Automitrailleuse de Combat Renault modéle 1935

„AMC 35”


Előzmények:

Az első világháborús francia nehéz harckocsik (Schneider CA, Saint-Chamond), illetve szupernehéz harckocsi (FCM 2C) nem számítottak sikeres konstrukciónak, a sokkal kisebb méretű (Renault) FT-17-es könnyű harckocsi viszont forradalmasította a páncélos hadviselést.

Ezt az alig 6,5 tonnás, kétfős személyzetű harcjárművet a világ számos országában használták és több másolata született, hazájában pedig még a második világháborúban is aktív szolgálatot látott el. Fejlettsége révén az FT-17-es megfelelt az 1920-as évek békeéveinek, de az 1930-as években Németországban a szélsőjobboldali nácik kerültek hatalomra, míg a Szovjetunióvá átkeresztelt Oroszországban a kommunisták erősödtek meg, ami cselekvésre késztette a franciákat.

Az ország számára különösen az Adolf Hitler vezette Harmadik Birodalom jelentett fenyegetést, amely szemet vetett többek között az első világháború végén Franciaországhoz csatolt Rurh vidékre (a területet a nácik 1936-ban annektálták).

A gyors ütemű német fegyverkezésre válaszul a franciák is igyekeztek modernizálni hadseregüket, melynek két kulcseleme volt: a harckocsikkal támogatott alakulatok és az áthatolhatatlannak tartott, 350 km hosszú Maginot-vonal (egy erődrendszer a francia-német határon).

Azért, hogy időt spóroljanak, a harckocsik több alkatrészt (pl.: hajtóművet, tornyot) egymástól vettek át, ezért ezek a típusok rendkívül hasonlóakká váltak egymáshoz.

Az 1930-as évek elejétől több gyalogsági harckocsikat építettek (pl.: R35, B1), mivel a franciák a harckocsik szerepét kizárólag a gyalogság támogatásában látták. A lovasság is szeretett volna páncélosokat rendszerbe állítani, ezért Franciaországban ugyanazt a módszert alkalmazták, mint az Amerikai Egyesült Államokban: a harckocsit páncélautóként kategorizálták (ld.: amerikai M1 „Combat Car”).

Az első francia lovassági harckocsi a Renault által gyártott AMR 33 lett, egy 5,5 tonnás, 3,5 méter hosszú, egyetlen géppuskával felszerelt páncélos, amely azonban 54 km/h-s végsebességre volt képes (a legtöbb gyalogsági harckocsi maximum 24 km/h-ig gyorsulhatott).

Ezt a 10 tonnás AMC 34 váltotta, de már 1934-ben, az első példányok szolgálatba állítása előtt döntés született egy még fejlettebb lovassági harckocsi gyártásáról is, melynek végsebessége eléri az 50 km/h-t és páncélzata képes ellenállni a páncéltörő lövegek találatainak.

Ez utóbbi járművet eredetileg az AMC 34-es modernizált változataként képzelték el, de a kisméretű harckocsi tömegét már nem lehetett jelentősen növelni, ezért az új típus végül önálló alapot kapott.

A harcjármű az Automitrailleuse de Combat Renault modéle 1935 (francia; 1935-ös Renault harckocsi) nevet kapta, melyet AMC 35-nek rövidítettek.


Konstrukció:

Az AMC 35 ugyan az AMC 34 utódjaként funkcionált és a két páncélos külsőre hasonlított egymásra, de az AMC 35 nagyobb volt elődjénél: hossza közel 4,6 méter, ami mintegy 600 mm-es növekedést jelentett, de a páncélos egyéb dimenziói is nőttek (a szélesség 2,1-ről 2,2 méterre, a magasság pedig 2,1-ről 2,3 méterre).

A harckocsi kétfős tornyot kapott, melybe egy rövid csövű, 47 mm-es (SA35-ös) löveget szereltek - ez lovassági harckocsihoz képest komoly tűzerőt biztosított az AMC 35-nek, amely képes volt a korabeli harckocsik kilövésére. A löveg mellé egy párhuzamosított Hotchkiss géppuska is beépítésre került.

