Mark IV

„HMLS Centipede”


Előzmények:

A XX. századig a katonaságok három szárazföldi haderőnemből álltak. A hadsereg túlnyomó részét a gyalogság tette ki, akik még az első világháborúban is szuronyos puskákkal, szigorú alakzatokban harcoltak.

A gyalogság alacsony (3-5 km/h-s) mozgási sebessége nem tett lehetővé üldözést, ezért ezt a rövid puskákkal (pl.: karabéllyal, kurtállyal) felszerelt lovasság végezte, míg a védett vagy nagy tűzerejű célpontokkal a tüzérség végzett.

E három haderőnem triumvirátusa szinte minden helyzetben képes volt kiharcolni a győzelmet. Ha a gyalogság nem tudott önállóan felülkerekedni az ellenfélen, a lovasság rohamozta meg a célpontot vagy megpróbálták bekeríteni a célpontot.

Amennyiben a géppuskák tüze minden mozgást lehetetlenné tett, a tüzérség szétlőtte a géppuskafészkeket, majd a gyalogság áttörhette a frontot.

Az első világháború alatt kiépített bunkerek és földsáncok bonyolult rendszere azonban ellenállt a nehéztüzérség tüzének, a fedezékből tüzelő géppuskások pedig ellehetetlenítették a gyalogság és a lovasság támadását.

Mivel mindkét fél az arcvonal majdnem teljes hosszában kialakította saját védelmi vonalát, patthelyzet jött létre, melyet az akkori haditechnikai eszközökkel és hadászati stratégiákkal még nem lehetett áthidalni.

A megoldást egy új találmány, a harckocsi jelentette, amely lánctalpaival a bombakráterekkel tarkított, felázott, szögesdrótokkal és árkokkal védett szakaszokon is képes volt áthaladni, páncélzata ellenállt a géppuskák tüzének, fegyverzetével pedig önállóan is ténykedhetett.

Az angol nehéz harckocsi, a Mark I debütálása új fejezetet nyitott a hadviselésben és első, 1916-os megjelenése olyan átütő sikert aratott, hogy több ország azonnal saját páncélos fejlesztésébe kezdett. Az Egyesült Királyság is ki akarta használni a harckocsikban rejlő potenciált, ezért Douglas Haig tábornagy a 150 db Mark I-es után újabb 1000 harckocsira adott megrendelést.

Az angolok ugyan megtartották a Mark I-est, de bölcs módon igyekeztek azt továbbfejleszteni, így hozva létre az elődtől alig különböző Mark II-es és Mark III-as nehéz harckocsikat (ennek oka, hogy ekkor még csak minimális harctéri tapasztalatokkal szereztek).

Mindössze 50 db Mark II-est és ugyanennyi Mark III-ast gyártottak, mielőtt 1917 márciusában elkezdték gyártani a negyedik szériát.

Ez a generáció külsőre a korábbi páncélosok szinte tökéletes mása volt, a lemezek alatt viszont számos fejlesztés történt (ezt a típust Mark IV-nek nevezték, de elterjedt a HMLS Centipede, melynek jelentése: ~ Őfelsége szárazföldi hajója, - a - százlábú).


Konstrukció:

Ahogy az fentebb olvasható, a Mark IV alakja megegyezett a Mark I-ével: megtartották a rombusz alakú testet, a testen körbefutó lánctalpat és az oldalsó fegyvereket is (minden első világháború angol nehéz harckocsi ezt a formát követte).

A páncéltest alakja nem változott, de a Mark IV-es elődjénél valamivel rövidebb, keskenyebb és alacsonyabb lett. Az oldalsó erkélyek méretét is lecsökkentették, ezáltal nőtt a távolság az erkély fenéklemeze és a föld között (ennek gyakorlati haszna is volt, mivel a felázott területeken és az árkokban korábban sok páncélos kiálló erkélye beleakadt a földbe). Az erkélyeket a vasúti szállításhoz be lehetett forgatni, így már nem kellett azokat leszerelni.

