Infanterikanonvagn 91

„Ikv 91”


Előzmények:

A XX. század előtt a világban egyszerre több, közel azonos erejű nagyhatalom létezett, melyek eltérő okokból, különböző célokért harcoltak. Az első, majd a második világháború azonban átformálta ezt a felállást és a második világháború után megszilárdult egy bipoláris (két központú) hatalmi rendszer, ahol az országok felsorakoztak az Amerikai Egyesült Államok, illetve a Szovjetunió mögött.

Ez a két hatalom tevőlegesen is hozzájárult a kialakult helyzet fenntartásához. Szövetségeseiknek modern hadfelszereléseket adtak el, amelyek ellen csak egy hasonló erejű (a másik nagyhatalomtól származó) típussal lehetett eredményesen felvenni a harcot (így fordulhatott elő, hogy a harckocsi-gyártás terén a háborúban még vezető szerepet játszó Németország, illetve Japán is amerikai páncélosokat állított szolgálatba.

Néhány ország azonban egyik félhez sem kívánt csatlakozni. Ezen hatalmak legismertebb képviselője Svájc volt, amely (bankrendszere révén) különleges státuszt élvezett, ezáltal a világháborúkból is kimaradhatott.

A függetlenségüket mindenáron deklarálni kívánó államok között ott volt Svédország is, amely szintén nem vett részt a második világháborúban. A svédeknek elhatározásukban hatalmas könnyebbséget jelentett, hogy a korábbi évtizedekben önálló harckocsigyártási kapacitást építettek ki. Míg azonban a legtöbb hasonló helyzetben lévő ország (pl.: Lengyelország, Magyarország) csak néhány típust alkotott meg, az északi országban több évtizedes folyamatos fejlesztés valósult meg.

Erre jó példa első termékük, a német LK II-re épülő Stridsvagn m/21, mely után újabb páncélosok készültek el: a második világháborúban megjelenő Stridsvagn m/42, majd ennek hidegháborús változata, a Stridsvagn 74. Csakhogy a szuperhatalmak hatalmas mennyiségű hadianyaggal támogatták a szatellit országokat, ezért a svéd hadseregnél az 60-as évek végére egyre nagyobb igény mutatkozott egy új harcjárműre, amely képes ellensúlyozni ezt a túlerőt, de ára a lehető legalacsonyabb marad.

Az új harcjárművet nem a fenti páncélosokat gyártó AB Landsverk tervezte, hanem a Hägglund och Söner (svéd; Hägglund és fia) vállalat. E cég nem egy drága és hosszú fejlesztési idejű fő csataharckocsit, hanem egy páncélvadászt tervezett - ez lett az Infanterikanonvagn 91 páncélvadász (svéd; ~ gyalogsági löveges jármű), röviden az Ikv 91 (a 91-ben az első számjegy a 90 mm-es lövegre utalt, míg az ”1” az első ilyen modellt jelentette).


Konstrukció:

Az Infanterikanonvagn 91 az amerikai páncélvadász doktrínát követte (ld.: M10 „Wolverine”, M18 „Hellcat”): egy viszonylag alacsony teherbírású vázra kisméretű, forgatható tornyot terveztek, ezért a típus a tűzereje mellett elsősorban mozgékonyságára épített. A páncélos alvázát a 14 tonnás Pansarbandvagn 302 páncélozott csapatszállító adta, de az eredetileg 5,35 méter hosszú testet 6,41 m-esre nyújtották és betoldottak egy hatodik futógörgőt.

A tornyos páncélvadászok egyik visszatérő problémája a löveg elhelyezése, ezért a legtöbb ilyen típus vagy nagyméretű (ezáltal könnyű célpontot nyújtó) vagy nyitott tornyot kapott, de az Ikv 91-nél ezt ügyes tervezéssel kiküszöbölték. A kb. 1,65 méter magas vázra egy lapos, kisméretű, zárt tornyot építettek. A torony a lövegpajzs felé fokozatosan összeszűkült (ez az ún. „gyémánt” forma) - ezáltal a torony könnyű maradt, a védelmet mégis maximumra növelhették.

