Char léger Modéle 1936 FCM

„FCM 36”


Előzmények:

Az 1930-as évek elején (Németország újrafegyverkezésének felgyorsulását, illetve a náci hatalomátvételt követően) Franciaországban is újraindult a harckocsik fejlesztése és gyártása. Az első világháborús FT-17-es több mint egy évtizedes fejlesztése az elégtelen teljesítményű D1-essel zárult le, ezért - ezt kiváltandó - 1933-ban a Société Anonyme des Anciens Etablissements Hotchkiss et Cie (röviden Hotchkiss) vállalat javaslatot tett egy olcsó, nagy mennyiségben gyártható könnyű gyalogsági harckocsi megtervezésére.

A döntéshozóknak tetszett az ötlet, de a nyílt pályázatot hirdettek, ezért a Hotchkiss mellett a Renault és a Société Nouvelle des Forges et Chantiers de la Méditerranée (röviden FCM) is benyújtott terveket. Egyik vállalat sem kifejezetten harckocsi-gyártással foglalkozott: a Hotchkiss lövegeiről és géppuskáiról volt ismert, míg a Renault vállalat személygépjárműveiről. Az FCM hajógyártó-vállalat volt, viszont az első világháborút követően itt gyártották le a francia FCM 2C szupernehéz-harckocsikat, az 1930-as években pedig a cég részt vett a hasonló, de kisebb B1-es harckocsi fejlesztésében).

Elsőként a Renault prototípusa készült el, amelyet később Renault R35-ös néven a hadsereg rendszeresített (annak ellenére, hogy több szempontból ez volt a három közül a legkisebb teljesítményű típus). A Hotchkiss H35-ös modellje alapvetően jobb jellemzőkkel rendelkezett, de terepen gyakorlatilag lehetetlen volt kordában tartani, ezért a gyalogság elutasította (a rendszeresíteni kívánt gyalogsági harckocsi-koncepció lényege éppen az volt, hogy a páncélosok a gyalogos alakulatokkal között elosztva, a gyalogos katonákkal együtt mozogtak, amit a H35-ös hibás tervezésű futóműve lehetetlenné tett).

A Hotckiss H35-öst végül a gyalogság helyett a lovasság rendszeresítette, de 1936-ban elkészült az FCM modellje is, amelyet FCM 36-os jelzéssel láttak el (a páncélos tervezése jóval korábban kezdődött és már 1934 márciusában elkészült egy fából készült bemutató-páncélos, egy évvel később pedig tesztelés céljából átadták az első fém prototípust (igaz, ez a példány az elvárt löveg helyett még egy második géppuskával rendelkezett).

A sorozatgyártás beindításának elhúzódását ez a prototípus okozta, amely a tesztek során többször meghibásodott, mivel a harckocsit a gyár egyáltalán nem tesztelte, ezért minden kisebb-nagyobb probléma a hadsereg tesztjén derült ki, ezért a típust áttervezésre vissza kellett küldeni az FCM-hez. Itt gyakorlatilag újratervezték a páncélost, majd ismét benyújtották tesztelésre, de a futómű problémái miatt újfent vissza kellett küldeni az FCM-hez.

1936. májust 14-én hivatalosan is elfogadták a típust (ekkor kapta az FCM 36 elnevezést), de ekkorra megváltozott a páncélostól elvárt követelmények listája, ezért a kész típuson az addig egységesen 30 mm-es páncélzatot 40 mm-esre kellett vastagítani (a fejlesztést felgyorsítandó nem tervezték át a prototípus páncélzatát, egyszerűen a 30 mm-es acéllemezekre egy 10 mm-es rátét-páncélzatot hegesztettek). A bírálóbizottság az újfent tesztelt harckocsit a három pályázat közül a legjobbnak minősítette, elrendelve az FCM 36-os sorozatgyártását.


Konstrukció:

Az R35-ös, H35-ös és FCM 36-os könnyű (gyalogsági) harckocsik között sok hasonlóság fedezhető fel, bár utóbbi részleteiben elütött a másik két típustól. Az FCM 36-os nyolcszögletű, felfelé erősen elkeskenyedő (~ piramis-szerű) tornyot kapott, benne egy rövid csövű, alacsony kezdősebességű (37 mm-es) SA 18-as löveggel (ezt a löveget a második világháború kezdetéig majdnem minden francia páncélos használta).

E löveg előnyös tulajdonsága volt kiemelkedően kompakt kialakítása és az ebből fakadó alacsony tömege, de az elavult, rendkívül rövid csövű (21 kaliberhosszú) löveg a második világháború kezdetén már nagyon alacsonynak számító páncélátütési képességgel rendelkezett.

