carro d’assalto Fiat 3000

„L5/21”


Előzmények:

Amikor 1914-ben kitört az első világháború, az Olasz Királyság (továbbiakban: Olaszország) semleges maradt, noha tagja volt a Németországgal és az Osztrák-Magyar Monarchiával 1882-ben megkötött Hármas szövetségnek. Az első világháború kirobbanásának egyik fő oka a gyarmat- és befolyás-szerzés volt, ugyanis Németország, amely a világháború elején több szempontból is a világ legerősebb országának számított, csupán néhány értéktelen gyarmattal rendelkezett (lévén az 1800-as évek második felét megelőzően az ország nem is létezett).

A Hármas szövetség nem titkoltan az orosz-francia, majd brit-francia (katonai-gazdasági) együttműködés ellen jött létre, azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy amíg az angolok és franciák közös érdeke volt Németország kordában tartása, a papíron egy oldalon álló Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország között érdekellentét feszült, lévén mindkét ország igyekezett kiterjeszteni hatalmát a Balkán térségére, valamint egymás több területét is meg kívánták szerezni.

Olaszország így 1914-ben nem üzent hadat az antantnak, sőt, bár tárgyalt a Hármas szövetséggel, ezzel egy időben az Antanttal is folytatott titkos tárgyalásokat, amelyeken megállapodtak, hogy amennyiben az angolok és franciák oldalán lépnek be a háborúba, győzelem esetén több területet megkapnak. Az olaszok így 1915-ben az antant oldalán, korábbi szövetségeseik ellen léptek háborúba, abban reménykedve, hogy az antant által lekötött német és osztrák csapatok képtelenek lesznek megakadályozni mások mellett Dél-Tirol, az Isztriai-félsziget és Dalmácia megszerzését (a legoptimistább tervek szerint az olasz csapatoknak el kellett volna foglalniuk Bécset és elérni a Balkánon tartózkodó antant erőket).

A kezdeti olasz előrenyomulás azonban rövid idő elteltével elakadt és bár az Isonzó folyó völgyében 11 rendkívül véres csatát vívtak a rosszul felszerelt osztrák-magyar erőkkel, a három éven át zajló harcok során nem sikerült felőrölni a védőket, sőt, 1917 végén (német segítséggel) az osztrák-magyar erők egy ellentámadás során áttörték az olasz frontot (caporettói áttörés), majd benyomultak Olaszország területére.

E támadás katasztrofális hatással volt az olaszokra: a hadsereg gyakorlatilag megsemmisült, a teljes haderő feletti irányítást átvették az antant-erők, a harcokat túlélő olasz csatok körében pedig a morál olyan alacsonyra süllyedt, hogy átlagosan minden harmadik (több mint 200000) katonát katonai bíróság elé állítottak. A teljes olasz összeomlást csak a felmentésül küldött antant-csapatok és a tél beállta akadályozta meg. Olaszország végül a győztesek oldalán fejezte be a világháborút (megszerezve a háború előtt áhított területek egy részét), de ez kizárólag szövetségeseinek köszönhette, miközben óriási veszteségeket szenvedett.

A rendkívül gyenge olasz szereplés egyik fő oka az volt, hogy a hadsereg szinte egyáltalán nem rendelkezett modern hadszereléssel. Az első világháború alatt készült ugyan néhány sikeres olasz fegyver és harcjármű (pl.: s Caproni Ca-1-es repülőgép vagy a cannone da 65/17 hegyi löveg), a legtöbb tervből azonban vagy csupán néhány prototípus készült vagy építésüket meg sem kezdték. Így járt a Fiat 2000-es is, Olaszország első harckocsija, amelynek tervezése rendkívül korán, már 1915-ben megkezdődött, de a világháború végéig csupán 2 prototípusa készült el. A Fiat 2000-es 40 tonnás tömegével és 10 fős személyzetével korában rendkívül nagyméretű páncélosnak számított, viszont éppen ezért húzódott el előállítása és nyilvánvaló volt, hogy a világháború alatt az olasz ipar nem lesz képes nagy sorozatban gyártani.

Amikor azonban közvetlenül a caporettói áttörés után az antant átadott 4 db FT-17-es könnyű harckocsit, az olaszok felismerték, hogy a lényegesen kisebb és egyszerűbb, mégis hatékony páncélos megfelelhet a feladatra, ezért azonnali hatállyal lemásolták a francia harcjárművet, létrehozva a carro d’assalto Fiat 3000 (olasz; Fiat 3000-es roham harckocsi) nevű típust.


Konstrukció:

Fiat 3000-es külsőre és képességeit tekintve is az FT-17-es másolata volt, azonban az olasz páncélos nem volt tökéletesen azonos a francia alapjárművel, mivel az olaszok több helyen módosították, továbbfejlesztették a harckocsit.

