DL-43

„Nahuel”


Előzmények:

A mai Argentína területén legalább 13000 éve éltek különböző indián törzsek, mielőtt 1480-ban az Inka Birodalom meghódította az ekkor Collasuyu néven ismert régiót. 1516-ban spanyol felfedezők érkeztek, akik idővel elfoglalták a területet és Argentína Spanyolország gyarmatává vált.

Ez a helyzet csak 3 évszázaddal később, 1810-ben változott meg: miután a spanyol uralkodó, VII. Ferdinánd megdöntötte apja uralmát és szembefordult Napóleonnal, a francia császár fogságba ejtette, a Spanyolországban uralkodó káoszt kihasználva Argentínában pedig kitört a Májusi forradalom, amely eredményeként 1816-ban függetlenedtek gyarmattartójuktól.

Az argentin függetlenségi törekvések egyik vezéralakja, José Francisco de San Martín Matorras részt vett Chile és Peru felszabadításában, azonban Argentína évtizedeken át tartó polgárháborúba süllyedt. Ez csak az 1880-as években változott meg: az exportra termelő monokultúrás argentin mezőgazdaság ekkor hatalmas profitot ért el, amely komoly gazdasági növekedést eredményezett.

Ez az időszak egészen az első világháborúig tartott, ezt követően azonban megindult a politikai radikalizálódás és gazdasági hanyatlás. 1930-ban a hatalmat az argentin hadsereg ragadta magához, amellyel megkezdődött az utóbb Década Infame (spanyol; hírhedt évtized) korszak. Az elhibázott argentin gazdaságpolitika következtében a nagy gazdasági világválság igen érzékenyen érintette Argentínát, amelyben egymást követték a puccsok.

Az első világháborúhoz hasonlóan Argentína 1939-ben, a második világháború kitörésekor is semleges maradt, azonban az ország vezetése nehéz helyzetbe került. Az első világháborút követően sok német emigrált az országba, akik az argentin hadsereggel együtt szimpatizáltak a németekkel (elsősorban a német hadsereggel, nem magával a náci párttal). 1941 végén viszont a Nagy Japán Birodalom hadüzenet nélkül megtámadta az addig névleg semleges, de a briteket támogató Amerikai Egyesült Államokat, amely a németek és japánok ellen lépett hadba és az amerikaiak embargókkal igyekeztek rákényszeríteni minden közép- és dél-amerikai országot, hogy az oldalukon lépjenek be a háborúba.

Ezt az argentin lakosság és a hadsereg továbbra is elutasította, azonban 1943-ban egy újabb sikeres puccsot követően az ország új vezetése megszakította kapcsolatait a német Harmadik Birodalommal, közeledve az Amerikai Egyesült Államokhoz, azonban az amerikaiak nem voltak hajlandóak modern harcjárművek átadására, mert Argentína továbbra sem üzent haezt továbbra is elutasította, ezért ehelyett megkezdték többféle harcjármű és fegyver fejlesztését. Ezek, például a DGME Nandú terepjárója amerikai alapra (ebben az esetben a legendás Willys MB-re, ismertebb nevén a „Jeep”-re) épült, de helyi alkatrészek felhasználásával - ezek nem licencgyártású példányok voltak és a cél nem tökéletes másolatok létrehozása volt.

Az argentinok 1943-ban megkezdték egy harckocsi kifejlesztését is, amelyből első lépésként egy teljes méretű fa makettet építettek, majd a prototípust bemutatták az argentin Edelmiro Julián Farrell Plaul tábornoknak (az 1943-as puccs három főszervezője közül az egyiknek, aki ekkor hadügyminiszter, 1944-től pedig az ország elnöke volt).

A páncélos kedvező fogadtatásra talált, ezért a sorozatgyártását azonnali hatállyal megkezdték. Az új harckocsi a DL-43 nevet kapta, míg a páncélos beceneve Nahuel lett, amely a helyi mapucse (araukán) indián törzs nyelvén jaguár-t jelent.