A korabeli francia könnyű harckocsik kivétel nélkül két fős legénységgel rendelkeztek (így az FCM 36-os is), ezért a parancsnokra hárult a parancsnok kiadása mellett a célpontok meghatározása, a töltés, a célzás és a tüzelés is, ennek ellenére a páncélos tornyának tetejére számára nagyméretű parancsnoki kupolát is terveztek. A löveg mellett az FCM 36-os egyetlen 7,5 mm-es géppuskával rendelkezett, amelyet a főfegyverrel párhuzamosítva építettek be (ezt szintén a parancsnok kezelte).

Az 1930-as évek második felében gyártott francia harckocsikra jellemző volt, hogy (orvosolva a korábbi típusok vékony páncélzatát), védelmi képességüket jelentős mértékben növelték és ez igaz volt az FCM 36-osra is. E harckocsi ugyan nem kapott öntött páncélzatot, de relatív kisméretű elemekből hegesztett páncélzatának vastagsága 40 mm-t tett ki. A könnyű harckocsi védelmi képességét tovább növelte, hogy páncélzatát megdöntötték, megnövelve a becsapódó kiskaliberű páncéltörő lőszerek lepattanásának esélyét. A futóművet szintén páncélozták: a lánctalp fölé és a felfüggesztés elé vékony, ”V” alakú páncéllemez került.

A tesztek során tapasztalt meghibásodásokból tanulva a harckocsi motorterének felső páncélzatát nem hegesztéssel, hanem csavarkötéssel rögzítették, ezáltal a szerelők könnyebben hozzáférhettek a hajtóműhöz. A többi francia könnyű harckocsihoz hasonlóan az FCM 36-os is igen kis méretű volt: hossza 4,46 méter, szélességes 2,14 méter, magassága pedig 2,2 méter volt (utóbbi a megemelt parancsnoki kupola miatt), ennek ellenére a páncélos tömege elérte a 12,35 tonnát, a legnehezebb második világháborús francia könnyű harckocsivá téve a típust).

Az FCM 36-os másik nagy újdonsága volt, hogy (a francia harckocsik között elsőként) dízelüzemű erőforrással rendelkezett. A 4 hengeres Berliet dízelmotor 91 lóerős teljesítménye miatt (a harckocsi jelentős tömegével párosulva) mindössze 24 km/h-s sebességet tett lehetővé, de ezt nem tekintették problémának, mivel az tervezéskor még hatékonynak hitt gyalogsági harckocsi doktrínájának lényege az volt, hogy e páncélosok a gyalogsággal együtt (5-15 km/h-s sebességgel) haladtak előre.

A dízelmotor használatának volt előnyös tulajdonsága is: jelentős, 225 km-es hatótávolságot tett lehetővé. Az FCM 36-os futóműve oldalanként nyolc kisméretű futógörgőből állt, amelyeket függőleges tekercsrugók kapcsoltak a vázhoz. Az FCM 36-os egyik különlegessége volt, hogy a járművet légmentesen le lehetett zárni, de ez csak a gáztámadások kivédésére szolgált (gyakorlatilag a későbbi NBC védelmek elődjének tekinthető), a páncélos nem volt úszóképes.


Fejlesztések:

Ahogy fentebb is olvasható, a hadsereg az FCM 36-ost tartotta a három páncélos közül a legfejlettebbnek, ezért (továbbfejlesztett formában) élénken érdeklődött a típus iránt, de mivel az elégséges képességű R35-ös és H35-ös könnyű harckocsik nagy mennyiségben készültek, a minőséget fontosabbnak tartotta a gyártás minél gyorsabb beindításával szemben.

Az FCM 36-os előállítása ráadásul lényegesen drágább volt a másik két gyalogsági könnyű harckocsinál. Ehhez hozzájárult az is, hogy amikor a hadsereg az elvárt páncélvastagságot 30 mm-ről 40 mm-re növelte, az FCM vállalat nemcsak a prototípusra hegesztette fel a 10 mm-es rátét-páncélzatot, de az összes sorozatpéldányra is (az FCM számára előnyt jelentett, hogy a cég hadihajó-gyártási főtevékenységéből fakadóan jó minőségű acéllal dolgozott és nagy tapasztalata volt az elektromos ívhegesztésben, kiváltva az öntött páncél-elemeket).

Az FCM 36-osból nem készültek francia alváltozatok, mert a hadsereg a vastag páncélzatú, de rendkívül lassú B1-es nehéz harckocsik előállítását erőltette, ami prioritást élvezett az FCM 36-ossal szemben.


Szolgálatban:

Az FCM 36-os gyártása a lassú fejlesztés miatt még a többi francia páncélosnál is jobban elhúzódott: a típus előállítását csak 1938-ban kezdték meg és miután az FCM felemelte a páncélosok egységárát, a hadsereg csupán 100 db-ot rendelt a harckocsiból (eredetileg 100 példányt rendeltek, majd ezt két lépésben 300 db-ra növelték, később viszont 100-ra csökkentették).