A típusba a hazai (svéd) Bofors vállalat 90 mm-es lövegét szerelték. Az 54 kaliberhosszú löveghez AP (angol; páncéltörő), HEAT (nagy robbanóerejű páncéltörő) és HE (élőerő elleni) lövedékeket rendszeresítettek, összesen 59 db-ot.

A torony különlegessége, hogy a két tetőnyílás mellett kialakítottak egy harmadik, kisméretű ajtót is - ez azonban nem közlekedésre szolgált: a töltő kidobhatta rajta az elhasznált töltényhüvelyeket, így csökkentve a zsúfoltságot a járműben. A löveg mellett az Infanterikanonvagn 91 két további géppuskát kapott: egyet a löveggel párhuzamosítva, egyet a torony tetejére építettek be (utóbbit légvédelmi célból).

Azért, hogy a páncélos nagy sebessége megmaradjon és az ára se lépjen túl bizonyos kereteket, az alapot adó csapatszállító páncélzatát nem növelték jelentősen. Az Infanterikanonvagn 91 már nem áll szolgálatban, ennek ellenére páncélzatának vastagsága a mai napig titkosított - mindössze annyi tudható, hogy a torony ellenállt a 25 mm-es, a test 20 mm-es gépágyú-lőszer becsapódásának.

Ez a védelem a modern nehéz páncélautók szintjének felelt meg (ld.: B1 „Centauro”, Sisu XA-180 „Pasi”) és kissé elmaradt a korszak többi páncélvadászától (pl.: Kanonenjagdpanzer, ASzU-85), de a MBT-ok közvetlen találatát a jóval nehezebb KaJaPa sem élte túl.

Az Ikv 91 tervezésénél a gyártó a mobilitásra helyezte a hangsúlyt: a típus 330 lóerős Volvo dízelmotorjával maximum 65 km/h-s sebességre tehetett szert. Ezt részben a kényszer szülte, ugyanis az északi országban rengeteg mocsár és lápvidék található, ahol a nagy talajnyomású (40-60 tonnás) fő csataharckocsik könnyen elsüllyedhetnek, az alacsony fajlagos talajnyomású (16,3 tonnás) Infanterikanonvagn 91 azonban működőképes maradt. Az Ikv 91 úszóképes volt, a vízben lánctalpai hajtották előre.

Passzív védelemként a típus általában egy tucat ködvetőt szállított, valamint egy pár jelzőfény-vetőcsövet (bennük egy-egy 71 mm-es Lyran jelzőfény-rakétával). A támadási képesség fokozására a páncélvadászt ellátták éjjellátóval, lézertávmérővel és számítógépes tűzvezetési rendszerrel, melynek köszönhetően a löveg nagy pontosságú volt és tűzgyorsasága elérte a percenkénti 8 lövést.


Fejlesztések:

Az Infanterikanonvagn 91 kizárólag a svéd haderőnél állt szolgálatba, a hadsereg pedig nem igényelt újabb típusokat - ennek ellenére a gyártó elkészített egy továbbfejlesztett exportváltozatot.

Ebbe az Infanterikanonvagn 105-ösbe a népszerű angol Ordnance L7-es löveget építették (ugyanezt használta többek között az angol A41 „Centurion” is). Akárcsak elődjébe, az Ikv 105-ösbe is (a Bofors által gyártott) löveg-stabilizáló került, így a mozgás közben is pontos tüzelés képessége megmaradt (az alábbi képen egy Ikv 105 látható).

A nehezebb löveg és a helyenként megvastagított páncélzat hatására az új típus tömege 18 tonnára nőtt, ennek ellenére úszóképességén sikerült javítani: ez a modell vízben már 12 km/h-s sebességre volt képes.