Konstrukció:

A DL-43-as harckocsi a számos részletében az amerikai M4 „Sherman” közepes harckocsira hasonlított, több alkatrész pedig változtatás nélkül átemeltek. Az eredeti amerikai és az argentin páncélos közötti leglátványosabb eltérés a helyben fejlesztett torony volt. A Nahuel relatív kisméretű, öntött tornyot kapott, amelyből a frontrészen nagyméretű lövegpajzs állt ki.

A fejlesztő argentinok számára problémát jelentett, hogy az országban nem folyt páncéltörő löveg-gyártás, mivel erre nem volt sem igény, sem lehetőség. Békeidőben az argentinok külföldről, mások mellett Németországtól vásároltak fegyvereket, erre azonban a háború alatt nem volt mód.

Jobb híján a harckocsit egy 1909-es mintájú Krupp löveggel szerelték fel. Ez egy 75 mm-es tábori löveg volt (azonos kaliberű az amerikai Sherman lövegével), de maga a fegyver az 1940-es években már elavultnak számított. A löveg eredeti változatát gumírozás nélküli fém kerekekkel szerelték fel és tábori lövegként kizárólag ellenséges gyalogság és erődítmények rombolására szánták.

A löveg mellett az argentin harckocsi 4 db géppuskával rendelkezett. Ezek közül egyet a toronyba, a löveg bal oldalára építettek (a lövegpajzs mellé), egy függőlegesen kitéríthető géppuskát a test jobb oldalára, további kettőt pedig a test frontrészébe.

A Nahuel harckocsi hosszabb és magasabb, de keskenyebb volt az amerikai Sherman harckocsinál. A DL-43-as teste az öntött tornyával szemben hegesztéssel készült: a páncélos testét mindössze néhány, nagyméretű acéllappal borították, egyszerűsítve a gyártás. A harckocsi frontpáncéljának vastagsága 80 mm-t tett ki. Egyes források szerint az oldalsó páncélzat szintén 80 mm-es volt, ez azonban kétséges, ugyanis ez igen jelentős össztömeget eredményezett volna (valószínűbb, hogy az oldalsó páncélzat csak 55 mm-es volt).

Az argentin közepes harckocsi 36 tonnát nyomott (szemben az amerikai M4-es 30 tonnájával), ezért a dél-amerikai ország mérnökei a legegyszerűbb megoldást választották és egyszerűen lemásolták a bázismodell oldalanként 6 db kisméretű futógörgőből álló, azokat párosával közös függőleges tekercsrugóra kapcsoló felfüggesztését (azzal a különbséggel, hogy a meglévő 3 visszafutó görgők közé mindkét oldalra további 2 görgőt építettek).

Magát az amerikai harckocsi felfüggesztését Argentínában is viszonylag egyszerűen elő lehetett állítani, ugyanez azonban nem volt elmondható a Sherman harckocsi 400 lóerős Continental R-975 (repülőgépből származó) csillagmotorjáról, amely messze meghaladta az ipari lehetőségeket. A megoldást egy másik repülőgép-motor, a francia Lorraine 12E „Courlis” jelentette. A szokatlan, ”W” henger-elrendezésű, de csak 12 hengeres erőforrás 1943-ban jelentősnek számító, 500 lóerős teljesítményt nyújtott, amely épített úton 40 km/h-s végsebességet tett lehetővé.


Fejlesztések:

A Nahuel harckocsi az amerikai Sherman elrendezését és alakját követte, azonban a két típus között nincsen közvetlen kapcsolat (a cél nem egy tökéletes másolat létrehozása volt). A legyártott példányok alapvetően megegyeztek és a típusból nem gyártottak fejlesztett változatokat, de a második világháborút követően a harckocsikból kiszerelték a kihasználhatatlannak ítélt, testbe épített két fix géppuskát, valamint módosították a vezetőállást.