Franciaország megtámadásakor az FCM 36-osok nagy részét (78 példányt) két zászlóaljba osztottak be (egyenként 39 harckocsival), emellett mindkét zászlóaljban 6-6 db FCM 36-os képezte a tartalékot, a fennmaradó 10 páncélosból 8-at kiképzésre tartották fent, egy a gyárban maradt (ezen tesztelték volna a tervezett fejlesztéseket), míg egy példány aknarobbanási teszten megsemmisült.

Az előrenyomuló német egységek ellen az FCM 36-osokkal (Renault R35-ösök kíséretében) ellentámadást indítottak, de patthelyzet alakult ki, mivel a francia harckocsik elavult lövegükkel csak a vékony páncélzatú Panzer I-es és Panzer II-es könnyű harckocsikat tudták megsemmisíteni, viszont a német Panzer III-asok lövegei sem voltak elégségesek a francia harckocsik vastag páncélzatának átütésére.

Emiatt a tűzváltások egy idő után már minimális távolságból zajlottak, de ekkor visszaütött, hogy a francia típus páncélzatát nem egybeöntött 40 mm-es, hanem 30+10 mm-es páncéllapok adták, ugyanis a találatok hatására a 10 mm-es lemezek leváltak és a hegesztési varratok sok esetben szétnyíltak. A francia egységek végül kénytelenek voltak visszavonulni, de az összecsapásban bevetett 36 db FCM 36-osból mindössze 10 db tudott elmenekülni.

E támadás tapasztalata miatt a másik zászlóalj tervezett támadását lefújták és ehelyett védekezésre használták őket, de miután a korábban visszafogott példányokból részben pótolták az egységek erejét, több kisebb volumenű, de sikeresen ellentámadást végrehajtottak, majd a francia gyalogság visszavonulását fedezték, de ekkor a még meglévő 45 példány többsége elveszett.

A németek 37 db FCM 36-ost zsákmányoltak, amelyeket Panzerkampfwagen 737 FCM (f) jelzéssel rendszeresítettek, de néhány hetes, ad hoc jellegű használatot követően tartalékba helyezték őket. A harckocsiból mindössze egyetlen példány maradt meg, ez a nyugat-franciaországi Saumurban található Musée des Blindés múzeumban látható.


Utóélet:

Az FCM 36-os azonos utat járt be a többi korabeli francia gyalogsági könnyű harckocsival - a típus megjelenésekor rendkívül vastag páncélzattal rendelkezett, de egyszemélyes tornya, az ebbe épített minimális páncélátütési képességű löveg és a korlátozott teljesítményű hajtómű-, illetve futómű miatti alacsony sebesség erősen limitálta a képességeit, ráadásul a típus hatékonyságát az elavult francia doktrína még tovább rontotta:


7.5cm PaK40(Sf) auf Geschützwagen FCM(f) (páncélvadász):

Miután a németek a Szovjetunió megtámadását követően nagy mennyiségű új szovjet harckocsival (köztük KV-1-essel és T-34-essel) találkoztak, azonnali hatállyal szükségük volt ezek megsemmisítésére képes harcjárművekre (ekkor a Panzer IV-est még nem szerelték fel a hosszú csövű 75 mm-es löveggel, a Panzer III-asba pedig 50 mm-esnél nagyobb hosszú csövű löveget nem lehetett beépíteni). A megoldást az elavult alvázakra épített 75 mm-es PaK 40-es vontatott páncéltörő lövegek jelentették: ezek közé tartozott 10 db FCM 36-os is, amelyek tornyát eltávolították és erre nagyméretű, nyitott felépítmény került a 75 mm-es löveggel (e típus közkeletű beceneve Marder I volt).


10.5 cm leFH 16/18 (Sf) auf Geschuetzwagen FCM (f). (önjáró löveg):

Ez a típus hasonló volt a Marder I-hez: szintén egy torony nélküli, nagyméretű felépítményes FCM 36-os takart, de a 20 átépített példány nem 75 mm-es páncéltörő löveget, hanem a páncélos nevében szereplő 105 mm-es 10.5 cm leFH 16-os tábori tarackot hordozta.


Műszaki adatok:

Név: Char léger Modéle 1936 FCM „FCM 36”

Típus: könnyű (gyalogsági) harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 12,35 t

Hossz: 4,46 m

Szélesség: 2,14 m

Magasság: 2,20 m

Motor: 91 Le-s (Berliet, 4 hengeres, dízelüzemű)

Legénység: 2 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg (SA 18, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 1 db 7,5 mm-es géppuska (MAC31, párhuzamosított)

Páncélzat: 40 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 21 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 225 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2018 | Minden jog fenntartva.