A 4,29 m-es Fiat 3000-es ennek köszönhetően lényegesen, 710 mm-rel rövidebb (a felborulást gátló hátsó farok nélkül csupán 3,61 méteres) és 1,65 m-ével 90 mm-rel keskenyebb volt az FT-17-esnél, ugyanakkor magassága kismértékben, 2,14 m-ről 2,2 méterre nőtt. A Fiat 3000-es tornya nyolcszögletű volt, hasonlóan a késői gyártású FT-17-esekhez (megtartva a jellegzetes, gomba alakú parancsnoki kupolát is), azonban a torony magasabb volt és nem egy 8 mm-es Hotchkiss géppuskát, hanem két darab 6,5 mm-es (olasz) Breda géppuskát hordozott, megnövelve a harckocsi tűzerejét (mindkét géppuska a toronyba került) - a vezető nem rendelkezett saját fegyverzettel.

A Fiat 3000-es védelmi képességei gyakorlatilag azonosak voltak az FT-17-esével: e harckocsi páncélzata is relatív kisméretű, különböző szögekben megdöntött acél lapokból áll, amelyeket szegecseléssel rögzítettek (a lemezek vastagsága helytől függően 6-16 mm között mozgott). Ezek ugyan egy löveg közvetlen találatának nem álltak ellen, de a könnyű harckocsikat kizárólag az ellenséges gyalogság elleni harcra szánták (ellenük készült a géppuskákból álló fegyverzet is). A francia eredetihez képest a Fiat 3000-est felszerelték egy kötényzettel is, amely többlet-védelmet biztosított a futóműnek.

Az oldalanként nyolc darab, párosával közös felfüggesztésű, kisméretű futógörgős futóművet az olaszok szintén átdolgozták és az FT-17-es 39 lóerős Renault motorját egy ehhez hasonlóan 4 hengeres, de 50 lóerős Fiat motorra cserélték. Ez ugyan a későbbi páncélosokkal összehasonlítva még mindig igen csekélynek számított, de a nagyobb teljesítményű motor a módosított futóművel és a 6 tonnára csökkentett tömeggel együtt jelentősen megnövelte a harckocsi mozgékonyságát (a páncélos teljesítmény/tömeg aránya közel a duplájára nőtt).

Amíg az FT-17-es végsebessége a 8 km/h-t sem érte el, a Fiat 3000-es műúton 18 km/h-ig gyorsulhatott. A Fiat 3000-es „farkát” (borulás-gátló hátsó elemét) úgy alakították ki, hogy befogadhasson egy kisméretű fém tárolót.


Fejlesztések:

A Fiat 3000-es első sorozata a Fiat 3000 Mod. 21-es volt, amely ugyan nem tűnt többnek az FT-17-es olasz gyártású másolatánál, de ahogy fentebb is olvasható, gyakorlatilag egy teljesen önálló típus volt (hasonlóan a szintén az FT-17-esre épülő, de attól ugyancsak erősen különböző szovjet MSz-1-eshez).

A Mod.21-es második gyártási sorozatát Fiat 3000 Mod. 21 serie II-ként jelölték: ez gyakorlatilag azonos volt az első sorozattal, de újabb Breda géppuskákat használtak, amelyeket a korábbinál feljebb építettek be (az alábbi képen balodalt egy serie I, jobboldalt egy serie II Fiat 3000-es látható).

1930-ban a típusból elkészült a Fiat 3000 Mod. 30, amely még erősebb, 65 lóerős motort kapott, 18 km/h-ről 21 km/h-ra növelve a páncélos végsebességét. A Mod. 30-as létrejöttét azonban nem a teljesítmény további növelése, hanem a löveg égető hiánya tette lehetővé. Az első lépést egy Mod.21-es átépítése jelentette Fiat 3000B-vé (tornyában egy 37 mm-es löveggel), mielőtt megjelent volna a Mod. 30-as (utóbbi szintén egy 37 mm-es löveget hordozott, azonban megtarotta gépfegyverét is).


Szolgálatban:

Az átvett FT-17-esek áttervezése, olasz viszonyokhoz adaptálása és továbbfejlesztése jelentős mérnöki teljesítmény volt, de Olaszország (különösen a katasztrofális vereséget követően) képtelen volt a típus gyártásának megindítására, így a páncélos előállítása végül csak 1921-ben indult meg (erre utalt a Mod. 21-es jelzés). Eredetileg a harckocsiból 1400 példányt rendeltek, de ekkora mennyiség előállítására az olasz ipar nem volt képes és a háború után mély recesszióba süllyedt Olaszországban az ehhez szükséges tőke is hiányzott.

