7,5 cm Pak 40 auf Geschuetzwagen Lorraine Schlepper(f)

„Marder I”


Előzmények:

Adolf Hitler 1933-as németországi hatalomra kerülését követően hatalmas erőkkel kezdődött meg a német hadsereg újra-fegyverzése a legújabb harcjárművekkel és fegyverekkel, mert a náci ideológia kulcsa a felsőbbrendűnek tartott német nép terjeszkedése volt kelet felé, valamint elégtételt venni Franciaországon az első világháborús vereségért. A fegyverek mellett a németek új szárazföldi doktrínát vezettek be, amely a gyors, megsemmisítő erejű hadmozdulatokra épített, amit a nagyszámú modern harckocsival felfegyverzett páncélos alakulatok vezetnek.

Ehhez a németek három új harckocsit fejlesztettek ki. Az első a Panzerkampfwagen I volt: egy kisméretű, két géppuskával felszerelt könnyű harckocsi, amelyet elsősorban gyalogság-támogatásra és kiképzésre szántak. A tervek szerint a páncélos erők gerincét a Panzerkampfwagen III-asok alkották volna: egy 37 mm-es löveggel felszerelt közepes harckocsi, de a gyártás felfuttatása a vártnál hosszabb időt vett igénybe, ezért elkészült a Panzerkampfwagen II, amely átmenetet képezett az említett két típus között: alapvetően egy továbbfejlesztett Panzer I-es volt, de tornyában már egy 20 mm-es páncéltörő gépágyúval. A harmadik kategóriát a Panzerkamfwagen IV alkotta: egy nagyméretű közepes harckocsi, amely tornyában egy rövid csövű 75 mm-es ágyút hordozott, amelyet kifejezetten megerősített ellenséges állások és épületek ellen terveztek bevetni.

Amikor 1939-ben a németek megtámadták Lengyelországot (kirobbantva a második világháborút), páncélos erejük nagy részét Panzer I-es, illetve Panzer II-es harckocsit tették ki és a harcok alatt nyilvánvalóvá vált, hogy nagyobb távolságon a 20 mm-es, 37 mm-es, valamint a rövid csövű 75 mm-es löveg páncélátütő-képessége sem kielégítő.

Mivel a németek következő célpontja a számos vastag páncélzatú harckocsival rendelkező Franciaország volt, növelték a Panzer III-asok számát, de emellett létrehoztak egy új típusú harcjárművet. Ez volt a Panzerjäger I; egy páncélvadász, amely egy Panzer I harckocsi torony nélküli testére épített 47 mm-es cseh páncéltörő löveget takart.

Franciaország 1940-es lerohanásakor az összesen 202 db Panzerjäger I-ből kevesebb, mint két tucat állt rendelkezésre, ennek ellenére sikeresen szerepeltek, ezért amikor a nyugat-európai szárazföldi harcokat követően megkezdődött a felkészülés a keleti terjeszkedésre (a szövetséges Szovjetunió lerohanására), nemcsak folytatták a Panzerjäger I gyártását, de emellett újabb típusokat is terveztek.

Amikor a németek 1941 júniusában megtámadták a szovjeteket (Barbarossa hadművelet), kezdetben hatalmas veszteségeket okoztak az elavult könnyű harckocsikkal felszerelt szovjeteknek, ugyanakkor kisebb pánikot okozott, amikor szembe kerültek a kommunisták új fejlesztésű páncélosainak első példányaival, mert a T-34-es közepes- és KV-1 nehéz harckocsikról nemcsak a 20 és 37 mm-es, de nagyobb távolságról az új 50 mm-es páncéltörő löveg találata is egyszerűen lepattant. A németek megoldásként megkezdték új, nagyméretű harckocsik kifejlesztését, de emellett megalkottak több, a Panzerjäger I-hez hasonló páncélvadászt is.

A németek emellett a Franciaországban zsákmányolt kb. 360 db Lorraine 37L páncélozott lövegvontatót Geschützwagen Lorraine Schlepper(f) jelzéssel átalakították lőszerszállítóvá, de amikor kiderült, hogy a legújabb szovjet harckocsik képességei nemcsak elérik, de meg is haladják a német típusokét, ezek egy részét rövid idő alatt átalakították páncélvadásszá. E harckocsik a 7,5 cm Pak 40 auf Geschuetzwagen Lorraine Schlepper(f) (német; 75 mm-es PaK 40 löveggel felszerelt önjáró löveg traktor) nevet kapták, köznapi nevük Marder I (német; 1-es nyest), Sonderkraftfahrzeug kódjelük Sd.Kfz.135 volt.