A páncélos fegyverzetén minimálisan változtattak: a Mark IV-est is kétféle fegyverzettel gyártották. A „férfi” harckocsik 3-4 géppuskát és oldalanként egy-egy löveget hordoztak, míg a „nő” példányokon 5-6 géppuskát helyeztek el (ez utóbbiakat könnyű volt felismerni kisebb erkélyeikről, ld. balra). A lövegek ennél a harcjárműnél is 57 mm-es hajóágyúk voltak (Ordnance QF 6-osok), de a korábbiaknál rövidebb csővel, így ezek is kisebb valószínűséggel akadtak bele a talajba. Az is újdonságot jelentett, hogy a harckocsi géppuskáit Lewis típusúakra cserélték.

A Mark IV-es páncélzatát megvastagították (a korábbi 6-10 mm-es lemezek helyett 6-12 mm-eseket alkalmaztak), de a többi változtatás (pl.: a rövidebb lövegcső és az új hajtómű) miatt e típus tömege gyakorlatilag megegyezett a Mark I-ével.

A harckocsi mozgatását egy hathengeres Daimler-Foster benzinmotor gondoskodott. A Mark IV-eshez eredetileg teljesen új hajtásláncot terveztek, de a csúszások miatt ezek csak a Mark V-ösöknél jelentek meg.


Fejlesztések:

E páncélos nem rendelkezett feljavított változattal, aminek két oka volt: egyrészt a harckocsizás hőskorában az új modellek megjelenése között néha csak néhány hónap, maximum 1-2 év telt el, így e típusok nem váltak elavulttá.

Másrészt a Mark IV, mint ahogy azt a neve is mutatta, csak egy állomás volt a Mark nehézharckocsi-család fejlődésében, melyet a Mark V követett. Ahogy az fentebb olvasható, a Mark V-ön jelent meg az eredetileg a Mark IV-eshez fejlesztett új rendszer is, melynél a kormányzáshoz már egyetlen katona is elegendő volt.

A Mark IV így is fejlettebb volta elődjeinél: a kisebb test megkönnyítette a mozgást, a vastagabb páncélzat pedig már ellenállt a német Spitzgeschoss mit Kern (K-páncéltörő puska) találatainak.

A rövidebb lövegcső ugyan csökkentette valamennyivel az amúgy sem jelentős hatótávolságot, de így is igen komoly tűzerőt biztosított. A Lewis géppuskák teljesítménye azonban csalódást keltett, ezért modernizált Hotchkiss-ekre cserélték őket.

Bár nem volt valódi fejlesztés, de a Mark IV-hez (és a Mark V-höz) készítettek egy eszközt, amit tadpole-ként (angol; ebihalfarok) emlegettek (ld. jobbra). Ez tulajdonképpen egy betoldás volt a test hátsó részén, mely 2,74 méterrel meghosszabbította a páncélost.

A tadpole használatával javult a nehéz harckocsi teljesítménye és kevésbé süllyedt bele a sárba (kisebb fajlagos talajnyomása miatt), ugyanakkor emiatt csökkent az oldalstabilitás és nőtt a sérülékenység.

Ennél jóval hétköznapibb megoldás volt az árok-áthidaló gerenda használata. Ha a harcjármű egy szakaszon nem bírt menetből átkelni, vastag fémláncokkal egy fa gerendát erősítettek a lánctalphoz.

Ezután a lánctalpat addig forgatták, amíg a gerenda neki nem támaszkodott az akadálynak, majd áthaladtak az immár áthidalható akadályon. E módszer legnagyobb problémáját az jelentette, hogy a használatához el kellett hagyni a járművet, ami egy csata hevében igen veszélyes vállalkozás volt.


Szolgálatban:

A Mark IV-esek 1917. június 7-én debütáltak a Messines-i csatában (Belgiumban), ahol igen látványosan szerepeltek, ennek oka azonban nem kizárólag a fejlesztéseknek volt betudható, sokkal inkább a szárazságnak.