Az Ikv 105-ös végül nem került sorozatgyártásba, a legyártott Ikv 91-eseket viszont idővel modernizálták. A változtatások egyike a korábban nem használt lézertávmérők felszerelése volt: eredetileg a géppuskák lövésével becsülték meg a távolságot, de a lézer sokkal pontosabb eredményt adott, ráadásul nem árulta el a harckocsi pozícióját.

Ezen kívül egyes Ikv 91-eseket propellerekkel láttak el, hogy megnöveljék a harcjármű vízbeli haladási sebességét (az Infanterikanonvagn 91-esek - a propeller nélküliek is - képesek voltak úszás közben is tüzelni).

Idővel a svéd hadsereg Ikv 91-eseinél is felmerült a lehetőség, hogy 105 mm-esre cseréljék a lövegüket, de ez nem valósult meg, ahogy a BGM-71 „TOW” irányított páncéltörő rakétával felvértezett variáns sem.


Szolgálatban:



Mivel a hidegháború alatt Svédország nem bonyolódott háborúba, ezért az Ikv 91-esek szolgálata eseménytelenül telt. E páncélvadász első prototípusa már 1969-re elkészült, de a gyártás csak hat évvel később, 1975-ben indult meg és három évig tartott - ezen időszak alatt összesen 212 darab Infanterikanonvagn 91 készült el.

A típus fejlesztett variánsát, az Ikv 105-öt az Amerikai Egyesült Államok és India is tesztelte, de végül egyik ország sem rendelt belőle.



A páncélos hazájában 1976-ben állt szolgálatba és a hidegháború alatt fontos szerepet töltött be, mivel - alacsony talajnyomásának köszönhetően - nehéz terepen is jól boldogult és erőteljes lövege kellő elrettentő erőt jelentett.

A Szovjetunió 1991-es megszűnésével csökkent a globális fenyegetettség, ezért (mint minden európai ország) Svédország is csökkentette hadereje létszámát, egyes típusokat pedig kivont a hadrendből. Ennek a folyamatnak ”esett áldozatául” az Ikv 91 is: a páncélvadász nyugdíjazása már az 1990-es években elkezdődött, de az utolsó példányokat csak 2002-ben nyugdíjazták.

Az Ikv 91 utódai az Stridsfordon 90 gyalogsági harcjármű, illetve a német Leopard 2 fő csataharckocsi lettek.


Utóélet:

Az Infanterikanonvagn 91 Svédország újabb próbálkozása volt egy saját fejlesztésű, egyedi harcjármű megalkotására. A páncélvadász számos előremutató részlettel rendelkezett (kiváló torony, erős löveg, úszóképesség, alacsony talajnyomás), de szerepét mára teljesen átvették a páncélautók - megoldásai azonban több modern harcjárművön visszaköszönnek:


Pansarbandvagn 302 „Pbv 302” (páncélozott csapatszállító):

Az Ikv 91 alapját adó Pbv 302-t 1961-ben tervezték. A 14 tonnás csapatszállító háromfős legénysége mellett maximum nyolc katonát szállíthatott, akár 66 km/h-val. Fegyverzetét az egyszemélyes toronyba épített 20 mm-es gépágyú és egy 7,62 mm-es géppuska alkotta. A több mint félezer példányban legyártott típusból többféle speciális változat készült, köztük harctéri mentőjármű és hídrakó variáns is.


Műszaki adatok:

Név: Infanterikanonvagn 91 „Ikv 91”

Típus: páncélvadász

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 16,3 t

Hossz: 6,41 m

Szélesség: 3,00 m

Magasság: 2,32 m

Motor: 330 Le-s (Volvo-Penta TD 120 A, hathengeres, dízelüzemű)

Legénység: 4 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 90 mm-es löveg (KV90S73, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 2 db 7,62 mm-es géppuska (m/39, egy párhuzamosított, egy légvédelmi)

Páncélzat: ismeretlen mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 65 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen), 6,5 km/h (vízben)

Hatótávolság: 500 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.