Carro Veloce CV 33

„L3/33”


Előzmények:

Az angol-francia mintára, a spanyol-portugál szembenálláshoz hasonlóan Közép-Európában is hosszú időn át két regionális nagyhatalom igyekezett magához ragadni a hatalmat: Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia. Az első világháborút követően a monarchiát több részre darabolták, Olaszország hatalma mégsem nőtt jelentősen, mivel kimerültek a világháborúban.

A növekvő elégedetlenséget kihasználva az olasz fasiszták Benito Mussolini vezetésével 1922-ben magukhoz ragadták a hatalmat és eltökélték, hogy Olaszországot nagyhatalommá teszik.

Kiegyeztek egyes ipari csoportokkal és az egyházzal, majd egypártrendszert építettek ki. A gazdaság egyik motorjának a hadsereget és annak megrendeléseit tekintették - részben ezért, részben a nagyhatalmak elfordulása miatt - saját hadiipart igyekeztek kiépíteni (ezt a módszert később a német nemzetiszocialisták is lemásolták).

Az olasz hadsereg minden ágát igyekeztek modernizálni: a légierő és a haditengerészet mellett a gyalogságot is. Ez utóbbi részeként adaptálták az első világháborúban bevált harckocsikat.

Olaszország korábban két harckocsi-típust tervezett, de a rendkívül nagyméretű, 40 tonnás Fiat 2000-esből mindössze 2 példány készült, a Fiat 3000 pedig a francia FT-17-es másolata volt.

Mivel felismerték, hogy ezek már elavultnak számítanak, nem a két fent említett típust fejlesztették tovább, hanem megvásárolták az angol Vickers Carden Loyd Mk VI-os kisharckocsit, majd megszerezték ennek gyártási jogát. 25 db ilyen CV 29-es kisharckocsit gyártottak, majd az Ansaldo (a FIAT művek harcjármű-gyártásra szakosodott részlege) 1931-ben a CV29-es alapján megkezdte egy fejlettebb kisharckocsi tervezését.

Ez lett a CV 33-as, melyet elődjéhez hasonlóan neveztek el: a ”CV” a Carro Veloce (olasz; gyors kocsi, azaz gyors kisharckocsi) rövidítése, a 33 pedig a szolgálatba állítás évét jelölte (későbbi rövidítése L3/33 volt, ld. „Fejlesztések” bekezdés), de egyes forrásokban CV-33-ként vagy C.V.33-ként szerepel.


Konstrukció:

Az L3/33-as sokban hasonlított az alapjául szolgáló Carden Loyd kisharckocsira (ennek olasz jelzése L2/29-es volt), de (ahogyan később is) az új páncélost az elődhöz képest minden téren fejlesztették.

A változtatások külsőre kevésbé voltak látványosak, mivel a páncélos formáját megtartották, de a harcjármű hossza 2460 mm-ről 3030 mm-re nőtt (a két kisharckocsi egyéb méretei sem voltak azonosak).

Az 1930-as években még általánosan elfogadott volt az a nézet, hogy egy hadseregnek kétféle páncélosra van szüksége: egy nagyobb, áttörő-harckocsira és egy kisebb, gyorsabb üldöző típusra. Mivel utóbbit csak gyalogság ellen tervezték bevetni, ezekre löveget általában nem szereltek és ebbe a körbe tartozott az L3/33 is, amely egy darab 6,5 mm-es Breda géppuskát hordozott.

Amíg a Carden Loyd-ban a géppuskást csak a peremszerű első páncéllap védte, addig az CV 33-asban ezt egy speciális megoldással páncélozták. A fegyvereket egy előrenyúló, egyedi kialakítású elem védte, amely lehetővé tett minimális kitéríthetőséget.

Az olasz típus páncélzatának vastagsága általánosan is növekedett, pl.: a maximális páncélvastagság 9-ről 12 mm-re, de a legnagyobb újdonságot nem ez jelentette. Amíg ugyanis a Carden Loyd kisharckocsi nyitott felépítményt kapott (hasonlóan a rendkívül sikeres, azonos cég által gyártott Loyd Carrier többfunkciós járműhöz), a CV 33-as küzdőtere már teljesen zárt volt.

