Landsverk L-60

„Stridsvagn m/38”


Előzmények:

A lánctalpas, löveggel és fegyverzettel rendelkező harckocsik az első világháború alatt jelentek meg. Az első világháborús páncélosok többsége nehéz harckocsi volt (pl.: brit Mark I, francia Saint-Chamond, német A7V); gyakorlatilag egyfajta mozgó bunkerek, 8-9 - az A7V esetében 18(!) - fős legénységgel, akik a különböző irányokba néző géppuskákat és lövegeket üzemeltették.

A világháború vége előtt megjelent a brit Medium Mark A közepes (feladatkörét tekintve könnyű) üldöző harckocsi, majd a páncélos-hadviselést forradalmasító kisméretű, olcsó francia Renault FT, amely újszerű megoldásaival, köztük a körbeforgatható toronnyal feleslegessé tette a jelentős számú legénységet és áttételesen a nagyméretű páncéltestet.

A jövő egyértelműen a könnyű harckocsiké volt, az első világháborúban használt, csak lépésben haladni képes korai típusok az 1910-es évek végén elhaltak. Németország az első világháború alatt csak az A7V nehéz harckocsit gyártotta (ebből is mindössze 20-at épített), de már megtervezte a Leichter Kampfwagen I (röviden LK I) és LK II-es páncélosokat (a Medium Mark A zsákmányolt példányaira építve, de már a Renault FT körbeforgatható tornyával).

Az első világháborút lezáró Versailles-i békeszerződés mások mellett megtiltotta Németország számára harckocsik fejlesztését és gyártását is, azonban Svédország érdeklődött az ekkor új technológiának számító harckocsik iránt, ezért teljes titokban 10 db továbbfejlesztett LK II-est vásárolt, amelyeket az AB Landsverk (röviden Landsverk) gépgyártó vállalat szerelt össze és amelyeket Stridsvagn m/21 jelzéssel állítottak szolgálatba.

1929-ben a Landsverk az m/21-eseket m/21-29-esekké fejlesztette tovább, de az első világháborús konstrukció ekkor már akadályozta az érdemi fejlesztést, ezért a svéd vállalat saját harckocsi-fejlesztésbe kezdett. Az első L-5-ös prototípust követő Landsverk L-10-es könnyű harckocsit a svéd haderő 1935-ben rendszeresítette, de az előremutató 10,5 tonnás, 37 mm-es löveggel rendelkező típusból mindössze 3 darabot rendeltek.

A Landsverk következő típusa a hasonló L-30-as lett, egy hibrid páncélos, amely azonban lánctalpa mellett mindkét oldalon két-két leengedhető gumikerékkel is rendelkezett, amelyek alsó állapotában a lánctalpak alá értek. Ezzel a tervek szerint épített úton a páncélos lényegesen nagyobb sebességgel haladhatott, de ez fejlesztési zsákutcának bizonyult (ez a páncélos látható a jobboldali fotón).

A gyártó Landsverk ezért folytatta a fejlesztést, ami az 1934-es L-60-as prototípust eredményezte (az L-30-as egyedi gumikerekei nélkül) - ezt a svéd haderő már elfogadta és Stridsvagn m/38 (röviden Strv m/38) jelzéssel rendszeresítette.


Konstrukció:

Az L-60-as sok tekintetben, köztük külsőre hasonló volt az L-10-eshez, de előbbi önálló konstrukció volt, amely bár az L-10-eshez hasonlóan oldalankét négy futógörgős, hátrafelé lejtő lánctalppal rendelkezett, hossza 5,2 méterről 4,66 méterre csökkent (ennek megfelelően újratervezett testtel).

Az L-60-as kisméretű tornyában két fő kapott helyet, akik egy 20 mm-es Madsen gépágyút kezeltek - erre a fegyverre jelentős, 400 lövés/perc tűzgyorsasága mellett kis tömege miatt esett a választás (a gépágyú mindössze 53 kg-ot nyomott). A gépágyú mellett a Stridsvagn m/38-as egyetlen párhuzamosított 7,95 mm-es géppuskát kapott; egyedi megoldással a gépágyú a középvonaltól balra, a géppuska jobbra eltolva került beépítésre.

Az L-60-as vékony, de már tisztán hegesztett páncélzatot kapott. A páncélzat maximális vastagsága 13 mm volt: ilyen lemezekből készült a harckocsi összes függőleges felülete, köztük a lövegpajzs, valamint a torony és a test minden oldala. Ez alól csak a harckocsi hátsó páncélzata jelentett kivételt, amely 7 mm vastag volt, míg az alsó és felső páncéllemezek a testen és a tornyon egyaránt 7 mm-esek voltak. A könnyű harckocsi jellegzetessége volt, hogy nemcsak a front-, de a hátsó páncélzatát is erősen megdöntötték (hasonló formát követett a második világháborús német Panther közepes harckocsi).

