CKD Tancík AH-IV

„AH-IV”


Előzmények:

Az első világháborút követően a győztes antant hatalmak mindent elkövettek, hogy Németország soha többé ne indíthasson el egy hasonló háborút. Ehhez mások mellett hatalmas jóvátétel megfizetésére kötelezték az országot és eltiltották minden modern harcjármű fejlesztésétől, de emellett ütközőzónát is képeztek körülötte. Az újonnan létrehozott Lengyelország, valamint a többségében csehek és szlovákok lakta területekből egyesített Csehszlovákia feladata az volt, hogy egy esetleges német támadást visszaverjenek, vagy legalábbis addig késleltessenek, amíg a brit és francia erők megérkeznek.

Csehszlovákia számára ebben előnyt jelentett, hogy Csehország az Osztrák-Magyar Monarchia elsődleges fegyvergyártó központja volt (ld.: Skoda vállalat) és nagy hagyományai voltak a gépgyártásnak is (1927-ben két cseh vállalat egyesüléséből megszületett a Ceskomoravská Kolben-Danek, röviden CKD vállalat, az ország legnagyobb gépjármű-gyártója).

Miután 1933-ban Németországban az Adolf Hitler által vezetette Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) magához ragadta a hatalmat és a Versailles-i békeszerződést nyíltan megszegve újjászervezte a hadseregét, az Egyesült Királyság és Franciaország mellett a környező országok is lépéskényszerbe kerültek.

Azért, hogy lépést tartsanak a gyors német fejlődéssel, Csehszlovákia is haderő-fejlesztésbe kezdett, amelynek részeként (a CKD vállalat keretei között) saját páncélost terveztek. A Tancík vz. 33 (csehszlovák; 1933-as kisharckocsi) a brit Carden-Loyd Mark VI-os kisharckocsi módosításából született; a mindössze 2,3 tonnás, torony nélküli harcjármű kétfős legénysége két géppuskát kezelt, a maximális páncélvastagság pedig 12 mm-t tett ki, amely nagyobb távolságból nemcsak a kézifegyverek tüzének, de a német (első világháborús) 7,92 mm-es páncéltörő lőszer találatának is ellenállt.

A kisharckocsiból a 4 prototípus mellett 70 darabot gyártottak, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a brit elődhöz képest megerősített típusnak több komoly hiányossága van: a szűk lőréseken át nem lehetett rendesen kilátni, nagyobb sebességen a lövész a rázkódás miatt nem tudott célozni, a vezető pedig nem tudott egyszerre vezetni és tüzelni, rádió hiányában nem volt lehetőség koordinált támadásra, ráadásul a gyenge futómű is problémákat okozott.

Ezen hiányosságok miatt a csehszlovákok a vz. 33-asra adott további megrendeléseket visszavonták, ezért a gyártó CKD egy újabb páncélost tervezett, amelyen igyekeztek minden hibát kijavítani: ez lett az Tancík AH-IV.


Konstrukció:

Az AH-IV-t a CKD vállalat a Tancík vz. 33-as után, annak kiváltására tervezte, de a két típus külsőre (és részben teljesítményét tekintve is) élesen eltért egymástól. A legfontosabbnak tartott változtatás egy, a középvonaltól balra beépített, körbeforgatható torony használata volt, amely megoldotta a kisharckocsik közös problémáját, nevesül a torony hiányát. Az AH-IV továbbra is két géppuskát hordozott, ebből egy került a toronyba, egy pedig a test jobb oldalára, ugyanakkor a kétfős személyzetet megtartották, ezért az alsó géppuskát előrefelé tüzelő helyzetben rögzíthették és egy kábellel is el lehetett sütni.

A kisharckocsi hosszát a korábbi 2,7 méterről 3,2 méterre növelték, de a páncélvastagság érdemben nem változott: a típust acél keretre szegecseléssel rögzített fémlapok védték. A maximális páncélvastagság 12 mm maradt, de a legvékonyabb helyeken 4 mm-ről 6 mm-re vastagították (a páncélzat továbbra is egyszerű, sík elemekből állt össze). Fontos fejlesztés volt, hogy a korábbi minimális méretű nyílásokat nagyobbakra cserélték és relatív jó kilátást biztosító, megnövelt méretű golyóálló üveg panelt alkalmaztak.