A fejlesztések hatására azonban a harckocsi tömege 2,9 tonnára hízott: ezzel ugyan a típus továbbra is a világ egyik legkönnyebb harckocsijának számított, a fejlesztés mégis mintegy 100%-os tömeg-növekedést jelentett, ami megterhelte a minimális kapacitású futóművet.

A laprugós futómű (a két-két szélsőgörgőt leszámítva) oldalankét hét-hét kisméretű kerékből állt, melyekből négy párosával került beépítésre, egy-egy a párok közé, a hetedik, kiegészítő pedig mögéjük került (megtartották a visszafutó-görgő nélküli kialakítást, amely jellegzetes, hátrafelé lejtő lánctalpat eredményezett).

A Carden Loyd kisharckocsiba az amerikai Ford márka legendás T modelljének (azonos nevű) motorja került: ez a négy hengeres erőforrás 22,5 lóerőt adott le, ennek ellenére az angol páncélos a harmad-akkora tömegre tervezett hajtóművel (műúton) elméletileg akár 48 km/h-s sebességre is felgyorsulhatott.

Az L3/33 mozgatásához ez viszont már nem volt elegendő, ezért helyette egy erősebb FIAT-SPA benzinmotort választottak, amely 43 lóerejével közel 200%-os teljesítményt nyújtott elődjéhez képest, ennek köszönhetően a típus műúton 42 km/h-s sebességre volt képes.


Fejlesztések:

Az első világháborút követően a CV 33-as volt az első olasz harckocsi és az első, amelyet ténylegesen Olaszországban terveztek és sorozatgyártásba került. A CV 33-as rendkívül sikeresnek bizonyult, de két évvel a gyártás megkezdését követően, 1935-ben létrehoztak belőle egy modernizált típust, a CV 35-öst.

Ez a modell elsősorban a minimális tűzerő problémáját kívánta orvosolni, ezért az egyetlen (6,5 mm-es) géppuskát két 8 mm-esre cserélték.

A páncélzatot is megvastagították (elöl 12-ről 13,5 mm-re), de a hajtóművön és a futóművön érdemben nem változtattak, noha a típus tömege 2,9-ről 3,2 tonnára nőtt. A CV 35-ös csak kisebb számban épült, de később számos CV 33-ast erre a szintre hoztak fel.

A páncélosból 1938-ban létrehoztak egy még erősebb változatot, a CV 38-ast, amelybe már egy 13,2 mm-es nehézgéppuskát építettek, a maximális páncélvastagság 14 mm-re, a minimális 8 mm-re hízott (ld. jobbra).

A 3,5 tonnás CV 38-as futóművét átalakították (oldalanként négy nagyobb futógörgőt építettek be párosával), de ez a változat szintén csak kisebb számban (kb. 200 db) készült.

A CV 38-assal az L3/33-asok fejlesztése szűkebb értelemben véget ért, de ennek alapján hozták létre 1940-ben a Carro Armato könnyű harckocsit, amely már toronnyal és löveggel is rendelkezett (ugyanakkor számos jellegzetesség, így a szegecselt test és a hátrafelé lejtő lánctalp megmaradt).

1938-ban az olaszok egységes jelölést vezettek be harckocsijaik számára: ebben a rendszerben a betű jelölte a típus kategóriáját (”L”, leggero - könnyű, ”M”, medio - közepes, ”P”, pesante - nehéz), az első szám az adott típus tömegét, az utolsó pedig a szolgálatba állítás évét.

A Carden Loyd Mk VI kisharckocsi így az L2/29 jelet kapta, a CV 33 az L3/33-at, a CV 35 az L3/35-öt, a CV 38 az L3/38-at, a Carro Armato az L6/40-et, stb..


Szolgálatban:

Az L3/33 az öntudatra ébredő olasz hadsereg első jelentős számban gyártott harckocsijává vált, mivel nagy tömegben is olcsón lehetett gyártani. A különböző változatokból 1933 és 1938 között mintegy 2000-2700 darab készült belőle, ezáltal az olasz páncélos erők létszámban vetekedhettek a legtöbb nagyhataloméval.