Konstrukció:

A Marder I a Panzerjäger I-hez hasonlóan egy elavult harcjármű és egy vontatott páncéltörő löveg házasításából született, mivel azonban a kiválasztott löveg túlságosan nagy méretű és nehéz volt az alapot adó, mindössze 5,2 tonnás Lorraine 37L-hez képest, a felépítményt a jármű végébe telepítették (ezáltal a jármű súlypontja a lánctalpak fölé kerül, nem pedig elé, megakadályozva a típus felborulását).

A Marder I egy 75 mm-es német PaK 40 vontatott páncéltörő löveget hordozott, amely megjelenésekor jelentős páncélátütő-képességekkel rendelkezett: 1000 méterről 80 mm-nyi 30 fokban megdöntött homogén acél átütésére volt képes a szabványos (tömör acél) lövedéket tartalmazó Panzergranate 39 lőszerrel, míg a volfrám-magvas Panzergranate 40 lőszerrel 97 mm-nyi páncélzatot. A löveg mellett a Marder I egyéb fegyverzettel (géppuskákkal) nem rendelkezett.

A páncélvadász átvette a Lorraine 37L vékony, helytől függően 5-12 mm vastag páncélzattal rendelkező testét és magán a vezetőálláson nem változtattak, emellett azonban a jármű hátsó részén nagyméretű felépítményt alakítottak ki. A Marder I a Panzerjäger I-hez hasonlóan felül és részben hátul nyitott volt, azonban azzal szemben az oldalsó páncélzat a teljes küzdőteret takarta, ezáltal jobb védelmet biztosított a legénység számára. A felépítmény páncéllemezei 11 mm vastagok voltak, ezért továbbra is csak a kézifegyverek és repeszek ellen nyújtottak védelmet, de emellett a jármű megőrizte a PaK 40-es löveg eredeti lövegpajzsát.

Az átépítés hatására a páncélvadász tömege több mint 50%-kal, 8,3 tonnára nőtt, ennek ellenére (kényszerből) megtartották a francia típus eredeti, 6 hengeres Delahaye type 135 benzinmotorját, amely mindössze 70 lóerős teljesítményre volt képes (azért is választották a hátsó felépítményt, mert a német harckocsikkal szemben a Lorraine 37L orrmotoros kialakítású volt kisméretű hátsó raktérrel). Az oldalanként három pár kisméretű, laprugós futógörgővel a Lorraine 37L műúton 35 km/h-s végsebességgel rendelkezett, amelyet a Marder I is képes volt tartani.


Fejlesztések:

Ahogy az a „Szolgálatban” bekezdésben is olvasható, a Marder I egy rövid idő alatt átépített harcjármű volt. A típusból nem léteztek továbbfejlesztett változatok, amihez hozzájárult, hogy a típus maga is a Geschützwagen Lorraine Schlepper(f) lőszerszállító harcjárműre épült, amely pedig a Lorraine 37L lövegvontatón alapult.

Neve ellenére a Marder I nem kapcsolódott a Marder II-höz (ez a német Panzerkampfwagen II-esre épült), valamint a Marder III-ashoz (utóbbi a csehszlovák LT vz. 38-asra épült), ráadásul elsőként a Marder II készült el, ezt követte a Marder I, majd a Marder III.


Szolgálatban:

A ”hagyományos” harckocsikkal szemben a Marder I-et nem egy gépgyártó vállalat építette a hátországban, hanem utászok három megszállt Párizs-környéki gyárban. Franciaország kapitulációját követően a német tüzérség kötelékébe tartozó Alfred Becker mérnök felfigyelt a nagyszámú zsákmányolt brit és francia harckocsira, ezért egy kisméretű angol Mark VI könnyű harckocsi bázisán kialakított egy kisméretű önjáró löveget 10.5cm leFH 16 Geschutzwagen auf Fahrgestell Mk VI 736 (e) néven, amely sikeresnek bizonyult, ezért Becker megkezdte további önjáró lövegek és páncélvadászok tervezését zsákmányolt harcjárműveken.