A nyújtott test, módosított felépítmény és a torony miatt a páncélos tömege jelentősen, 2,3 tonnáról 3,5 tonnára nőtt, amit az eredetileg mindössze 1,5 tonnás brit kisharckocsi futóműve már nem bírt volna el, ezért nem ezt fejlesztették tovább, hanem a csehszlovák LT vz. 38-ason alkalmazotthoz hasonló négy nagyméretű, laprugós futógörgőt építettek be, az amerikai CTLS kisharckocsihoz is használt egyetlen visszafutó görgővel.

A futómű mellett szükségessé vált a hajtómű lecserélése is, mert a Tancík vz. 33-as 4 hengeres Praga motorja mindössze 30 lóerőre volt képes. Erre a feladatra egy 6 hengeres Praga RHP vízhűtéses benzinmotort választottak ki, amely 55 lóerejével közel kétszer erősebb volt; ezzel az AH-IV műúton 45 km/h-ig gyorsulhatott.


Fejlesztések:

Az AH-IV önálló konstrukció volt, sem a korábbi Tancík vz. 33 kisharckocsihoz, sem pedig az LT vz. 35 könnyű harckocsihoz nem kapcsolódott. A páncélosból nem hoztak létre érdemben fejlesztett változatokat, de a különböző vásárlóknak exportált sorozatok kismértékben eltértek egymástól. Az eredeti AH-IV egy vz. 26-os és egy vz. 36-os géppuskát hordozott, amelytől a románoknak szánt AH-IV-R csak minimális részletekben tért el.

Érdemi különbséget csak az utolsó csehszlovák építésű változat, az Etiópiának szánt, 1948-as AH-IV-Hb mutatott (egy ilyen páncélos látható a jobboldali fotón). Ennél a vz. 26-os mellett egy vz. 37-es géppuskát alkalmaztak, a páncélzatot szegecselés helyett már hegesztették és a kisharckocsi szélességét 1,73 méterről 1,82 méterre növelték. A változtatások hatására a típus tömege 3,93 tonnára nőtt, ennek ellensúlyozására egy Tatra 114-es dízelmotort használtak, amely 65 lóerős teljesítményt és a korábbiaknál nagyobb hatótávolságot garantált (a svéd variáns az „Utóélet” bekezdésben olvasható).


Szolgálatban:

Tancík AH-IV a terveknek megfelelően érdemi előrelépést jelentett a korábbi vz. 33-ashoz képest, de mire az 1930-as évek közepén megtervezték, a kisharckocsik iránti érdeklődés már gyakorlatilag megszűnt. Ezeket az apró páncélosokat eredetileg azért kezdték fejleszteni, mert lényegesen egyszerűbbek voltak nagyobb társaiknál, ezért lehetőség volt a hazai tervezésre (Csehszlovákiában a vz. 33-as előtt - a zsákutcának bizonyuló Kolohousenka prototípust leszámítva - nem fejlesztettek páncélosokat), emellett alacsony áruk miatt nagy számban gyárthatták őket és tömegesen bevetve a remények szerint képesek voltak megfutamítani a gyalogságot.

A harckocsik számának drasztikus növekedésével és fejlődésével azonban a hangsúly a gyalogság elleni harcról fokozatosan átkerült az ellenséges páncélosok elleni harcra, csakhogy a kisharckocsik korlátozott méretük miatt képtelenek voltak löveg befogadására. A vz. 33-as fontos szerepet játszott a csehszlovák harckocsi-gyártás beindításában, de az AH-IV a CKD nagyobb, LT vz. 35-ös harckocsijával szemben csak vékony páncélzattal és mindössze két géppuskával rendelkezett, ezért a csehszlovák hadsereg kizárólag utóbbiból rendelt.

A CKD vállalat a kisharckocsit ezért intenzíven reklámozta és több megrendelés érkezett a páncélosra. Az első vásárló Irán volt, amely 1935-ben 50 db AH-IV-t rendelt, amelyeket 1937-ben átvett és annyira elégedett volt a típus teljesítményével, hogy azonnal újabb megrendelést kívánt leadni, ez azonban Csehszlovákia feldarabolása, majd a második világháború kezdete miatt végül nem történt meg. 1941-ben az országot az Egyesült Királyság és a Szovjetunió megtámadta, majd eltávolította az uralkodó Reza Pahlavi sahot. Az irániak a kisharckocsit felkészítették az ország védelmére, de végül a várt ütközet nem követketett be, így a típust soha nem vetették ne.