A típust elsőként 1935-ben vetették be és egészen 1945-ig, a második világháború végéig ez volt a legnagyobb számban rendelkezésre álló olasz harckocsi (példányszámban az olasz harckocsi-ipar máig nem múlta felült).

Kisebb problémák már a második világháború előtt Spanyol polgárháború alatt felmerültek: a típus löveg híján képtelen volt az ellenséges harcjárművek kilövésére és a szűk kabinban a hátsó kémlelőnyílást gyakorlatilag nem lehetett használni.

Egy nagyobb, L3/33-asokkal felszerelt alakulat ugyan látványos erődemonstráló eszköznek tűnt, de valójában az olasz kisharckocsinak már a korabeli könnyű harckocsik (pl.: angol Mark VI, szovjet T-26) ellen sem volt esélye.

Ezen nem segítettek a fejlesztett változatok sem, mivel az újabb modellek teljesítménye alig haladta meg a korábbiakét. Az L3/33-asok már a második világháború kitörésekor sem feleltek meg a követelményeknek, de az újabb típusokból (pl.: L6/40, M11/39) nem tudtak elegendő példányt gyártani, ezért továbbra is rendszerben tartották őket.

A keleti fronton harcoló egységek igen komoly veszteségeket szenvedtek, mivel itt a sokkal jobb szovjet típusok mellett a zord körülmények is sok kisharckocsit tettek tönkre.

Olaszország kapitulációját követően számos példány került német kézre - a nácik Panzerkampfwagen L3/35 731(i) jelzéssel rendszeresítették - és több ország is zsákmányolt ilyen kisharckocsit, melyeket elsősorban gerilla-ellenes akciókban vetettek be.

A típusnak magyar vonatkozása is volt: a 1934-ben a Honvédelmi Minisztérium 150 db (fegyvertelen) példányt vásárolt, melyek 1936 végétől adtak teljes harckészültséget (ld. jobbra). A magyar kisharckocsit 35M jelzéssel állították szolgálatba, de ezek a 8 mm-es Gebauer géppuskákat és a bukótornyot leszámítva nem különböztek az olaszokétól.


Utóélet:

Sikertelensége ellenére a CV-33-assal és CV 35-össel az olaszok tapasztalatokat szereztek a harckcsi-gyártásról és mivel ebből a két típusból több készült, mint az összes többi második világháborús olasz páncélosból együttvéve, több kísérlet történt a továbbfejlesztésükre:


Támadó típusok:

Az L3/35-ösök legnagyobb problémája a löveg hiánya volt, ezért egyes példányokat 20 mm-es Solothurn S-18/1000 löveggel szerelték fel (hasonlóan a lengyel TKS-hez) - ezek jelzése L3/35 cc lett (”contro carro”; harckocsi elleni).

A kisharckocsiból kifejlesztettek egy lángszórós modellt is, az L3 Lf-et (”Lancia flamme”; ~ Lancia lángszórós), amely egy kétkerekű kocsin 500 literes tartályt vontatott (ezt nehéz terepen könnyen elveszthette, ezért a későbbiekben a tartályt a motortér fölé rögzítették, ami viszont rendkívül veszélyes volt).


Egyéb típusok:

A Carro Radio egy szabványos L3/35-ös volt, a motor fölött egy nagyméretű rádióval, a Carro Veloce Recuperro egy gyártásba nem került páncélozott műszaki mentő változatot takart, a CV 33 Passerella „Passarella” pedig egy hídvető harckocsit. Ez utóbbi egy (nyitott állapotban) 7 méteres hídelemet hordozott, de éles körülmények között sohasem vetették be.


Műszaki adatok:

Név: Carro Veloce CV 33 „L3/33”

Típus: kisharckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 3,20 t

Hossz: 3,18 m

Szélesség: 1,42 m

Magasság: 1,30 m

Motor: 42 Le-s (Fiat-SPA CV-3, 4 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 2 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 6,5 mm-es géppuska (Breda 35, a test bal oldalán)

Kiegészítő fegyverzet: nincs

Páncélzat: 6-12 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 42 km/h (úton), 15 km/h (terepen)

Hatótávolság: 110 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.