Egy hónappal később, az első világháború egyik döntő ütközetében, a Passendale-i csata alatt (szintén Belgiumban) sok eső esett, ami feláztatta a talajt. A Mark IV-es képes volt átkelni az árkokon és szögesdrótokon, ám a mocsaras területtel nem birkózott meg. A legtöbb páncélos végzetesen beragadt a sárba - emiatt a harcjárművek itt háttérbe szorultak (a németek a zsákmányolt példányokat Beutepanzer Wagen néven állították szolgálatba).

Még ugyanabban az évben, november 20-án viszont a Cambrai csatában kiköszörülték a csorbát. A mintegy 460 db Mark VI részvételével lezajlott ütközetben ugyan kb. minden 4. páncélos elpusztult, de még a legbonyolultabb árokrendszert is könnyedén leküzdöttek és fényes győzelmet arattak.

E páncélos hírnevét részben annak is köszönhette, hogy ez volt a legnagyobb számban gyártott Mark nehézharckocsi-variáns: a Mark IV-esből 1220 db készült, (kétszer annyi, mint az összes többi változatból együttvéve).

A Mark IV-es - akárcsak a széria többi tagja - kétféle fegyverzettel készült: a „férfi” sorozatból 420 db, míg a csak géppuskás s „nő”-ből 595 db (a többi Tank Tender volt, ld. „Utóélet” bekezdés).

A típust számos néven illették, a HMLS Centipede mellett az angol, Mother (anya), Tank (tartály), Water Carrier (víz szállító) stb. nevekkel is (a magyar ”tank” tehát nem azonos a harckocsi szóval).

Mint ahogy az a német A7V nehéz harckocsiról szóló cikkben is olvasható, a Mark IV is részese volt az első harckocsi-harckocsi elleni összecsapásban, 1918-ban. Ekkor derült ki, hogy egy páncélosnak rendelkeznie kell páncéltörő eszközzel, máskülönben nem képes megsemmisíteni az ellenséges harckocsit.

Emiatt sietve kezdték meg egy átmeneti változat, a „hermafrodita” típusok építését (ld. balra). Az ilyen, eredetileg „nő” páncélosok egyik oldalt csak géppuskát, a másik oldalon viszont egy löveget hordoztak.

Érdekes, hogy a második világháború alatt egy túlélő Mark IV-est (a 2324-es számút) újra szolgálatba állították a Home Guard (korábban Local Defence Volunteers) kötelékében.

A Portsmouth-ban járőröző harckocsi soha sem találkozott ellenséges páncélossal, mivel a közel 30 tonnás monstrum áthajtott egy civil személygépkocsin (ami ettől szinte teljesen megsemmisült), ezért laktanyafogságra ítélték (e példány jelenleg Bovingtonban van kiállítva).


Utóélet:

A Mark IV-est újabb típusok követték: a Mark V, VI, VII, VIII és IX, melyek mindegyike különbözött kicsit elődjétől, de a rombusz-formát végig megtartották. A Mark nehéz harckocsik az első világháború után hamarosan eltűntek a harcterekről, de jellegzetes alakjuk ma is sok angol páncélos-egység szimbólumában szerepel:


Mark IV Tank Tender (páncélozott csapatszállító):

Ez volt az egyetlen alváltozat, amelyből összesen 205 darabot építettek (azaz kb. minden 6. Mark IV szolgált csapatszállítóként). A típus fegyverzete helyére méretes erkélyeket szereltek, az így kialakított térben pedig maximum 25 katona szállítására volt hely. Bár a páncélozott csapatszállító korában újdonságként hatott, de a súlytöbblet miatt nehezebbé vált a kormányzás és ez tovább csökkentette az (amúgy sem túl magas) végsebességet.


Műszaki adatok:

Név: Mark IV, férfi változat „HMLS Centipede”

Típus: nehéz harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 28,480 t

Hossz: 8,05 m

Szélesség: 4,12 m

Magasság: 2,49 m

Motor: 105 Le-s (Daimler-Foster, 6 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 8 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 2 db 57 mm-es löveg (Ordnance QF 6 pounder, 6 cwt Hotchkiss, az oldalsó erkélyekben)

Kiegészítő fegyverzet: 3 db 7,7 mm-es géppuska (Lewis .303, a test elején és oldalain)

Páncélzat: 6-12 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 6,4 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 56 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.