Az AH-IV második megrendelője Románia volt, amely 1936-ban 36 db AH-IV-R modellt rendelt, de menet közben többször módosították a szerződést, ezért az eredetileg tervezett 7 hónap helyett a páncélosokat csak két évvel később, 1938-ban vették át. Tervezték a román szolgálatban R-1-esként jelölt kisharckocsi helyi gyártását is, de ez nem valósult meg.

Románia a típust lovassági harckocsinak használta és a felüket bevetette a Szovjetunió 1941-es megtámadásakor, de a löveget és érdemi páncélzatot nélkülöző AH-IV-k még az elavult szovjet T-26-osok számára is könnyű prédát jelentettek, ezért hamarosan minden bevetett példányt megsemmisült. A románok által is támogatott, relatív sikeres 1942-es nyári német offenzívát követően a támadás elakadt és az év végén a súlyos üzemanyag-hiány miatt a működőképes kisharckocsikat a románok maguk pusztították el, hogy megakadályozzák az ellenséges kézre kerülésüket. 1943-ban már csak 20 db R-1-es volt működőképes állapotban, de ekkor a páncélost már elavultnak tartották - ennek ellenére (váltótípus hiányában) még 1945-ben is alkalmazták őket, de a háború végére mindegyik elpusztult.

Az utolsó üzemeltető Etiópia volt, amely 1948-ban rendelt 20 db AH-IV-Hb modellt, amelyek 1950-ben érkeztek meg az országba és egészen az 1980-as évekig hadrendben maradtak. A kisharckocsit az etióp haderő több helyi konfliktusban használta, utolsóként az Etióp-szomáliai határháborúban, 1982-ben.

A 157 db legyártott AH-IV-k tornyaiknak és kategória-társaiknál jobb futóművüknek köszönhetően a legfejlettebb kisharckocsik közé tartoztak (többek között legyőzve a rivális Skoda MU-4-est), de már megjelenésekor elavultnak számítottak és kis méretük megakadályozta érdemi fejlesztését, ezért miután a németek lerohanták Csehországot, a CKD vállalatot ugyan kötelezték a harckocsi-gyártás folytatására, de kizárólag a nagyobb LT vz. 35-ös és 38-as modelleket készítették.


Utóélet:

Az AH-IV gyakorlatilag átmenetet képezett a kisharckocsik és a könnyű harckocsik között, de különleges korlátozott mérete miatt a csehszlovákok nem alakítottak ki a bázisán speciális változatokat:


Stridsvagn m/37 „Strv m/37” (kisharckocsi):

Svédország tesztelte az AH-IV-t (AH-IV-Sv), amelyet megfelelőnek ítélt, ezért megvásárolta a licencgyártás jogát és Svédországban 48 példányt épített, amelyeket Strv m/37 jelzéssel rendszeresített. Ezek a páncélosok az AH-IV megerősített változatai voltak: a hosszukat 3,4 méterre, szélességüket 1,85 méterre növelték, a nehézkesen használható testbe épített géppuskát elhagyták, viszont a toronygéppuskák számát kettőre bővítették, valamint egy kiegészítő periszkópot szereltek a torony tetejére. A páncélvastagságot szintén növelték (maximum 15 mm-re), ezáltal a típus tömege jelentősen, 4,68 tonnára hízott: ezt ellensúlyozandó egy 6 hengeres, 85 lóerős Volvo FC-CKD benzinmotorra cserélték az eredeti erőforrást, ami műúton 60 km/h-ra növelte a harckocsi végsebességét. A típust 1938-tól 1953-ig használták, de soha nem vetették be.


Műszaki adatok:

Név: CKD Tancík AH-IV „AH-IV”

Típus: kisharckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 3,50 t

Hossz: 3,20 m

Szélesség: 1,73 m

Magasság: 1,67 m

Motor: 55 Le-s (Praga RHP, 4 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 2 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 7,92 mm-es géppuska (vz. 35, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 1 db 7,92 mm-es géppuska (vz. 26, a test elején)

Páncélzat: 6-12 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 45 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 170 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.