A későbbi harckocsikhoz képest csekélynek számító páncélzat előnye volt, hogy az L-60-as mindössze 6,8 tonnát nyomott, ezáltal viszonylag alacsony teljesítményű hajtóművel is megfelelő maradt a mozgékonysága. A könnyű harckocsit egy 8 hengeres Büssing NAG L8V/36 TR benzinmotor mozgatta.

Az L-60-as oldalanként négy közepes méretű futógörgővel rendelkezett, két-két visszafutó görgővel, amelyek az L-30-ason kikísérletezett torziós rugós felfüggesztéssel kapcsolódtak a páncéltesthez. Ezzel az L-60-as műúton 45 km/h-s (más források szerin 48 km/h-s) végsebességgel rendelkezett.

Harckocsikban ritkán használt megoldás, hogy az L-60-as nem két fékkarral rendelkezett, amelyek a bal-, illetve jobboldali lánctalpakat fékezték vagy leállították, hanem a személyautókon megszokott kormánykerékkel és a rendszer a kormánymozdulatoknak megfelelően automatikusan fékezte az adott oldali lánctalpat. Ez egyrészt kevésbé volt fárasztó, mint a fékkaros kialakítás, ugyanakkor mivel nem lehetett csak az egyik lánctalpat leállítani, az L-60-as képtelen volt a helyben történő megfordulásra (a páncélos 8 méteres fordulókörrel rendelkezett).


Fejlesztések:

Svédország hosszú ideje fennálló semlegességét ugyan fegyverrel is kész volt megvédeni, ezért igyekezett ütőképes haderőt fenntartani, de a korlátozott mértékű potenciális megrendelések miatt (és az ország semlegességéből fakadó előnyt kihasználva) a Landsverk igyekezett exportálni az L-60-ast.

Az L-60-as páncélosból ennek megfelelően kialakították az L-60Ö modellt, amely az Ausztria számára értékesített példányokat jelölte volna (L-60 Österrike). A Landsverk emellett további, gyártásba nem került prototípusokat is tervezett: Magyarország számára az L-60-as 25 mm-es Bofors gépágyúval szerelt változatát kínálták fel, akárcsak eredetileg Svédország számára, de terveztek 37 mm-es Madsen, illetve szintén 37 mm-es Bofors löveggel felszerelt L-60-ast is.

Ezek nem valósultak meg, Svédország azonban 1939-ben 15 db L-60S I variánst is megrendelt (37 mm-es Bofors m/38-as páncéltörő löveggel), Strv m/38 jelzéssel, amelyet a hasonló L-60S II (Strv m/39), L-60S III (Strv m/40L) és L-60S V (Strv m/40K) variánsok követtek. Az egyes modellek eredetileg csak minimális eltéréseket mutattak, az Strv m/40L azonban már négy helyett oldalanként öt futógörgővel, vastagabb páncélzattal, valamint egy 37 mm-es (Bofors) löveggel és két (6,5 mm-es Kulspruta m/39) géppuskával rendelkezett.

A svéd változatok mellett az L-60-as prototípusát a Magyar Királyságnak is felkínálták, amely megvásárolta a típus licencgyártásának jogát, majd gyakorlatilag változtatás nélkül kezdték gyártani, 38M „Toldi” néven (gyakorlatilag különbséget egyedül a magyarra cserélt fegyverzet és a megerősített torziós rugók jelentették). A Toldi könnyű harckocsi további fejlesztett változatai az „Utóélet” bekezdésben olvashatók.

Neve ellenre az L60S IV (gyári nevén Landsverk Terro) nem kapcsolódott az L-60-ashoz. A dominikai L-60-asok (ld. lentebb) jelzése L-60 L volt, de ezek csak felújított, nem pedig új, a korábbiaktól eltérő példányokat jelöltek. A Landverk 1933-36 között többi további, hasonló harckocsit tervezett (L-80, L-100, L-110, L-120), de ezek önálló konstrukciók, gyártásba azonban egy sem került.


Szolgálatban:

Az 1930-as évek közepétől Európában mind jelentősebb haderő-fejlesztések történtek, követve a német újrafegyverkezést és a náci párt által irányított ország agresszív terjeszkedését. Ahogy az fentebb is olvasható, eredetileg Svédország mindössze 15 db L-60-ast vásárolt, de a páncélost 1935-ben megkísérelték értékesíteni Írország, Ausztria majd Magyarország részére. Írország a típust rendszeresítette, de mindössze két példányt vásárolt (ezek, a 601-es és 602-es jelű L-60-asok láthatók balra), Lengyelország és Ausztria pedig elutasította az utóbbi számára módosított futóműves L-60 Ö-t, ezért azt visszaalakítva Magyarországra szállították.