Lovassági harckocsiként az AMC 35-ös páncélzata már nem volt ilyen jó, mivel a nagyobb sebesség fontosabb volt a védelemnél. A maximális páncélvastagság 20-ról 25 mm-re nőtt, de részben a pluszvédelem miatt a típus tömege az elődhöz képest 45%-al hízott.

A páncélzat hibrid kialakítású volt: a testet közel függőleges szögben álló, szegecselt páncéllapokkal burkolták, ezzel szemben a megdöntött oldalú torony részben öntéssel készült. A robosztus kialakítás ellenére a harcjármű az összecsapásokban főleg tűzerejében és mozgékonyságában bízhatott.

E lovassági harckocsit ugyanaz a hajtómű mozgatta, ami a kétszer akkora tömegű, szintén francia B1-est, de mivel a hathengeres motor nem fért el a jóval kisebb motortérbe, az AMC 35 motorblokkját négyhengeresre rövidítették.

Az így kialakított erőforrás az eredeti 272 helyett 180 lóerőt adott le, de a francia harckocsik között így is szokatlanul agilissá tette a típust, melynek végsebessége műúton 42 km/h volt (azaz a tervezett 50 km/h-s sebességet nem sikerült elérni).

A páncélos futóművét úgy alakították ki, mint számos más, korabeli, ”felnagyított” harckocsinál (pl.: japán vagy olasz típusok): megtartották az előd elrendezését, de a tengelyek számát megnövelték.

Az AMC 35 a korábbi oldalanként négy futógörgő mellé egy-egy továbbit kapott: a kerekek párosával egy közös, vízszintes lengéscsillapítóba csatlakoztak, az eléjük szerelt, ötödik kerekek viszont egy önálló egységhez tartoztak.


Fejlesztések:

Az eredetileg a lovasság számára gyártott AMR 33 ugyan gyors volt, de rendkívül kis mérete és az ebből adódó vékony páncélzat, valamint a mindössze egyetlen géppuskából álló fegyverzet miatt alig múlta felül az FT-17-est.

Az AMC 34-es már löveget is kapott, de a könnyű-harckocsi szerkezeti korlátai erre a típusra is rányomták a bélyegüket, emiatt az AMC 34-es is túl gyenge és erőtlen típus lett, ezért gyártását szinte azonnal beszüntették.

Utódja a Renault YR lett, melyet később átneveztek Renault ACG-re, majd a sorozatgyártású változatot AMC 35-re. Eredetileg az új fejlesztésű, APX2 típusú toronyba a 25 mm-es francia páncéltörő löveget szánták, amely ekkor a standard francia páncéltörő löveg volt (egy ilyen, 25 mm-es löveggel felszerelt AMC 35-ös látható baloldalt).

Az elkészült lövegek azonban kellettek a Maginot vonalhoz, ezért a Renault-nak más fegyver után kellett néznie, ezért került a harckocsiba végül a rövid csövű 47 mm-es löveg.

A páncélosnak voltak előnyös tulajdonságai: közepes harckocsiként a korábbiaknál vastagabb páncélzattal rendelkezett, fegyvere megfelelt a gyalogsági típusoknak, sebessége viszont nagyobb volt azoknál. További előnyt jelentett, hogy az AMC 35 kétemberes tornyot kapott - a legtöbb korabeli francia típus tornyába mindössze egyetlen katona fért el (a parancsnok), így rá hárult a parancsok kiadása mellett a töltés, célzás és tüzelés is.

A belgáknak szállított, ACG-1 jelű változatok némileg különböztek a francia bázismodelltől, mivel azokkal ellentétben belga 47 mm-es lövegeket hordoztak (a két löveg kalibere azonos volt és közel megegyezett a csőhosszuk is, ezáltal teljesítményük is hasonló lett).

Az ACG-1-esek tornya is kis mértékben eltért az AMC 35-ösökétől, valamint a másodlagos fegyverzetük is különbözött: a belga típusba egy 7,65 mm-es Maxim géppuskát építettek.

A páncélost Németország is szolgálatba állította, de csak mint kiképző-harckocsit - ezek nem különböztek az alapváltozattól, jelölésük PzKpfw AMC 738 (f), illetve PzKpfw AMC 738 (b) volt annak megfelelően, hogy eredetileg francia vagy belga példányok voltak.