Felmerült, hogy az 1909-es mintájú Krupp löveget egy ahhoz hasonlóan 75 mm-es, de modernebb 1934-es mintájú svéd Bofors hegyilövegre cserélik, amely magasabb (455 m/s-os) kezdősebességgel rendelkezett, de ettől végül elálltak.


Szolgálatban:

A háborús helyzetre való tekintettel a Nahuel gyártását azonnali hatállyal megkezdték: a programban több tucat argentin vállalat és állami szervezet vett részt. Számos alkatrészt nem tudtak helyben gyártani: a löveg a gyalogság készletéből származott, a megfelelő páncélzat kifejlesztését a haditengerészet segítette, míg a repülőgép-motorokat a légierő biztosította.

Ez azt jelentette, hogy csak korlátozott számú harckocsit gyárthattak, végül azonban mindössze 12 db DL-43-ast szereltek össze, valamint további 4 példányt nem fejeztek be.

A harckocsik közül kettőt 1944-ben, az 1943-as puccs (hivatalosan az 1943-as forradalom) 1. évfordulóját ünneplő katonai parádén bemutattak a nagyközönségnek. Az egységekkel díszlövést adtak le, de csak statikus elemként funkcionáltak, mert a motorjukat még nem építették be.

A DL-43-as az argentin ipar hatalmas teljesítménye volt, de a háború végére az amerikaiak elérték, hogy Argentína hadat üzenjen a japánoknak (áttételesen a németeknek), amiért cserébe a háborút követően mintegy 300 db használt Sherman harckocsit adtak át (1/3-uk brit 76,2 mm-es löveggel felszerelt Sherman Firefly volt), ezáltal a Nahuel feleslegessé vált.

A Nahuel ugyan külsőre igen hasonló volt az amerikai M4-eshez, de lövegét nem páncélozott célpontok megsemmisítésére tervezték, kétséges volt, hogy páncélzata képes-e ellenállni az új generációs páncéltörő lövedékeknek és a keskeny, de magas típus borulékonyabb volt a Sherman-nél.

A második világháború után Juan Domingo Perón-t választották elnökké, aki az 1950-as években még hadrendben tartotta a típust, de az 1960-as évek elején a leromlott állapotú DL-43-as harckocsikat kivonták a hadrendből (a páncélosok éleslövészeteken céltárgyként megsemmisültek).


Utóélet:

A Nahuel harckocsi óriási technológiai ugrást jelentett Argentína számára, de végtére is feleslegesnek számított, azonban évtizedekkel később Argentína ismét egy saját harckocsi kifejlesztésére kényszerült:


Tanque Argentino Mediano (közepes harckocsi):

A második világháború után egy volt argentin tábornokot, a már említett Juan Domingo Perón-t választották elnökké, de a katonatiszt később sem volt hajlandó lemondani a hatalmáról, ami az ország elszigetelődéséhez vezetett, ezért ismét szükségessé vált egy argentin harckocsi kifejlesztése. A Tanque Argentino Mediano (spanyol; Argentin Közepes Harckocsi) egy 30,5 tonnás páncélos volt, amelyet kifejezetten úgy terveztek, hogy modern megoldások, köztük egy 105 mm-es lövege ellenére tömege elég könnyű és kisméretű legyen ahhoz, hogy az alacsony teherbírású argentin hidak is elbírják.


Műszaki adatok:

Név: DL-43 „Nahuel” (jaguár)

Típus: közepes harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 36,0 t

Hossz: 6,25 m

Szélesség: 2,65 m

Magasság: 2,95 m

Motor: 500 LE-s (Lorraine 12E, ”W” hengerelrendezésű, 12 hengeres)

Legénység: 5 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg (Krupp Model 1909, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 4 db 7,65 mm-es géppuska (Madsen, egy párhuzamosított, egy korlátozottan kitéríthető a front jobb oldalán, kettő fix a front közepén)

Páncélzat: max. 80 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 40 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 250 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.