A magyarok a harckocsi alapján alkották meg saját Toldi páncélosukat, de emellett 1939-ben, miután befejeződött a 15 harckocsi leszállítása, Svédország további 20 példányt rendelt, majd ezek 1940-es leszállítását követően (tekintettel a második világháborúra) további 100 példányt vásároltak, amelyet újabb 80 páncélos követett (ezek végszerelését már a Karlstads Mekaniska Verkstad végezte, mert a Landsverk gyártókapacitását újabb típusok foglalták le).

Az L-60-as harckocsi megjelenésekor nemzetközi szinten is igen fejlettnek számított: bár csupán egy 20 mm-es gépágyúval szerelték fel, relatív vastag páncélzattal rendelkezett és torziós rugós felfüggesztése egyszerű, de igen hatékony volt, ráadásul már nem szegecseléssel, hanem hegesztéssel készült.

A második világháború alatt több esetben is realitássá vált Svédország megszállása, amit a németek, a Szövetségesek és a Szovjetunió is megfontolt, mivel az ország a németek elsődleges acél-exportőre volt, ez azonban nem következett be, ezért az eredeti L-60-asokat éles helyzetben sohasem használták.

A magyar Toldi-k gyakorlatilag azonosak voltak a svéd könnyű harckocsikkal, de mivel lényegesen később készültek, a háború második felében súlyos veszteségeket szenvedtek, mivel 20, majd 40 mm-es lövegükkel és maximum 35 mm-es páncélzatukkal a 76 mm-es löveggel felszerelt szovjet T-34-es közepes (később pedig már több esetben nehéz) páncélosokkal kerültek szembe.

A második világháborút követően, 1956-ban Svédország 25 db L-60-ast a Dominikai Köztársaság részére értékesített, amelyet 1965-ben bevetettek az országot megszálló amerikai haderő ellen (Operation Power Pack), de az új páncélosok, köztük M48 „Patton” harckocsik ellen a 1930-as évekbeli típusnak esélyes sem volt. A háborút követően az Amerikai Egyesült Államok a hadsereg újraszervezésének részeként a megmaradt L-60 L harckocsikból 12 példányt felújított, ezek egészen 2002-ig hadrendben maradtak.

Az L-30-as volt az első új svéd harckocsi, amelyen számos új technológiát teszteltek, de az L-60-as volt az első nagyobb számban épített svéd páncélos (215 db L-60-as épült, nem számítva a 282 db magyar Toldi-t).

A Landsverk időközben folytatta a tervezést, megalkotva a Lago (svéd szolgálatban Stridsvagn m/42) közepes harckocsi-családot, amelyet idővel további páncélosok (Stridsvagn m/74, Infanterikanonvagn 91, Stridsvagn 103 követtek).


Utóélet:

A Landsverk L-60-as a gyors fejlődés következtében a második világháború kitörésekor már elavultnak számított, de a könnyű harckocsi alapján a gyártó további típusokat fejlesztett (pl.: Pvkv IV A „Värjan” páncélvadász, Strv m/40L „RB.52” légvédelmi löveg), amelyek közül azonban csak egy került sorozatgyártásba:


L-62 (önjáró légvédelmi löveg):

Az L-60-as testét felhasználó, nyitott tornyú légvédelmi löveg. Az eredeti változat egy rövid csövű (L/39) 40 mm-es brit 2 fontos löveget használt, ezt később egy hosszú csövű (L/60) 40 mm-es Bofors lövegre cserélték. Ez utóbbi változatból Finnország 6 darabot vásárolt, amelyeket Ilmatorjuntapanssarivaunu 41 (ItPsv 41) jelzéssel rendszeresített. E harcjárműnek magyar megfelelője is volt (a Toldi vázán), 40M „Nimród” néven. A 25, 20, illetve 47 mm-es L-63-as, L-64-es és L-65-ös légvédelmi lövegekre nem érkezett megrendelés.


38M „Toldi” (könnyű harckocsi):

Az L-60-as licencgyártású magyar változata. A harckocsiból négy alváltozatot alakítottak ki (A.20, B.20, B.40, C.40) jelzéssel (a két későbbi változat 20 helyett 40 mm-es löveggel rendelkezett), amelyeket a Szovjetunió ellen használtak szovjet, később magyar területen, de ekkor már reménytelenül elavultnak számítottak. A már említett Nimród mellett a típust 43 M jelzéssel csak gépfegyveres csapat-/sebesült-szállító kialakításban használták (a Nimród eredetileg légvédelmi harckocsinak készült, de több esetben páncélvadászként is alkalmazták).


Műszaki adatok:

Név: Landsverk L-60/Stridsvagn m/38 „Strv m/38”

Típus: könnyű harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 6,80 t

Hossz: 4,66 m

Szélesség: 2,08 m

Magasság: 2,05 m

Motor: 155 Le-s (Büssing NAG, 8 hengeres)

Legénység: 3 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 20 mm-es gépágyú (Madsen, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 1 db 7,95 mm-es géppuska (párhuzamosított)

Páncélzat: 7-13 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 48 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 270 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.