A megrendelést így 100 harckocsira csökkentették, ezek előállítása 1926-ig tartott. Ekkora ugyan a világháború végével megszűnt az azonnali igény a harckocsira, de a páncélos így is Olaszország első rendszeresített, gyártásba került harckocsijává vált. 1930-33 között további 52 db Mod. 30-as épült. A Fiat 3000-es relatív sikeres exportcikké is vált: a világháború bebizonyította a harckocsik képességeit, de békeidőben (a helyi zavargások megfékezésére) a könnyű harckocsik jóval alkalmasabbnak bizonyultak, mint a lassú és drága nehéz harckocsik.

Ebben a helyzetben Olaszország mellett (minimális számban) a típusból vásárolt Abesszínia (mai Etiópia), Albánia, Dánia és Lettország (valamint tesztelési célból Japán). A világháborút elvesztő Magyarország a békeszerződés értelmében nem állíthatott rendszerbe harckocsikat, de a szabályokat kijátszva 1930-ban 5 db fegyverzet nélküli Fiat 3000-est vásároltak (a fegyverzetet Schwarzlose géppuskával pótolták). Magyarország fontolóra vette a típus licencének megvásárlását is, ez azonban nem valósult meg (mivel ehelyett a modernebb CV-33/CV-35-ös sorozatból vásároltak).

Az elkészült példányokat kizárólag Olaszország használta háborúban: elsőként 1926-ban Líbiában vetették be őket, majd az Abesszínia elleni határ-harcokban, nagyobb számban viszont az 1935-36-os abesszíniai háborúban alkalmazták, amikor a fasiszta vezetésű Olaszország lerohanta Abesszíniát. E támadás érdekessége volt, hogy nemcsak az olaszok használták a típust: az etióp csapatok is bevetették az ország által korábban megvásárolt 3 db Fiat 3000-est.

A helyi gyarmati összecsapásokban a Fiat 3000-es alapvetően jól szerepelt és még az Abesszíniai háború alatt is elfogadható teljesítményt nyújtott, de valójában ekkor a páncélos már teljesen elavult, sikerét elsősorban az olasz támadás méretének, a védők szervezetlenségének és annak köszönhette, hogy az etióp csapatok egyáltalán nem rendelkeztek páncéltörő fegyverekkel. Emellett Magyarország legalább 3 db Fiat 3000-est bevetett a Szlovákia elleni 1939-es (kis) háborúban.

A második világháború előtt Olaszország új nevezéktant vezetett be: ebben a Fiat 3000 Mod. 21-es az L5/21, a Fiat 3000 Mod. 30 az L5/30 jelet kapta. A Fiat 3000-es rendkívül fontos szerepet játszott az olasz harckocsi-ipar létrejöttében, de a második világháború kitörésekor már teljesen alkalmatlan volt a szolgálatra, ennek ellenére a még működőképes példányokat az olaszok bevetették a görög-albán fronton 1940-ben, majd néhány páncélost 1943-ban, a Szövetségesek Szicíliai partraszállása ellen, de érdemi hatást nem gyakoroltak a harcok menetére.


Utóélet:

A Fiat 3000-es fontos lépés volt az olasz harckocsik történetében, de már az 1930-as évek elején nyilvánvaló volt, hogy a típus végtelenül elavult, ráadásul sem tűzerejét, sem páncélzatát, sem pedig mozgékonyságát nem lehet érdemben javítani. E problémára megoldásul három egymástól eltérő fejlesztési kísérlet történt (az egyik a fentebb említett löveges Fiat 3000 Mod. 30):


Fiat 3000 L.f. (lángszórós harckocsi):

A Fiat 3000-es harckocsiként már az 1920-as évek végén is elégtelenül teljesített, ezért egy Fiat 3000 Mod. 21-esre lángszórót szereltek (ugyanakkor az iker-géppuskákat is megtartották, bár a lőszerkészletet 5000-ről 2000 db-ra csökkentették). A harckocsit egyéb tekintetben nem módosították, kivétel a farrészt: a korábbi fém farok-elem helyét egy páncélozott tartály vette át, de a Fiat 3000 L.f. gyártását végül nem kezdték meg.


Fiat 3000 Tipo II (könnyű harckocsi):

Olaszországban többen felismerték, hogy a Fiat 3000-es nem fog megfelelni egy újabb háborúban, ezért 1925-ben elkészült egy erősen módosított tervezet. A páncélos minden dimenzióját jelentősen megnövelték, gyakorlatilag egy új harckocsi hozva létre. A Tipo II (olasz; 2-es típusú) Fiat 3000-es terve végül mégsem került sorozatgyártásba, mert a teljes átépítés ellenére képességei gyakorlatilag azonosak voltak a löveggel felszerelt Mod. 30-as sorozattal.


Műszaki adatok:

Név: carro d’assalto Fiat 3000 „L5/21”

Típus: könnyű harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 6,0 t

Hossz: 4,29 m

Szélesség: 1,65 m

Magasság: 2,20 m

Motor: 50 Le-s (Fiat, 4 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 2 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 2 db 6,5 mm-es géppuska (Breda, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: nincs

Páncélzat: 6-16 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 18 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.