Szolgálatban:

A lovasság által eredetileg csupán 17 darabos AMC 35-ös rendelést hamarosan 50 harckocsira növelték - részben az AMC 34 pótlására, melynek gyártását 5 harckocsi után leállítottak, részben pedig a németek páncélos erők jelentette növekvő fenyegetésre válaszul.

A típusból a belgáik is rendeltek: Belgium eredetileg AMC 34-eseket kívánt vásárolni, külön AMC 34-es testeket és APX2 tornyokat, később viszont AMC 35-ös vázakat használtak (ezeket a belga AMC 35-ösöket kódolták ACG-1-ként). Belga belpolitikai okokból és a szállítás késése miatt alig néhány példány került Belgiumba (az erre szánt források maradékát a helyi fejlesztésű T-13-as páncélvadászhoz használták fel).

A francia szolgálatba állítás is késett: az első példányok csak 1938-ban érkeztek meg a lovassághoz. Amikor azonban megkezdődött a szintén a lovasságnak szánt, még fejlettebb SOMUA S35-ösök rendszerbe állítása, minden korábbi típus egy csapásra elavultnak számított, ezért az AMC 35 gyártási prioritása is csökkent (emiatt a típusból mindössze 57 példány készült el).

Ezekből a második világháború kitöréséig 22 db készült el, az 57-ik példány 1940-ben állt szolgálatba (ekkor 47 darab francia, 10 pedig belga kézen volt).

Franciaország megtámadásakor a hadsereg számos típust tartott szolgálatban: az elavult FT-17-esek mellett csak francia gyalogsági könnyű harckocsiból nyolcféle szolgált (ezen kívül hét további típust használtak).

A problémákat az okozta, hogy közülük mindössze három vehette fel eséllyel a harcot a németekkel: a nagyméretű B1-es nehéz harckocsi, melynek vastag páncéljáról lepattantak a kiskaliberű német lövegek, a legfejlettebb francia típus, a SOMUA S35 és az AMC 35.

Ez utóbbi közepes harckocsi az ideális típust testesítette meg, amely a francia harckocsik vastag páncélzatát elegyítette a komoly tűzerővel és a jelentős mozgékonysággal, így felülmúlta még a Panzerkampfwagen III-as korai változatait is.

A rosszul szervezett francia páncélos-erőket azonban elsöpörte a német túlerő és ugyanez történt Belgiumban is: itt az 1940-es, 10 napig tartó invázió alatt az AMC 35-ösök sikerrel vették fel a harcot a német harckocsikkal, de többségüket kilőtték vagy műszaki hiba miatt váltak mozgásképtelenné.


Utóélet:

Az AMC 35-ös az új fejlesztésű francia harckocsik egyik első példánya volt, amely orvosolta elődei hibáit, de túl későn és túl kis példányszámban állt rendelkezésre ahhoz, hogy érdemben változtasson a háború menetén:


AMC 35 füstképző harckocsi (füstképző harckocsi):

Egy AMC 35-öst arra alakítottak át, hogy füstöt képezzen, ezzel takarva a francia hadmozdulatokat. E típus 19 db, egyenként 165 literes tartályt hordozott, melyekből nagy mennyiségű füstképző anyagot lehetett a levegőbe juttatni, ám a fegyverletételig további példányok nem készültek.


ACG-2 (páncélvadász):

Az ACG-1-nek is nevezett AMC 35-ből kialakítottak egy páncélvadászt is. Ehhez egy 75 mm-es, rövidcsövű löveget szereltek a harckocsira, de mivel ez nem fért el a toronyban, ezért (akárcsak a B1-nél), a páncélos elejére, job oldalra eltolva rögzítették (az átépített test tetejére egy kisméretű, géppuskás torony került. ACG-2-esből is mindössze egyetlen példány készült.


Műszaki adatok:

Név: Automitrailleuse de Combat Renault modele 1935 „AMC 35”

Típus: (lovassági) közepes harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 14,50 t

Hossz: 4,57 m

Szélesség: 2,24 m

Magasság: 2,33 m

Motor: 180 Le-s (Renault, 4 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 3 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 47 mm-es löveg (SA35, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 1 db 7,5 mm-es géppuska (Reibel, párhuzamosított)

Páncélzat: max. 25 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 42 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 161 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.