (az Expedíciós erők kötelékében) az oroszországi polgárháborúba küldtek, a fehérek támogatására. 12 darab Whippet a vörösök zsákmánya lett, akik egészen az 1930-as évekig hadrendben tartották a típust. A szovjetek néhány darabot Japánba exportáltak, itt is csak a 30-as években nyugdíjazták a Whippet-eket.

A típus talán egyetlen, nem túl nagy hibája a fegyverzetéből adódott. A négy gépfegyvert két fő kezelte, ezért sokat kellett mozogniuk (a szűk beltér miatt előfordult, hogy egy géppuskát eltávolítottak).

A baloldali fotón egy zsákmányolt német, a jobboldalin pedig japán Whippet-ek láthatóak. A lenti kép az A259-es számú (Caesar II nevű) Whippet-ről készült és arról híres, hogy Cecil Harold Sewell hadnagy ennek ”nyergében” nyerte el a Viktória-keresztet (a legmagasabb angol hadi kitüntetést) - e példányt a Bovingtoni Harckocsi Múzeumban állították ki.


Utóélet:

A Whippet forradalmi típus volt annak ellenére, hogy a technológiai fejlődés hamar meghaladottá tette. A Szovjetunióban maradt Mark A-k közül legalább egyet egy 37 mm-es francia Puteaux SA-18 löveggel láttak el (ez volt a FT-17-es harckocsi lövege is), ezzel feljavítva képességeit:


Medium Mark A ARV (páncélozott műszaki mentőjármű):

Néhány Whippet-et a háború után armoured recovery vehicle-lé, azaz páncélozott (műszaki) mentőjárművé alakítottak át - ezek feladata a harctéren ragadt (eltalált vagy aknára futott) páncélosok visszavontatása volt a front mögötti biztonságos területekre.


Leichter Kampfwagen I és II „LK-I/LK-II” (könnyű harckocsi):

Németország egyetlen, az I. világháborúban bevetett hazai könnyűharckocsi típusa volt. A jármű bázisát elfogott Medium Mark A-k alkották, ezzel magyarázható a szembeötlő hasonlóság a két páncélos között (középen vezetett lánctalp, elülső motor, géppuskákból álló fegyverzet, nem forgatható torony, stb.).


Műszaki adatok:

Név: Medium Mark A „Whippet” (agár)

Típus: közepes harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 14,22 t

Hossz: 6,10 m

Szélesség: 2,62 m

Magasság: 2,75 m

Motor: 2 db, egyenként 45 Le-s (90 Le-s összteljesítménnyel) (Tyler JB4, 4 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 3 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 4 db 7,7 mm-es géppuska (Hotchkiss Mk1, a felépítményen, oldalanként egy)

Másodlagos fegyverzet: nincs

Páncélzat: 6-14 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 13,4 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 128 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.