Becker erre a célra felállította a Baukommando Becker nevű műhelyt, amely egy Geschützwagen Lorraine Schlepper(f) lőszerszállítóra (a francia Lorraine 37L-re) ráépített egy 75 mm-es löveget, majd a kedvező teszteket követően megkezdték a jármű sorozatgyártását. Mindössze 2 hónap alatt 170 db Marder I-et építettek, valamint 24 db szintén francia Hotchkiss H39-es könnyű harckocsit 7,5 cm PaK40(Sf) auf Geschützwagen 39H(f), 10 db francia FCM 36-os könnyű harckocsit pedig Pak 40 auf Panzerkampfwagen 737 FCM (f) jelzéssel páncélvadásszá alakítottak át (egyes források utóbbiakat is Marder I-ként jelölik).

A Marder I a német páncélos erők számára kritikus, időszakban (1942 elején) jelent meg: a szovjetek ekkor egyre nagyobb számban alkalmaztak új harckocsikat (elsősorban T-34-eseket), amely ellen csak a 75 mm-es vontatott páncéltörő löveg bizonyult hatékonynak, ez azonban kialakításából fakadóan alkalmatlan volt támadásra vagy gyors visszavonulásra, ráadásul ezt a fegyvert egyetlen meglévő német harckocsi sem hordozta.

A megoldást a Panzerjäger I utódai jelentették (Marder I, II, III), amelyeket aztán kifejezetten a szovjet harckocsik megsemmisítésére használtak. Ebben a szerepkörben a Marder I nagy erejű lövege és megbízható váza révén elfogadhatóan teljesített, azonban a hasonló kortárs típusokon tapasztalt két fő probléma itt is megjelent. Egyrészt a páncélvadász vékony, részben nyitott páncélzata még a kézifegyverek ellen sem nyújtott teljes védelmet, másrészt a könnyű vázat a nagyméretű löveg rendkívül megterhelte, ezért a Marder I terepen rendkívül lassan haladt és keskeny teste miatt hajlamos volt felborulni vagy beásni magát a puha talajon.

A frontvonalbeli szolgálat és a védelem hiánya azt eredményezte, hogy mindössze kétévnyi használat alatt, 1942-re gyakorlatilag az összes Marder I-es megsemmisült (a típust kizárólag a németek használták a Szovjetunióban), azonban ekkorra megjelentek a hosszú csövű 75 mm-es löveggel felszerelt Panzer IV-esek és StuG III-asok, valamint az újabb generációs páncélvadászok (a Szovjetunióból visszavont utolsó Marder I-eseket bevetették a Normandiai partraszállás alatt).

A németek később is építettek hasonló nyitott, könnyű harcjárműre épített páncélvadászokat, emellett (a Marder I-gyel párhuzamosan) a szovjetek is megalkottak egy könnyű tüzérségi vontatóra épített páncélvadászt, a ZiSz-30-at.


Utóélet:

A Marder I egy tipikus második világháborús szükség-harckocsi volt, amelyet korlátozott ideig gyártottak, amíg elérhetővé nem váltak a jobb képességű típusok, de a páncélos alapvetően képes volt ellátni a feladatát (ehhez hozzájárult a típus kiemelkedően gyors előállítása is):


Lorraine 37L (tüzérségi vontató):

Franciaországban a második világháború előtt megalkottak egy lánctalpas tüzérségi vontatót, amelyből 1939-42 között kb. 630 példányt gyártottak. A németek Franciaország megszállását követően számos példányt épen zsákmányoltak, amelyekből több lőszerszállítót és önjáró löveget (valamint a Marder I páncélvadászt) alakítottak ki és használtak, a háború végső szakaszában pedig a szabad francia erők módosították a megmaradt vázakat (mások mellett megépítettek egy 47 mm-es löveggel felszerelt páncélvadászt).


Műszaki adatok:

Név: 7,5 cm Pak 40 auf Geschuetzwagen Lorraine Schlepper(f) „Marder I” (nyest)

Típus: páncélvadász

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 8,30 t

Hossz: 5,38 m

Szélesség: 1,88 m

Magasság: 2,00 m

Motor: 70 LE-s (Delahaye type 135, 6 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 4 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg (PaK 40, a felépítmény hátsó részén)

Másodlagos fegyverzet: nincs

Páncélzat: 5-12 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 35 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 150 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.